Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 8. szám

törlendő házbérekről, mert hiszen azokat behajtani legtöbb esetben teljes lehetetlenség. S a kitett lakó helyét más foglalja el, akivel akárhányszor az előbbi nóta ismétlődik.

CSARNOK.

A szabadalom-level ismertetése.*)

a) Történeti körültekintés.

Buda városának város-joga megbirálásánál tudnunk kell. hogy az, a magdeburgi szabadalom-levél mintájára készült, mielőtt IV. Bela a várost azzal megajándékozta volna, királyaink nem fukarkodtak egyikmásik nevezetesebb városunkat kiváltságokkal tüntetni ki. Szatmár-Némethi például még 1230-ban kapott ilyen szabadság-levelet It. András királytól, 1271-ben Győr városa Székes-Fehérvár kiváltságait kapta, IV. Béla Komáromot ajándékozta meg Buda városának külföldi eredetű kiváltságaival.

Nagy Lajos király 1353-ban Loppena gyarmatosait a Korpona város kiváltsága szerint szervezte Libet- bányát 1379-ben ugyancsak ő emelte a városok közé s ennek mintaképe már Selmeczbánya volt 1342-ben követte Kassát Lubló 1405-ben Szeben és utána több más város.

Vásárjogot Zsolna a budai mintára 1357-ben kapott s a király 1364 ben meghagyta a budai polgároknak, hogy a vásártartási jogról másolatot adjanak a brassóiaknak.

Mi a budai polgárok szzbadalmát illeti, az a XIII. század folyamán annyira előtérbe lépett, hogy az méltóságát, főlényét és előkelőségét egész az el foglal- tatásáig el nem veszítette.

Azon szabadságok alapja, melyekkel a magyar- országi városok azon korban dicsekedtek azon követelmények foglalatját képezik, melyek alatt királyaink idegen népeket hívtak be az országba való beköltözésre nevezetesen behívták őket városok alakítására és benépesítésére. Mivel a királyok tulajdona, a népek sokaságán örülni, hogy azon községben, (Komáromra vonatkozólag) biztosabban és szabadabban gyűljenek a vendégek össze stb.

Mikor a király 1318-ban a kőszegieket megdicsérte, azt irta, hogy szeretné, miszerint összes jogaikban a soproniakat utánoznák s azokat inkább öregbítsék, mintsem megrövidítsék; s 1414-ben a király meghagyta, hogy a harminczadokat éppen úgy fizessék meg, mint a hogy azt a soproniak megfizetik. Nagy- Maros (Neustadt) mezőváros szabadalom-levelének 15. pontja ellenben már igy szól : És minden egyebeknek a polgárok ugyan azon szabadalmakat és kiváltságokat élvezzék, mint Buda polgárai. Hogy Sopron és Gyöngyös szabadalmai miből állottak nincs okirataikban kimagyarázva.

Eperjes 1374-ben hasonlóképen Buda városának törvénykönyve mintájára nyerte ' kiváltság-leveleit, Pri vágyét 1382-ben Mária királyné ruházta fel szabadalmakkal. olyanokkal minőkkel Buda birt. Lippa városának 1529-ben János király kölcsönözte Buda előjogait. A XIV. században az lett később Korpona és Selmeczbánya a mi egykor Buda városa volt, a községi és társadalmi élet mintaképe.

l>) A szabadalom-levél köz- és magánjogi méltatása.

Arra, hogy Rima-Szombat kiváltságai más városok mintaképei legyenek nem volt ok. Hogy azok Írásba foglaltattak és a közéletbe átmentek nemcsak a király érdeme; de a nagy közönségé is,

írásba mindenha felmerülő viszonyokból kifejlett szokásokat foglaltak s a törvényhozó rendszerint maga a község volt; úgy annyira, hogy a régi jogszokás nagyobb vonzerővel, nagyobb hatással birt mint a reform maga.

A nagymarosi szabadalom-levél 2. pontjában Salamon felfogása szerint több jogról van szó, mint a hogy azt, magában a budai aranybulla szövegezésében feltaláljuk. A nagymarosi polgárok felett, se a nádorispán, se a báró vagy bármely méltóságban levő úr nem ítélhetett. Abban a birkodás magának király ő felségének volt fentartva, a kihez a nagymarosi polgárok évenként három határidőn belül három tisztességes, de tehetségükhöz mért ajándékkal szoktak volt járulni; szokásban volt ez Rima-Szombatban is kivált a régi czéhek életében.

A nagymarosi szabadalom 13. pontja szerint a polgárokra se a püspök, se az esperes semminemű egyházi Ítéletet jogérvényesen ki nem mondhatott, hanem csak a helybeli plébános, mindazonáltal tulajdon elöljáróságának: az esztergomi érsek iránt tartozó engedelmessége fenntartásával. Ez állott Lipcsére is, Zólyom vármegyében.

Tizedről a budai (pesti ?) aranybullában nincsen szó, a nagymarosi szabadalom 12. pontja ellenben igy szól: Rendeljük (dicimus) azt is, hogy a tizedet nagymarosiak mindenből : gabonából, borból és apró- termésből (minutis) fizessék a plébánosnak.

Salamon szerint oly hadjáratban, melyben a király személyesen vett részt: tartozott a város tiz nehéz lovast tisztességesen fölvértezve kiállítani. A nehéz lovasságot utóbb a banderiális szerkezet váltotta fel s a tiz embert a húsz. Kassa városának szabadalomlevele ezt 1347-ben már egészen mellőzte, de a bandérium reá is kiterjedt, mint a hogy ki kellett annak terjedni a rimaszombatiakra is, annál inkább, mert bizonyos czéhek mint testületek katonát állítottak s tagjai a legújabb korig oldalfegyvert viseltek.

*) hindura Imre, jeles tollú iró- s lapunk munkatársának »Rima ZDinhat története« ez. müvéből, melynek első füzete második teljesen átdolgozott és bővített kiadásban most hagyta el a sajtót.

A budaiak addig, inig a birodalom határain belül működtek minden vámfizetés alul mentesek voltak; kivé vén a királyi harminczadot, s azt a sóvámot, a melyhez a budai egyháznak (az óbudai káptalannak) volt joga. A nagymarosi kereskedők és kalmárok a szabadalom 8. pontja szerint egész országban sehol se fizettek vámot, harminczadot; a budai aranybullában a harminczadot mint fizetendőt vették fel. A rima- szombatiak egész 1848-ig főbüszkeségöknek tekintették hogy a város polgárai se réven, se vámon nem fizettek, vámhivatala pedig a kir. kamarával egyenes összeköttetésben állott.

Csöbör-adót (cibriones) szol leje után nem fizetett Buda ; Rima-Szombatnak szőlleje soha se volt jelentékeny s az „Ukkon-pohár“ emléke sem annyira a hegybirák jogszokásaiban gyökeredzett, mint inkább a kézműiparosok tudomány-poharában maradt fenn a késő századokon.

Főembereink közül Budán erőszakkal senki se szállásolhatta be magát, tőlük akaratjuk ellenére semmit el nem vehetett, hanem a beszállásoló tartozott minden szükségesért illő árat fizetni. Szóról-szóra benn állott ez a kassai szabadság-levél 2. pontjában is. Nagy-Maroson azokat nem volt szabad háborgatni, a kik ott-mulatás kévéért (causa commorandi) mentek hozzájok. Nálunk mulatóhelyekről beszélni nem lehetett itt a munka, a szorgalom volt a nép karaktere mindig, mondhatjuk : ma is az.

Földjeit (possessiones) Budán egyetlen polgár (hospes) sem adhatta el, sem a házát idegennek; hacsak ez nem akart a város állandó lakosa maradni. Benn van ez a kassai szabadalom 3. pontjában is, a a nagymarosiakéban az 5. pont a helyhez-kötöttséget még inkább involválja.

Látjuk az elmondottak nyomán, hogy az egész országban kezdik a munka-erőt tekinteni annak a tőkének, a mely a közjólétnek az alapját képezi. A legnagyobb javak, birtokosai előtt azért szembeszökő az az iparkodás, hogy a birtok állandó, majd nagyobb legyen, el legyen látva felszerelésekkel ; úgy azonban, hogy azért az egyes családok részére mintegy biztosítva legyen annyi, a mennyiből megélhessenek, vagy a mennyiből az úri földnek növelése folytán a nyert terményeket beszolgáltathassák.

Budán és Kassán a kinek örököse nem volt fekvő birtokát arra hagyhatta, a kire akarta; a nagymarosi szabadalom 6. pontja szerint ez a künn lakó egyénekre az idegenekre is szólt csak azt kötötte ki, hogy semmi más egyháznak vagy egyházi személynek nem lehetett hagyományozni, csupán a helybeli plébánosnak, a kinek ezt másra nem volt szabad fordítania mint saját egyháza hasznára. A plébánia jogának itt is megkülönböztetve kellett lenni, hisz a város érseki fenható- ság alatt állott!

Az a régi szokás, hogy ki-ki nyugodtan bírhatta az általa vásárolt fekvőséget, ha abban egy év és egy napon belül nem háborgatták, benne van Kassa város szabadalom-levelében is, ellenben kimaradt a nagymarosi okmány szövegezéséből, nálunk sincsen nyoma s csak jogszokás szabályozta hosszú évszázadokon keresztül.

Salamon szerint a budai polgárok, midőn egyházuk megüresedett, a lelkészüket szabadon választották, helyettest (vicarius) a lelkész a község tudta nélkül s akarata ellenére ki nem nevezhetett. Bírót, papot a rimaszombatiak is szabadon választottak, a bírónak teljes jogköre volt, Ítéletet hozott, úgy a polgári mint a iDüntető perekben, s a papnak a Rima völgyön olyan nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek kellett lenni, a minő maga a község volt.

Budán város birájának (major villáé) a polgárok azt választották, a kit akartak; de a megválasztást be kellett a királynak jelenteniük, éppen úgy mint a kassai polgároknak. Nagy-Maroson a bírót és az esküdteket csak egy esztendőre választották, ezek Ítéltek ott a lopás, tolvajság. gyilkosság (homicidium), gyújtogatás, erőszak és más ügyek felett, mely esetek külön nem fordulnak elő a budai (pesti P) aranybullában. A Rima völgyön teljes és korlátlan szabadság honolt s a Curialis Comes a csiklandósabb ügyek elintézésébe is csak azon esetre folyhatott be ha a város bírája abban Ítéletet hozni elégtelennek látszott volna. Kor- ponán és Zólyom-vármegyei Lipcse községében a biró a város véneivel együtt Ítélt. Nálunk a biró mellett tizenkét elöljáró is szerepel.

A peres eljárás közvetlenségére mutat a budai törvénykönyv 10. s a kassai szabadalom-levél 8. pontja, a mely szerint azon esetre, hogy ha a város bírája nem szolgáltatott volna igazságot, nem a város, hanem a biró (villicus) járult a király színe elé. A bíráskodást a király Nagy-Maroson magának tartotta volt fenn, s ez a kitétel a budai aranybullában sincs meg.

Nevezetes a mit Salamon Buda városára nézve a 16. pont alatt felhoz „Kewer nevű földet melyet most adományoztunk nekik, valamint más korábban birt földjeinket oszszák ki egymást közt, kinek-kinek meg- mivelési tehetsége szerint, nehogy ezek a földek növelés nélkül és hiában heverjenek.“ Ezt a kifejezést Kassa városának 1347-ik évi szabadalom-levele mellőzte; azonban mint igen eklatáns bizonyítékot említhetjük, a helybeliek ősi szokását, mely szerint a lakosság maga közt a Rima mentében fekvő iszapos földeket káposztának és káposzta-palántának, a Gernyőt kapás növényeknek a legújabb időkig kiosztotta.

A kisebb-nagyobb hajók (naves et carinae) Budán, nem különben árus szekerek, tartoztak megállapodni s mint azelőtt minden nap vásárt tarthattak (forum quotidianum). Mindennapi vásárról Rima-Szombat területén szó sem lehetett, ellenben a szombatnapi sokadalom mindenha nevezetes volt.

A pénzeket régi szokás szerint újra meg újra beszedték. Buda városában, ha a tárnokmester embere a maga pénzügyőreivel (monetariis) a polgárok közt megjelent a város egy meghitt embere csatlakozott

hozzá, a ki a királyi pénz beszedésére lelkiismeretesen és szorgalmasan ügyelt.

Elismeri a szabadalom levél végül, hogy minőségükhöz képest királyi adománya jutalmával tartozik megajándékozni azokat, a kik a királyi becsület növekedéséért saját életük veszélyeztetését koczkára tenni nem rettegnek, de viszont a munkások számára a békét követelte mikor kiköté, hogy vele István kalocsai érsekkel a bányász nép táborba szállani ne legyen kénytelen.

A budai törvénykönyvben IV. Béla világosan kijelentette, hogy mindazt, a mit a polgároknak a tatárok eltakarodása óta adományozott, ellenmondás nélkül bírhatják ; az a kassaiakéban 1347-ben nincs benn, nincsen a rimaszombati polgárokéban sem minthogy azonban tatárok itt is követtek el istentelenséget s a város lakosságát kiölték, javaikat fel prédái ták, a budaiak kedvezményeit reájok is alkalmazhatjuk.

Városi es vidéki hirek.

— Eskütétel. Bősz Emil jobbágyii és Stoics Károly nógrád-berczeli, legújabban kinevezett plébánosok f. h. 21-én tették le püspök ő exciája kezébe a plebánosi hivatalos esküt. Ez alkalommal ő exciája lelkes szavakat s atyai bölcs tanácsokat intézett hozzájuk.

— Szemle. Forinyák Gyula lovassági tábornok, e hó 20-án városunkban időzött, s szemlét tartott a honvéd-huszárezred felett, s legnagyobb megelégedésének adva kifejezést, még az nap elutazott.

= Közgyűlések. Az ..Ipar és Kereskedelmi 1 íjtelintézet“ ma délelőtt 10 órakor, az „Egyesült Ga- sino-kör“ pedig d. u. 2 órakor tartja rendes évi közgyűlését.

— Gyászmise. Az áldott emlékű Virter Bertalan ez. püspökért a székesegyházban múlt pénteken Kanda István kanonok ünnepélyes gyászmisét mondott, melyen jelenvoltak a kath. leányiskola növendékei is.

= Időjárásunk a lefolyt hét elején határozottan zordra fordult. A Dunán hatalmas jégtáblák úsztak, s a korcsolyapálya ismét szívesen látta elszánt vendégeit. Mintha újra tél akarna lenni, mondogatták a fagyosabbak. Nem lehetetlen, szóla közbe egy öregebb, tudok én arra is esetet, hogy márcziusban állott be a Duna. Ez azonban ez idétt bajosan teljesedik, mert napközben az időjárás tűrhetőnek, sőt olykor enyhének is mondható.

= Vasúti baleset. Néhány nap előtt a G-aram folyó vasúti hidján szerencsére enyhe kimenetű baleset történt. A Budapestről induló gyorsvonat ugyanis 3 óra 27 perczkor érkezik Esztergom-Nánára, és a rendes időben akkor is beérkezett volna a gyorsvonat, azonban előtte egy tehervonat haladt, mely meglehetősen ügyetlenül volt szálfákkal megrakva ugyannyira hogy a hidoldáiba hét leocsi beleütközött, melyek össze is törtek. A gyorsvonat ennek következtében Kövesden egy teljes óráig vesztegelt, mig a pályát annyira a mennyire szabaddá tették. A hibás kocsikat Nánára vontatták, a hol a Bécs felől jövő személyvonatot is visszatartották. A hid szűk volta különben már eddig is sok panaszra adott okott s nem egy balesetnek volt az okozója.

= A „Váczi Kerületi Betegsegélyző Pénztár" működésének megkezdésétől 1893. évi május hó 8-ik napjától u. a. évi deczember hó 31-ik napjáig terjedő időről összeállított I. évi számadásaiból azon meggyőződésre jutottunk, hogy ez bár nehéz viszonyok között, s teljesen önerejéből kezdette meg működését, mégis örömmel konstatálhatjuk, hogy az elért eredmény kielégítőnek mondható. Az igazgatósági jelentésből kiemelhetjük a következőket. A pénztár anyagi viszonyai, a mérleg szerint kedvezőek, a mennyiben tekintve azon körülményt, hogy a megkezdéshez szükségelt 2200 forintos kölcsön valamint az év végéig még ki nem egyenlített egyéb tartozások ellenében az év végén már csak 1021 frt 67 kr. maradt mint teher. A tagsági mozgalom eléggé hullámzó volt, s mindannak daczára az év végén volt pénztárunknak 1150 tényleges tagja, melyből a kerületre esik 578, a központra pedig 572 tag. A betegedési esetek tekintve, hogy az elmúlt évben az egészségügyi viszonyok eléggé normálisak voltak, mégis az év végéni taglétszámnak majdnem 50°/0 százalékát teszik ki, s ezen nagyon is magas százaléknak nagyrésze esik a vidékre s különösen Gödöllőre. Halálozás csupán egy esetben fordult elő, ami elég szerencsés körülmény. A kerületre nézve nagyon nehéz még ma tájékozást szerezni, a mennyiben a pénztár kerületében tartozó 56 község közül ez ideig csupán 29 községből jelenttettek be biztosításra kötelezett tagok. 27 községből pedig, vagy a bizalmi ■férfiak közönyössége, vagy a munkaadók makacskodása miatt máig sem érkezett bejelentés, mely körülmény megszüntetésére e tárgyban kérvény nyujtatott be a nagyméltóságú kereskedelemügyi in. kir. miniszterhez, s hihető, hogy kedvezően fog elintéztetni s meg fog szűnni azon állapot, mely szerint eddig némelyek a kötelezettség alól magokat kivonni iparkodtak.

= Uj gyár. Nemsokára egygyel szaporodik városunkban a gyárak száma. Legközelebb a kisváczi menbely és a vasút között elterülő Pintér-féle telket 7500 írtért megvette egy külföldi ezég ónhenger-lemezgyár létesítési czéljaira.

= Verekedés. E. hó 18-án éjjel 10 —11 óra között özv. Kalencsik Istvánná vásártéri korcsmájában a kocsisok között dulakodás támadt, mire a rendőrség a korcsmát a rendetlenkedőktől megtisztította. A kocsisok névleg Zsarnóczay András, Paumann József, Szolcsánszky János és Berkes József ezután éktelen lármával az alsóvárosban levő burgundia-utezába mentek, hol a hazafelé menő mesterlegényekkel összeszól- lalkoztak, miközben Berkes József kocsis a kezében levő bicskával Rótli Antal kőmivest kezén megsebesítette s rajta súlyos testi sértést ejtett, a tettesek letartóztatottak s a váczi kir. járásbíróság által vizsgálati fogságba he 1 yeztettek.