Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-15 / 7. szám

114 igy megy napestig és midőn vége a vadászatnak, az egész élvezet annyi, hogy jó étvágyunk van és 12 nyulat fogattunk. Ez is többet ér az ostáblánál és musz-labétnél, elismerem; de engedjék meg ezen tisztelt agarász pajtásaim, bogy köztük és közöttünk (kik a téli hónapok alatt Pest megyében a legjobb két agárral szoktunk vadászni) azt a különbséget állítsam fel, melly berei Farkas András és elhunyt koszorús költőnk Vörösmarty Mihály közt létezett; mind a kettő verset irt, de mig az első nevetséges poétái licentiás rímeiért párszor jó 12-öt kapott s neve „rimfaragó" maradt, addig a másodiknak valódi érdemét, magasztos költeményeit sa nemzeti nyelv körül tett fáradozásait nem méltányolhatja eléggé a magyar. Ennyit a jó agárról, a szenvedélyes agarászról s lováról Pest megyében téli hónapok alatt, vagy, ha meg nem ítélnének, tavasszal. Épen midőn e sorokat végzem, a „Vadászlap" 3-ik számában báró Podinaniczky Frigyesnek az „ Agarászatról" irt értekezését olvasva eszembe jut, hogy én mentális reservátát tartottam fel s azért — bocsánatot kérek tisztelt olvasóimtól, ha a már bevégzett hosszú agár-dissertátiót még hosszabbra nyújtom, de miután e czikk épen legérzékenyebb oldalamat érinti, igen csiklandós lévén különben is, megkísértem kissé a magam részére csábítást. A t. báróval mindenben egyet szeretek érteni és érzeni s az agarászatban is — mint fönebb mondám — magaméivá tettem elveit; de ez / utóbbi czikkében kettő van, mibe nem egyezhetem. Es épen a köztünk lévő tárgy az, melly — mint ö maga is mondja — az agarászokat leginkább szakítja két pártra s erre nézve igazsága is van, mert hiszen ö és én már is kétfelé váltunk, pedig mind a kettőnknek sok és erős támaszpontunk van. (Vége következik). Bálványos, gróf Károly! Ede vadászlaka. Tollrajz TISZTA KÁROLYTÓL. Hazánk történetéből és jó borairól ismeretes Sáros-Patak városa nagy kiterjedésű határának posványos részében, mellynek jó ízű haláért majdnem négy száz mesés halász veti ki reményteljes hálóját, a tó napkeleti részén lévő homokdomb közepén gróf Károlyi Ede schweiczi izlésü szép háza emelkedik.