Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-29 / 30. szám

res régi koronázó várost? Ha talán úgy mint „Po- zonyt“ nem ismerik, hát talán úgy mint „Presch- burg“-ot? Úgy sem? Akkor hadd Írjam le ezen nevezetes várost, melyről Becs városa azt mondja, „uns’re Vorstadt Prezsburg“

Először is hires arról, hogy senki fiát még nem igazították útba ilyenformán : „csak tessék egyenesen menni aztán“ . . . mert az útczák — kezdve a diós és mákos kalácsoknál — egytől-egyig görbék.

Nevezetes aztán még arról is, hogy van egy sereg kaputos utcza u. m. Lőrincz-kapu — halász-kapu, Mihály-kapu-utcza ; kaput azonban egyet se látni, kivéve a Mihály-kaput amely azonban nem annyira kapu, mint torony . . .

Persze van aztán még sok más hires és nevezetes itt, no de nem is ezekről akartam én beszélni, hanem Veronika ő nagyságáról, ki mikor a vonatot elhagyta, egyenesen ? nem, görbén ment be a városba.

Elérkezett a Mihály-kapu utczáig. Ott egy rendőrtől azt kérdezte valljon, hogyan találhatna legjobban az úrára Bundala Stefi úrra.

Persze, hogy a rend őre nagyot nézett és mert talán nem is értette egészen a kérdést, hát azt mondotta : tessen erre lefelé menni arra van a Duna . . .

Szegény Veronika ő nagysága majd hanyatt esett ijedtében . . . lefelé . . . Duna . . . irgalmas Isten hát csak nem a Dunában van az ő kedves férje, Bundala Stefi úr.

Lélekszakadva sietett a zöld piaczon lefelé (ami itt nem görbe az „lefelé vagy felfelé“ van) és nem is vette észre, hogy egy úri ember alig bírja követni. Végre útolérte.

— Bocsánat nagysám, talán Bundala Stefi ő nagyságához van szerencsém ?

Veronika ő nagysága nagyot nézett . . .

— Oh uram, kedves uram, ön a férjem nevét említette . . . talán ismeri ? talán tudja is hol van . . . óh beszéljen, kérem beszéljen . . . hol van ?

Dehát olyanok a férfiak, amikor beszélni kellene, akkor hallgatnak és fordítva.

Igaz, hogy a mi emberünk még legjobb akarat mellett sem beszélhetett vagy felelhetett volna Bundala Veronika ő nagysága kérdéseire, azon egyszerű oknál fogva, mert. azt sem tudta van-e a világon egy Bundala Stefi úr; de mert véletlenül hallotta, mikor Veronika ő nagysága a rendőrnél Bundala Stefi úr után kérdezősködött és a kapott válasz után attól tartott, hogy ő nagysága férje úján a Dunába megy; úgy, gondolta jó lesz a menyecskét kihalászni még mielőtt a vizbe megy, igy mindkettőjükben nem esik kár.

— Kérem nagysám, először is arra kérem csillapuljon és ne gondoljon mindjárt a legroszabbra. Bundala Stefi úrat kedves férjét igenis nem is . . . azaz, hogy . . . természetesen ismerem . . . igen jól de . . . hogy is történt a. dolog ? Mert tetszik tudni fogalmam sincs, tulajdonképen mi történt, azaz, hogy fogalmam volna, de mégis jobb, ha nagysádtól hallom. Piát kérem.

És szegény Veronika ő nagysága elmondotta, hogyan és miképen történt az egész.

Most nézzük, merre van Bundala Stefi úr és mit csinál.

Bundala Stefi úr Galgóczra jött és ott kiszállt. A legközelebbi vonattal ment Pozsonyba. De itt már nem szállt ki, azaz itt a legközelebbi vonattal sietett Bécs felé a kedves Veronikája után, mert szegény mit csinál abban a „rém nagy“ városban egyedül a „rém sok“ idegen ember között.

(Természetesen szerencsésen megérkezett a császárvárosban és legelső dolga volt egy rendőrtől megkérdezni : nem látta-e kedves feleségét Bundala Veromerész vállalat volt, de a szerelem óriási ereje kész a lehetetlennel is megküzdeni.

Egy órai munka után Petőfinek a következő szép verse állott a papiroson olaszra fordítva :

Sem éjjelem, sem nappalom,

Egyre csak arról gondolkozom,

Csak arról gondolkozom,

Gondolsz-e rám galambom ?

Hogy ha neked nem kellek,

Ne kelljek én senkinek,

Ha te nem szeretsz engem,

Úgy senki se szeressen.

A fordítás nagyszerűen sikerült. Átolvasta még egyszer és azután soká merengett. — Vajon megérti-e? Hogy is ne, Petőfi a szív olyan nyelven beszél, a mit minden náczió megért. No most összehajtotta a levelet azután egy borítékba tette és egy rózsabimbót tett melléje.

Hej, de most jön ám csak a nehéz munka. Ezt egy könnyen nem lehet megtenni.

A szép Giovanitta szoros őrizet alatt állott. A kapun való bejutás nem oly könnyű volt, mert ha a mamitta (mama) nem volt otthon, a ház portája be volt zárva. A kert kerítésén belül a ház kuvasza, a hű pl utó tartott őrszolgálatot. Hogy lehet tehát a levelet átadni, és ki vállalkozik majd erre. Ehhez merészség és furfang kellett.

Alkalmasabb ember a vállalatra Simon frajternál nem találkozott. Simon frajter már odahaza folytatott mesterségénél fogva merész és vállalkozó volt. Simon tudniillik tengerész — pardon, kormányos volt egy váczi heti hajón. Azon nevezetes hajók egyikén, a melyen Istenben boldogult Masina Gyömbér Mari kofa- , gyenerális indította meg sárgarépa, petrezselymes és uborkahadát a kecskeméti és nagykőrösi kofák ellen, a mi miatt még most is haragusznak a kecskeméti kofák a váczi kofa-nemzetségre. Tehát Simon frajter bízatott meg a levél átadásával.

Simonunk a tengeri gályán — akarom mondani a káposztás hajón tett tapasztalatai szerint leleményességgel kezdett hozzá. Legjobbnak látja a veszedelmes helyet körülkerülni és a hátulsó kefitésen bejutva a nyitva álló ablakon a levelet bedobni. Mindenek

nika ő nagyságát. Persze, hogy nem látta, de mert azt hitte, hogy a nagy hőség megártott a szegény Bundalának, hát mondta neki: da gengens nur gancz g’rad ezu der Donau“ (csak menjen egyenesen a Dunába.) Biztosan a hideg fürdőt gondolta.

Nosza megijedt szegény Bundala Stefi úr ... Oh irgalmas Isten ne hagyj el . . . csak nem ölte magát Veronika, kedves Veronikám a Dunába.

Megállt. Mi tevő legyen most?

Egy hölgy ment el el mellette és nagyon megnézte.

— Piát ez mért nézett rám, tán ismer? — Utána sietett . . .

— Kérem, bocsánat, de úgy rám nézett, talán ismer engem ?

— Hogyne — mondta a dáma — ön . . . ön . . .

— Igen igen én Bundala Stefi vagyok . . .

— Persze, persze Bundala Stefi úr és azt’ mit csinál Bécsben Bundala Stefi úr.

És Bundala Stefi úr elmondott mindent hegyiről I tövire. . . .

Bundala Veronika ő nagysága két napig kereste Bundala Stefi úrat, de nem birt rátalálni. Haza utazott. Otthon csak megtalálja kedves férjét . . .

Bundala Stefi úr három napig volt Bécsben, de Bundala Veronika ő nagyságára nem tudott találni.

Nagynehezen elhagyta a szép császárvárost. Haza utazott,

Otthon majd csak megtalálja kedves feleségét.

És úgy is volt!

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Vácz város betéteinek szerkesztésére kiküldött bizottság tagjai Achim Zsigmond kir. albiró és Penyigey Sándor betétszerkesztő tkvezető működésüket nálunk befejezvén jövő hó 1-én távoznak városunkból. Jó és szép munkát hagytak hátra, daczára hogy oly gyorsan fejezték be és készítették el Vácz város új telekkönyveit. Ezúttal nemcsak mint buzgó két munkástól, hanem mint társadalmunk két derék tagjától is búcsúzunk. Mind ketten a kalocsai kir. törvényszékhez helyeztettek át.

= Ötvenéves jubileum. A váczi egyházmegyének egy közszeretetben álló papja Schmidt Ferencz czeglédberczeli plébános, e hó 23-án tartá aranymiséjét. A megyés püspök ő nagyméltósága ez alkalomból vörös övvel tünteté ki érdemes papját. A berczeli hívek pedig egy gyönyörű misemondó ruhával lepték meg szeretett lelkipásztorukat. A ritka szép ünnepélyre nagy számmal jöttek össze a vidékről paptársai, kiknek kíséretében vonult át a jubiláns 10 órakor a templomba, aranymiséjét elmondandó. Az agg lelkipásztor meghatottságtól remegő hangon éneklé a „Te Deum“-ot, mely után hozzá fogott a vérnélküli áldozat bemutatásához. Az evangélium eléneklése után Bogyó Pál kecskeméti apát-plebános remek-egyházi beszédet mondott, kiemelvén a jubiláns érdemeit. A szentbeszéd után folytatódott a mise, melynek végeztével az arany- misés áldást osztott a jelenlevőkre. Délben a jubiláns vendégszerető házánál fényes lakoma volt, melyen a házigazda a megyés püspök ő nagyméltóságára emelte poharát, dr. Czettler Antal prépost-kanonok, Bogyó Pál apát, Árnclorfer Alajos ez. kanonok, Léska József karkáplán és még többen a jubilánst éltették. Az egybegyűltek az esti órákig maradtak együtt, midőn is a szélrózsa minden irányában távoztak, magukkal vivén egy ritka szép ünnepély emlékét.

= Peitler Antal József püspök emlékezete. E hó 24-én, Peitler püspök halálának évfordulóján a

előtt a kuvaszt egy levágott szalonna-darabbal kenye- rezte le. No most bátran az ablakhoz lehetett jutni. Egy ügyes dobással a rózsabimbós levél az ablakon dobatott be. Simon a megbízását a legjobban végezvén, a történetekről jelentést tett.

— „No maga nagy ember,“ — hálálkodott Pinyige — „ha majd haza kerülök, megteszem egy káposztás hajón admirálisnak.“

Soká várt kadétunk, de üzenet nem érkezett. Már-már feladta minden reménységét, a midőn reggel felé a pad feletti ablakon egy rózsacsokor repült be. Lázasan utána kapott. Nem hitt szemeinek, a csokron lévő piros pántilán egy vékonyra összegöngyölt papír lógott.

Égtek újjai, midőn felbontotta. Pedig csak nyolez szó állott rajta :

„Mamitta (mama) 7 órakor távozik, jöjjön a hátulsó kapuhoz.“

Hősünk a hetedik mennyországban érezte magát.

Megjött a várva-várt 7 óra. Egy pillanat alatt a hátulsó kapunál termett.

Giovanitta már várta. Szelíd mosolygással üdvözölte a gavallért és a rózsalugasba vezette. Soká súgtak- búgtak egymás közt, mig végre Pinyige a leányzó derekát átkapva egy forró csókot nyomott cseresnye piczi ajkaira. Édesen és hosszasan tapadtak az ajkak egymáson, mig a pluto kutya nem figyelmeztette a szerelmeseket, hogy itt az idő a távozásra, Mamitta visszajött, és már az első kapun kopog. Tehát gyorsan még egy csókot, azután „adio Garolo mio“ és „adio Cara mia Giovanitta.“ Viszontlátás vasárnap 3 órakor a dóm előtt.

— „Igen, Giovanittám, 3 órakor ott leszek!“ — A kapu kulcsa egyet fordult és Pinyige az ajtón kívül termett. Ideje is volt. már, mert a mamitta Giovanitta után kiáltozott.

Boldogan tért vissza kadétunk, épen arra a hírre, hogy a diszőrség vonuljon vissza a kaszárnyába. A kapunál már nincs reá szükség. A várt pápai nunczius nem az „Arco del la pace“ hanem „Porta Ticinese“ kapun vonult be. Mit törődött ő az egész világgal, csak hogy Giovanitta szereti őt.

(Folytatása következik.)

székesegyházban ünnepélyes gyászmise volt, melyen Jung János félsz, püspök pontifikáit.

= J-jles képzettségű fiatal zongoratanárnő órák adására ajánlkozik úgy kezdők mint haladóknál ; órákat kívánatra háznál és lakásán ád. Czime a kiadóhivatalban megtudható. Ajánljuk az olvasó közönség szives figyelmébe.

= Változások a kegyesrendi tanári karban. Farkas József, az ujoneznövendékek mestere, házfőnökké választatott meg Nagy-Kanizsára. Helyébe az ujoneznövendékek mesterévé Roch Gyula, eddigi másodmester és siketnéma-intézeti hittanár léptettetett elő. — Karsay János, főgimn. tanár, privigyei házfőnökké lett.

= Szent Anna napja. A kegyesrendiek templomának búcsúja ez idén is hagyományos áhítattal folyt le. Az ünnepélyes sz. misét Feld Vilmos főgimn. tanár czelebrálta segédlettel, mise után pedig Bucsek István theol. tanár intézett sz. beszédet a nagy számmal jelenvolt hívekhez.

— A fürdés áldozata. Fischer József polgártársunkat súlyos csapás érte. János nevű fia múlt vasárnap Verőczére ment rokonaihoz látogatásra. Hétfőn délátán 4 — 5 óra tájban a fiú több társával fürdött

! Verőcze alatt a szabad Dunában. Sekély vízben fü| rödtek ugyan, de azon a helyen a viz alatt kődarabok hevernek, ezek egyikébe ugrás közben beleütődött a fiú feje, mire elszédülvén, elmerült. Többen siettek tüstént a megmentésére, de eredménytelenül, mert többé nem bukott fel. A hullát szerdán délután fogták ki a Büki sziget közelében, honnan Váczra szállítván csütörtök délután temették el nagy részvét mellett. A fiú most végezte a gimn. első osztályát s egyike volt a legjelesebb tanulóknak. Enyhítse a lesújtott család gyászát a városszerte nyilvánult legőszintébb részvét!

= Kirándulás. Ma, vasárnap a műpártolók köre lapdajátékkal összekötött kirándulást rendez a „Pokol “-ba. Találkozás 3 órakor a révnél.

= A porczinkulai búcsú, az alsó városiak kedves ünnepe, a helybeli szent-Ferencz-rendiek templomában jövő csütörtökön lesz megtartva.

= Uj hitoktatói állás. Az újpesti állami népiskolákhoz Illek Vincze ottani gondnoksági elnök fel- terjesztése folytán a vallás- és közoktatásügyi minisz4- /-x 4- /-vlr í v* 1 4- 4- <-il n r/ r\ n 1 kt r\ Ír n n oar cr/ó mono 07 ni

LŐJ. idill, imviuLu.id c./^ wx,. öóuunüu, tco v*J

tanévtől kezdve egy uj hitoktatói állást szervezett.

= Kánikula. Megérkezett, s mindjárt az első napokban oly elementáris erővel lépett fel, hogy a járó-kelőket az ájulás folytonos veszélye kisérte lépten- nyomon. Már hétfőn, de különösen kedden volt a hőség szinte elviselhetetlen. Eszünkbe is jutott olykor, hogy milyen irigylendő jó dolga van most a város öntöző kocsijának ott a hűvösön ! Mert hiszen ezt a drága kincset nem azért tartják ám, hogy öntözzenek vele! A rekkenő hőséget a pénteken délelőtt volt rövid zápor s azóta egyszer-kétszer rákezdett rövidebb esők mérsékelték, melyek a közel két hónap óta tartó szárazság folytán lehervadt mezőket és ültetvényeket is valamennyire felvidították.

= Vidéki lapok milleniumi ünnepe. Fiúméból indult meg a terv, hogy a millenium alkalmára az összes magyarországi lapok története s a munkatársak életrajza egybe foglalva kiadassák. Felhívjuk erre munkatársaink figyelmét s egyben kérjük, legyenek szívesek nyilatkozni, hogy a maguk részéről ohajtanak-e ehez hozzá járulni?

= A kath legényegylet tagjai serényen készülnek a jövő hó 19-én tartandó műkedvelői előadásukra, midőn is „Náni“ ez. népszínművet fogják színre hozni.

— Kimutatás azon adományokról, melyek a

váczi alsófokú ipar- és kereskedelmi iskola szorgalmas növendékeinek jutalmazására befolytak. A nemeslelkü adományozók ezek: Racsek János adományozott 50 koronát, Vácz városa 40 koronát, Balás Lajos elnök 10 koronát, Váczi takarékpénztár 10 koronát, Dr. Freysinger Lajos 4 koronát, Dr. Virter Lajos v. püspök 4 koronát, Dunai Szél 4 koronát, Friedrich Alajos 4 koronát, Tragor Ignácz 4 koronát, Intzédy

Soma 4 koronát, Meiszner Rudolf 4 koronát, Újhelyi István 4 koronát, Olaj Ferencz 4 koronát, Váczvidéki népbank 4 koronát, Dr. Miltényi Gyula 2 koronát,

Haidfeld Alajos 2 koronát, Borossy Ferencz 2 koronát, Vitt Manó 2 koronát, Prokop Károly 2 koronát, Reitter István 2 koronát, Alberty Ferencz 2 koronát, Pertzián G. özvegye 2 koronát, Hitelintézet 2 koronát, Klapati János 2 koronát, Miltényi Aurél 2 koronát,

Beck Ignácz 2 koronát, Almássy János 2 koronát,

Huffnágel Imre 2 koronát, Tragor Károly 2 koronát, N. N. 2 koronát, N. N. 2 koronát, N. N. 2 koronát, Egy valaki 2 koronát, Korpás Lajos 1 koronát, ösz- szesen 189 korona. Ezen összegből kiosztatott mint jutalom 1G0 korona 98 fillér, 28 korona és 2 fillér pedig a jövő iskolai év számára tétetett el.

= Tűz. Múlt hétfőn délben vészkongatás hozta rémületbe városunk lakosságát. A zöldfa-vendéglő szomszédságában három ház állott lángokban. Az egyik be is égett, egy szegény család ingóságai pusztultak el benne. Egy másikból pedig nagy bajjal bírtak kimenteni egy beteg asszonyt kis gyermekeivel. A nagy szárazság miatt a tűz pár perez alatt mind a három házat elhamvasztotta.

== Munkatársainkhoz. Kemény Ödön hírlapíró körlevelet intézett hozzánk, melyben szószerint a következőket Írja: Tekintetes szerkesztőség! Szeretett hazánk ezeréves fenállásának ünnepére alulírott egy „Magyarország vidéki hírlapjai és hírlapírói“ czimű munka összeállításán dolgozik, mely munka hazánk összes vidéki hírlapjait, hírlapíróit, azok történetét, illetve élettörténetét és működését fogja tárgyalni. Tekintve a hazafias czélt és körülményt, hogy vidéki hírlapirodalmunk még mindig nem nyerte meg a jól raeg- érdemlett hírnevet, bizonyos vagyok abban, hogy a tekintetetes szerkesztőség czélom elérésében segédkezet fog nyújtani, mert e munka csak úgy lehet teljes és