Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-16 / 50. szám

i-r sr e

<1

V

is

k

a

d

b

1;

j

k

r

r

i

í

1

]

1

f

]

1

]

jsabb színben látjuk. Áldja a jó Isten, hogy ez legyen egész életeden át az alapszín.

Mondom az alapszín; mert mi tűrés-tagadás bizony az életben nemcsak a rózsa szin, de más — sötétebb —- színek is lépnek az előtérbe — egymást felváltva.

És ez nem is lehet másképen. Mert abszolúte boldog ember a világon nem létezik. Ne gondold kedvesem, hogy azok kik selyemben, aranyban — hogy úgy mondjam — úsznak, kik mindenben bővelkednek, kik — úgy tetszik — csak azért élnek, hogy élvezzenek — ne gondold, hogy mindezek tényleg boldogok ; oh nem ! sőt ezek közt találhatod a legboldogtalanabbakat.

Boldog az, ki meg van elégedve sorsával, ki nem hajhászsza a szerencsét, ki nem tör arra, a lehetetlent lehetségessé tenni, ki Istenben bízik és tőle várja sorsa elintézését.

Ha ép-egészségesek vagyunk, ha kötelességünket teszszük. és felebarátainknak megadjuk azt, ami őket illeti, akkor — hálát adhatunk a Mindenhatónak — mert mondhatjuk : meg vagyok elégedve.

Anyád és testvéreid — kiknek szemefénye vagy — akkor boldogok, ha látják, hogy te is az vagy.

Ne irigyeld senkinek a sorsát: mert hiszen soha sem tudhatod, vájjon irigylendő-e az tényleg.

Majd később, ha az élet színterére kilépsz, eléggé fogod tapasztalhatni, hogy „nem mind arany, ami fénylik."

Gyorsan élünk, az élet valóságos haj tó vadászat, melyben senki sincs tekintettel a másikra; fődolog czélhoz jutni, ha mindjárt tisztességtelen eszközökkel is.

Nem azt nézik ezen kegyetlen emberek, hányat és kiket tesznek szerencsétlenné; avval nem törődnek, nem. csak előre rohannnak mint a fékevesztett vadállatok.

Ha pedig tudni akarnád, hogy mindez a rohanás, üldözés, mások letiprása minek, miért? akkor a válasz egyetlen egy szóval megadható: „Elvezni!“ Ez a mai világ jelszava.

Egyik a másikon túltesz, minden törekvésé oda irányul, a világnak megmutatni: lám én is lehetem, egyenrangú vagyok veled. Fürdőbe mégysz nyáron. — én is. Színházba páholyba, — én is. Bálba, konczertbe, jour fixre, vadászni, korcsolyázni, tombolák, thee dansant, — én is. én is !

Mert hiszen másképen nem volna értelme az egésznek.

A holnapra nem gondol senki, csak a ma, a ma. Ma meglegyen minden. Holnap? Ki törődik vele? Holnap újra kezdjük, újra. addig mig össze nem dől az egész — kártyavár.

Mert kedvesem tudd meg, hogy csak hártyaház volt az egész, minden biztos alapot nélkülöző építmény, mely a leggyengébb szellőnek sem birt ellenállni.

Én fellebbentettem előlied az élet színterét elválasztó függönyt egy pillanatra nem azért, hogy elidegenilselek a világtól, nem is azért, hogy undort gerjeszszek benned; nem. nem azért, hanem czélorn az volt. megmutatni azt az utat. melyet követni nem szabad.

Te okos leány vagy, lelked romlatlan, lelkesül a nemes- és szépért. Ez legyen jövőre is. mindig a vezércsillagod.

Szeresd hazádat, szüleid és testvéreid és bízzál mindenha a mindenható jó Istenben.

Akkor boldog leszesz ....

Ölel bátyád

Monsieur .Jules.

Városi és vidéki hirek.

A Xath. Kör megnyitása. A Kath. Kör helyiségeinek bebútorozása nagy serénységgel folyik, ug) hogy néhány nap múlva már készen is lesz. Mivel az alapszabályok beterjesztése óta 30 nap letelne. azért deczember 23-án a.z Ízlésesen és nagy kényelemmel berendezett helyiségek megnyithatók lesznek. A Kath. Kör tagjai bizonyára örömmel veszik e hirt, s jövő vasárnaptól fogva kellemesen és otthonia- san lógják magukat érezni a barátságos helyiségekben.

= A „Vácz-vidéki ifjak köre^ e hó 8-án tartotta az alapszabályok értelmében tisztújító gyűlését, a mely a következőleg folyt le. Mindenek előtt Veizer Alajos pénztárunk a jelvényekre vonatkozó megbízatásának eredményét adta elő. Majd pedig a választmány utasittatott a házszabályok mielőbbi kidolgozására. Miután kimondatott az ülés határozat képessége az új tisztviselők választására vonatkozólag, következett azok választása. Még pedig elnöknek ismét Morlin Zsigmond lett megválasztva egyhangúlag. Alelnöknek szintén egyhangúlag Balogh Béla választatott meg. Titkár: Váró Karoly. Jegyző : Kóváts Sándor Aljegyző : Török Gyula. Pénztáros : Vdzer Alajos Ellenőr: MlinJcó István. A bizottság illetve választmány rendes tagjainak a következők választattak meg: Németh László, Marossy Dénes, Vida Mihály Kresák Pál. Póttagoknak : Jankovits Ernő és Jákdbovits Gyula. E hó 13-án este tartotta a bizottság az ülését, mikor a házszabályok dolgoztattak ki. Ugyanekkor elhatároztatott, hogy az ifjúság farsangi bálját január első felében fogja megtartatni, még e hóban fognak a meghívók kibocsájtatni.

= A ..Kath Kör“ választmánya közelebb a Kőiéi nőkének lakásán ülést tartott, melyen a választmány tagjai csaknem teljes számmal részt vettek. Az ülés a Kör megnyitásához szükséges legközelebbi intézkedések megállapításával foglalkozott.

— Köszönet. A sz. Vincze egylet javára újabban N. N. úrnő 5 frtot adományozott, mely kegyes adományért a szegényekm:vében hálás köszönetét mond az Egylet 253. r. gyűlése.

= A kaszinó állás-foglalása a párbaj ellen. A váczi kaszinó kör, f. hó 5-én délután, 6 órakor tartott választmányi gyűlésében egyhangúlag azon határozatot hozta, hogy a személyes sértések kiegyenlítésére a párbajt kötelezőnek nem tekinti, és igy egyedül azt az okot, hogy valamelyik tagtárs személyes megsértése esetében a sértőt párviadalra ki nem hívta, vagy a sértést tagtárs követvén el, ez a kihívást el nem fogadta, illetve közöttük a párbaj az úgynevezett lovagias eljárásnál szokásos szabályok kötelező voltának el nem ismerése vagy helytelen értelmezése, vagy helytelen alkalmazása miatt nem foganatosítható kizárási oknak nem tekinti. A választmány ezen elvi kijelentésének indokolását a következőkben adja: 1. Alkot Hiányos országban polgárok egyesülete országos törvény által tiltott intézmények fentartását nem támogathatja anélkül, hogy ez által magával a törvényes renddel ellentétbe ne kerülne. 2. A büntető törvény a párbajt szigorú büntetés terhe alatt tiltja, sőt azokat is büntetéssel sújtja, akik a kihívás elmulasztóit, vagy einem fogadóit megvetéssel fenyegetik.

Országos vásár tartatik ma s a következő napon városunkban.

= Hógrádmegye az ezredéves kiállításon.

Balassa-Gyarmaton Scitovszky alispán elnöklete alatt tartott gyűlésen elhatározták, hogy a vármegye be fogja mutatni a milleniumon természetes nagyságban

hogy ártatlan vagyok, s tévedésnek kell lenni a dologban, de minden ékéssólásom kárba veszett, sőt midőn felindulásomban a karperecz kihullott kabátom zsebéből, kétségbeesése és ingerültsége- határt nem ismert. Elmondtam a karperecz történetét, s hogy neki szántam születése napjára, de ez nem nyugtatta meg, sőt valószínűnek tartá, hogy azért vettem mert evvel Filó Ellának akarok kedveskedni, midőn az indóházba megérkezik. Még avval is vádolt, hogy most bizonyosan a pályaudvarból jövök, hol hiába vártam „Ellámat.“ Rendkívüli gyorsasággal lapozta erre az „Útmutató“ menetrendjeit, s szerencsétlenségemre épen ezelőtt egy órával jött Bécsből, — honnan a táyirat keltezve volt, --a gyorsvonat, igy hiába mentettem magam; minden összevágott. Zokogástól fuldokló hangon mondá:

— Tehát ezért volt a sok titkos elmenetel! . . . De hiába titkoltad a dolgot, napfényre derült hűtlenséged, s hiába gondoltál ki ravasz meséket, az igazságot még a tyuk is kikaparja, nem használ itt semmi tagadás. Most pedig tudtodra adom. hogyha holnap állítólagos ártatlanságodat be nem bizonyítod, s engem meg nem győzesz arról, hogy a távirat nem neked szól. többé nem látsz. Ez utolsó szavam.

Ezzel fölkelt és szobájába ment, ott hagyva engem vigasztalhatatlan hangulatban.

Oh, én szerencsétlen Péntek !

De mindazonáltal sajnáltam feleségemet, mert megvoltául győződve, hogy ok nélkül epeszti magát. Elhatároztam tehát, megoldom a rejtélyt, s feleségemet meggyőzöm arról, hogy ok nélkül szerzett önmagának s nekem keserű órákat. A végzetes tévedést elhárítandó. rögtön elmentem a bejelentő hivatalba. Szerencsére egy jó barátom volt a hivatalnok, kihez bízvást fordulhattam, hogy kívülem hány Péntek van még Budapesten. Ha nevem Kiss vagy Nagy lenne, eredményre soha sem jutottam volna; de igy, hála Istennek nevem eléggé ritka. Dobogó szívvel vártam az .eredményt. Barátom kikereste mind, szerencsére kívülem még négy Péntek volt a fővárosban. Ezek: Péntek N. János, gyógyszerész a „hétfejű sárkányhoz,“ Péntek Ágost felsőbb leány-iskolái tanító, vagy, ha úgy tetszik tanár, Péntek Gusztáv az opera-szinház igazgatója (megjegyzendő, ez nevét nemrég magyarosította ,,Péntek“-re), a negyedik: Péntek Eleonóra volt, foglalkozására nézve varrónő.

Megköszönvén barátom ssivességét, távoztam a hivatalból.

— E négy egyéniség közül csak lesz egy, kinek e távirat szólt, kiáltám örömmel és végig nyargaltam a Zrínyi-utczán, ki a kőrútra. Az emberek eszelősnek tartottak, de mit törődtem én evvel ! — Tehát most rajta! gondolám. Menjünk a patikushoz, ez János, bizonyosan ennek szól. Reményteljes léptekkel közeledtem Hygea mesteréhez, bízva jó csillagzatomban, hátha visszaszerzi boldogságomat, hátha ez az igazi Péntek. Szerencsétlenségemre nem az igazinál kopogtattam be. A gyógyszerész nem ismert tréfát, összeszidoti, mint valami iskolás gyermeket és emlegette keresztapámat, hogy azt tegyem bolonddá. Azóta még máig is minden patikus iránt ellenszenvvel vagyok. Ha gyorsan ki nem lódulok boltjából, önkénytelenül is nem kellett volna számlálnom a lépcsőket. Némi lehangoltság vett erőt rajtam, s utamat a felsőbb leányiskola tanárához irányzám. A Lázár-utczában lakott a „maga-, sabb régiókra“ midőn beléptem,

Magas, fiatalember volt. sápadt arczczal halvány beesett szemekkel, még megsajnáltam, mert tüdővészben volt. Alkalmatlankodásomért bocsánatot kérve, előadtam rieki a végzetes távirat következmenyeit. s kérdem, nem ismer-e valami Filó Ellát, ki ma este jön még a gyorsvonattal. A tanár ki'még nőtlen volt, azt hitte gúnyt űzök belőle, s betegségéből kifolyólag minden csekélységért fellobbanó hangon rám förmédt, úgy mint a patikus, de valamivel udvariasabb volt mégis, mert nem készült — kilökni. Távoztam.

Szerencsétlen pillanatban találtam az opera igazgatóját. A mint a tigrishez hasonló üvöltésü hangját az előszobában hallottam, már-már azon ponton valók, hogy a mint jöttem, úgy el is megyek, de oly szavakat hallottam, melyek megváltoztatták „Rück- werzkoncentrirung“ elveimet.

— Ha ma se jön, — hallottam a bősz direktort, mi közben fel j s alá járt szobájában, — borzasztóan blamirozott leszek ... 0 tőle függ minden. Az egész sajtó rám fog zúdulni s a közönség fel lesz ültetve. Csak táviratozott volna, akkor legalább tudnám, mit tevő legyek!

és luí másolatban a pálóczházat berendezésével, melléképületeivel együtt, úgyszintén a palócztipust is élet- nagyságú bábukon, úgy. a mint az Nagyolczon és Sós-Hartyánban máig is látható. Ugyancsak ez alkalomra a képzőművészeti bizottság ifj. Kubányi Lajos akadémiai képíróval a következő nógrádmegyei tárgyakat festeti meg: Ludányi lakadalmas menet. Tót aratók kalászkoszorúval. Magyar szüret Jobbágyiban. Palócz- ház. Továbbá: Kékkő, Fülek, Gács és Nógrád vára, végül Balassa-Gyár mat és Losoncz városok látképe.

— Báli hir. A váczi I. Általános Ipartársulat f. hó 14-én tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy bálját 1895. február 9-én fogja tartani.

= Szilveszter-estély. A műpártolók köre f. hó 31-én a Curia szálló nagy termében több számból álló műsorral fűszerezett estélyt tart. melyre ez utón tisztelettel meghívja és szívesen látja a kör tagjait, ezek családjait és vendégeit. Külön meghívók nem küldetnek szét. A 9 órakor kezdődő estélyre a belépés díjmentes. A teremben terítve lesz s igy a műsor lefolyása alatt a m. t. közönség szabadon étkezhetik. Műsor az estélven lesz szétosztva. Szünetek alatt Jóska zenekara játszik és három nyereménynyel sorsjáték rendeztetik. Az első nyeremény egy üveg franczia pezsgőbor, a második egy sült malacz, és a harmadik egy tál finom fánk. Sorsjegy 10 krajezár. Egyéb mulatságról (tombola, ólomöntés, haragszom rád, bűvészmutatványok) gondoskodva van. —- A rendezőség.

= Kántorok büszkesége. A kántoroknak áta- lában jó szemök van. Szükségük is van rá, mert hiszen a kólát, messziről kell nézni. De mégis ritkaság számba megy az olyan, a minővel Izsák pestmegyei község dicsekszik. Hét meter távolságról olvas szabad szemmel, amint mondják. Ilyen magas ugyanis ott a

! kórus s az érdemes férfiú onnan felülről olvasgat a

I hívek könyvéből.

' , ~ Rozoga ládát, zöldre festettet, nyöszörgő

kocsin életuntán vontat végig utczáinkon egy kiérde- mült cserkesz teli vér. Pajkos fiúk lármás csoportja futkos előtte utána, közelében pedig egy fegyveres rendőr lépked díszben. Tiz-husz lépésre előbb önérzettel megyen, jobbra balra fürkésző tekintetet szórva, egy idegen formájú markos legény, botot rejtegetve, melyen sárga drótból hurokra idomított karika diszlik. Talán mondanunk sem kell, hogy ezen férfiú „sintér“ Pleti vásárok alkalmával kutyákat fogdos, a melyek nem fizetnek adót. Sok éven át nem láttuk, s kutyáink már egy kicsit el is voitak bizakodva. Most azonban újra itt van, s erélyesen és tapintatosan „űzi“ a mesterségét.

= Váltópénz bevonás. Már annak idejében közöltük lapunkban, hogy az ausztriai értékű 20 kros ezüst és 4 kros réz váltópénz ez év utotsó napjával a törvényes forgalmon kivid helyeztetik, s igy ezen pénzek a magánforgalomban csak 1894. évi deczember hó 31-ig fogadandók el, az állami pénztáraknál és hivataloknál pedig csak 1895. évi deczember hó 31-ig, a mely idő után sem névértékűkben, sem anyag értékükben sem el nem fogadtatnak, sem be nem váltatnak.

— A lokomobil- ás cséplőgépkezelők tanfolyama. melyet az állami ipariskolánál a Nagymélt. kereskedelemügyi rn. kir. Minisztérium évenként rendezni szokott, január hó 2-án nyílik meg s márczius hó végéig tart. E tanfolyamon a gőzmozgony (lokomobil) s a különféle rendszerű cséplőgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Tanulókul felvétetnek a 18 életévöket betöltött, írni, olvasni tudó lakatosok.

— Távirat! szólalt meg ujongva egy hang bensőmben. Oh, mily szerencse, ő táviratot vár ! Ez ő, a valódi Péntek 1

Azt persze nem sejtettem, hogy férfit vára és örömmel rontottam be a szobájába s mint egy őrült kiáltám felé :- Igazgató úr, ép az imént hallottam, hogy ön táviratot vár . . . abban a szerencsés helyzetben vagyok. hogy a kérdéses táviratot átadhatom önnek, Íme tessék!

Az igazgató lázasan ragadá ki kezemből a távi- ritot. de alig vetett, bele egy pillantást, iszonyú káromkodásban tört ki. Engedjétek meg, kedves olvasóim, hogy ellhallgassam e czifra epithetonokat, az igazgató megőrült.

— Uram, mit képzel ön, bolond vagyok talán? -- kiáltá magánkívül dühében. — Most Hordja el az irháját, mert baj lesz.

Hideg verejték gyöngyözött homlokomon. Hálát adok az Istennek, hogy az utczán lehettem. E durva pokróczczal szemben a patikus és a tanár valóságos bárányok. De hol a távirat? Oh, én szerencsétlen, ott hagytam !

Mindhiába! Veszve Vagyok, végem: rebegém. Vájjon el menjek-e a varrónőhöz, vagy onnan is kiutasítanak ?

Néhány pereznyi benső tusakodás után elhatároztam, hogy megkeresem. Az a gondolat, hogy Filo Ella talán a varrónő barátnője lesz, uj bátorságot öntött belém, s abban a reményben, hogy czélomat végre elérem, s ártatlanságom kiderül, átléptem az „utolsó“ Péntek büszöbét. De kit láttam ott ? Feleségem egyik barátnőjét, ki midőn megpillantott, sejtve titkos látogatásom czélját, elpirult és a különben csinos fiatal varrónő arczára nézett. E véletlen találkozás bátorságomat a 0 fokra sülyeszté alá. Eszembe jutott, hogy a csacska leány elfecsegi feleségemnek itt létemét és hozzásző mindenféle szerelmi kalandokat. Ez kellene még csak, ez volna a szerencsétlen családi súrlódásnak a legvégzetesebb végjelente! Itt tehát nem kérdezősködhettem! Mintha fúriák üldöztek volna, kirohantam, hazavágtattam és szobámba zárkóztam. A két nő bizonyára őrültnek gondolt.

Egészen egykedvű, közönyös leltem. Nemi tudtam