Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-15 / 7. szám

Ill Második helyen áll az agar ászát, szerintem ugyan minden szenve­dély közt a legelső, miről annyit tudnék irni, hogy ugy járnék, mint a debreczeni ember (a „Sokattudóban") ki, midőn már a függöny legör­dült s ő a kizárt színészt még folytonosan szavalni hallotta, felkiáltott : „De már kendet tovább nem hallgatom, ennek fele sem igaz." Azonban csak ugy lehetne az agarászat tömérdek subtilitását kimeritöleg megfej­teni , ha egy practicus agarász ellenvetéseket gördítene a valódi tapasz­talt vadásztárs elé. Ez pedig az én kis rövid értekezésemre, melly még 1851-ben jelent meg, mai napig sem történt; most pedig b. Podma­niczky Frigyes t, barátom kevés változással ugyanazt mondja, mit én a kontár agarászokról könyvemben állítok s vele azokban eddig tökéletesen egyetértve, igen röviden szólok az agarászatról, fentartván magamnak, hogy ha valódi állításaimat megczáfolni igyekszik, terjedelmesebben szólhassak. A vadászat minden neménél, melly kutyákkal történik, töké­letes mulatságot szerezhet magának a sportsman, ha azok nem a legjob­bak is. így a kopózásnál gyakran az igazi jó kopó a vadászatot unalmassá és sikeretlenné is teszi, p. o. ha nagy erdőben szarvast vesz fel a jó kopó s az meg nem forogván 4—5 mérföldre (sőt van eset rá 15-re) hajtja öt, míg tökéletesen elalél s kidől, addig a vadászok igen szépen mulathat­nak; alhatnak; — míg ellenben a roszabb kopó pár bérczen áthajtva, ha a vad lövésre nem kerül, felhagy a nyommal s a kürtszóra előkullog, lehet vele újra más vadat kerestetni s igy a roszabb czélszerübb is minden nagyobb vadra. A közönséges vizslával szintén jól mulathat a vadászi nem fog ugyan annyi vadat találni, sem olly messziről a vadra húzni, sem olly hosszasan nem fog állni, mint a legjobb; de boszantó sem lesz és igen sok élvezetet nyújt. Míg ellenben a meglehetős agár a valódi tapasztalt jó agarászt nem hogy ki nem elégítheti, de minden nemesebb magasztosb vágyát meghiusítja. Lehet ugyan a roszakkal is nyálat, vagy inkább nyulacskát fogatni, öszszel bozótos rétes helyeken, de homokon Pest megyében még a jobbakkal sem jut sikerre az agarász. A legjobb agárral lehet tehát csak, tapasztalásom szerint, azon fenséges látványt előidézni, melly felkorbácsolja a kedélyeket s felhajtja még a leghigabb vérű agarászt is annyira, hogy akarva sem tud másfelé gondolni, minden figyelme a nyúlra és agárra levén függesztve. S ezen ne csodálkozzék az, ki egy szenvedélynek sem barátja és vagyoni érdek nélkül jót sem hisz ízlelhetni, mert neki hiába Írnánk mi agarászok bármellyik koszo­rús költőnk elkölcsönzött tollával, mindig nevetséges maradna előttük a nyúlkergetés.

Next

/
Thumbnails
Contents