Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 20. szám
> XVI. évfolyam. 20. szám. Vácz, 1894 május 30. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. ELÖFIZI/rílSI Ara: negyed évre 1 frt >0 kr. Egyes szám ára 10 kr. Kapható ■ KISS ERNYEl ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gáspár ilc-utcza 12. sz. alatt. BIIKIHdTBdSr.Si : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl t-t é r : sora ........................................................:ío kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál *30 kr. A polgármesteri jelentés. Városunk polgármesterének évi jelentése Vácz város közigazgatási életéről és haladásáról az elmúlt 1893. évre vonatkozólag megjelent egy 91 lapos füzet alakjában. A polgármester ezzel a városi szabályrendelet 67. §. 1. pontjának tett eleget, melynek értelmében kötelessége minden év elején az előző esztendőben a városban történt nevezetesebb eseményekről, valamint a város szellemi és anyagi helyzetéről a képviselőtestület elé jelentést terjeszteni, s egyúttal programmed adni a jövő évre vonatkozólag. A polgármesteri jelentést — tetemes voltánál fogva — egész terjedelmében nem közölhetjük, mindazonáltal kötelességünk legalább a főbb pontokban ismertetni, hogy a nagy közönség is tudomással bírjon az abban felsorolt adatokról. A jelentés két részre oszlik, első része foglalkozik a múlt év adataival, a másik része pedig a jövő, illetőleg a jelen év tervbe vett munkálataira irányítja szemeinket. Lássuk a múltat. A város népességét illetőleg: az 1893. évben a város területén 633 születési, 469 halálozási eset fordult elő; a lakosság száma az év végén 14777 lélek volt. Az előző évhez viszonyítva tehát 164' szaporulat észlelhető, mi bizonyítéka annak, hogy az elmúlt évben városunkban semminemű járvány nem lépett fel. A közegészségi állapotok tűrhetők voltak, a más években gyakori roncsoló toroklob és torokgyík csak igen ritkán és a vörheny is csak szórványosan jelentkezett. A közeli fővárosban az őszszel fellépett ázsiai kolerától városunk teljesen ment maradt. E kedvező körülményeket A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Lidiké. — Falusi történet. — Irta: n^áxtonffy Imre. I. Szombat van. A nap már rég elbújt a hegyek mögé, s a hazatérő csorda kolompolása elhangzott az udvarokban. Itt-ott még hallani lehetett ugyan egy-egy elkésett munkást, ki családjához sietett haza, vagy bérszolgát, ki csak most végezte be munkáját a távolabb eső dűlőn. Máskülönben jótékony csend terjeszkedett el a faluban és csakis a házakban sürögnek-forognak. A házakban tulajdonkép csak most kezdődik a munka, nappal nem érnek rá, munka ideje van, s mindenkinek a mezőn kell lennie, de hát szombat este sok a súrolni, mosni és elég a sütni való. Mindenkinek meg van a maga foglalkozása. A gazda szeme mindent meglát és kiadja a parancsot hétfőre. Az anyjuk pedig beszédes szószaporasággal adja tudtára a vászoncselédeknek, hogy siessenek, mert a vacsora készen várja, előbb azonban mindent el kell végezni. Végre mindnyájan helyet foglalnak az asztal mellett. A gazda jó példával megy elől és előbb hangos imát mond. Aztán mindenki hozzáfog a jó vacsorához, mert az anyjuk nagyon bőkezű, sőt a gazda se fukarkodik, s egyikük se sajnálja munkásaitól a jó falatokat. így történt ez a „felfalusinál“, miként a gazdák nevezték, mert beltelke nehány zsellérház közt magaslaton állt és legnagyobb volt Udvariban. Kalas Isván —■ ez volt a gazda neve — vacsora után pipára gyújtott és a falu korcsmájába ment, hol a polgármesteri jelentés annak tudja be, hogy a szigorú óvintézkedések ideje korán foganatosíttattak városunkban s e téren az érdem a rendőrkapitányt s a városi fő- és alorvost illeti meg. Az állategészségügy teljesen kifogástalan volt, amennyiben az állatok között sem száj, sem körömfájás, sem a baromfiak között egyéb járványos betegség nem mutatkozott. Szegényügyre a város a múlt év folyamán 497 frt 30 krt adott ki, mely összegből 21 házi szegényt részesített segélyezésben, a szegények men házában pedig 16 egyén ellátásáról gondoskodott. Ezenkívül 15 árva és leienczgyermek volt elhelyezve, kiknek költségei 905 forintba kerültek. Közgazdasági tekintetben haladás volt észlelhető, amennyiben a gyümölcstermelés és a szőlőművelés valamivel nagyobb lendületet! vett, mint az előző évben; ez utóbbi kivált azért is, hogy a városi amerikai szőlőtelep létesítése által kedvező alkalom nyílt a szőlőtulajdonosoknak a vesszők beszerzésére, de meg az által is, hogy azok, kik magukat a szakszerű utasítás mellett való ültetésre kötelezték, egyénenkint 1500 vesz- szőt díjmentesen kaptak. A vagyon- és közbiztonsági állapotok is kielégítők' voltak. Tűzeset mindössze négyszer pusztított. A katona-ujonczok száma 216 volt, kik közül 73 lett besorozva. Az 1893. év folyamán esedékes adóból, mely 83314 frt 18 krt tett ki, adóhátralékul csak 1540 frt 17 kr. maradt fenn. Az iparosok nyilvántartásába 453 iparos van, mint ipartestületi tag bejegyezve. A képesítéshez kötött iparossegédek száma 275; a gyári munkások száma 386 volt; az iparos- és kereskedő .tanonczok száma 404 volt, ebből felszabadult 233, maradt 271. Az alsófokú városi ipar- és kereskedelmi iskolába 291 iparos, és 27 kereskedő tanoncz iratkozott be. Az 1891. évi XIV. t.-cz. értelmében 1892. évi decz. hó 11-én megalakulta » Váczi kerületi beteg segély io pénztár,« melynek területe Vácz városán kívül a váczi felső, a váczi alsó és a kecskeméti felső főszolgabírói járások 56 községére terjed ki. Valamint a szervezkedés, úgy a tagok bú- jelentése is a vidékről nehezen, úgyszólván hivatalos presszió folytán volt keresztül vihető, mert az uj intézményhez még hozzá nem szokott és ettől idegenkedő érdekeltek nagy indo- lencziát s mondhatni ellentállást tanúsítottak; és csakis az igazgatóság kellő tapintatának és eré- lyének köszönhető az eredmény, melyet ezen első évben képes volt felmutatni. Jelenleg 27 kisebb község kivételével az egész vidék biztosításra kötelezett tagjai szabályszerűen be vannak jelentve. A tagok száma összesen 1150, ebből 840 férfi, 310 nő. Ezek közül a központra esik 572, a vidékre 578 tag. Az előfordult betegségi esetek száma 534, tehát a tagok létszámának majdnem 50°/0-a; az összes betegségi napok száma 5083; tápdij fizettetett 1297 napra; ezzel szemben a kivetett járulékok összege volt 3304 frt 22 kr. A városi hatósághoz utalt ügyforgalom csoportonként a következőképen oszlik meg : Köz- igazgatási ügy 11,666 drb, árvaszéki 803, rendőri 1836, iparhatósági 72, elnöki 28 drb, hátralék 64 drb, összesen tehát 14469 drb volt elintézendő, melyből 69 maradt a jelen évre elintézetlenül. a falu „előkelői“ minden szombaton egy b’egy ülni szoktak. A cselédség lassankint szétoszlott és igy a hátsó „házban“ az anyjuk magára marad Pista fiával. Pista körülbelül huszonnyolcz éves, csinos ifjú volt, izmos alakja majdnem esetlennek látszott, pedig nem egyszer mutatta ki már fürgeségét és hajlékonyságát. Tüzes, és mégis szelid tekintete bizalmat gerjesztett. Rövidre nyírt haja ezer meg ezer fodrokban bo- ritá gömbölyű fejét és egészséges telt arczát ritka szakái keretezte. — Hát te itthon maradsz ma, Pista? — szólalt meg az anyjuk. — Hisz szombat van, ilyenkor mindenki szórakozásra gondol. — Ma nem megyek sehová, anyám, magamra akarok maradni! — Talán haragban vagy Lidikével, amiért oly bánatosan csüggeszted le fejedet és oly szomorúan mondod, mintha szerelmeteknek vége szakadt volna? i — Korántse, anyám, — viszonzá Pista még szomorúbb hangon. — Vasárnap óta nem láttam Lidikét s eszerint nem is beszélhettem vele. — Hát miért vagy oly szomorú ? Pista nem felelt. — Mondd meg nekem! — ostromlá az anya — miért nem akarod meglátogatni Lidikét ? — Oh! anyám, ha apám is igy gondolkoznék, I mily boldog lennék, de . . . — Mi történt, szólj ? — Hisz kelmed jobban ismeri apám gondolkozásmódját s tudja, hogy nem szereti Lidikét. — Ezt már akkor tudtad, midőn Lidikével szerelemről beszélté] és most hirtelen megváltozol ? — Ma beszéltem a mezőn apámmal. Egy hét múlva búcsú lesz s én kértem apámat, hogy e napon kérje számomra Lidikét, hogy ezáltal a búcsú kettős ünnep legyen reánk nézve. De apám rám förmedt s majd megvert a cselédek előtt, annyira megharagudott. Miként lehessek hát jókedvű, miért költsék hiú reményeket abban, ki mindennél drágább előttem e földön ! E szavakra az anya mély gondolatokba merült. Aztán rövid szünet múlva mondá: — Ezen nem lehet segíteni, apádnak ez a természete és azt már nem lehet megváltoztatni. De azért ne csüggedj, majd holnap beszélek vele. Most pedig menj, tiszteld nevemben Lidikét s mondd meg neki, csak reméljen, reám nézve szeretett menyem lesz. Majd rábeszélem apjukot, hogy siettessem azt, mire mindketten annyira vágytok. De ma még ne mondd meg neki. Remélem, hogy holnap örvendetes hírrel lephetlek meg. Mint a vizbefuló, hogy megmentse magát, még a szalmaszál után is kapkod, ép olyan a szerelmes is, kinek akadályok állnak útjában, ez is felfog minden jólelkü intést és tanácsot, remélve, hogy ezáltal czélját éri. II. A „felfalusi“ telke a legszebb és legnagyobb volt az egész környéken. A ház rendben tartva, a falak tisztára meszelve, a pajták és ólak tágasak, minden téglából és kőből, a födél pedig cserépzsindelyes. A pajta mögött, melyhez tágas udvar vezetett, nagy szilvás terjedt el, melyet fal vett körül. E falba két ajtó volt alkalmazva, mely a külső telkekre nyílt. Minden kéznél volt és Kalas István arra törekedett, hogy tagositsa földjeit és el is érte azt, hogy földjei egyfolytában terjedjenek ki pajtája mögött. Pista egyetlen fia volt, de István gazda, néha mogorva és hirtelenharagu volt. Fia irányában ugyan barátságos és szeretetteljes volt, sőt szeme ragyogott az örömtől, ha észrevétlenül nézhette deli termetét. Ez képezte gyönge oldalát, de máskülönben a fiúnak mindenben kelle engedelmeskednie, ha nem akarta apját haragra ingerelni, kit aztán ilyenkor alig lehetett lecsöndesiteni. Ily esetben kíméletlen szokott lenni. Mindenek előtt szilárdul ragaszkodott ahoz, hogy
