Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-06 / 18. szám

XVI. évfolyam. 18. szám. Vá ez, 1894 ELÓFIZKTJftSI ÁRA: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szára ára 10 kr. Kapható r KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Olyürky ház.) x^Iegjck'iiik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz Gáspár ik-uteza 12. sz. alatt. ÍIIKUEVÍ^KK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl t-t é r : sora ....................................................:tO kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál itO kr. A váczi Hétkápolna. Itt, hol most a kevélyen • úszó gőzösöktől s a terhes hajóktól végigszelt Duna mosolygó partjainkat mossa és szőke habjain városunkat vizszatükrözi, az Árpádok korában rengeteg er­dők terjedtek el, s az itt-ott felbukkant pásztor­kunyhók és remete lakok jelezték csak, hogy még sem egészen puszta vadon ez, s a vadonon túl püspökség terül el. A milyen szorgosan, gyermekesen ragasz­kodunk bármilyen homályos családi tradiczióink, hagyományaink emlékeihez s gondozva őrizzük az elavult okmányt, mely őseinknek neveit vagy történetét mondja el, olyan érdeklődéssel, örömmel ragaszkodik lelkünk azon hagyomány­hoz, mely városunk eredetéről szól s öröm­repesve olvasunk el minden ilyen feljegyzett sort és a szűkebbkörű patria: a szülőföldnek szeretetével, szivünkben odaadással hiszszük el a krónikát, melyet szájról-szájra ránk hagyott az idők méhébe lesülyedt utókor. 1074-ben két daliás alak bontakozik ki"a sűrűből; egyikük szelíd, bánatos arcz, a másik óriási termet, szemeiben szent tűz lobog. Géza és öcscse László, az Árpádházi herczegek ők, kiket a gonosz vád által tévútra vezetett Sa­lamon haddal megtámadott. A mogyoródi döntő ütközet előestéjén a diadal Istenéhez imádko­zott a két testvér és László ámulva nézi a fényt, mely bátyját beragyogja s örömmel fel­kiált : „ . . . Az égből egy angyal Szállá le csillagtól ragyogó mezében Királyi koronát tartott a kezében, A fejedre nyomta, és azonnal eltűnt. Bizonyos jel bátya! gyözedelmet nyertünk.“ (Szász K. „Salamon.“) Géza ezt feleli : Hogyha gyözedelmet nyerek itt e téren, Templomot építek e helyen, ígérem, És szentelem ezt a szűz Isten-anyának, Magyarország védő kegyes asszonyának /“ (U. o.) A testvérek győztek Salamon felett. A meg­koronázott Géza László öcscsével Vácz nevű remetéhez jönnek s a csodaszarvas fénylő vil­lámként feltűnik a Duna partján, a két testvér Vácz remetével együtt elámul s nemsokára fel­épül a fogadalmi templom, melyet a püspök vett oltalma alá. Történeti tény, hogy Váczon Géza fogadalmi templomot és kápolnát épittetett szűz Mária tisz­teletére s meghagyta, hogy testét ide temessék- 1077-ben csakugyan ide temették e drága ham­vakat. Az idők vihara lesöpörte Géza templomát az ősi Vácz határából, de a kegyelet a Hétká­polnához csatolta emlékét s a szent Szűz ősik egy- képében szemlélik manap is a vácziak városuk­nak egyik történeti alapját, fényét és dicsőségét. A magyarok védasszonya képét behelyezték az ősök a város czimerébe, a Nagyboldogasszony lett városunk fővédnöke. Nem csoda, hogy a vácziak annyira szere­tik a Hétkápolnát s hogy ez idén májusban tö­megesen vonulnak ki naponként e helyre, hogy az ott megtartott szent ajtatosságban részt ve­gyenek. Szép eszme, hogy a központi papság fel­váltva tart e hóban ott szónoklatot s vezeti az ajtatosságot. Városunk dísze, dicsősége, családi hagyo­mánya, szent talizmánja a Hétkápolna. Alfa. A vasúti aluljáró ügyéhez. Éppen egy negyedéve, hogy e helyen a szakértői bejárások, hosszas gyűlések és tárgya­lások megtörténte után dűlőre jutott vasúti alul­járó ügyéhez bővebben hozzászólottunk. Nem is volt szándékunk ezen ügygyei rész­letesebben foglalkozni addig, mig a munkába vett építmény teljesen el nem készül. Megelé­gedtünk volna azzal, ha az építkezés elhala­dásáról híreink között időről időre referálunk. Ha ez alkalommal feltett szándékunktól mégis eltérünk, teszszük azt azon okból, mert több oldalról vettünk ez ügyre vonatkozó­lag kérdezősködéseket és hozzászóló sorokat, melyek szükségessé teszik, hogy ezen ügyről, habár röviden, most is megemlékezzünk, s egyben felhatalmaznak arra, hogy saját néze­teinknek is kifejezést adjunk. Legutóbb »Simplex« aláírással egy rövidebb czikket vettünk az említett aluljáróra vonatkozó­lag, melyet csaknem betűről betűre a követke­zőkben közlünk : Városunk fejlődésének e nem csekély tényezője, a középtemető nagyforgalmú útján, a vasúti átjárónak aluljáróvá való átalakitásáran oly serényen folynak a munkálatok, hogy e nagyobbszabású műépitmény kör­vonalai mindinkább kidomborulnak és meggyőznek bennünket arról, hogy valóban köszönettel tartozunk a vasútintézet vezetőinek, hogy e műépitmény meg­alkotása elé minden oldalról gördített, akadályokat leküzdve, megvalósította e reánk nézve valóban meg- becsülhetlen aluljárót. Kezdetben, mondja továbbá a czikk, intéző köreink szépészeti, vizlevezetési, közforgalmi stb. szempontból határozottan ellene voltak ez aluljáró építésének, nem gondolva meg, hogy városunk közönsége mennyi zak­latásnak van kitéve az intenzív forgalom mellett az átjárónál, s hogy személybiztonsága is veszélyeztetik, továbbá, hogy ez aluljárót s vele kapcsolatos vizle- vezetést mérnökök tervezték s annak sikerült voltáért a vasút és a technika kezeskedik. Másrészt a szükséges földterületek beváltása oko­zott nagy nehézséget, mely máig sincs teljesen megoldva. Az érdekeltek közül többen készséggel engedték át földeiket 2 frtért négyszögméterenként, sőt az ápril hó 23-án tartott bizottsági eljárás alkalmával a Filzer- féle ipartelep melletti földet is sikerült Lenhardtnétól 2 frtért megszerezniük. Még csupán a Bartoss-féle telek van hátra, hol úgy látszik a kisajátítási per el- kerülhetlen, mert tulajdonosa négyszögölét 8 írtnál alább nem adja, mely ár 12800 írtnak felel meg holdanként, holott a vasútintézet hajlandó lett volna e kis földrészletért circa 1500 frtot adni, azaz holdját 4800 frtért megváltani. Ez oly ár, melyet aligha fog a kisajátítási per útján elérni. Hallomás szerint az aluljáró junius közepén tel­jesen kész leend, mely impozáns architektúrájával városunk díszéül fog szolgálni. Végre örömmel kell konstatálnunk, hogy a vasút­intézet mennyire respektálja városunk vitális érdekeit. Ugyanis a Filzer-féle telep mellett a vasuttesttől 140 méter hosszúságban a városi csatornákba való torkolattal egy nagy 6—8 méter széles s 3 4 méter mély nyílt árok terveztetett, melybe intéző köreink is belenyugodtak. Ez árok a maholnap városrészszé fejlődő területen valódi ördögárok lett volna. Azért a közönség körében mozgalom indult meg ez árok létesítése ellen. Azonban köszönet és méltó elismerés illeti a váczi osztálymérnökség vezetőit, kik belátva, hogy ezen nyílt árok egyrészt a közönség és a vasút­intézet közt örökös „causa belli“-t képezne, másrészt annak létesítése, de főleg fenntartása sok költséggel járna: sikerült kivinniök, hogy a vasúti igazgatóság e részen is beton-csatornát készíttet, melynek mun­kálatai is serényen folynak. Eddig a czikk, melynek jóakaratú tenden- cziája: megnyugtatni azokat, akiknek ezen lé­tesítmény iránt aggodalmaik voltak vagy vannak, s másrészt a vasúti intéző körök áldozatkész és előzékeny eljárása iránt is kellő elismeréssel lenni. Egyre másra azonban volna egy-két sze­rény észrevételünk. Hogy a vasúti intéző körök városunk s a lakosság érdekei iránt méltánylással viseltetnek, készséggel elismerjük. Elismertük már akkor, midőn ezen ügy napirendre került. Midőn az intenzív forgalomra való tekintet­tel határozottan ki lett mondva, hogy a szóban forgó átjárónak meg kell szűnnie: csak termé­szetes lehetett, hogy a város intéző körei min­denképen azon voltak, hogy az annak helyébe léptetendő aluljáró minden tekintetben alkalmas, czélszerű s lehetőleg csinos is legyen. Hogy az aluljáró létesítése elé akadályokat gördítettek, az is érthető. Hiszen a meddig ma­gasabb indokok nem tiltják, mindenki jogosan védheti a status-quot, akár a megszokás czimén, akár azért, mert habár az átjárónak fenntartása olykor kényelmetlenségeknek volt is szülőoka, de átalában a közlekedésnek mégis alkalmas eszköze volt: mig a létesítendő aluljáró elé leg­többen bizonyos aggodalommal tekintettek. Mely akdályok gördítése, a közhangulatnak volt meg­nyilatkozása, s őszinte tolmácsolása. Ha már most az aluljáró építése, mint ok­vetlen szükségesnek jelzett létesítmény, nem mindenben úgy lesz effektuálva, amint sokan szeretnék: akkor sem volnánk hajlandók a va­súti intéző körök jóakaratát és méltányosságát kétségbe vonni, hanem az eltérés okait bizonyára a körülményekben keresnők. Amint ez eddigi munkálatokból látjuk, az aluljáró nem igen Ígérkezik valami nagyobbszerü. műépitménynek. Jó hosszú lesz, azt megenged­jük, hiszen máskép nem is lehet, szélessége azonban kevésbbé elégít ki. Mondják ugyan, hogy ilyen széles aluljáró eddigelé még alig épült. Elhiszszük; de ha nekünk még ez is keskeny­nek fog bizonyulni, ily nagy forgalmú ponton, ily jelenytékeny hosszúság mellett...? Szépészeti tekintetben csak annyit, hogy igen óhajtanok, hogy a bejárás homlokzata mind­két oldalon némi díszt kapjon. Elég baj, hogy az amúgy is girbe-görbe út még tekervényesebbé lesz, legalább némi kárpótlásul díszesebb lenne. Az is feltűnt némelyeknek, hogy az aluljáró a mostani átjárótól oly jelentékeny távolságban, oly nagy elhajlással épül, holott »knapp« e mel­lett lett volna építhető. Hagyján! Nem zárkóz­hatunk azonban el annak kijelentésétől, hogy az aluljáró, leszámítva a tagadhatlanul csinos oldalfalakat és nagyobb méreteket, úgy sejtjük, mintha nagyban hasonlítani akarna egy közön­séges hídhoz. Különben vederemé. A közforgalmi szempontot már előbb érin­tettünk. A vizlevezetés czélszerű eszközlése iránti aggályainkat jórészt megszüntette azon in­tézkedés, hogy a lefutó vizek meg lesznek osztva, vagyis hogy szabatosabban szóljunk : az aluljáró csak azon vizet vezeti le, mely bele esik, mig a hegyekről levonuló víztömeg más útra lesz terelve. A kisajátítások kérdéséhez nem szólunk. Azt azonban ismételten hangsúlyozzuk, hogy a szomszédos utak járhatók, használhatók legyenek. Szívesen veszszük tudomásul, hogy az alul­járó sikerült voltáért a vasút és a technika ke­zeskedik; úgy tudjuk: hogy ez az annak ide­jén jegyzőkönyvbe vett egyéb feltételek között is bennfoglaltatik.

Next

/
Thumbnails
Contents