Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
(1 i; k k a d u k fc li 1; j' k 1 r i í k ] 1 i i 1 regényes határába, mely páratlan szép erdeivel pompás patakjaival ezerféle virágaival több figyelemben részesülhetne! . . . Lehetne ott még fürdőhelyet is létrehozni. Ott van a pompás forrás, melynek ma is fönn van a nép nyelvén »A királyné fürdőjé«-nek neve. Valószinüleg valamikor Visegrádról járt át oda a királyné fürödni. Vácznak van tehát mindene, amit a fővárosi nyaralók kivánhatnak. És ha látná a város, hogy divatba veszi fővárosi közönség az itt nyaralást, bizonnyal mindent végbe fogna vinni, hogy megfeleljen a kivánalmaknak. Boldogult orvosunk Argenti Döme azt mondta egyszer: »Csak egy Vácz van a világon, mert van itt, ami kell, minden.« V. G. K. Hazai gyümölcsészetiink és a szentpétervári kiállítás. Már több ízben volt ismertetve részint napi-, részint szaklapjainkban, hogy az Észak metropolisában : Szent-Pétervárott renkivül nagy becse van a friss csemege-gyümölcsnek és tényleg majdnem hihetetlennek tűnik fel, mily nagy mennyiségű gyümölcs fo- gyasztatik nem csak Szent-Péterváron és Moszkvában, hanem Riga, Dynaburg, Helsingfors, Smolensk, Rybinsk, Varsó, Kovno, Nisni-Nowgorod, Wilna, Kiew Minsk stb. stb. nagyobb-kisebb orosz városokban is, mily nagy fényűzés tárgyául szolgál a szép gyümölcs az előkelőbb körök és a középosztály asztalánál és mily magas árak fizettetnek ennek folytán Oroszországban asztali gyümölcsért. E körülmény Magyarország által ezideig vajmi kevéssé volt kihasználva gyümölcsészetének javára. Hallottunk ugyan Kecskemétről indított szórványos gyümölcsküldeményekről Oroszországba, de épen mert nagyon is szórványosak, komolyan számban nem jöhettek. Annál jobban sikerült Francziaország és Déltirol érdekelt köreinek meghódítani az orosz gyümölcsfogyasztást és tekintve a rendkívüli magas árakat, nagy hasznát látták az oroszokkal való összeköttetéseiknek. Hogy pedig Magyarország geographice sokkal kedvezőbb fekvésénél fogva, vagy inkább ennek daczára sem uralja de sőt még csak részben sem bírta meghódítani az orosz gyümölcspiaczot, ez bizonyára nem a magyar csemegegyümölcs minőségén múlt, mert ez minden tekintetben felveheti a versenyt úgy a fran- czia, mint a tiroli gyümölcscsel. hanem hiányzott a kezdeményező, mozgató erő, mely e nagy fogyasztóhoz terelte volna a magyar terményt. Most azonban elérkezett végre az alkalom, hogy a magyar csemegegyümölcsöt egy csapással, könnyű szerével be lehet vezetni Oroszország fogyasztó területeire anélkül, hogy a magyar gyümölcstermelőknek bármi fáradságukba vagy anyagi áldozatukba kerülne. Csak akarnia kell a magyar termelőnek és nem csak piaczot fog hódítani termelvényének, de meg vagyunk győződve, hogy ki fogja Oroszország piacza- iról a versenyző államokat szorítani; mert kedvező helyrajzi fekvése és gyümölcsének kitűnő minősége megadják neki a sikeres versenyre képesítő tehetséget és erőt. Csak be kell mutatnia termelvényének mustníil, az idén pedig bemutathatja, mert jó gyümöles- tenues mutatkozik Magyarországon és a magyar gyümölcslémé o e] fogja mondhatni a hajdani római czezarral: Jöttem! Láttám! Győztem! A császári orosz kertészeti egyesület' gyümölcsé- szeti kiállítást rendez, mely folyó évi szeptember hó 22-én nyittatik meg Szent-Pétervárott a védnöke- Ő császári Fensége Nikolaj Michailovics nagyhercze°- által. A kiállítás nemzetközi lesz és elmondhatjuk, ho<nr nagyszerű előkészületekkel tétetik folyamatba' me'rt a rendezőség hatalmas segédeszközöknek lévén birtokában, minden hathatós tényezőt megmozgatott hogy a siker méltó legyen és megfeleljen az eszközök nagyszerűségének. Europa még nem látott olyan gyü- mölcsészeti kiállítást, a minőnek a szentpétervári kiállítás Ígérkezik ! Az orosz császári kertészeti egyesület minden államban jelölt ki egyet az előkelőbb és kiválóbb szakférfiak közül, a ki az említett kiállítást illetve ennek ügyeit képviselje az illető államban. Így péld. Magyar- országon Mauthner Ödön magkereskedőt tisztelte meg képviseletével. Viszont a magyar kormány, illetve a földmivelési magyar királyi minisztérium, Molnár István kir. gyümölcsészeti biztost nevezte ki szerit-péter- vári képviselőjéül és bízta meg a magyar osztály rendezésével és ugyancsak a földmivelési magyar királyi minisztérium szintén Mauthner Ödön magkereskedőt ruházta fel a magyar csoportbiztos tisztségével Szt.- Pétervárott. E két férfiú már most minden lehetőt elkövet, hogy Magyarország gyümölcsészete minél nagyobb, minél impozánsabb méretekben, minél tömegesebben, minél szebben legyen képviselve. A gyümölcstermelőknek minden kedvezmény, minden könnyebbség kieszközöltetett, hogy csak tömegesen vegyenek részt a kiállításban : A magyar kormány a kiállításra szánt gyümölcseik szállítási költségeit Saját terhére elvállalta, úgy hogy a kiállítókat semmi költség nem terheli, sőt arra meg Mauthner vállalkozik, hogy olyan nagyobb gyümölcstermelőkhöz, a kik terjedelmesebb, nagyobb szabású gyűjtemény gyümölcsöt akarnak kiállítani, Mauthner az ő saját költségén küld szakavatott embert, ki a gyümölcsöt szakszerűen becsomagolja! A kiállítást érintő minden kérdéssel bátran fordulhat gyümölcstermelő közönségünk akár Molnár Istvánhoz, akár Mauthner Ödönhöz, mindenik kimerítő választ és felvilágosítást legott készséggel fog adni minden kérdésre. Ritkán kínálkozik ily kitűnő alkalom a hazai gyümölcsészet részére minden anyagi áldozat nélkül egy nagy, hatalmas és jövedelmező piaczot könnyű szerével megnyerni. Közönségünkön áll, hogy ezen alkalmat megragadja és el ne szalaszsza. Mutassák meg termelőink tömeges részvételük által, mire képes a magyar gyümölcsész, mutassák fel Szent-Pétervárott a magyar gyümölcskert kincseit. Ha ezeket meg fogják ott ismerni, bizonyára kapva-kapnak rajtok és játszi könnyen kifogják onnan szorítani a franczia és a dél- tiroli versenyt. Iskolai értesítők. (Folytatás). III. É) •tesitö a váczi római kát. elemi és polgári népiskolákról az 1893-94. tanévben. A népiskolák tanhatósága a rk. iskolaszék, mely 26 tagból áll. Elnökei Osávolszky József apát-kanonok és dr. Csányi János, ügyvéd, takarékpénztári igazgató. A közép és alsó városi elemi iskolák s a polgári leányiskola igazgatója Csávolszy József, a felső városi elemi iskoláké Motesitzky János prépost-kanonok, felsővárosi plébános. A tanitó testület 28 tagból áll. ezek közül hitoktató 4, kézimunka tanítónő 3, kisdedóvónő, 2 a többi osztálytanító és tanítónő. Á tanulók összes létszáma 1194. Ebből a polgári iskolát 112 növendék látogatta. A felsővárosi ovodát télen átlag 50, nyáron 70—80-an látogatták, az alsóvárosit pedig 30—40-en. A menhely bennlakója 11 árva gyermek volt, kiket ez évben többek segélyeztek adományaikkal. Az iskolaszék a jelen tanévben 40 szegény tanulót látott el tankönyvekkel. A jövő tanév szept. hó 4-én veszi kezdetét, a beiratások pedig szept. hó 1., 2., és 3-dik napjain tartatnak. Minden iskolába járó tanköteles után, báamely elemi osztályba járjon, az egész évre 1 frt 15 kr. be- iratási dij szedetik, melyet a szülő a bairatás alkalmával az illető osztálytanítónak fizet le. A rk. vallású vidéki tanulók évi 2 frt, a más vallásnak évi 4 frt behatási dijat fizetnek. CSARNOK. Bundala Stefi úr nászutazása. — Újabb részletek. — Irta : 3XZCo:n.sie-u.r Tio-les. Talán tetszik még emlékezni, hogy Bundala Stefi úr és fiatal neje Bundala Veronika ő nagysága elmentek nászutazni. Galántán a „kifürkészhetetlen“ sors ismét szétválasztotta őket, mert Veronika ő nagysága Pozsony felé, Stefi úr pedig Galgócz felé vette útját; ismét csak a „kifürkészhetetlen“ sors, no meg Stefi úr ügyetlensége folytán. Múltkor ugyan azt mondottam, hogy nincs tudomásom arról, valljon találkoztak-e ismét és ha igen — hol? Na. Múltkor nem is tudtam, tehát nem is mondhattam ; most azonban már az utazás minden egyes részletét — kérem, minden egyes részletét! — ismerem és el is logom mondani; már csak azért is: okuljon rajta minden fiatal házaspár, mely nászutazni megy. Szívesen fogja nekem bárki is elismerni, hogy nem a legkellemesebb szituáczió az, amikor egy — eddig csak a pap jóvoltából lett — fiatal asszony, fiatal férjét az együttlét legelső óráiban elveszti t. i. elveszti a szó valódi értelmében, akár csak egy — harisnyak ötöt. Veronika, szegény Veronika ő nagysága ebben a kellemetlen helyzetben volt. Megérkezett Pozsonyba, abba a hires mákos és dióskalácsos városba a még híresebb görbe utczáival. Nem volt Veronikának semmi érzéke a gyönyörű szép vidék iránt, nem látottt, nem hallott semmit; csak azt tudta, hogy Stefi, az ő Stefije —- elveszett; nyomtalanul elveszett. El mehetett volna Bécsbe is Stefit keresni, de az Istenért, csak nem mehet el egyedül ilyen „rém nagy“ városba avval a „rém sok“ emberrel . . . Tehát kiszállt Pozsonyban. Ar Úr Isten olyan jó, már csak megsegíti a szegény Veronika ő nagyságát is és valahonnan előteremti neki kedves férjét — Bundala Stefi úrat. Kérem szeretettel: ismerik maguk Pozsonyt, a hiA kiadott rendeletet nyomban megvitték Pinyige kadétkáplárnak. Örült ám neki. Hogy is ne. Hiszen az „Arco della pace“ kapu közelében lakott egy majorságban a kékszemü, cseresnve piczi szájú Giovanitta, a ki után oly régen epedett a mi hősünknek a szive. No erre már nagy előkészületet tett Pinyige uram — „Karikás! Karikás! hol van kend? Borotváljon meg csínján, de az én borotvámmal, mert a kend borotvája után három napig szikrázik mind a két szemem. Bajuszom pederje ki az extra bajuszpedrővel. Gyorsan, szaporán, az extra csákót, az extra bakancsot és a feszes nádrágot. No Giovanitta, ha eddig nem, ma belém bolondulsz! De hát tulajdonképen ki az a Pinyige és ki az a Giovanitta ? íme bemutatom Pinyigét. A körülbelül 21—22 éves, csillogó kékszemü, rózsás arczu, pörge kis bajuszu, karcsú termetű kadét; a legcsinosabb fiú az ezredben. Gavalléros magaviseleté, elegáns tartása által általánosan kedvelt, de főkép a majlandi előkelőbb körökben szívesen látott vendég volt. PIóditott is mindenütt, még a tiszt urak is megirigyelték, mert hiába előnyben volt mindenképen. Vagyonos szülőktől származván, a Skála operában rendes páholyt tartott, honnan a tisztek bosszúságára versenyt kacsingatott, hol a szemben levő csipkefátyolos delnőkre, hol pedig a kulisszák mögül kikandikáló Anettára, a legkedvesebb és legszebb koris- tanőre, ki ha úgy észrevehetetlenül tehette, még csókot is hintett neki. A szép koristanő csókot hintett, Pinyige pedig viszont rózsacsokrot küldött az öltözőbe. De mit használt a rózsa, ha más nem volt mellette. És akkép történt az, hogy egy este, épen a midőn a színház csarnokából kilépett, Bitter von Rin- genheimet látta maga előtt elosonni a hűtlen Anettá- val a karján. Annijának jobban tetszettek Bingenheim gyémántjai, mint Pinyige rózsái. A min azután annyira elkeseredett, hogy nemcsak a. koketirozással hagyott fel. bánom megfogadta magában, hogy ezután arra a csalárd olasz fehérnépségre többé reá sem néz. így tartott az egy darabig. A dolog azonban máskép fordult meg. Hősünk szivében ismét lángra kelt a szerelem gyertyája, és ismét halálig szerelmes lett. Erre különös esemény adott okot. Egy vasárnap délután, épen a midőn a székes- egyház mellett sétált, egy magas növésű, karcsú, háj - lékony termetű, körülbelül 18 éves leányt látott kijönni. Tartása komoly és büszke volt. Szemeit szomorúan jártatta körül a környezeten és a mint Pinyigét meglátta, szégyenkedve félre nézett. A különös alak felkelté a gavallér kadét figyelmét. A leány megkettőztetett lépésekkel tovább haladt s egy utpza fordulatánál tűnt el. Pinyige utána iramodott. Épen egy másik utczába fordult be, midőn kadetunkat megpillantva, a fején lévő selyemfátyolt homlokára húzta, de az a zavar közben lecsúszott a fejéről és a közben megindult forgószél által tovább vitetett. A leány és a kadét egyszerre futottak a fátyol után. Plosszabb szaladás után végre kadétunknak sikerült a dezentor fátyolt elfogni. Szemlesütve közeledett a leány. Pinyige a fátyolt illedelmes meghajtással átadta a leányzónak. Most volt alkalma a csoda alakot közelebbről szemügyre venni. Kurta szoknyája csak bokáig ért; fekete szövetruhájában, tündöklő sárgás-barna bőrével, leomló bronz-szinü hajával, sötétkék szemeivel elragadta őt és gyönyörteljes érzést keltett benne. — „Signorina, szabad-e kíséretemet felajánlani ?“ — kérdé tőle Pinyige izgatottan. A hölgy a tett merész ajánlaton felháborodva, megvetően tekintett a kadétra, azután megfordult és gyorsan távozott. A leány ezen magaviseleté borzasztóan bántotta Pinyigét és fokozta indulatát. Pokoli kínokat érzett és nagy lelki harezot küzdött magában. Elhatározta, hogy bármely áron is meg fogja nyerni a leány szerelmét. A legközelebbi vasárnap ismét a dóm előtt látta a leányt, épen a mint ez egy pillanatra megállt és körültekintve útnak indult. Pinyige óvatosan félre állt és messziről követte őt, inig végre egy fél óra járás után az „Arco della pace“ kapunál egy majorságba tűnt el. Utána kérdezősködve megtudta azt, hogy a signorinát Giovanittának hívják. Apja municzipális hivatalnok volt, az anyja özvegységére a majorság csekély jövedelméből tartotta fenn magát. Ennyit tudott meg a signorina sorsáról. A következő vasárnap megint a dóm előtt látta Giovanittát épen a mint egy pillanatra megállt és körültekintett. Ez bátorságot adott hősünknek és arra a gondolatra juttatta, hogy még sem olyan nagyon haragudhatik reá. Tehát követte őt még az „Arco della pace“ kapuhoz ért, itt a leány mérsékelte lépéseit, azután a házhoz érve megfordult s kadétunkra igéző tekintetet vetve, a kapuba tűnt el. Most már tudta hányadán van. Csak alkalom kell a közeledésre és czélját elérte. Nálunk a kalandok ily neme furcsának tűnik fel, a jobb nevelésű olasz nő azonban nem teszi máskép. A merész támadást határozottan utasítja vissza. Ida azonban vonzalmat érez a támadó iránt, akkor szerelmét gyűlölettel kezdi meg, mintegy próbára akarja tenni szeladonját. Hősünk kiállotta a próbát. Az alkalom a közeledéshez ime megjött. Mint már említettem, Pinyige nyolczad magával az „Arco della pace“ kapunál a felállítandó diszőrséghez volt vezényelve. A diszőrség felvonult. Az ordre kiadatott, az őrségek feklfittattak, kadétunk pedig egy kis rekognosz- czirungra indult ki. A majorság kapuja zárva volt, az ablakok fatáblái betéve, csak a hátulsó kis ablak maradt nyitva. Vissza érkezve a porta előtti pavilion egyik padjára ült le és leste Giovanittát. Esti hét óra már, de még egy lélek sem mozdult ki a kapun. Szomorúan ballagott tehát be az üres szobába és fejét az asztalra hajtotta le. Soká gondolkozott, végre is nagy tettre határozta el magát. Felkelt, a falóczát előhúzta, felhágott rá és a polczon lévő borjúból Petőfit vonta ki. Ezt a kedves könyvét mindig magával vitte, tán még abból imádkozott is, mert van benne egy szép imádság. Ez a fohász a magyarok Istenéhez. Fohászkodott is egyet mert nagy fába vágta most a fejszét. A verses könyvből egy verset kezdett olaszra fordítani. Ez egy kissé I
