Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
tett jelentését, — minthogy ezen tanintézetünkről értesítő nem jelent meg — ismertetés gyanánt egész terjedelmében közöljük. Az igazgatói jelentés a következőleg hangzik : Miként a szép növekedésnek indult termőfának minden évben izmosodik, emelkedik törzse, szaporodnak, erősödnek termő gallyai, dúsabb lombozattal ékeskedik koronája : úgy mindkét intézetünk is évről- évre halad a fejlődés, a tökéletesedés magaslata felé, újabb és újabb kellékeivel gazdagodik azon feltételeknek, melyek magasztos czélja megvalósítására szükségesek. Hozzá, mint életadó forráshoz, egyre tömegesebben járul az ifjú nemzedék, közelről és távolról, hogy erőt merítsen az élet küzdelmeire, hogy megtanuljon saját erejével munkálkodni, gondolkodni, és ítélni, az igazért lelkesülni, azt keresni, szivével a jó és szépért dobogni és erős akarattal mindezek mellett megmaradni, egy szóval, hogy képességet nyerjen azon hivatás hű betöltésére, melyet tőle elöljárói reménylenek, a társadalom és a haza elvár. Végezte iskolánk e feladatát fennállásának most lefolyt tizedig évében is nem csupán ismereteket közölve, hanem arra is törekedve, hogy a reá bízott iparos és kereskedő ifjaknak úgy belső, mint külső élete nemes és csorbátlan legyen. És hogy milyen volt megfeszített 10 évi munkásságunk eredménye, milyen a reánk bízott iparos-ifjúság szellemi élete feletti sáfárkodásunk, milyenek annak nevelésében követett irányelveink, arról készülök jelen felolvasásom szűk keretében az érdeklődőknek ez alkalommal is számot adni. A folyó tanévvel a váczi alsófokú ipar- és kereskedelmi iskola fenállásának tizedik évét töltötte be. Ha visszatekintünk az intézet első évére, melyben a kezdet számtalan akadályával kellett megküzdeni (különösen pedig azon ellenszenvvel, melylyel az iparos mesterek -— tisztelet a kivételnek — viseltettek az iskola iránt) és tekintjük az évről-évre javult viszonyok mai állását, elmondhatjuk : hogy intézetünk hivatását és feladatát nemcsak egyszerűen teljesítette, hanem mindent megtett a tanonczok oktatása és erkölcsi nevelése térén (mi intézetünkből kikerült ifjak viseletén észlelhető) a mi a helyi viszonyok között elérhető volt. Ezen eredmény tisztán e nemes város elüljáró- sága, az iparos- és kereskedelmi iskolai bizottság és a tanító testület fáradhatatlan, önfeláldozó munkásságának köszönhető. Az intézetünk 1884. deczember hó 1-én mindig a szépért és jóért lelkesülő nagys. Gsávolszky József apát-kananok, bizottsági elnök, Dr. Miltényi Gyula kanonok, igazgató, a tanító testület és a bizottsági tagok közreműködése mellett egy előkészítő és egy első osztálylyal nyittatott meg, mely osztályokba az iparos és kereskedő tanonczok közösen jártak; de már az 1889-ik tanévben a kereskedő tanonczok részére az alsófokú kereskedelmi iskola első osztálya nyittatott meg. A két intézet a tananyagot tekintve különálló ugyan, de a felügyelet és igazgatás, a taneszközök és felszerelések tekintetéből egy összefüggő egészet képez. Az intézet felállításakor összeírás utján történt a tanonczok létszámának megállapítása, mi, mint később kiderült, a kellő eredményre nem vezetett; mert a mesterek és kereskedők, ha lehetett, eltagadták ta- nonczaikat, hogy az iskola kötelezettség alól kibujtassanak. Az 1884. évi ipartörvény életbe léptével az ipartestület megalakult s most annak kötelességévé vált a tényleges tanviszonyban levő tanonczok pontos nyilvántartása. De, hogy az ipartestület nyilvántartása is az első években mennyire hiányos volt, kitűnt abból: hogy sok tanuló is járt iskolába olyan, kinek létezéséről az ipartestület nem tudott semmit és viszont nagyobb számban voltak olyanok, kik az ipartestületnél ugyan bejegyeztettek, de a tankötelezett- segnek eleget nem tettek. E viszás állapot több éven keresztül tartott, mert az ipái testület a hany ag iparosmesterekkel szemben a törvényes mtezkedeseket meg akkor sem teljesítette kellően mikor arra az intézet igazgatósága által eset- rol-esetre íelszohttatott. Most már örömmel jelenthetem, hogy rendben folyik a nyilvántartás, mert a mesterek és kereskedők maguk is belátják, de leginkább a szülők, kik gyermekeiket iparos és kereskedő pályára adják, határozottan követelik, hogy fiaik iskolába járjanak. Hogy nagy ellenszenvvel fogadta az iparosok és kereskedők nagy része az inasok tankötelezettségét, tapasztaljuk abból: hogy ma már azt annak helyesen gondolkodó eleme is belátja, hogy a nyers erő csak úgy boldogulhat, ha az kellő elméleti ismerettel és Ízléssel párosul. Meg fogyott már azok száma, sajnos egyesek mégis akadnak, kik még azt hangoztatják: „Én sem jártam iskolába, én sem tanultam, mégis mester lett belőlom!“ (Csakhogy milyen)!! Hogy tiz év eltelte után a tanonczok iskolába való járása és az erkölcsi viselet tekintetében oly elő- haladás történt, arra vezethető vissza, hogy a tanító testület minden tanácskozmányban behatóan foglalkozott a növendékek szellemi előhaladásával, azok erkölcsi viseletével és gondoskodott, az ipariskolai bizottság és ipartestülot közreműködésével, a szellemt előhaladást elősegítő vagy az erkölcsi viselet javitásá- czélzó üdvös eszközökről. Ott, hol szükségesnek mutatkozott, a mestereket értesítette a tapasztaltak felől és bizalmasan felkérte őket, hogy nehéz munkájokban támogassák, minek lön is eredménye. Hogy intézetünk az első évtől kezdve, fokozatosan hogyan bővült ki, ahhoz bővebb kommentár fölösleges, mert az a tanulók létszámának emelkedésével s a törvényben előirt §-sol szorosan összefügg. Ma az ipariskola egy első, mely A) és B)~re van osztva, egy második és harmadik évfolyamból áll. A kereskedelmi iskola szintén három évfolyamból áll. A tanulók a törvény rendelete szerint hetenkint 4 órát kötelesek hallgatni, azok pedig, kik iparuknál fogva raizra is kötelezvék, vasárnaponkint heti két órán át tanulnak. A vallásoktatás (mely jövő iskolai évtől kezdve kötelező) minden felekezetnél ugyancsak vasárnap heti egy órában tartatik meg, az illető lelkész által. Az előirt tananyag minden osztályban és minden tantárgyból évenkint teljesen letárgyaltatott, de ha valahol hiányok mutatkoztak, azt annak lehet tulajdonítani, hogy az ipariskola növendékei létszámának háromnegyed részét felső Magyarországból nyerjük, kik néha az irás és olvasás elemeiben is fogyatékosak, sőt mi legjobban megnehezíti az előhaladást, az hogy magyarul beszélni nem tudnak s igy nem értik meg a tanító magyarázatát. Az iskolába való járás pontosabb, mi áltol az igazolatlan óra mulasztások száma is évről-évre csökken, mely örvendetes esemény az ipartestület éberségének köszönhető. Mert, valahányszor iparhatósági megbízottak tisztségére választást eszközöl, az iparhatósági biztos által e tisztségre intelligens, művelt iparost vagy kereskedőt választott, ki az ipar- és kereskedelem emelésének jól felfogott érdekeinek előmozdítására a tanonczoktatás ügyét is lényeges kelléknek tartja és a kötelességeit nem teljesítő féllel szemben mindjárt első alkalommal fellép és a törvény szakaszait szigorúan alkalmazza. A tanoncz kiállítás az -intézet fennállásának első évében az 1884/5-ik tanévben kezdetett meg és azóta évente megtartatott. Minden dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy más hasonló intézetek tanoncz-munka- kiállitásaihoz viszonyítva úgy erkölcsi mint anyagi sikere tekintetében az elsők között foglal helyet; de az elől sem zárkozhatom el, hogy kifejezést ne adjak annak, hogy az elmúlt iskolai évben a várakozásnak sem erkölcsi sem anyagi tekintetben nem felelt meg, az okát nem keresem, hanem inkább felhívom igen tisztelt iparos mestereinket, hogy azon legyenek, miszerint ily kisded kiállítással mutassák meg, hogy városunkban mily magas fokon áll az ipar. E jelen alkalommal oda irányulnak tiz évi igazgatói jelentésemnek egyes pontjai, hogy erős akaratra és váll vetett együttes működésbe hívjam fel az igen tiszteit iparosokat és kereskedőket, hogy mutassuk meg városunkban (mely oly közel fekszik székvárosunkhoz) az ipar és kereskedelem nem csak hogy nem pang, hanem fokozatosan a haladás magaslatára emelkedik; mi az által lesz elérhetővé, ha tanoncza- inknak nem csak az ipar és kereskedelem elsajátítására, hanem szellemi és erkölcsi művelődésére is gondot fordítunk. Mert oly városban, hol a városi elöljáróság melynek élén oly tevékeny polgármester áll, ki minden idejét, szellemi tehetségét városának boldogulására és polgártársainak javára szentelé, nem különben az ipariskolai bizottság, az ipartestület és a tani- to-testület lankadatlan szorgalma és áldozatkészsége nyilványul, ott a várt eredmény az ifjúság részéről is biztosítva van. Hogy e két intézetünk fejlődését mily mértékben kiséri és segíti elő^ n. é. közönségünk is, mutatja azon körülmény, hogy évenkint örömmel adja filléreit azon tanonczok részére, kik a viselet-, tanulás-, kézimunka- és rajzban jeles előhaladást tanúsítanak. E czélra nemes városunk tanácsa, az ipartestület és egy magát megnevezni nem akaró jó lelkű adományozó tőkéjének kamata is szolgál. Ily humánus cselekedet csak nemes gyümölcsöt teremhet. A tanítás eredményéről is szóljak valamit? köte- leségemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy intézetünket tiz év alatt úgy a megyei kir. tanfelügyelő, valamint a kir. biztos urak is meglátogatták s a tapasztalt eredménynyel teljesen meg voltak elégedve, sőt annak is adtak kifejezést : bár az ország minden ipar- és kereskedelmi iskoláiban ily eredményt láthatnának. E jól eső szavak a tanitó-testület minden egyes tagjára buzditóul hatottak s kettős odaadással igyekeztek a tanonczok szellemi és erkölcsi kiképeztetésén munkálkodni. Azonban, ha egyeseknél a várt eredmény kielégítő nem volt annak oka is csak oda vezethető vissza, hogy egyes mesterek és kereskedők tanon- czaikat kellő időben iskolába nem küldötték és a tanulástól visszatartották. Ma, midőn a nehézségek és nézeteltérések viszályain túl vagyunk, azt hiszem és reményiem, ha az isten a jövő évtized végét is megérni engedi, intézetünk nem fokozatos fejlődéséről, hanem szilárd alapon fekvő működéséről számolhatok be. Hogy jelentésem teljes legyen s a n. é. közönség iparos- és kereskedő tanonczainkról teljes képet nyerjen, bemutatom intézetünk tiz éves statisztikáját: Az iparos tanulók létszáma 10 év alatt volt: 3041. Felszabadult a tiz év alatt: 766. Megszűnt tanoncz enni: ISO. Meghalt: 18. Vallás szerint volt a tiz év alatt: róm. kath 2512, ágost. ev. 184, ev. reform. 144, izraelita 201 Iparágak szerint volt: asztalos 207, ács 138, bádogos 85, bábsütő 22, bognár 31, borbély 40, cseréprakó 4, csizmadia 369, czipész 422, esztergályos 21, fazekas 15, fényképész 2, géplakatos 41, harisnyás 3S, hentes 155, kosárfonó 24, kovács 82. kalapos 41, kádár 26, kárpitos 2, kefekötő 35, kékfestő 12, kéményseprő 33, kerékgyártó 10, kőfaragó 78, kőmives 207, könyvkötő 12, kövező 4, köteles 159, lakatos 101 mészáros 41, molnár 23, nyomdász 55, órás 19, pék 127, szabó 244, szappanos 16, szerszámkészítő 5, szíjgyártó 36, szitás 21, szobafestő 25, szűcs 3, szűrszabó 3, takács 7. Összesen : 3041. Felkelt Dudás, körülnézett és egy hatalmas vágással a földhöz teremtette a czintányért, azután az ő drága eszközét, a fakanalat törülte meg és a posztótokba dugva megvető pillantással távozott el az incselkedő kadétoktól. Dudás úrarn maga idején elkövetett gorombasága vissza lett fizetve. A viccz nagyszerűen- sikerült. Nevette a szakasz, nevette a század és nevette az egész kaszárnya. Csak Dudás nem nevetett. A rajta elkövetett megszégyenítés után azonnal felszaladt Vitele őrmesterhez. Vitek őrmester haragudott minden műveltebb emberre, de főkép a kadétokat szerette boszantani. Az alkalmat tehát készséggel ragadta meg, hogy őket bemárthassa. Pinyige magára vállalta az egész csínt, minek következménye az lett, hogy a másnapra a század rap- portra idéztetett meg. Pieggelre a rapport a kaszárnya udvarán felállítva várta Feyer kapitányt. íme megjött. Jelentés tevődik, hogy ez meg ez történt és hogy ez meg ez jött a rapportra. — „Hapták, czipőtalpasok előre.“ — Volt valami három, kettőnek még jó a talpa, hát: „rektsum- kert mars! “ Csak egy kap talpat. Ketten paczérsajnt kértek, egy pedig komandérungrúl rukkolt be és jelentette alázatossággal: „Abtretten !“ Vége a rapportnak. A kapitány rózsás kedvben volt. Hogy is ne, az engedélyezett egy czipőtalp nem valami nagyon terhelte meg a pausálé büdzséjét. Most kezdődik az altisztekkel való értekezés. „Altisztek itt maradni.“ Valamennyi egy glédában állva várta a bekövetkezendő dolgokat. Néma csend. Előlép Dudás és őrmester Vitek. Vitek a zsebében kotorázatt és abból korpus deliktis fakanalat húzta ki és nyujtá át kapitány úr Feyernek. Ez már értesült a csínról. Az átnyújtott fakanalat behatóbb vizsgálat alá vette és mosolyogva ezen megjegyzéssel nyújtotta át a mellette álló főhadnagy Bar- tuseknak: „Löffel aus Holz, mit Tulpe; ein Kunststück!“ („Fakanáltulipánnal ékítve; mestermű !“) Bar- tusek is bámult rajta és ezen észrevétellel adta tovább Bitter von Ringheim hadnagynak: „Hm! hm! sogar ein Pleifferl daran.“ („Hm! hm! Még fütyülő is van rajta.“) Ringenheim hadnagy pedig ezen szavakkal adta vissza az agyoncsufolt kanalat Feyer kapitánynak : „Herr Hauptmann, wozu ist auf dem Löffel das Pfeiffer?“ („Minek a fütyülő a kanálon?“) Kapitány Feyer végre a fakanál fütyülős végére mutatván odaszól káplár Dudásnak: „No maga mit megcsinálni itt ? Hé? Fityulni, hé?“ „Es ist unrichtig fityulni, es soll futyilni heissen“ („Nem jól van mondva fityulni, hanem igy kell mondani: futyilni“) igazította ki Bartu- sek főhadnagy Feyer kapitányt. Ritter von Ringenheim erre közbe vágott: „Es is weder fityulni, noch futyilni, gut, es soll richtig fütyülni heissen.“ („Sem úgy nem jó fityulni, sem úgy nem jó futyilni, hanem helyesen igy kell mondani: fütyülni.“) Pinyige, kinek már régen mosolygóra állt a szája, a fütyülni igének a háromféle variácziója pedig tökéletesen kihozta a sodrából, előbb csak vihogott, egyszerre azonban erőt vett rajta a nevetés. Oly borzasztó módon kezdett röhögni, hogy még a csákó is leesett a fejéről. Kitört a lavina! Röhögtek az altisztek, a tisztek, az őrmester Vitele és nevetett maga Dudás is. Mikor aztán csendesülni kezdett a nevetés, kapitány Feyer komoly ábrázatot vett fel. Magához intette Dudást és Pinyigét. Kimondatott a szentenczia. Dudásnak megparancsoltatolt a pak- fonkanál beszerzése Pinyige költségén, Pinyige pedig a kapitánynyal szemben elkövetett inszubordináczió miatt 24 órai kaszárnya-áristomot kapott és pedig a legközelebbi vasárnapra. Most azonban csakugyan majdnem pityeregni kezdett Pinyige, szabadkozott, kéri, de a kapitány állhatatos maradt. Rémitő csapás volt ez kadétunkra. Mit mond Giovanitta, ha majd a vasárnapra Ígért légyottra nem jelenik meg a dóm előtt. Vége ábrándjainak, vége mindennek. Legjobb lesz beletörődni, talán vasárnapig jobbra változhatik minden. Megjött a vasárnap. Délelőtt templomparádé. Délután fél kettőkor befél, azután szabad a vásár, mehet mindenki, a merre tetszik. Tudniillik, a ki mehetett. Nagyobb része ment, csak azok nem mentek, a kik szolgálatban voltak, vagy a kiket a rájok diktált vasárnapi kaszárnya-áristom marasztalt vissza. Ezek között volt Pinyige meg Dudás. Pinyigét már tudjuk mért. Dudás uram pedig azért maradt vissza, mert épen vasárnap délutánra került reá a kapuinspekezió, a mi azután csakugyan kétségbe ejtette a szegény kadétot. Verőfényes nap volt. Kijött Dudás a dohos vártaszobából és a kapu előtt lévő falóczára ült le. Unhatta magát, mert a lábát kezdte lógatni. Ezen üdvös foglalkozást kutyaharangozásnak is nevezik. Egy kis idő múlva jött a másik otthon rekedt szerencsétlen flótás s leült Dudás mellé. Most kettessivel lógatták a lábukat. Azután még jött három-négy és megindult az általános láblógatás, egyhangúlag harangoztak be a kutyáknak. Egy-kettő dúdolt is hozzá. Dudás uram pedig borzasztó módon ásitozott. A lócza csücskén még volt egy kis hely, oda sompolyog Pinyige amúgy köpönyegesen, kard nélkül és csak mi tzni sapkában. Dudás szemügyre sem vette őt, mert nem tehette azt fel, hogy nyáron 38 fokos melegben valakinek eszébe jusson a köpönyegben való sétálás, a lóczán való ülést pedig nem tilthatta meg. Kadétunk a lócza csücskét foglalta el és szinte dúdolni kezdett. Közben megjött Karikás, Pinyige uram putzmajsz- terje, oda lopódzott ahhoz a lóezacsücsökhőz, a melyen a kadét ült és az extra csákót a pad alá dugta. Folyik javában a láblógatás, az ásitozás meg a dudálás, a midőn egyszerre valaki a várta-szobából kikiált 1 1
