Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-02 / 48. szám

Bratye moj! adjad ide szilvoriumos fiaskó, ; azután nyissál ki ablákot, nézzél, van-e már reggel ?

Egy félórai keresés után ráakadt Csesznék az ablakra, ki is nyitotta, de hamar becsapta azt mondva, hogy sötét van és nagyon bides szag jön be az utczá- i'ól, bizonyosan tímárok dolgoznak a szomszédságban.

Azzal egy-egy hatalmas kortyot húzván a szilvo- rium fiaskóból tovább aludtak.

Egy jó időre Cseszmák ébredt fel és most ő kiáltott Knobelkának, hogy nézzen ki az ablakon.

Ivnobella az* utasítás folytán hamar rá akadt az ablakra, de alig, hogy kinyitotta, újra becsapta. A tüszögéstől alig tudott Idegzethez jutni, majd megfult az erős bőrszagtól, és miután kijelentette, hogy sötét van, tovább aludtak, lefekvés előtt azonban ismét jót nyakaltak a bütykösből.

Harmadszor is kinyitották az ablakot. Ismét lélegzetfojtó bagaria szag és koromsötét éjszaka. De negyedszer és ötödször is, mindannyiszor szilvoriumivás.

Jó és hosszú sort aludtak már a követ urak és aludtak volna tovább is ; de egyszerre borzasztó dö- römbölés hallatszott, ugyancsak döngették az ajtót.

Rémülve ugrottak ki az ágyból. Az ajtó felé rohanván kinyitották azt.

Mii láttak ? A nap már áldozó félben volt. Hogy és mikép ? Hiszen tegnap a nyugvó nappal feküdtek le, és most azzal ébredtek fel.

A kocsmáros Szepije felvilágosította a követ urakat, mondván, hogy 24 óra óta alszanak, és már azt gondolta, hogy meghaltak.

No ez meg lehetetlen, hiszen legalább is ötször- hatszor kinyitották az ablakot és mindég sötét volt.

Hát bizony a dolog úgy esett meg, hogy nem az ablakon néztek ki, hanem a falba illesztett szekrénybe néztek be, a melybe Szepi halzsirral a jól bekent bagaria csizmákat dugta, a miről a követ urak azt mondták, hogy a tímároktól bagariaszag jön be az utczáról.

A diéta megnyitásáról lemaradtak, helyette azonban dupla szálláspénzt fizettek a kocsmárosnak. A szilvoriumos bütykös pedig üres lett.

Csik Sándor.

Városi és vidéki hírek.

= Egyházmegyei hír. Varya József palotási káplán hasonló minőségben Nógrád-Verőczére helyeztetett át.

= A dorozsmai plébános beiktatása. Nagy Zakart, Dorozsma uj plébánosát múlt vasárnap iktatta ünnepélyesen hivatalába Bogyó Pál kecskeméti apát-plebános, a ki ez alkalommal gyönyörű beszédet mondott a zsúfolt templomban. Majd az uj plébános prédikált, mire mise következett. Az egyházi szertartás után lakoma volt a plébánián.- Uj szolgabiró. Pestvármegye törvényhatósága kedden tartott közgyűlésén töltötte be a vácz- felsőjárási szolgabirói állását, mely tisztségre ifj. Te' száry László lett megválasztva. Legyen üdvözölve körünkben !

= Kinevezés. Megyeri Dezső, pécsi járásbiró- sági jegyző, a gyönki járásbírósághoz albiróvá neveztetett ki.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet javára újabban befolyt a perselyekben : az irgalmasrencliek gyógyszertárában 7 frt 10 kr., az egyházmegyei kegyes alapitv. irodában 5 frt 78 kr., a felső plébánián 1 frt 18 kr. Mely kegyes adományokért a szegények nevében hálás köszönetét mond az egylet 262. r. gyűlése.

= Tűz. Szerdán reggel hét óra tájban fekete füstfelleg emelkedett a Lőház közelében. Egy kazal széna égett el a kőkert udvarán. A kár jelentéktelen.

= A verőczei jegyző öngyilkossága. Joó Sándor, a szomszédos Verőcze község jegyzője, nov.

hó 25-én megmérgezte magát és pár perez múlva meghalt. Tettének okául azon körülményt hozzák fel, hogy hivatalbeli szabálytalanságok miatt fel lett függesztve állásától s ellene fegyelmi vizsgálat volt folyamatban.

= Gyás/hir Urbánn József budapesti gyógyszerész e hó 23-án Budapesten elhunyt. Holt tetemei ugyanott beszenteltetvén Vaczra szállitattak s a hétkápolnában télettek ravatalra,' hol hétfőn órakor

ismételten beszenteltetvén, a Mindenhatónak bemutatott engesztelő szentmise-áldozat után az alsóvárosi temetőben levő családi sírboltban helyeztettek örök nyugalomra. A temetés szokatlan gyászpompával ment végbe. A beszentelési szertartást és rekviemet teljes segédlettel MotesitzJcy János prépost-kanonok végzé infula alatt, mise alatt a székesegyházi ének- és zenekar Führer rekviemét adta elő. A gyászoló közönség egészen rnegtölté a kápolna belsejét. A magyarországi gyógyszerész egylet, melynek az elhunyt hosszú időn át pénztárnoka volt. valamint a budapesti gyógyszerész testület képviseletében Zboray Béla és Moldován Sándor fővárosi gyógyszerészek jelentek meg a végtisztességen. A dis .es érczkoporsót szebbnél-szebb koszorúk borították, melyek szalagjain a következő feliratok voltak: Felejthetetlen férjének — szerető hitvese: A mi felejthetetlen Józsi bácsinknak — Pista, Pepi, Olga; Utolsó üdvözletül — A jó nagybátyának ; Szeretett keresztatyámnak — Dr. Varázséji Béla; Érdemdús pénztárnokának — A magyarországi gyógyszerészegylet ; Érdemdús tagjának — A budapesti gyógyszerész testület; Az őszinte jóbarátnak — Ifalász Gyula ; Felejthetetlen Józsinknak — Kegyeletük jeléül igaz barátai. — Elhunytéról a következő gyászjelentés adatott ki: „Urbánn Józsefné szül. Suhayda Anna mint hitves, Hartman Jánosné szül. Urbánn Mária mint testvér, Urbánn Dezső, dr. Suhayda István mint unokaöcsék. Kailer Ferenczné szül. Urbánn Euphémia és Brasch Antalné szül. Urbánn Anna mint az elhunytnak unokahugai saját és a többi rokonság nevében fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy forrón szeretett, felejthetetlen férje, illetőleg testvére és nagybátyjuk Urbánn József úr okleveles gyógyszerész, e hó 23-án, éjjel V. 12 órakor, életének 61-ik évében hosszas szenvedés után az Urban jobblétre szenderült. A boldogulnak hült tetemei e hó 25-én, délután 3 órakor, fognak a gyászházban VI. kér., Király-utcza 102. szám alatt, a róm kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Vaczra szállíttatván, az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunytnak lelki üdvéért e hó 26-án délelőtt 1 j211 órakor fog a váczi hétkápolnában az Urnák bemutattatni. Budapesten, 1894. november 24-én. Áldás, béke poraira!“

= Dicséretes törekvés. A pléhgyár leendő technikai vezetője szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet a czélból, hogy az alkalmazandó magyar mun Írásokkal beszélni és a megrendelőkkel magyarul levelezni tudjon.

= Villamos vasút Újpesten és Rákos- Palotán. A budapesti közúti vaspályatársaság elhatározta, hogy az ujpest-rákospalotai lóvasúti vonalat villamos erőre rendezi be ; terv szerint az átalakítási munkálatokat legközelebb megkezdik s mint halljuk, már a nyárra elkészül a villamos vasút.

= Szerencsétlenség a Dunán. GyürJcy Károly váczi birtokos kocsisa november hó 27-én a Dunára ment kocsijával vizet meríteni. Edényét megmentvén visszaindulni készült, de szerencsétlenségére a ló megbotlott s a kocsival együtt a viz alá merült. A kocsis erre ügyesen kimenekült a szárazra, de a ló a vízbe fúlt. Ä kocsit még sikerült a szárazra vontatni, de a rajta levő mintegy huszonöt font vaj szintén a hullámokban maradt.

A müpártolók körének szinelöadása.

F. hó 24-én ismét megélénkült a Curia díszterme. A müpártolók derék és élelmes köre impozáns szin- előadást rendezett. Mannequin Alfréd „Három kalap“ czimű vígjátékét adták elő. A mint felismerjük a szerénységében nagy festőnek Angelico Fiesolenak elbájoló ecsetvonásait a Vatikán falain, éppen úgy észrevehetők voltak e színelőadás folyamán is Kortuner Eleknek művészi alkotásai, melyeket teremtő lelke lehelt oda a szereplők arczára és mozdulataira. Nem akarjuk megsérteni Fortuner ismert szerénységét, de kötelességünket kell teljesítenünk, midőn művészi lelke és önzetlen, önfeláldozó törekvése előtt kalapot emelünk. Szerénységből nem is Íratta ki nevét a szinlapra mint rendező, de az előadás alatt szellemi szemeink mindig az ő nevét olvasták a szinlapon és kedves alakját látták ott a színpadon.

Plédéi Ferencz Dupraillon Edgárja és a kalapot kereső Kohn Jakab dr. Szilveszterje kitűnő alakítások voltak. Kezdetben nem gondoltuk volna, hogy Seentesy Gyula Temidart Adolfban oly kedves, oly természethű és ennivaló alakot teremtsen s ügyes játékával annyira elragadjon minket. Németh László D'Hervy Pálja a szépen eltalált férfias komolyságot s Mikuska János mint Baptiste inas a minden iránt való érdeklődést és s/olgálatkészségel kitünően adták.

Megnyerő kedves alakok voltak Dászhál Henriette

k. a., mint Izabella, Dupraillon neje és Zalánffy Gizella k. a., mint Lujza és Edgár csinos leánya. Fürgeségük és ügyes játékuk sok tapsot aratott. A kis szobaleány Anette-ben Jakabffy Ilonkát ismertük fel. Ügyes megjelenése nagyobb szerepben is megállta volna helyét.

Művelt közönségünk szine-java gyönyörködött e kedves szinelőadásban. Midőn az elismerés koszorúját örömrepesve leteszszük a műpártolók körének színe elé, egyúttal gratulálunk Vácznak, hogy az idők mé- héből ily hatalmas tényező kelt ki e körben, mely társadalmi életünket kellemesen felébreszti szenderéből.

— k.

C S A R N O K.

A diétariusok.

— Krónikás adoma. —•

Régi időben, a mikor még a szabad királyi és bánya városok is külön követeket küldtek, esett meg az, hogy két bányaváros Knobelka Misó és Csesznák Janó városi jegyzőket küldte a diétára.

Vasúti és egyéb alkalmas közlekedő eszközök hiányában gyalog szerrel járt az időben az, a kinek nem volt szekere. És miután jóféle brinza'és ostyepka sajttal megtömfék a tarisznyájukat, a csizmáikat pedig egy fontra való halzsirral megkenték, útnak indultak a követ urak. Persze a szilvorium bütykösről sem feledkeztek meg.

Másfél napi gyalogjárás után estefelé Érsekújvárra érkezett a két nevezetes férfiú. Rövid tanácskozás után abban egyeztek meg, hogy a „zöld fához“ czimzett vendéglőben meghálnak, kora reggel útra kelnek, mert még csak egy nap volt hátra a diéta megnyitásához, a miről nem szerettek volna elmaradni.

A vacsorát a legjobb étvágygyal költötték el. Azalatt a vendéglős Szepije az ágyakat hozta rendbe, és mert a követ urak így akarták, a csizmákat újra jól behalzsirozta.

Pompásan aludtak a pompásan megvetett ágyban. Ügy éjfél után oda szól Knobelka Csesznáknak hogy :

A falu söpredéke, selejtes népsége jót evett, ivott a követ jelöltegészségére, de szavazó ember ugyan oda nem ment.

Galambfalva gazdag népe nem szorult a kortes borra!

Hanem hát, hogy hogy nem, a legutóbbi kortes világben másképpen fordult a dolog sora. A galambfalviak arczára is oda került az a nehéz kérdés, hogy hát voltaképen

— Ki a vivát?

Már hónapokkal a választás előtt szokatlanul gyakran hallatszott Galambfalva csöndes utczáján a kocsizörgés. Nem egyszer, se nem kétszer volt alkalma tapasztalhatni kis biró uramnak, hogy éjszakának idején olyan „nagyságos úr félék“ járnak Vári András uram házába. Ä világosság is több ideig mulat ott egy idő óta, mint máskülömben szokott.

Mindezek a dolgok szeget ütöttek kisbiró uram fejébe. Mondotta is — amúgy subája alatt — az asz- szonynak:

— Anyjuk te, Vári András uram nem jóban töri fejét!- Ugyan hadd el fiam — csendesítette az asz- szony, hiszen tudod, hogy Vári András abba a földkóstoló komisszióban van, hát azon okoskodnak.

Kisbiró uram csak csóválta fejét.

— Hej. nem úgy van az asszony ! Vári András uramnak hamis még a zúzája is.

És kisbiró uramnak nem volt rossz sejtelme. A kocsik bizony hogy nem hiába robogtak, a világ sem mulatott csak úgy ni véletlenbe Vári András házánál.

Csöndes este volt . . . Galambfalva községére rá- borult az öreg alkonyat, hogy betakarja éji nyugalmai, édes szendergését. Minden házban kialudt a világ, csak Vári András tűzhelyén virraszt megint.

Igyunk — szól benn a szobában egy vörös orrú úr, kinek már ugyancsak csillogtak szemei, - úgy is az a minek, a mit lenyelünk!

Vári András töltött.- Annak egészségére igyuk meg e pohár bort,

— beszélt ékesen egy másik úr, — ki Galambfalvá- nak mindene leszen. Segíteni fogja a szegény embert, istápolni a gyámoltalant, pártfogolni az ügyefogyotta- kat. Éljen! Vivát!

Éljen ! kiáltanak mindnyájan és oly melegen szorították meg András gazda kezét, mintha sütött gesztenyét rakosgattak volna markába.

— Hanem hát még egyet mondok András gazda

— folytató beszédét az előbb szóló úr — kettő lesz belőle.

— Mi volna az nagyságos uram ?

— Hogy van kigyelmed a pappal ?

Mán mint a pappal ?

— Igen a pappal — és nagyot kacsintott a nagyságos úr.

— Hát akképpen vónék nagyságos uram, eresztette András gazda ugyancsak gondolkodva a száján szavait, hogy hát a múlt kurátor választáskor is Biró István fele görbült a kezejárása.

Igyunk — kiáltott torkaszakadtából a vörös- orrú úr s mikor poharát kiürítette, neki ment András uramnak és kegyetlenül átölelte.

A nagyságos úr arcza kiderült, mint a jó idő szokott. Pompás utón jártak. Tudták ők azt, hogy Vári Andrásnak kegyetlenül fáj a Biró István kurátor- sága és nem képes attól az ölő gondolattól megszabadulni, hogy ennek a plébános úr az oka. A nélkül is kezdett a húr feszülni a két gazda közt. Legmó- dosabbak voltak ugyanis a faluban. Hát hiszen szép közmondása a magyarnak, hogy két dudás egy csárdában nem igen fér meg. A kurátor választás meg éppen rendbe hozta őket.

— Na András! gazda — mondotta a nagyságos úr gúnyosam — most már visszaadhatja neki a — tromfot.

Úgy is járomba fogta kenteket, ideje, hogy a maguk lábán járjanak.

— Maradjon a pap a templomban, fogta el a szót a harmadik úr.- Éljen a mi követünk — ordított ismét a ve- resorru úr s oly kitörő kedve kerekedett, hogy megint* neki ment Vári András uramnak és tánczolni kezdett vele. Mikor pedig már eleget ittak volna és a „Szent János“ áldására került a sor — Vári Jánost összevissza csókolták.

Vári András megszédült a csókoktól. A nagyra- vágyás ördöge lassan oda sompolygoít szivéhez,^ aztán meglopta eszét és félrezavarta egész kedélyét. Egyszer csak azon az utón találta magát, honnan bizony nagyon bajos a visszatérés.

Mikor a jó Isten napja Galambfalva községe felett ismét kitérité bíboros palástját: Vári András házán ott lengett a nemzeti lobogó.

Ha valamelyik házra a „vereskakas“ oda száll, nem kavarja fel úgy a falut, mint ez a nemzeti lobogó. Mint mikor vész idején a falu népe ama hely felé tódul, hol a veszedelem van, azoriképpen hullámzott most a nép a zászlós ház felé.

Most hát Vári András szint vallott. Valóságos kortes beszédet tartott az oda sereglett népnek.

— A magatok javát nézzétek jó emberek! Itt van nyakunkban a tagosítás. Ki fog bennünket védelmezni? Az adók alatt roskadoznak házaink? Ki fog rajtunk könnyíteni ? Ha valakinek ügye-baja lesz, kihez fog fordulni ?

— Éljen — kiáltá egyszerre az összegyűlt nép, közöttük száz gyermek torok.

E pillanatban elrepült a községből a béke galambja !

Ketté vágódott a falu, mint az élőfa, melyett villám sultott!

— Tisztelendő atyám — szólott misemondás után Biró István kurátor — nem jó lesz igy.

— Bizony fiam — válaszolt az öreg pap — sohasem volt az jo, ha valaki tüzes üszkökkel [hajigái. A jó Isten attól a veszedelemtől óvjon meg minden-