Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-21 / 42. szám
1 frt 67 kr., Händel \ ilmos ev. esp. Selmeczbányán 1 frt 50 kr., Tóth Sándor feketehegyi ev. ref. lelkész 1 frt 46 kr., Gyenes Pál borsod-apátfalvi pleb. 1 frt 40 kr, Az őri-szt.-péteri ev. ref. egyház 1 frt 40 kr., Sallay István ev. ref. lelkész Esztergomból 1 frt 30 kr., a borsod-keresztesi evang. leik. hivatal 1 frt 10 kr., egy-egy forintot adtak: Folkusházy Sándor, tót-me gyeri evang. leik, Geduly Lajos újpesti evang. leik, Bendl Henrik Budapestről, Venetianer Sándor uj-so- ovei ev. ref. leik., Halka István ev. ref. leik. Kálmán- csán. Tóth Károly polgárdii ev. ref. lelkész, a mohácsi ev. ref. leik. hivatal, Kiss Károly, mányi ev. ref. leik., Berzeviczy Endre báji ev. ref. leik., a bal-ud- varii ev. ref. leik. hivatal, Horváth Endre inkei ev. ref. leik., a cservenkai ev. ref. egyház, Szabó Sándor mező-csáti ev. ref. egyházi gondnok, Báthory Dániel baracskai ev. ref. leik., Odor József kis-dobszai ev. ref. lelkész. Kovács Imre padragi ev. ref. leik., Czike János duna-radványi ev. ref. leik., Jakab János szakám ev. ref. leik., a miskolczi ev. ref. főgym. igazgatója, Nagy Sándor csökői ev. ref. lelkész, Bihári Kálmán kis-sárói ev. ref. leik., Mezey Rudoif esztergom- bajnai esperes, Bózsó Mátyás herencsényi plébános, az ősii ev. ref. leik. hivatal. — Boros Kálmán komáromi ev. ref. leik. 94 kr, Széky Aladár dadi ev. ref. leik. 56 kr, az alsó-vadászi ev. ref. leik. hiv. 50 kr, Kiss Endre sz. benedeki ev. ref. leik. 30 kr, az orso- vai ev. leik. hiv, 20 kr, Vorle György bélyege Uj-Mol- dovánról 15 kr, — 5—5 kros bélyegben: Király János Bogyoszlóról, Bicskey Andorné, Tarczal Jánosné Gsa- ta-alján, és Mathiás József Nagy Mihályról. (Folyt köv.) C S A R N O K. Ezer ev mese költése. Az igazi népköltészet legmélységesebb forrásai a mondák és mesék. A vallási, a legfelsőbb lényről való fogalmak, a nép érzelme- és gondolatvilágának első megnyilatkozásai, a történelmi emlékek első nyomai ezekben a mondákban és mesékben vannak lerakva és megörökítve. Az életmódnak, társadalmi szokásoknak és az ezekben nyilatkozó különleges nemzeti Ízlésnek első csiráit pechg ezeken a meséken és mondákon kívül más kútfőkben hiába keressük. Az úgynevezett írott kútfők már tisztultabb, magasabb műveltséget tárnak elénk, mikor már az illető népfaj jóval túl van bölcső-korán. Ezek a szájról-szájra, nemzeti hagyományként átszármazott költészeti emlékek az illető népfajnak igazi dajka-dalai. Ezek a mesék és mondák tehat a nemzeti közművelődés történelmének legelső nyomai, a melyek visszavezetnek bennünket jóval messzebb, azon túl, a hol a történetírás fonala megszakad. A mese-költészetet ennél fogva két szempontból kell felfognunk, egyrészt mint kezdetleges költészeti termékeket, a nemzeti költészet legprimitívebb alkotásait, a melyekben a képzelem játszsza a főszerepet és zabolátlan tarkaságban jelentkezik; más részről pedig mint a nemzeti történelem kútfőit, a melyekben a nemzeti hagyományok, történelmi tények többnyire a csodás dolgok vegyületében itt-ott felcsillámlanak, mint az aranypor a fövenyben. Az ujabbkori történet - irók különösen nagy buzgalommal és bámulatos sikerrel tanulmányozzák ezeknek a csodás történelmi mondáknak igaz jelentőségét. A világhódító római uralom és Rómának, az örök városnak megalapítóiról szóló mondák, a Romulus és Remus, a farkas anya stb. meséknek helyes értelmezése egész irodalmat teremtett Németországban, melyben századunk legkiválóbb tudósai mérték össze éles elméjüket. Mindez elég érthetően igazolja az úgynevezett történelmi mondáknak és meséknek fontosságát a történelem-irodalomra nézve. De nem lehet tagadni a többi fajta népmondáknak és meséknek jelentőségét sem, melyek a tisztultál} b ízlés, országszerte dívó szokások jelentőségére és eredetére nézve nyújtanak felvilágosítást. Különösen azok a népmondák és népmesék bírnak nálunk jelentőséggel, a melyek a családalapításra, a házasságkö- tesie, a családi elette: a szülők es gyermekek közötti viszonyra vonatkoznak és pedig szerencsénkre ezekben a mesékben és mondákban csakugyan bővelkedünk is. Látjuk az ifjú férfi küzdelmét, többször ember feletti vállalkozásait, mig kedvesének, többnyire a nagy szépségű király-leánynak kezét megnyeri. Látjuk a leány hűségét a maga szűzi tisztaságában a legragyogóbb női erénynyé magasztosulva, midőn még a hétfejű sárkánynyal és aleggonoszabb mostoha ármánykodásaival, pokoli terveivel szemben is daczol. Látjuk az önfeláldozó jó testvért és minden lépten- nyoraon az igazság, becsületesség diadalát és a gonosz, szándék, a bűnös törekvések bukását. Mind ez kétség kívül felemelőleg hat minden kedélyre. Innét, van az a régi közmondás, hogy a meséket és mondákat a gyermek megérti, a felnőtt ember okul rajtuk és az öreg gyönyörködik bennök. Ezek azok a költészeti termékek, a melyeket mindenki, bármily műveltségű, bármily korú, bármily rangú, legyen az illető bármily életállásban, megért és élvezni tud. A gyermek első szellemi tápláléka, melyen az értelem és kedélyvilágának szervei kezdenek izmosodni, kifejlődni, mert ezek a mondák és mesék foglalkoztatják összes- szellemi tehétségeinket. Meghatják a kedélyt. Örömre, lelkesedésre gyújtják vagy könyüt fakasztanak szemünkben és részvétet, bánatot szivünkben a sorsüldözött iránt. Foglalkoztatják az emlékező tehetséget a szövevényes mesék különösen pedig a történelmi mondacsoportok ; táplálják a képzelmet és felköltik az értelmet, az Ítéletet, a megfontolást. Ennél fogva épen ezek a nemzeti mesék és mondák legalkalmasabbak arra. hogy gyermekeink ártatlan, hamisítatlan tiszta leikébe átvigyük a nemzeti érzést, a nemzeti Ízlést és a nemzeti hagyományok iránti szeretetet, hajlandóságot és lelkesülést, mert mindezeknek közös többese lesz majdan az erős férfi-kedélyben a nemzeti érzés és az önfeláldozó hazaszeretet, mivel ezeket a legszentebb érzelmeket nem lehet ám átültetni a szivekbe, mint már kifejlődött erős fákat, hanem bizony először melegágyat kell készítem a szívben, azután ezeknek az érzelmeknek csiráit, palántáit kell abba beültetni és gondos kezekkel tovább ápolni. Épen azért különös hazafiúi öröm és lelkesedés fogott el, midőn az Athenaeum irodalmi és könyvnyomda részvénytársaság kiadásában megindult Benedek Elek kiváló magyaros érzésű és ízlésű írónk „Magyar Mese- és Mondavilág“ czimű öt kötetre tervezett irodalmi vállalata és abból megjelent az első füzet, a kitűnő érdemű szerző tájékoztató soraival, a melyből megtudjuk, hogy Benedek Elek terve megírni a magyar nép mesemondó hangján a létező és ma még meglelhető meséket, mondákat és regéket és pedig megírni a honfoglalás ezer éves ünnepére a szinét- javát ama meséknek, mondáknak és regéknek, a melyeket a magyar nép költő tehetsége ezer évnek leforgásán teremtett. Már ez a hazafias vállalkozás maga is különös méltánylást érdemel. Azt a bámulatos szorgalmat pedig, amelylyel ezeket az ország minden zegében-zugában a szép ajkán élő vagy a különféle gyűjteményekben és folyóiratokban szétszórt és csakugyan ezekben a vaskos kötetekben eltemetett meséket, mondákat összekereste, ösz- szegyüjtötte és csinos nyelvezettel újra megírta, eléggé méltányolni alig lehet. De én még ennél a hangya- szorgalomnál is jobban bámulom Benedek Elek ügyességét és finom érzékét ezeknek a külömböző, egymástól évszázadok által elválasztott korszakokból, az ország legtávolabb vidékeiről származó és az ottani nyelvszokásokkal és felfogással elénk állított meséknek és regéknek egyöntetű, élvezetes feldolgozása körül. Annyira óvatos, annyira vigyáz, hogy ezeket az eredeti népköltészeti alkotásokat ki ne forgassa eredeti jellegükből, hanem meghagyja azokat eredeti üdeségükben. Ha talán hasonlattal élhetünk, akként lehetne jellemezni Benedek Elek meseirását, hogy abban a csokorban, amelyet mese-gyűjteményében nyújt, csak a kötés művészi, a virágok ellenben eredeti üdeségükben megmaradtak, amint azok a mezőn találhatók. Nem olyan szalon-mesék ezek, a milyeneket külföldi rossz könyvek révén nálunk is, sajnos, különösen a külföldi nevelőnők terjesztenek gyermekeink között, amely mesékben csak paraszt figurák vannak, de azoknak gondolkozás módja, Ízlése tiszta urias és olyan mesterségesen készített gyermekjátékszerek. Benedek Elek nem közöl egyetlen ilyen művileg előállított mesét, regét vagy mondát. Ezek mind a nép ajkán termettek ön- maguktól. Nincs szerzőjük, jobban mondva szerzőik ismeretlenek. Erről tanúskodik ennek a nagy vállalatnak most megjelent első kötete, melynek teljes czime „Magyar Mese-és Mondavilág. Ezer év meseköltése.“ Ez a közel 500 lapra terjedő kötet 60 mesét tartalmaz, melyeknek czimei a következők: „A csodaszarvas“ A magyarok őseredetét magában foglaló történeti monda) — „Az égig érő fa“ — „Szép czerczeruska“ — „A fekete havas“ — „Erős János“ — „Szép Palkó“ — „A vitéz szőcs“ — „Az aranyszőrű bárány“ — „Babszem Jankó“ — „A szalonna-fa“ — „A csodi-óra“ — „Rózsa királyfi“ ... „Bolond Istók“ — „Mirko királyfi“ — „A béka“ (Az aranyhaju tündér királykisasszony) -— „Feketeország“ — „A. vasorru bába“ — „Az aczélgyűrű“ — „A király nyulai“ — „Hammas Jutka“ (A rossz fonóból lett királyné) — „A szegényember hegedűje“ — „Az arany köjes“ — „A kicsi bojtár“ — A „Szerencse és Áldás“ — „Krisztus és az oláh pap“ — „Szóló szőllő, mosolygó alma, csengő baraczk“ — „Vár és forrás“ — „A lompos medve“ — „A csonka torony“ -- „Krisztus és a fösvény^ asszony,, — „Az Isten kardja“ — „Az Úristen és Éva anyánk“ (Bukovinai csángó mese) — „A táltos kecske“ — „Bálványos vár“ — „A tejkut“ — „A hadak útja“ — „Megölő Istéfán“ — „A molnár leánya“ — „Mi van a ladikóban?“ — „Üssed, üssed botocskám!“ — „A fazékfedő“ (A három pomarancs) — „A zarándok és az Isten angyala“ — „A két szivü királyfi“ — „Béka királykisasszony“ — „A két bors- ökröcske“ — „Gácsera“ — „Rapsóné“ — „Szerencsének szerencséje“ — „Kígyó Darvitéz és Tatárvitéz“ — „Három nemes legény“ (A három szerencsepróbáló) — „Venturné“ — „Melyik ér többet“ (Három becses dolog) — „A rászedett ördög“ — „A vörös tehén“ — „Jégország királya“ — „Az aranygyapjas kosok“ — „A tűz“ (Krisztus-monda) — „A szegény ember lakása“ — „Világszép Ilona“ — „Táltos Jankó“. íme, mennyi régi ismerősünkkel találkoztunk a gyermek-szobából. Többről bizony már egészen meg is feledkeztünk és most annál jobban örülünk a viszontlátás miatt. Csakhogy ezek a mesék, azoknak alakjai egészen uj, valósággal ünnepi köntösben jelennek meg előttünk, mert a jó Benedek Elek teljesen újra átdolgozta ezeket az ágról-végről összecsoportosi- tott meséket. A hosszadalmasokat összevonta és megélénkítette. A hiányosakat pedig kipótolta olyan ügyesen, hogy ez az uj folt, toldás meg sem látszik rajták, mintha csak a fába ágat ojtott volna. Van ebben a tekintélyes kötetben régi történelmi monda, keresztény korbeli rege, de legtöbb olyan mese és rege, a I melynek valóban nincs kora, mert mindig uj marad előttünk, pedig már öt-hat száz esztendeje forog száj- rói-szájra. A mese szövegének érdekességét csak emeli Egyszer azonban mégis pórul jártak a menázsit főző szakácsok. Egy vasárnap épen Dudás káplárra került a naposság, Dudás, ki már megunta a vasárnapi babcsipkedett egyöntetűségét, egyébiránt már otthon is szerette a nyalánkságot — mindig mézes máiéról és sült tökről ábrándozott, — nyalánk természetében 'rávette a szakácsokat, hogy a tradiezionális magyar vaníliás bableves helyett mazsolyaszőlő laskát készítsenek, máskülönben is a mazsolyaszőlő Olaszországban olcsóbb a tepertyűnél. A templomparádéról megjött bakák nyála folyt már a rendkívüli nyalánkság után, a megcukrozott mazsolyaszőlős tészta eledel a csajkákban párolgóit. De nyomban megjött a nemezis Arzt Péter alezredes képében, kinyílik az ajtó, haptákba vágják magokat a szakácsok, a fakanalat kard módra kézben tartva várják az alezredes közeledését. Ez a menázsis csajkák előtt megállva, hol a szakácsokra, iwol pedig az ominózus tésztás eledelre bámult, azután hüledezni kezdett, a guta környezte, soká nem tudott szóhoz jutni — végre nagyot rúgott a csajkákon, nagyot fújt és a következőleg rivált a kőoszloppá vált szakácsokra: „Mi ez, no de mi ez?“ „Szőlős tészta, jelentem alásan,“ lön a válasz. „Szelles dészta, no de szélles diszta, ó te szegén baka, ó te niomorult zakats, fene gell a fe tomrodba bele. Szelles dészta, ó te szegin baka! kell a te tom- rodbabele depertűs dészta, nem pedliglen niovolas szelles dészta.“ Legmagasabb parancsra azonnal a dézsába öntetett a csajkákban lévő ezukros eledel és. a szakácsoknak a babcsipkedett elkészítéséhez kelle fogniok, persze az alezredes úr költségén. Meg is adta az árát a két szakács meg Dudás káplár, az elsők nem kaptak menázsit, Dudás pedig 58 órát guggolt kurta vason a legrövidebb lánczszemre zárva, mint ez máskülönben is csak az őrmesternek dukált. Ilyen ember volt Arzt Péter alezredes, igazi kakatona ormótlan czipőben járjon. Séta közben még a közembernek sem volt megengedve az akkori reg- lemántos holezmitzniben járni, mindegyiknek meg volt extra fényes ernyőjű mitzni-sapkája. De még más tekintetben is gondoskodott a katonáról. Szerette, ha a baka csinos olasz hajadonnal sétált. Olaszországban a szépnem rajongott a csinos magyar baka után. A ki Olaszhonban valaha katonáskodott, beszélhetett arról eleget, hogy mennyire becsülték ott az „ungharezi bel.i gentit.“ Nem oly szokás volt Itáliában, mint nálunk; ott büszkén lépdelt a baka bíbor ajkú, tüzes szemű, hattyú nyakú őz termetű Anettája mellett, hisz náluk az rendes dolog volt, mig nálunk a hajadon, a ki katonával tartott, lenézetett. Más égalj, más véralkat és‘ más szokás. Ragyogott a jó öreg alezredes szeme, ha az esztibaka hódítani tudott. Jókedvében meg is ajándékozta egy- egy ezüst húszassal azt, a ki szép szeretőre tett szert, s e mellett illendően viselte magát. Fő gondja azonban az volt, hogy a katona jó ellátásban részesüljön. Nagyon ügyelt rá, hogy bakáinak tiszta kaszárnyája, jó ágya és egészséges menázsija legyen. Az egész hétre való menázsit ő állapította meg. Ez volt: hétfőn savanyú gombóc/., ágyúgolyóbis nagyságú gölödényekkel, likurgusbeli savanyú lével leöntve; kedden: túrós galyuska hüvelykujj nagyságú tepertyűvel; szerdán; babcsuszpajz; csütörtökön: savanyú káposzta; pénteken: barátfüle; szombaton: lencse; vasárnap: babcsipkedett. Babcsipkedett! oh bakaeledelek baka eledele! Slraszburgi pástétom, fáczánpeesenye, szalonka panádlc, Dobos-torta, — ez mind semmi a lukullusi babcsip- kedetthez képest. Oh te szegény czibil! Ilyesmi soha sem kerül a le asztalodra, nem is tudod mi az. Azt‘csak az igazi rnajlandkori esztibaka tudná megmondani, hogy mi az a babcsipkedett. Nyisd hát fel a szemedet és figyelj arra mikéj) kés/iltetolt az Arzt Péter uram idejében Majlnndban. A babcsipkedettet csak két szakács tudta készíteni a zászlóaljnál, azért rendesen még Antalka Péter re- gemenspáter is dispenzácziót adott a templomparádéról való elmaradásra a két diplomatikus szakácsnak, kiket Galagonya Péternek és Harangos Jánosnak hívtak vala. Az imént nevezett két nevezetes ember már kora reggel hozzálátott a nagy munkához. És mert mivel hogy a rend és a tisztaság a lelke mindennek, a bagózás az étel készítése alatt szigorúan meg volt tiltva. A napos káplár ügyelt arra. Galagonya Péter gyúrta a tésztát, Harangos pedig sodorta, a megkezdésnél azt mondta, hogy „Isten segíts !“ Mert hiába, nehéz munka volt az olyan tészta nyújtása, a mit nem tésztanyujtóval, hanem szalmazsák tömő-rúdból faragott laskanyajtóval nyújtanak és a hol tojásfehére helyett gumit adnak a tésztához. De hála az égnek, az egészséges bakagyomor megemészt mindent. A tészta immáron ki van nyújtva. Galagonya az alatt a vizet forralta fel. Harangos a rántás elkészítéséhez fogott. Először is szalonnadarabokat aprít a bádog kasztrolba, aztán lisztet kever bele és betakarja, hozzátesz kolbászdarabokat és dinszteli, meddig és mikép, az az ő titka; ismét feltakartatik a bádog- kasztro! és az élőbbéin mixtúrához 15 — 20 gerezd vaníliát r) adnak és megint dinsztelik, végre a kész tésztát a főtt bab közé belecsipkedik és az egészet az imént említett vaníliás extractummal leöntik és kész a babcsipkcdelt. A napos káplár erre megkóstolja és azt mondja „pompás, felséges, no most szabad a bagózás,“ mire a sapka bélésében eldugott bagó a bagórágó masinába dugatik, a menázsi pedig szétosztatik. Arzt Péter alezredes uram rendesen kóstolóra járt és mindannyiszor 8 fényes húszassal fejezte ki megelégedését. Ez majd minden vasárnapra kijárt a kompániának egy korty extra borra. J Mayvnr vanilla -1- füglin^yinn.
