Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-12 / 32. szám

XVI. évfolyam. 32. szám. Vácz, 1894. augusztus 12. ELŐFIZETÉSI Ált A: negyed évre 1 frt »50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. Kapható KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: (hóvá a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz. Gáspár ik-uteza 12. sz. alatt. SBIKDETESEBi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Ny i I t-t é r : sora ... HO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál HO kr. Furcsa állapotok! Sokaktól hallottunk már e féle kifakada- sokat, értvén azon állapotokra, melyekben most a város több utczája szenved a megkezdett és abbanhagyott kövezés következtében. Hát bizony furcsa dolog is az, midőn a városnak egyik utczáját rendezni kezdik, fel­szedik a régi kövezetét az egész utcza hosszá­ban, feltöltik az utczát szépen homokkal, hozzá­fognak az uj koczkakövek lerakásához és midőn az utcza fele elkészül, abbanhagyják a kövezők a munkát, s elmennek egy másik utczába, hogy ott ugyanúgy kezdjék, folytassák és abbanhagy­ják a munkát, mint az előbbi utczában, csak azért, hogy egy harmadik utczában ismételjék az előbb elmondott proczesszust. És igy tovább. A közönség meg boszankodik, mert a köz­lekedés elakad, a gyalogosok csak nyaktörő ugrásokkal mehetnek az uj, félig kész járdákon, a kocsik meg éppen a legnagyobb nehézséggel hatolhatnak át az emlitett félig kövezett, félig homokkal feltöltött helyeken. Nézzük csak, hogy a legutóbb foganato­sított kövezési munkálatok miképen történtek. A székesegyház mögötti tér rendezéséhez hozzáfogtak. Ideje is volt már, hogy ezen egyik fő közlekedési góczpont használhatóbb állapotba helyeztessék. A gödrös, egyenetlen út feltölte­tett, s ezzel egyidejűleg az eddigelé mély Bá- thori-utcza is. Ez utóbbi már félig ki is lett kö­A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Emlékkönyvbe. írd be nevem könyvedbe, s ha majd te feledni találnál Forgatván levelét, újra eszedbe jutok. Én neved és képed nem ilyen holt tárgyra fogom fel. Szívemben lesznek, folyton a sirig azok. Ács Géza. L e o n i d a. — Elbeszélés. — Irta: ‘JT'a.rgra. József. — Nem tudom barátom hamarjában elmondani ke­délyállapotomat ! Agyamban a gondolatok lázasan ka­varognak, szivemben a legkülönbözőbb érzelmek válta­koznak ! Nincs sehol nyugalmam! Mindig csak az az egy kérdés hangzik füleimbe: váljon valaha ő az enyém leszen-e ? Minden megelőző beköszöntés nélkül, ezen szavak­kal rontott be Péter egyik barátjához, ki délutáni pi­henéséből alig ocsúdva fel, szobájában éppen tükre előtt állva, csokor nyakkendőcskéjét illesztgeté ingének hófehér gallérjára. — Mi történt veled Péter? szólítja meg őt a jó barát, a te kedélyállapotod olyan, mint áprilisi napokban az ég boltozata: az egyik perezben derült, a másik perezben meg már a legsötétebb felhők borítják. — Jöjj csak Sándor, ülj ide mellém ! — Így folytatá Péter, — ki eközben egy kis szögletpamlagra dobta magát, s arczát két tenyerébe rejtve mélyen szomor- kodni látszott. — No ime itt vagyok, de röviden mondd el mon­dandódat, mert te mindig oly nagy feneket szoktál keríteni minden kicsinyes dolognak! — Röviden beszélek Sándor, de képzeld csak . . . vezve, midőn egyszerre csak abban hagyták, s elmentek a Miklós-tért rendbehozni kövező- ink. Ott is csak fél munkát végeztek, s ismét máshová mentek. lgv tehát nem lehet csodálni, ha útón- útfélen halljuk a panaszokat eme félszeg intéz­kedések ellen, s mindenki furcsának találja emez állapotokat, melyek most az utcza kövezés te­kintetében nálunk napirenden vannak. Ne gondolja valaki, hogy az utczák köve­zését és szépítését általában akarjuk gáncsolni, korántsem, mert az évek óta folytatott üdvös munkálatok ellen nincs kifogásunk, csakis a végrehajtás módját Ítéljük el és határozottan rosszaljuk, mert csak nem helyeselhető azoiya- tén eljárás, minőt városunkban az utczaköve- zés tekintetében már hetek, sőt hónapok óta észlelünk s melyet fentebb leirtunk?! Nem tudjuk megérteni, hogy miért ne le­hetne egy utczát, melynek rendezéséhez hozzá­fognak, egy folytában egészen elkésziteni. jár­hatóvá tenni és csak azután fogni hozzá a má­sik utcza rendezéséhez, mikor amaz már nem diszlekedik heteken keresztül barrikádjaival a járó kelők legnagyobb boszantására s a forgalom akadályozására ? Azt hiszszük, hogy ez lenne a helyes módja a kövezési munkálatok végzésének s ke­vesebb panasz merülne fel városszerte, ha a hatóság ekképen intézkednék ez ügyben. Reméljük, hogy nem emeltük fel szavun­mikor az ember annyira izgatott, hogy szinte lázas állapotban vagyok az izgalomtól. — Talán szerelmes vagy te Péter? — Az vagyok barátom ! Tudod mily jól mulattam az este, hiszen együtt voltunk ? ! A'i az angyali terem­tés ! Az a galamb szelíd lelkidet! Az a gyönyörű plasz­tikus termet! Szép szőke haj, csillogó szemek, az az eper ajak!! Te Sándor ezek ragadtak el! S méghozzá tudod-e, hogy mily kegyes volt velem szemben ? ! Egész estén csak az én udvarlásomat fogadta ! — No de Péter, térj már a dologra! Mondd meg, hát tulajdonképen kibe is vagy szerelmes? — Hát nem vetted észre, hogy kivel mulattam a tegnapi estélyen ? — Biz az igazat megvallva, én nem is igen figyel­tem arra, hogy ki s kivel és hogyan mulatott. A táncz- teremben nem mutattam magamat, mert nem tudtam volna kiállani, hogy részt ne vegyek abban; pedig mostanában rheumatikus lábfájdalmaim miatt a táncz szigorúan tiltva van. — Már én nem tudnék, édes Sándor barátom, ily hidegvérrel viszzavonulni, különösen oly elegáns tár­saságtól, mint milyen tegnap ékesité a táneztermet. — Hogy a megtartóztatás annál könnyebb legyen, az időt egy kis kártyajátékkal ütöttök el. De mondd már Péter, ki is bájolt el annyira? — Barátom ! Ha csak pusztán elbájolt volna, de szivemet rablá el teljesen, úgy hogy azon pillanat óta, amidőn őt megismertem, nem tudok önmagámon ural­kodni, mint egy eszeveszett helyemet sehol nem találom. S mindazonáltal meg is mondhatom, hogy a leggazda­gabb nyelv is szegény a szerelem azon kéjének leírására, melyet most érzek. — De ne érzelegj már Péter! — Nem hiszed barátom mennyi öröm mosolyog rám az ő arczárói, ha rá gondolok s az a tudat, hogy ő engem szeret, meggyőz arról, miszerint, ha van va­lami a világon, miért élnünk érdemes, bizonyára első szerelmünk. Azért kedves Sándorom! mig a szerelmet nem ismered, mig szived egy képpel csordultig el nem telt úgy, hogy már más benne helyet nem talál, mig kát hiába, és hogy ezután tervszerűen fognak eljárni *az illetékes körök az utcza-kövezés dol­gában ! A vácz-városi szőlötelep megtekintése. Egy szőlőtulajdonosok és szakemberekből álló társa­ság szőlőszeti tanulmányutat tett Rácz Sándor kir. szőlő- szeti és borászati felügyelő vezetése alatt s ez alka­lomból a nevezetesebb szőlőtelepeket tekinté meg. A budapest-fővárosi minta-telep a kecskeméti „Mik- lós“-telep, a gyáli Jálics-féle nagyszerű telep ésaszékes- fehérvári telepekkel egyetemben a váczi amerikai sző­lőtelep, úgy az egyesek homok telepítését is beható tanulmányozás alá vévé. A társaságot a homok tele­pítéseknél egyesek sikere meglepte, bár helyenként a rendkívüli szárazság erős nyomokat hagyott. A városi amerikai szőlőtelep azonban valósággal bámulatba ejté a társaságot s kijelenték, hogy e czélszerű s rend­kívül sikerrel berendezett szőlőtelep egyike a leg­szebbeknek az országban, s meleg elismerésüket több alkalommal fejezték ki a telep berendezője és gond­nokának Krakker Kálmán városi képviselőnek. E tanulmányúton résztvettek Rácz Sándor kir. szol. felügyelő vezetése- alatt Nick Ede kisbéri m. kir. mé­nesbirtok igazgató, Kovács Sándor moóri kir. köz­jegyző, Sprecher György kistapolcsányi főherczegi uradalmi igazgató,-Tatár György moóri állami munka­vezető, Hlavathy Gyula vaáli uradalmi tiszttartó, Vas- tagh János tapolezai gazdasági szaktanár, Kiss Iván czeczei magánzó, Köhler Albert vaáli uradalmi felügyelő, Willinger Márton zombai gyógyszerész, Frisch László tapolezai földbirtokos, Gauzer János kalocsai takarék- pénztári főkönyvelő Mack Ede puszta-somotrói ura­dalmi intéző, Galter Frigyes tordasi uradalmi kasznár, Schuller Sándor vajtai szőlőintéző, Wolf Izsó eger- aracsai földbirtokos, Klirnes Antal högyészi jegyző, Zauner Richard budapesti szőlőtulajdonos, Báró Jenő fehérvári urad. kasznár, Bernhardt Rezső kir. szőlőszeti felügyelő. Szing György moóri közgyám, Schindele Antal moóri jegyző, Grünbeld lgnácz moóri és velezi földbirtokos és Turcsányi Kálmán solti uradalmi tiszt­tartó. A kirándulásban résztvett Gajáry polg. mester is. egy arcz a világot nem feledteti el veled, egy mosoly­gás keserveidet, egy köny azt, hogy más boldogságot találhatnál : addig ne átkozd emberi létedet, mert nem tudod mennyi boldogságot találhatsz benne! — Egész a túlvilági boldogságba emelt téged a szerelem Péter barátom ! — Igen Sándorom! Szent érzés a szerelem, meg- szentesiti az a halandó kebelét, ki haszontalanságok után kapkod ; s azért azt merem neked állítani, hogy ami nagyot és dicsőt mutat az emberiség, annak ru­gója minden időben a szerelem volt. — Péter! Úgy látszik nem akarod megvallani nekem imádottad nevét?! — Reám az volna a leghizelgőbb, ha kitalálnád. — Hogy kívánhatsz ilyet!? — De gondolhatod mégis ! — Igaz barátom, hogy bár a szerelmesek rende­sen azt hiszik, hogy szerelmükről senki mit sem tud, holott azt az egész világ látja; én azonban most őszin­tén bevallom, hogy szerelmedről senkitől semmit sem hallottam, de ezt nem is gyanítottam ! — Ha igy van, hát akkor megmondom: Székhelyi Vilmával mulattam Sándorom ! — Gratulálok neked Péter! Tudod-e azt, hogy városunkban ez a legjobb parthie. Vilma egyike a leg­szebb leányoknak, egyetlen leány, műveltségével hódit az egész környékben s tudod Péter, ami manapság szintén figyelembe veendő: egyike az öreg Székhelyi a legvagyonosabb polgároknak. Ismételve gratulálok, de valamire mégis kell, hogy figyelmeztesselek ... de . . . Ez utóbbi szavak Pétert mintegy felriasztani lát­szottak merengéséből s aggódva, kiváncsi várakozással függesztő szemeit Sándorra, kinek arezvonásain Vilma nevének hallatára olyan sajátságos változás történt, melyből leolvasható volt, miszerint ő nem szívesen hallja Vilma nevét Péter ajakán említeni. Érzelmeiről azonban tovább nem nyilatkozott. — Mi az, mondd csak Sándorom, kérdé Péter. — Majd máskor elmondom! Nem oly sürgős, de meg most nézd három felé jár az idő, hivatalos órám­tól, egy órát már most is elloptam.

Next

/
Thumbnails
Contents