Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

123 haladja, vagy a mire nincs kellően előkészítve; követeljünk tőle csak annyit, a mennyit és a mit megtenni képes : és tapasztalni fogjuk, hogy állitásom nem merőben alaptalan. A hiba rendesen nagy részt a követelő tulajdonosban rejlik. Tegyük, valaki egy nehéz, erős tehervonó lovat oyors négyesben gyeplős gyanánt akarna használni : valószínű, nagyon tévedne: — de még azért, mivel az sebesen ügetni nem tud, tehát e szolgálatnak nem felel meg, hasztalannak mondani még nagyobb tévedés volna; mert ugyanazon ló lassú munkában igen hasznos lehet. Midőn egy lóról azt hallom : „ez egy haszontalan dög" önkénytelenül eme kérdés ötlik eszembe : valljon a lóban-e a hiba, vagy tulajdonosa a hibás? Állításom erősségére csupán egy esetet. Néhány év előtt egy barátommal találkozván, ez csak nem kényszeritett, hogy egy lovát megvegyem. Hasztalan mondám, hogy nincs szükségem lóra, a lovat vonakodásom daczára is meg kellett néznem és azért bármi árt Ígérnem. Végre kívánságának engedve, lovát olly áron vettem meg, minőért még bérkocsiba is jutányos lett volna. Igaz, hogy lábain égetve volt, mi azonban nem igen ártalmas; de külseje olly nemes volt, hogy származásáról nein lehetett kétség. Nyomozván, sikerült megtudnom, hogy a megvettem kaneza telivér, és hogy ezelőtt — nem mint barátomnál, ki azt négyes fogatában rúdon járta — hátaslónak használták. Nálam újból nyereg alá került, és rövid idő múlva tapasztaltam, hogy nemcsak gyorsasággal, hanem elegendő győzösséggel is bir. Közelgett az ősz, a vadászatok időszaka; ekkor egy más barátommal jővén össze, ez azt kérdezé : minő lovakon szándokom vadászni? Ezeket rendre előszámlálván, a mint a sor az imént érintett kanczára jött, vig kaczajra fakadó barátom gúnyosan kérdi : nein szégyenlek-e oly dögöt lovagolni, mellyet ö igáslónak is rosznak tart? Es még is e ló jól vadászott, tetszést nyert s azon évi vadászat végén el is adtam azt egy derék vadászpajtásomnak illendő jó áron. Alig mult éve, midőn előbb emiitett barátom a gyalázta lovat lovas alatt kopók után meglátván, annyira megkedvelte, hogy azért még egyszer annyit akart adni, mint a mennyiért én az elöbbeni évben eladtam. Ekkor a nevetés sora rám került. A ló nem tudott gyorsan ügetni, tehát sebesen ügető fogatban nem boldogulhatott, annyival kevésbé, mert tüzes levén mindjárt nyargalni kezdett; ellenben a nyargalás, az úgynevezett vadászjárat (train de chasse) levén kenyere, mint hátas minden kívánatnak jól megfelelt. Most kerdein : kiben volt a hiba? a lóban-e, vagy elöbbeni tulajdonosaiban, a kik czélszerütlenül használták? Czélszerü használatról szólván, felemlítem itt, hogy e tekintetben 8*