Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

122 dicséret arra nézve. Ezt hinni annyival is hajlandóbb vagyok, mert egyéni nézetem szerint a tökéletes vadászlóban — a vadászié eszményében — föl fogunk találni (csupán a telivérek elleni versenyt véve ki) minden bármilly szolgálatra szükségelt tulajdont : tökéletes sétaparipa az, jó katonaló s szintúgy fog működni gyors elöfogatban, mint diszes hölgy-broughamban. Ámde az illy ló nagyon ritka, az ideálok sorábóli az s mint illyen csak gyéren fordúl elö az életben; rendesen csak képzelödésünkben létez. Nem egyszer láttam első rangú vadászlovat s magam is ültem néhányon, és hiszem, nem csak magamnak, hanem mások számára is mernék — föltéve, hogy idő- és pénzviszonyok engedik — tűrhető lovat vásárolni; s még is ha valaki, kit lovagolni sohasem láttam s mint lovast nem ismerek, felszólítana, hogy vegyek számára vadászlovat, sőt bár intézze hozzám azon egyszerű kérdést : minő lovat vegyen e ezélra ? megvallom némi zavarba jönnék s határozott válasz helyett csak kérdésekkel kitéröleg felelnék. A lovas siílya, lovaglásbani jártassága, a vidék mellyben, és a kopók mellyek után használandó : mindannyi körülmény, mi szem előtt tartandó s a melly vadászié választásánál nagy fontossággal bir. Tapasztaljuk gyakran, hogy ugyanazon ló N. alatt egy vidéken gyöngén, a másikon kielégitöleg működik, és hogy ugyanazon ló X. alatt tökéletes Hunter lesz. Ha tehát azon kérdésre kellene felelnem : minő legyen a vadászié ? valószínűleg igy válaszolnék : legyen az ad hominem. E válasz, igaz hogy tág értelmű, határozatlan; azonban nézetem szerint a legkimeritöbb, annyira, miszerint mondani merném, hogy minden szabatos alkatú vér-ló bizonyos lovas alatt, bizonyos vidéken és bizonyos kopók után vadászhat és mint Hunter szolgálhat. Hibáink egyike : átalánosságban szoktunk ember-, állatok- szóval minden tárgy felöl Ítélni, feledve, hogy ugyanegy Ítélet relative állhat s alapos lehet, absolute pedig alapnélküli s igazságtalan. „Ezen ember ostoba" illy Ítéletet gyakran hallhatunk, és a világ annak tartja öt; pedig hányszor igazságtalanul. Lehet, hogy itélö tehetsége szűk körre van szorítva s ki fogná vitatni, hogy okosabbak is vannak nálánál : ámde még azért szabad-e az ostobaság bélyegét sütni rá ? ezen eljárás igazságtalan, alapnélküli s többnyire ártalmas. Ugyanez áll nézetem szerint az állatokról : a haszonvehető és a liasznavehetlen kifejezésre vonatkozólag. Vélném, ritka az olly állat, mellyröl helyesen elmondhatnék : ez merőben haszontalan. Ne követeljünk egy állattól olly szolgálatot, melly tehetségeit fölül-