Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-29 / 17. szám

közben felvidítanak, az angyalok énekéhez ha­sonlók ; gyárad füstje kellemes illat az Úr előtt; géped zöreje azon összhang, mely az ég szent­jeit megörvendezteti ésészreveszed, hogy a szellemi és anyagi munka két csopotrra osztja bár az embereket, megtudod, hogy a munka az, mely nemesíti az embert, mely az embert emberré teszi; de meg is foszthatja az embert méltóságos nemességétől, ha leveszed róla a kettős jelleget: az elégtétel jellegét a bűnökért és az Isten fiainak nemességi jellegét. Alfa. Városi és vidéki hírek. —- Megyés püspökünk ő nagy méltósága a fővárosból pénteken délután jött haza székhelyére. = Püspöki látogatás. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk — mint a „Félegyházi Hirlap“-ban olvassuk — Félegyházát a közel jövőben meglátogatja; valószínűség szerint szeptember hó második felében tünteti ki a várost látogatásával, mikor is a Szt. István templom két új oltárát felszenteli s az apácza leány iskola ügyében tárgyal és remélhetőleg véglegesen dönt is a várossal. =■ Buzaszenlelés. A sz. Márk napján szokásos körmenet ez évben a kosdi vámon kívül vonult, ott ment végbe a buzaszentelés, melyet Motesiczky János kanonok-plébános végzett nagyszámú hivő közönség jelenlétében. = Közgyűlés. A magyar szent korona országai vörös-kereszt egyletének váczi fiókja mull. vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését. A egylet tagjai számá­hoz aránylag igen kevesen vettek részt. Csávolszky József kanonok elnöki megnyitójával kapcsolatban ecsetelte az egylet anyagi helyzetének gyarapodását, majd annak különféle irányú működéseit u. m. a jó­tékonyság, az emberszeretett gyakorlását, majd előadta a központ átiratainak kivonatát. Háború esetére az egylet 100 beteg gondozását vállalta magára a kath. leányiskolában, kik mellé ápoló katonák adatnak. A betegeknek a vasúttól való beszállítására a tűzoltók ajánlkoztak. Többféle intézkedés után a közgyűlés vá­lasztmánnyá alakult. Tarcsay Jánosné úrnő ez egylet jóakaratú elnöknője eme hivataláról leköszönt, mivel lakását városunkból Bpestre helyezte át s helyébe Rohonczy Gedeonná úrnő egyhangúlag választatott meg, ki azt a legnagyobb készséggel el is fogadta. A választmány határozata folytán a derecskéi, máskép városligetben térzene fog létesülni, melynek rendezésére 6 tagú bizottság küldetett ki. = Üdvözlő felirat Rudnyánszky volt tb, főszolgabírónak. Midőn Rudnyánszky László állá­sától megvált, a váczi felsőjárás jegyzői kara elhatá­rozta. hogy üdvözlő feliratot intéz hozzá. Ezt Bauer Soma újpesti polg. iák. rajztanitóval készíttették el, mely valóban meglepően csinos. A diszfelirat táblája vörös szinti moiré-sélyemből készült „Emlék“ felírással A szöveg a következő : Tekintetes Rudnyánszky László urnák. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye t. főszolgabí­rójának, mint Vácz f. járási volt szolgabirónak, ragasz­kodása és szcretete jeléül, ajánlja: a váczi f. járás jegyzői kara. Szeretett szolgabiránk ! Azon alkalomból, hogy szolgabirói állásától legigazibb sajnálatunkra megvált, határtalan tiszteletünk és hálás elismerésünk szerény jeléül azon nemes magatartásáért, melyet velünk szemben mint hivatali főnök, úgy is mint barát min­denkor Lanusitott, fogadja ezen emléklapot tőlünk szívesen. Váczon, 1804. IV. 20. a váczi f. járás jegyzői kara: (ez után következik 21 aláírás.) = Kápolna-szentelés Rákos-Palotán. Jung János felszentelt püspök ő méltósága pünkösd hétfőn fogja felszentelni Rákos-Palotán a temetőben ujonan épült díszes kápolnát és ez alkalommal a bérmálás szentséget Is ki fogja osztani az községi híveknek Hetkapolna májusban. Városunk történe- tévői, sót mái eredete vei is szorosan összo van forrva a hétkapolnai templom története. Városunk czimere özei 1 \iscli a bold. Szűz kepét, mert a hétkápolnai kegyhely tradicziói Vácznak vallásos múltat kölcsönöz­nek. Nem csoda, ha Vácz város közönsége lelkiöröm­mel keresi fel a Hétkápolnát s intelligens közönsége is gyakran megfordul e kies és szent helyen, hogy szivét Istenhez emelje, lelkét a bold. Szűz oltalmába* ajánlja Szombaton egész éven át szent mise tartatik nyáron i télen 5 órakor, melyet éveken keresztül feláldozó buz­galommal végez olt Csávolszky József apát-kanonok. Tudomás szerint ez évben a naponkénti májusi Mária- ájtatosságot, mely eddig a felső plébánia templomában tartatott, a hétkápolnai templomba helyezte át a pap­ság. Naponként délután fél hat (3/26) órakor veszi kezdetét. Papságunk köréből kilenczen vállalkoztak na­ponkénti szent beszéd tartására, melyet felváltva fognak végezni. Nagyrészt a fiatal papok fogják tartani, de | lesz köztük nehány kanonok is. Felhívjuk közönségünk, különösen az intelligens közönség figyelmét ezen lélek­emelő és érdekes áj tatosságra, mely rövid szent-beszéd­ből és litániából fog állani. Kezdődik április 30-án, hétfőn s tart május 31-ig bezárólag. = Szövőgyár Aszódon. Aszódon a kir. javí­tóintézettel szemben állami támogatással szövőgyárat I létesítenek. Az eszme igen szerencsés s Aszódnak nagy j előnyére válnék, a mennyiben foglalkozást nyújtana a nép közül sokaknak, kik kenyerűket kénytelenek másfelé keresni. Mint beszélik, a gyár építkezéséhez már az idén hozzá kezdenek. ílymen. Mihalik János, sződi tanító eljegyezte Gurányi Mariska kisasszonyt, okleveles kisdedóvónőt Rákos-Palotáról. — Ä műpártolók köre ma vasárnap d. u. 5 órakor a városháza nagytermében gyűlést tart, melyen vendégeket is szívesen látnak.- Btröszner Ödön, városunk szülötte, a bécsi egyetemen f. hó 18-án az orvosi tudományokból az utolsó szigorlatot kitüntetéssel letette, s május hó első hetében fog a bécsi egyetem dísztermében ünnepélyesen doktorrá promoveáltatni. Az uj doktor, ki már egy éve Nothnagel tanár és udvari tanácsos belgyógyászati klinikáján volt alkalmazva, további tapasztalatok szer­zése végett a külföldi egyetemeket fogja meglátogatni. Köszönet-nyilvánítás. Mindazon szives megjelenők, a kik részint a helybeli nagyságos és főt. egyházi kar, részint a in. t. közönség közül boldogult házfőnökünk főt. Tóth Ede végtisztessége alkalmából szívesek voltak fájdalmunkat becses megjelenésükkel enyhíteni, fogadják ez úton is hálás köszönetünket. Az Üdvözítőről ez. sz. Ferencz r. váczi társházának tagjai. = Jegyzői vizsga. Medveczky Dezső, szolga- birósági írnok, a hét folyamán Budapesten jó sikerrel tette le a jegyzői vizsgát. = Meghívó. A „ Vácz-vidéki ifjak köm“ saját pénztára javara 1894. évi május hó 5-én Váczon, a polgári lövőház dísztermében zártkörű majálist rendez. A meghívókat a rendező bizottság nevében ifj. Móri in Zsiga elnök bocsájtóttá ki. Kezdete d. u. 6 órakor. Belépődíj: személyenként 1 frt, családonként 2 frt. Jegyek előre válthatók a kör pénztárosa, Vélzer Alajos úrnál és Meiszner Rudolf úr divatárú üzletében, az estély előtt pedig a pénztárnál. Mindazok a kik meg­hívót tévedésből nem kaptak, de arra igényt tartanak, forduljanak a kör pénztárosa Velzer Alajos úrhoz, ki készséggel szolgál meghívókká]. Az ifjúság e majálisa ismét a legjobb mulatságok egyike lesz. A rendező bizottság Morfin Zsiga elnöklete alatt mindent elkövet, hogy Vácz város intelligencziájának ismét egy kellemes és jó mulatságot szerezzen; a közönség pedig már várja az estét számítva reá, hogy ismét oly kedélyes és népes mulatságban fog részt venni, mint az ifjúság ez évi farsangi bálján. De nem csak a váczi fiatalság, — Nos és ?-— És hogy piszkos ember vagy ! — Ah! Laczi bátyánk felindulásában a rendesnél többet talált a sörből hörpinteni, ami fölött jobban megijedt, mint a járásbiró beszédje fölött. — Igen, folytatta ez kegyetlenül, de látszólag közönyösen beszédjét, mindenütt a fösvény tanárról fognak beszélni, szidni és gyalázni fogják őt, hogy a pénzt jobban szereti mint a szivet, a becsületet, sőt jobban mint — — Ember! pattant fel mérgesen Laczi bátyánk. A másik pedig nyugalmat intve kezével folytatta. — Csak csendesen bátya! A ki az egyiket akarja, annak el kell tűrni a másikat. Te megtartod pén­zedet — ez a te dolgod, és mindenütt arról fognak suttogni, hogy te — — Mi vagyok?- Ugyan ne légy olyan mérges! Azt fogják mon­dani, hogy te egy csúf fösvény vagy és ez — az ő dolguk. — Az ö dolguk? szólt remegve az öreg. Nem, ez az én dolgom! — Akkor bele kell harapnod a savanyu almába a keresztapaságot elfogadni és legalább annyit áldozni hogy fösvénység gyanúját elhárítsd magadról. Nagyot nyelt e szavakra Laczi bátyánk, mintha meg akart volna túladni. — Talán két forintot? Nyögte kínos sóhajjal. Ennyi úgy hiszem elég lesz?- Azt hiszed hogy ez elég? Kevésnek sok, sok­nak pedig kevés! — Úgy! talán bizony azt akarjátok, hogy ama kölyök miatt egész havi fizetésemet elküldjem és én magam koplaljak? felelt majdnem siránkozva. — Isten ments! Hét nyolez forinttal egész tisz­tességes keresztapa vagy, kit senki sem fog fösvény­ségéről vádolhatni. Ha megadod, akkor a legnagyobb tisztelettel fognak rólad nyilatkozni; ha pedig nem adod, akkor úgy fognak gyaláznak, hogy majd szíve­sen adnál hetven-nyolezvan forintot is, de már késő lesz! — Rettenetes egy ember az az utibiztos! sóhaj­tott fel Laczi bátyánk és lecsüggeszté fejét. És aztán, folytatta kis vártatva, ha el is határoznám magamat, hogy annyi pénzt áldozok, de egyre soha sem fogom magamat elhatározni. A járásbiró csodálkozva tekintett az öregre. — Nem beszélhetek soha az utibiztossal: jól tud­játok, hogy ki nem állhatom! veté utána Laczi bátyánk. — Akkor Írjál neki! — Azt sem tehetem! — Jól van hát! Akkor magamra vállalok min­dent. A te ajándékodat átadom az utibiztosnak, az ő köszönetét pedig neked. Most már azt hiszem, meg lehetsz nyugtatva ? Laczi bátyánk arcza e szavakra némileg kiderült előbbeni mogorvaságából, mert a járásbiró ajánlata megmentette öt azon áldozattól, hogy személyesen kell­jen érintkeznie az utibiztossal. — Tehát— mormogá és látható kínos erőlködéssel húzta első ócska bugyelárisát, — tehát ha már egy­szer meg kell lenni, jóllehet még mindig nem látom be, itt van a pénz! Az utolsó szavaknál hangja siránkozó lett, és mikor egyik ezüst forintot a másik után leolvasta a járásbiró elé, látni lehetett vonásain, hogy mily nehe­zére esik neki azoktól örökre búcsúi venni. Nemso­kára ezután kiitta az egy pohár sört, fájdalmas szív­vel fizetett és lecsüggesztett fővel távozott. hanem a fővárosból is sokan várják? már hz’ alkalmat, hogy a váczi szép hölgyeket mulattassák, tánczoltassák. Ezek után csak elismeréssel tartozunk a mi ifjainknak, a kik megmutatták, hogy lehet Váczon is rendezni oly mulatságot, estélyt, a mely minden tekintetben kielégíti a váczi közönséget. = Színház. Veszprémig Jenő a székesfehérvári színtársulat igazgatója tegnap érkezett színtársulatával városunkba. Bemutató előadása e hó 28-án azaz teg­nap volt, előadták Verő György „Szultán“ ez. operet- tejét. A szereplő személyekről a kritikát jövő számunk­ban hozzuk. A mai napon színre kerül „A próba há­zasság1-1. Előkészületen: Mongodin úr felesége, Lemon­dás, Liba pásztor. = A budai dalárda 1894. május hó 2-án szer­dán, Budapesten a II. kér. Medve utczai „Fáczán“-hoz czimzett vendéglő helyiségében Bellovics Imre egyleti karnagy igazgatása alatt és Sigmund Sándor tanár szives közreműködése mellett dalestélyt tart. Műsor. 1. Ábrányi K....................Dalárszózat, kar. 2. Gaál F ..........................Szerelem, kar, tenor ma­gánrészszel, énekli, Witkofszky A. egyleti tag. 3. Vieuxtemps .... Adagio religioso Ridley Kohne. . . llapsodie Ilongroisehegedűn előadja Sigmund Sándor. 4. Fortunen Elek . . Mi volt nekem a szerelem? Szövege Petőfi S.-tól. A „Budai dalárda“ 100 ko­ronás pályadijával koszorúzott mű. 5. Zimay László . . . Királyhymnus. 6. Liszt Ferencz . . . Rajnai bordái, kar zongora kísérettel. 7. Halévy .........................Aria a „Zsidónö“ czimű operából. Előadja Szabó Tivadar egyleti tag. 8. Gaál F. a) Mi ricordo b) Pleni lunio olasz dalok, férfi karra átírva. 9. Huber K........................Nem nézek én, kar. Belépőjegy ára 1 frt. — Kezdete pont 3/29 órakor. = Térzene. A vereskereszt-egylet május 3-án délután ß órakor a Hétkápolna melletti városligetben térzenét tart, melynél mindenkit szívesen látnak. = Legényegyleti majális. Pünkösd hétfőjén a kath. legényegylet a „Büki“ szigeten tánczczal össze­kötött nyári kirándulást fog rendezni, melyre az elő­készületek serényen folynak. = Nekrolog. A sz. ferenezrendiek váczi házának érdemes főnöke, ki a lelkészkedés terén sok éven át buzgalommal fáradozott, f. hó 25-én elhunyt. Haláláról a következő gyászjelentést vettük : „Az üdvözítőről ez. szt. Ferencz rend váczi társházának tagjai mélyen szo­morodott szívvel jelentik forrón szeretett főnöküknek Tóth János Ede atyának, hosszas de békén tűrt szen­vedés és a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után f. h. 25-én élte 56-ik, szerzetes éve 37-ik, áldo- zársága 30-ik évében történt elhunytét. A boldogult hült tetemei f. hó 26-án d. u. 5 órakor Fognak az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni — s az engesztelő szt. mise-áldozat f. hó 27-én d. e. 10 órakor fog a Mindenhatónak a társház templomában bemu- tattatni. Az ö. v. f. n.“ Az elhunyt temetésen megje­lent az összes papság s nagyszámú közönség. A be- szentelést Motesitzky János prépost-plébános végezte teljes segédlettel. = Hirtelen halál. A fehérek temploma falánál múlt. szerdán egy törődött öreges ember ült le pihenni. Leült és meghalt, ott kötötték fel az állát jólelkű em­berek. Mondják, hogy a szerencsétlen valamikor kút­csináló volt. Háláiét valószínűleg szélhüdés okozta, holttestét a kórházba szállították. = Vízhiány. Általános a panasz, kivált a Rá­kóczi és Zichy-utczán, meg a külső soron, hogy né­hány hét óta a kutakban a viz jelentékenyen alászál- lott. Vannak, kik azt emlegetik, hogy ezen kalamitás a csatornák építése következtében állott be, hogy a csatornák mélyebbek mint a kutak, s igy a- kutak Ezen naptól kezdvé Laczi bátyánk még takaré­kosabb lett, mint eddig volt, mert a nyolez forint kiadása által a bugyilánsban támadt űrt be kellett töl­teni, ha e miatt szenvedni kell is a gyomornak. Ez oknál fogva elhatározta, hogy ezentúl a szokásos egy pohár sör helyett jó friss kutvizet fog inni. Mivel azonban a dolog kezdetben gyomrának nem igen volt Ínyére, igyekezett azt a legékesebb szavakkal a viz ki­tűnő és a sör élvezet ártalmas voltáról meggyőzni, mig az meg nem adta magát sorsának. így ült szintén egy este homályos szobájában (persze drága a petroleum, takarékoskodni kell!) Laczi bátyánk és fogyasztotta hatalmas fiaskóból a tiszta hamisítatlan kutvizet. Épen azon fáradozott, hogy az önmegtagadása által ma szerzett összeget gyermekies örömmel a többihez tegye, midőn valaki hevesen meg­rángatta a csengetyűt, úgy hogy ijedten összerezzent. És milyen lárma támadt ott künn, mikor Zsuzsi néni a későn jött vendégeket beeresztette. — Talán csak itthon van? szólalt meg egy mély férfihang. No még csak az hiányoznék ! Mint a nyárfalevél, úgy remegett szegény tanár, és midőn barátai, a járásbiró és a főjegyző, beléptek, akkor megkönyebülve lélegzett fel, mintha mázsás kő esett volna le szivéről. — Adjon Isten’ esés jó estét! szólt a járásbiró. Már-már azt hittük, hogy egészen vissza akarsz vo­nulni a világtól, mert sem a kaszinóban nem látunk kalabriászozni, sem a kávéházba nem jársz már sörözni. Annál nagyobb örömmel vettük tehál szives meghí­vásodat pia estére, egy kis barátságos vacsorára. — Éu tört ki fuldokolva az öregtől. Én ? Nem ! Nem irtani nektek és nem is hívtalak meg vacsorára. Biztositlak, hogy tévedtek ! — No ez mégis csak pompás ! kaczagott a járás-

Next

/
Thumbnails
Contents