Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-15 / 7. szám

112 Miért érdekesebb, miért lélekemelőbb két jó agarat egy jó nyúllal homokon futni látni, melly talán még ollykor meg is menekül, mint ha amennyi ugrott, annyit meg is fogattunk, mi velem is számtalanszor történt, 20—25 nyúl maradván a csatatéren? A társaság nagyobb része jól mulatta magát s kevesen valánk, kik inkább óhajtottunk volna egy jó Pestrnegyei homoki nyulat látni. Mert az agaraink jók levén, a nyulak pedig gyöngék, soha felső eröfeszitésre nem került a dolog s a látvány mulatságos, de nem nagyszerű, a kedélyre nem nagy hatású és végre a sok apró szaladás, az agarakat tökéletesen kiállító volt. Mig ellenben ha positióval ellátott térre jut a valódi agarász a leghatalmasabb két agárral s széjeltekintve mindenfelé pár ezer öl honiokgyepet lát, megerősítve a természettől több helyen apróbb nagyobb buczkával, akaratja ellen egy kis édes félelem fogja el keblét, számot vet magával s még vége nincs a hajtásnak, nehezebben lélekzik; majd azon érzések közé jut, mint a szerelmes, ki midőn elgyiirüzi imádottját, biztos ennek viszonszerelméröl, biztos a szülök beegyezéséröl, de mégis reszket és édesen kínlódik, mig egy ünnepélyes csók nem erösiti a legboldogabb szerződést. En 25 éve járok Kocsérrasmár megszokhattam volna a jó nyálakat hideg vérrel keresni; ha határozottan jó agaram volt, feltettem hogy nem félek mérkőzni bárkivel, de ez csak addig tartott, mig a helyszínén lóra ültem s azonnal végig futott hideg és meleg, és ugy éreztem magam, mint a jó huszár, ki az apróbb csatázásokat már megunva derék ütközetet óhajtott s midőn végre óhajtása teljesült s a francziák nem kisebb elszánt seregével állott szemben, sarkantyúja akaratja ellen pergett, mit a mellette levő öreg huszár észrevéve, igy kiáltott reá fűszeres beszédével: ne reszkess öcsém! s ez nem nyúlhistória, hanem igaz történeten épült tény. De a sok simile és allegória mellett még most sem tudjuk, miért érdekesebb hát ha elszalad a nyúl, a vadász is alig lát valamit s nyaka és lovának lába minden perezben csak a szerencsés véletlen által menekül a bonczkés élétől; mig rosszabb agarakkal egész füzért fogathat, csak ugy more patrio kis galoppban ügetvén, ugy hogy még a liörcsöklyukat is meglátja, oly fontolva halad. Ez épen azért nem érdekes, mert az utóbbi esetben a szenvedélyes lovas, mi okvetetlen megkívántatik az agarászathoz, jó paripáját ki sem eresztheti, mivel okvetlen a kutyákat gázolná össze; a forgatások siirüek és kis helyen történvén az agarász látja, hogy agarai, ki sem nyújtózhatnak ugy mint tudnának s a nyúl már is el érve van; az agarak egymással nem mérkőzhetnek, mert egyenes futás nincs, pedig ez a legszebb látvány az egész agarászatban; mig ellenben