Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 20. szám
1 is A városi képviselőtestület 10-szer tartott k közgyűlést, közigazgatási tanácsülés volt 45-ször, k árvaszéki ülés 17-szer, iparhatósági megbízottak ^ ülése 4-szer. A városi munkálatok czimü fejezetben a ]. polgármesteri jelentés felsorolja mindazon utczá- b kát és tereket, melyek csatornázva, kövezve és b fásitva lettek. E munkálatok által városunk úgy szépészeti, mint egészségi szempontból jelenté- •j, kényén kedvezőbb helyzetbe jutott. r A múlt év nevezetesebb mozzanatai voltak r még, hogy a városi képviselő-testület háláját i tolmácsolandó a megyés püspök ő excziája irányában azon fényes 80000 frtos alapítványáért, melyet egy létesítendő árvaház javára tett, a fő- \ pásztor élet nagyságú arczképét a közgyűlési te- 1 rém számára lefestette s azt decz. 24-én tartott i diszgyülésen leleplezte; azonkívül 200 frtos alapítványt tett a váczi káptalannál fogadalmi misére, mely minden év márczius 17-én, a püspök prekonizálása napján, lesz megtartva. Ugyancsak , a kegyes főpásztor azon nagylelkű tettéért, hogy a helybeli főgimnázium uj szárnyépületének költségeit (közel 45 ezer forint) fedezte s az épületet kizárólag kulturális czélra a kegyesrendnek adományozta, a képviselőtestület elhatározta, hogy ezen uj épületre egy gránit táblát készíttet s azon megörökíti az épületnek ki által s mily czélra emeltét; a gimnáziumi igazgatósággal együttesen viselendő költségen pedig megfesteti ő exciája arczképét a gimnázium díszterme számára. Az államkincstár és a város között a fogyasztási s italmérési adók beszedési joga, és a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság bérlete tárgyában kötött szerződés az előbbi részről az 1894. és 1895. évre felmondva lett, miután egy magánvállalkozó a város által űzetett évi bérösszegnél 10 frton felüli haszonbért ajánlott. A polgármester vezetése alatt azonban egy bizottság a pénzügyminiszterhez járult, kérve őt a felmondás visszavonására, mit az csakugyan teljesített is. A város képviseltette magát Jung János apát-kanonoknak püspökké történt felszentelte- tésén Budapesten; a budai honvédszobor leleplezési ünnepélyén; József cs. és kir. fensége 25 éves honvéd-főparancsnoki jubileumán stb. Ezek képezik nevezetesb pontjait az évi jelentésnek, melyek a város múlt évi működése képét hivatvák feltüntetni. A felsorolt adatok után következik a jövő (illetőleg a jelen) év programúba, melyről más alkalommal emlékezünk meg. Legényegyleti majális. Mint minden kát. legényegyleti mulatság, úgy a ■pünkösd hétfőn rendezett majális is szépen sikerült. Az ifjak zászlók alatt már reggel 8 órakor vonultak ki zeneszó mellett a kedves „Büki“ szigetre, hol rövid reggelizés után fesztelen jókedvben töltötték idejüket. , ,a Iái sasebédhez ültek élükön Porubszky alelnökieket, ehetve távollevő szeretett elnöküket JCanda Istvánt, tanaraikat és elöljáróikat. bál az esős felhők többeket visszatartottak a kirándulástól, azért mégis szép és nagy közönség vett részt e kirándulásban. A délutáni órákban Gajáry Géza polgármestert és Kanda István egyleti elnököt kitörő éljenzéssel fogadták az egyleti ifjak. A különféle versenyjátékok alatt ugyancsak törekedtek a versenyről a kitűzött dijakat elnyerni. A hölgyek versenyének dija két csinos emlékkönyv volt. A fesztelen mulatság 10 óráig tartott, a midőn ugyanis az utolsó kompfordulatnál halotti csend borult az előbb még zajos szigetre. Mint értesülünk 164 frt 23 kr. bevétel és 108 írt 49 kr. kiadás után 55 frt és 74 kr. maradt az egyleti pénztárnak. CSARNOK. Máter Beáta. — A f'ranczi rémuralom idejéből. — A régi Párisnak csak bástyái voltak, elővárosok nélkül. A bástyákon inneni részen magas fallal kerített kolostorok állottak. A kolostorok épületeiből ez idő szerint még csak az Orsolya-szüzeké maradt 'meg, ennek is egykori diszkertjéből a rémuralom folytán veteményes kert, a kápolnából kávéház lett. Pedig még a forradalmi idők előtt maga Antoinette királynő volt az Orsolya-apátság védnöke. Jött a forradalom. Az öldöklés munkája megkezdődött mindenütt. A szerencsétlen király és királyné a guillotine alatt vérzettek el. A keresztény vallás érvényen kívül helyeztetett s helyette az ész és a szabad szellem istenitése emeltetett diadalra. Megindult a hajsza a papság és a nemesség ellen, a kolostorok bezárattak, ezek lakóit pedig légió számra hurczolták a vérpadra. Az Orsolya-szüzek zárdájában az időben Máter Beáta főnöksége alatt tizenegy apácza lakott. A fő- nöknő közel volt már a száz évhez. Teljesen vak és siket volt, de azért a naponkénti templom-látogatást a világért sem mulasztotta volna el. Összeroskadva térdelt a padban és csak a testvérek segítségével tudott fölkelni. Ajkai folyton imát rebegtek és csak akkor szűnt meg imádkozni, ha az ezüst csengetyü az Urfölmutatást jelzé. Arene Pál, franczia történelmi iró rendkívüli csoda eseményként azt jegyzé fel felőle, hogy más egyebet semmit, csak a csengetyü hangját hallotta meg, akkor aztán a pacira hajtotta a fejét és bűn- bánólag a mellét verte. A jakobinusok vértszomjazó hóhérjai isteni tisztelet alatt lepték meg a zárda lakóit és azonnal a bastilleba, a franczia forradalom hires börtönébe hurczolták őket. A ki a bastilleba jutott, a halál Ítéletet ki nem kerülhette, igy a testvéreket is Máter Beátával együtt, mind halálra Ítélték. Párosával haladtak a szüzek a fasor végén álló vesztőhelyre, a durva tömeg szitkozódása és bántalmazása közt és zsolozsmákat zengedezve közeledtek a vérpad lépcsői felé. Fenn vörös posztóval 1 eteritett emelvényen a bakó várt reájok. Máter Beáta a legutolsónak volt kiszemelve. A sekrestyés testvér kérelmére azonban megengedték, hogy az agg szüzet felkisérhesse. A tiz testvér feje a vérrel áztatott fűrészporos kosárba hullott. A sor Máter Beátára került. A sekrestyés testvér karjára támaszkodva haladt fel az emelvényre. Itt aztán letérdelt, ajkai imát rebegtek. Nem tudta hol volt, képzeletében az Isten házában gondolta magát. A zárda összes kincseit és értékes tárgyait elrabolták, csak az ezüst csengetyü maradt meg, ezt a sekrestyés testvér a zsebébe rejtette el. Néhány perczig a fatőke előtt térdelt már az agg nő, de a bakó, kinek bárdja alatt ezrek fejei hullottak porba, nem mert a szent fejhez nyúlni. Az elvadult tömeg féktelenül ordított. — „Bakó, ne légy gyáva, csapd le a fejét!“ A bakó még mindig nem mert hozzá nyúlni. De im ! megszólal az ezüst csengetyü. Máter Beáta azon hiedelemben, hogy az Úr felmutatása történik, a tőkére hajtotta fejét. Megvillant a bakó bárdja és egy pillanat alatt porba hullt az ősz fej. A bakó erre a tömeg közé dobta véres pallosát és lerohant a lépcsőn. * fr * Azután görcsösen kezébe szorítva a csengetyűt, a tőkére vetette magát a sekrestyés testvér. Még a kivégzés után is oly erősen szorította a csengetyűt, hogy nem tudták tőle elvenni, igy aztán együtt temették elvele. Dubois után francziából fordította Csik Volecz. Városi es vidéki hírek. = Pünkösd első napján a székesegyházban megyés püspökünk ő exciája csendes misét mondott, melynek végeztével Újhelyi István kanonok-plébános prédikált. Azután következett a bérmálás szentségének kiosztása, ő exciája a szentélyben, Juny János félsz, püspök a templom hajójában bérmált. Az ezen alkalommal megbérmáltak száma, beleszámítva a nagyszámmal érkezett hartyániakat is, meghaladja az ötszázat. = Bérmálás a megy énen. Jung János rozáliai félsz, püspök hétfőn indult bérmaútra s aznap Rákos- Palotán, 16-án Mezőtúron, 17-én Gzibakházán. 18-án Csépán, 19-én Csongrád-Csanyon bérmált. Még hét községben fog bérmálni s 28-án tér vissza városunkba. = Egyházmegyei hir. Simonffy Béla volt nézsai káplán hasonló minőségben Kosdra tétetett. = Érettségi vizsgálatok. A helybeli kegyesrendi főgimnáziumban a múlt hét folyamán voltak az írásbeli érettségi vizsgálatok, a szóbeliek pedig junius hó 1-én fognak megtartatni. = Kápolna-szentelés és bérmálás Rákos- Palotán. Jung János felszentelt püspök s apát-kanonok pünkösd hétfőn indult el városunkból bérma- utjára Kalvoda Ferencz püspöki szertartó kíséretében. Első sorban Rákos-Palotára ment, hogy ott a bérmálás szentségét kiszolgáltassa, s egyúttal az uj temetőt, s a Yecseghi József pénzügyi tanácsos által tetemes költségen építtetett díszes kápolnát felszentelje. A vasúti pályaházban a papság fogadta a püspököt, ki ezután gróf Károlyi Sándor fogatán egyenesen az uj kápolnához hajtatott. Itt a püspöki ornátust magára öltvén a kápolna lépcsőzetéről kenetteljes beszédet intézett a nagyszámú hívekhez, s kegyes szavakkal emlékezett meg a kápolna épittetőjéről, ki nemes szive sugallatát követve az Úrnak ily díszes hajlékot emelt. Azután a kápolna mellett elterülő temetőt, majd a kápolnát megszentelvén, fényes segédlettel ünnepélyes misét tartott. Ennek végeztével szentbeszédet intézett a bérmálandókhoz, s mintegy hatszázat megbérmált. A szertartás háromnegyed tizenkettőkor ért véget. — Délben Beller Imre plébános vendégszerető házánál fényes ebéd volt, mely alatt az első felköszöntőt az auxiliáris püspök mondotta a megye főíia. kinek át fogja adni nagy jószágát, oly nőt válasz- szón magának, kinek vagyona egyenlő legyen az övével, és hozománya által még szaporítsa azt, hogy a környéken ne legyen hozzá hasonló. Nem csuda tehát, hogy midőn Pista szerelméről tett említést, melyet az apa csak játéknak vélt, oly haragba lobbant és derekasan lehordta fiát, mert e körülmény semmivé tette volna minden reményét. Lidiké negyedtelkes gazda leánya vala, kinek kívüle még öt gyermeke volt. Mily sértés a leggazdagabb parasztra nézve, hogy egy ily szegény ember leánya a gazdag telekbe akar tolakodni ! Sértve érezvén magát büszkeségében és gőgjében az apa megfeledkezett a fia iránti szeretetről, sőt arról is, hogy saját felesége ép oly szegény volt, midőn elvette és hogy harmincz évig békésen gazdálkodtak együtt és annyira gyarapodtak, hogy telkük a legszebbek és legnagyobbak egyikéve lett, ámbár atyja elhanyagolta és adósággal terhelte azt. Lidiké hű szerelme fiához, ernyedetlen szorgalma s romlatlan, jó szive, szerinte rnitse vetettek a latba, nem volt gazdag apja, nem volt tetemes hozománya s azért nem lehetett fia nejévé, ki után sovárgva pillantott minden leány a faluban, hogy feleségévé lehessen és ezt mindegyik a legnagyobb boldogságnak tekintette volna. A vasárnap bekövetkezett. Délelőtt minden rendesen ment. A két öreg a reggeli misét hallgatta, mig ellenben Pista és a cselédség a nagymisére mentek. Mise után Pista hazáig kisérte Lidikét, és tudtára adta, hogy ebéd után atyja beleegyezését fogja kérni házasságukhoz és megígérte, hogy meglátogatja és tudatja vele, mit végzett. Az atyjával történt jelenetről hallgatott. Nem akarta megszomoritani a szegény leánykát, remélve, hogy még minden jól fog végződni. Minden reményét jó anyjára alapit;!, ki helyette L_l£J111—UD-l il> im,1 li •!“" 1 1 ;n)n:íl i 111.~ ■ í 111 > rrimUlii.Hr» 'i jó sikert, mert atyja nagyon tisztelte anyját és szelíd modorával gyakran megváltoztatta véleményét. Ebéd után a cselédség elszéledt. Kalas István kényelmes karosszékben foglalt helyet és elővette pipáját. Pista az ablaknál ült, reggel óta egyetlen szót se szólt. Anyja az asztal mellett maradt. Egy ideig némán ültek, senki se akarta a nyugalmat zavarni. Igaz, hogy nyomasztó nyugalom volt, mint minő zivatart szokott megelőzni. Úgy látszék, mintha mindegyik erejét gyüjtené, hogy a közeledő harczra készüljön. Végre az anyjuk koczkáztatta a támadást és urához fordulva, mondá: Kedves apjukom! Nem nézhetem tovább szó nélkül, mily feszült viszonyban áll fiával. lm erem okát és nagyon csudálkozom, hogy nem bir lemondani a gondolatról, hogy fia gazdag nőt vegyen eh Több volt-e nekem, mint Lidikének, midőn feleségül veit? Mondja, apjuk, megbánta-e valaha, hogy szive szerint választott ? Isten őrizzen ! — viszonzá Kalas István kissé nyomott hangon. — Hisz mióta együtt vagyunk, mindig oly jó és jámbor voltál, hogy jobb nőt nem óhajtottam volna magamnak! Lássa át tehát, hogy boldog házassághoz a gazdagság nem mulhatlanul szükséges, sőt ellenkezőleg, rendesen ez okozza mindazt, mit szívesen kerülnénk tudniillik az elégedetlenséget és perpatvart. Engedje meg tehát, hogy fia szabadon és szive szerint válasz- szón, nehogy valamikor oka legyen arra, hogy panaszkodjék apjára. Nyíltan megvallom, hogy egyetértek Pistával és szívesen fogadnám Lidikét menyasszonyául, bár nem oly gazdag mint Csontosok Julcsája. — Nagyon sajnálom, kedves feleségem, hogy ezúttal ellened kell lennem. Lehetetlen! Pistának nem szabad Lidikét nőül vennie. Nézzed Lelkeinket, aztán tekintsed meg apjának nyomorult kunyhóját. Nem, nem, ezt nem engedhetem meg, bármi történjék is, mind Inában. IV nine mmZv, ~ az anya és fia jól láthatták, hogy csak nagyon nehezen fojthatja el növekedő boszuságát. Mindamellett az anya még egyszer megszólalt: — Ne heveskedjék, apjuk és maradjon nyugodtan. Hát fia vagyona nem elég e mindkettőjük számára. Félhetnek-e attól, hogy nem nevelhetik föl illően gyermekeiket és ne szerezhetnének azoknak független állást? Maga látta apjuk, hogy vagyona hozományom nélkül is gyarapodott, miért tiltja hát fiának, hogy szive szerint válaszszon magának élettársat, kivel boldog lehessen és ki szorgalmával gyarapítaná vagyonát, jobban, mint az nekem sikerült! — Elég volt már! — kiáltá Kalas István dühösen. — Amit mondtam megmondtam és megmaradok mellette. Majd én választok Pistának nőt és nem tűröm, hogy e koldusnővel közlekedjék! Nem akarom, hogy ujjal mutassanak reám, vagy hogy azt mondhassa valaki, hogy úgy járom, amint ti fújjátok! Ezzel fölkelt és ránczolt homlokkal járt föl s alá a szobában. Nehány pillanatig nyomasztó csönd volta szobában. Aztán Pista is fölkelt és atyjához közeledve, alázatos hangon kérte: — Kedves apám! szánd meg fiadat és ne akarjad boldogtalanná tenni! Esedezem a szeretetre, melyet mindig tanúsítottál irántam, hallgasd meg kérésemet és örökre áldani foglak ! — Szót se többet! Amint látom, daczolni akarsz apáddal! ? Csak ez kellene még! Amit parancsolok, teljesülnie kell. Még ma elmegyek Csontos Ferenczék- hez és megkérdezem véleményét, hogy mennyit szánt leányának adni. Ha megegyezik tervemmel, négy hét múlva megkérem számodra leánya kezét. A többiről beszélünk még. Most pedig ismeritek gondolkozásomat s nem tanácslom, hogy ellene cselekedjetek. Ezzel föltette kalapját és távozott, hogy borba fojtsa haragját. Néhány pillanatig siri csönd volt a szobában, melyet csakis a kakukos óra egyhangú ketyegése és a 1,- Un A Á
