Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-15 / 7. szám

115 A tisztelt grófnak az építés minden modorához s az élet minden gyakorlatától megkívánt comforthoz értő tulajdona, ezen lakot a vízi vadászatnak megfelelő festői alakba öntötte át. A keresztformában épült s a vidék tulajdonával rokonosan gyékénynyel fedett ház benseje négy részre van osztva; kelet felé tágas társalgó terem kettős ajtaja nyílik, a teremből gyep-terrace-ra lépünk, melly előtt vagy negyven lépésnyire a hajlongó kákával szegélyzett tó ezüst tükre terül el. E kényelmes bútorzatú társalgó teremben szép tükörrel diszített kandalló loboső tüze melegíti fel a lúd- és kacsa-lesböl visszatérő és sokö o szor térdig vízben állott vadász meredt inait; a kandalló párkányán két nagy hindu korsóban tóból merített ivóviz áll, melly, miután az e czélú edényben kristálytisztává szűrődött, ezekben jéghideggé válik s elejét veszi a kínnak, mellyet az ember e posványos pusztán a forrás- vagy kútvíz hiánya miatt szenvedne. E teremből észak felé egy ajtó az Íróasztallal és szép kis könyvtárral ellátott hálószobába vezet, hol a bútorzat s minden olly lakályos, mint egy folytonosan lakott helyen; a jó szúnyoghálóval bevont ablak kitiltja innen a gyakran roppant tömegekben hemzsegő szúró vendégek látogatását. Nyugat felé hosszú keskeny mosdó és öltöző szoba van, melly itt nagyobb szerepet játszik, mint Európa bármelly fővárosában. Az övedzetig lucskosan hazatérő vadász itt válik meg sáros iszapos ruhájától s az erre készült nagy kerek ónedénybe állván, lemossa magáról a nap szennyét; ebben a szobában tartatnak külön szekrényekben a vizi öltözetek; csizmák, vadászkészületek, fegyverek, az ón és a lőpor. Az épület déli részében halászcsalád lakik, mint a ház gondviselője, a vidék cicerónéja és csajkása; egész életét e pusztákon töltvén, ismeri ez még a vadludak és vadkacsák családi körülményeit is; ö teszi a jelentéseket reggel, mert már jókor recognoscirozni járt; ö hajtja a csolnakokat a vidék ereinek és tavainak minden részében s mint halász az asztalt fris hallal látja el; ö lévén e Robinsonsziget folytonos lakója, tehenet, lovat, talyigát tart s ez utóbbival a városból a konyhára eleséget fuvaroz. A lak tetején négyszegű faerkély áll, honnan messzelátó csövekkel a vadludak és más állatok napi állásait kikémlelhetni; ennek közepéből magas oszlop emelkedik, mellyen nagy lobogót lenget a szél, a tulajdonos gróf ottlétét jelentöt s a vadász szomszédokat látogatásra felhivót; este pedig ennek helyébe lámpa gyúl ki, melly világítótorony gyanánt