Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-15 / 7. szám

113 nincs boszantóbb annál, mint ha az agarat, mellynek feszített futását óhajtaná látni minden tapasztalt agarász , csak összevissza forogni s a nyulakkal ugy szólván, csak játszani látja. — Ez diákoknak és nőknek való mulatság, mert mindig utána kell gondolni, bogy az illy agarak azért Kocséron kettősben éhen vesztenék el gazdájokat, ha az orvosok épen nyúlhúst rendelnének. De ajóagarásznak távolról sem az feladata, hogy a nyúllal beszámoljon, hanem hogy hü jó agara minden vetélytársát leverje, ha pedig magában saját agaraival vadászik, megkísértse a a legkritikusabb helyen, bir-e kutyája egy leghatalmasabb nyúlnak parancsolni? s ha már könyebb földön minden nyálat halomra ölet és egy év alatt lovagi szavára meri állítani, hogy nyálat nem szalasztott, akkor menjen Kocsérra s megfogja hallani, mint pereg sarkantyúja (ha van), mint duzzad kehle s milly szótalanná válik, ha igazi szenvedélyes agarász, midőn pár száz lépésnyire a homok buczkák méltó, legfutósabb, őszbe keveredett hőse kel fel s megmosdván előbb két kis első lábacskájával, közel várja be a merész vakmerőt, ki öt gőzerő nélkül akarja utóiérni s midőn észreveszi, hogy ez már nem tréfa, mert az agár hozzá néhány lépésnyire közelíteni vakinerősködött, elrúgja magát ugy, hogy csak a legjobb agár nem esik kétségbe, de minden erejét, minden hűségét és tartozását felfokozva mérkőzik a buczkák kis locomotivjával és beéri őt. A jó nyúl, mellyhez még semmiféle négylábú állat nem közeledett, észrevéve a szokatlan zaklatást, uj erővel riad meg s ez aztán a felséges látvány. A világ két legfutósabb állatja mérkőzik s csak okoskodás utján lehet megmondani, mellyik futósabb; azt, bogy a jó agár gyözösebb, nagyon is könnyű elhatározni. Ezalatt a lovasok, habár a Pegazuson ülnének is, nagy távolságra maradnak el s csak az, ki sem nyakával, sem lovalábával nem törődik, láthatja az illy hajtást. / Es most kérdem, mellyik a nagyobbszerü látvány, az e, hol a két állat minden erejét megfeszítve végtelen térségen leggyorsabban szalad, és velők semmiféle angol ló nem mérközhetik; a lovas, ha valamit látni akar, minduntalan nyakát törheti; az agár, ha kézre került a nyúl, végső erejét kiadva rogyik össze a legyőzött vetélytárs holtteste fölött ; a legjobb telivér egy habban aléltan csüggeszti le fejét s a lovas, bár ki legyen az, megsáppadva ül hív de e czélra ki nem elégitö kedves szolgája hátán, — vagy az tetszik inkább, hogy 10 — 12 agarat eresszünk el a fekete földön s ha felii grott a szegény süldő ,,hajrá

a-t kiabálunk ugyan annyian, és mig némellyikiink nyakából kiveszi a röfi karikást, már megvan a nyúl; s ez