Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-15 / 28. szám
és összefolyik minden más motívum az iskolára bármely befolyással bírónak szemében: a társadalmi szempontnak elmosódnia nem szabad, miután úgy is mindig és mindenben csak ezt hajtogatja a modern jogtudomány. A társadalmi életnek az a fő belső jellege, hogy az egyén korlátok közé szólítva önző vágyait, az egyetemesség, a társadalom, illetve a nemzet javát: a közjót is előmozditani iparkodjék. A jogbölcsészet helyes és józan, — a deszpotizmust és anarkizmust egyaránt kizáró — alaptana szerint ugyanis a társadalmi — legyen az szűkebb vagy tágabb terjedelmű — és az egyéni élet közti külömbség épen abban nyilatkozik, hogy az egyénnek elsőrendű czélja az önboldogság, az önjólét, a társadalomé pedig a közboldogság, a közjóiét. Hogy az ember élete, működése nemcsak egyéni, hanem a mint kell, társadalmi irányú, tendencziájú is legyen, ezen öntudatos szellem fejlesztésére épen a család szolgál az ő belső szervezetével és életével. A család minden tagja egyrészt önálló, egyéni igényekkel saját, bár sokszor csekélyeknek látszó czélokkal lép föl, melyek után saját nézete szerint és önerejével küzd. De másrészt a család kompakt, mintegy szilárd bástyával körülvett testületet alkot, a melyben a sokoldalú, kisebb-nagyobb érdek össze fut; a család javát és baját mindenki sajátjának érzi; az egyéni érdekeket és czélokat ezen családi közjóhoz idomítják, alkalmazzák, változtatják, sőt meg is akadályozzák ; a közjólétet viszont az egyéni előhaladásra, tökéletesedésre fordítják: mert a tagok dicsőségének és boldogságának sugarai körülveszik dicsfény gyanánt magát a családot; az egyén gyalázata, erkölcstelensége vagy másnemű boldogtalansága ólomsúlylyal nehezedik az egész családra is. Röviden: vannak egyéni érdekek, melyeket a többi családtagok méltányolnak és előmozditani igyekeznek ; de vannak közös érdekek is, közös törekvések, a melyekhez az egyéniek bizonyos ha tárig szükségképen simulnak. Az egyéni és társadalmi élet ezen benső, természetes összefonódása meg van a művelt és műveltség nélkül való, a gazdag és szegény családban egyaránt; ezen szellemet szívja magába a családban ennek minden sarja. G. Felhívás Magyarország; gyümölcstermelőihez és szőlőbirtokosaihoz. Folyó évi szeptember 22-én Szent-Pétervárott nemzetközi gyümölcs és kertészeti kiállítás fog megnyílni, melyben résztvenni Magyarország is meghivatott. Földmivelésügyi miniszterünk tekintettel arra, hogy Oroszország eddig is egyike volt legjobb gyümölcs-- kiviteli piaczainknak, tekintettel továbbá hazánk idei nagy gyümölcstermésére és végül arra, hogy az épen most megkötendő vámszerződés a gyümölcskivitelre még az eddiginél is kedvezőbb vámtételt tartalmaz: ehendelte,^ Hogy hazánk a nevezett kiállításon terme- lesehez méltóan legyen képviselve. ^ Evégből a magyar kiállítók képviseletére és a kiál- litas í GiiclGZRsérG alul írottat küldé ki és hajlandó a ma- o}gyümölcstermelők kiállítási költségeit a szállítási költséggel együtt az állam terhére elvállalni. Gyümölcs- kiállitóink csak a kiállításra szánt gyümölcsöt hozzák áldozatul és annak Budapestig való szállítási költségeit tai toznak viselni, a többi összes költségéit az állam- kincstár fedezi. A kiállításon kiállítható mindennemű friss gyümölcs és zöldség, feldolgozott gyümölcs és zöldség, tehát aszalt gyümölcs, borok, szeszek, izek, gyümölcssajtok, komló és gyógynövények, kerti magvak, fák és cserjék (a szőlő és amerikai burgonya kivételével) kerti, gyümölcsészeti gépek, eszközök és a szakirodalom termékei. Tekintettel azon körülményre miszerint a hazai finomabb friss gyümölcs és pedig : szőlő, baraczk, körte és alma; továbbá a szilva és dió, valamint a gyümölcsszeszek és aszalványok azon czikkek, melyek Oroszországban leginkább kerestetnek és a melyekből megfelelő kiállítás után üzleti összeköttetés- és kivitelre számíthatunk : a fősnlyt ezek kiállítására kívánjuk fektetni. Felhívom ezeknél fogva hazánk nagyobb gyümölcs- és szőlőtermelőit, egyleteinket és szövetkezeteinket, miszerint saját érdekük ban ezen kiállításban való részvételre nálam f. évi julius hó 15-ig jelentkezni szíveskedjenek. A kiállításnak két czélja leend és pedig, először hazánk által termelt összes gyümölcsfajtákat valódiságban bemutatni és másodszor a nagyban termelt és kivitelre alkalmas gyümölcsfajokat üzleti czélból megismertetni. Az első czélra a hazai állami tanintézetek és szakiskolák lesznek hivatva; az utóbbi a szállításra képes nagyobb és középtermelők feladata leend. Minden egyes gyümölcsfajtából 15 drb, az aszal- ványokból, dió, mandola, mogyoróból és szőlőből 5 kilogramm a konzervált gyümölcsökből, borok szeszekből egyen kint 4 üveg lesz beküldendő. Minden bejelentő felkéretik megjelelni azon me- nyiséget, mely az egyes kiállított gyümölcsből eladásra készletben szokott állami, továbbá az árát is és pedig finomabb darab gyümölcsöknél száz darabszámra, a folyadéknál liter számra, a többi gyümölcs és aszal- ványnál 100 kilonkint; az áraknak mind gondos csomagolással és a legközelebbi vasúti állomásra szállítva kell megjeleltetniök. Magvak, eszközök, fák, gépek a kiállításra elfogadtatnak ugyan : de ezek szállítási és térdiját az illető kiállító tartozik fizetni és itt előre megjegyzem, miszerint csakis a termelő által előállított fák és magvak és csak maga a gyáros által feltalált és készített gépek bocsáttatnak az orosz kiállítási bizottság által a kiállításra. A bejelentések az egyes fajok és azok mennyiségének megjelelésével röviden és velősen egész iv papíron küldendők be hozzám julius hó közepén. Ezen határidőn túl csak annyiban fogadtatnak el kiállítók, a menynyiben még a bérelt terület nem lesz teljesen elfoglalva. A bejelentett tárgyak f. évi szeptember hó 10-ig lesznek a később adandó czimre és a küldendő jelvénynyel ellátva Budapestre beküldendők. Minden a részletekre vonatkozó kérdésre nézve úgy magam, mint Mauthner Ödön csoportbiztos (Budapest, Andrássy-út 23), felvilágosítással készséggel szolgálok. Kelt Budapesten. 1894. junius hó 1-én. Molnár István, kir. tanácsos, orsz. gyümölcsészeti miniszteri biztos. Fürdői levél. Trencsén-Teplicz, 1S94-. jut. 13. Tisztelt Szerkesztő Úr! Néhány hét telt el már azon időpont óta, a mikor a t. Szerkesztő Ür Ígéretemet vette, hogy Trencsén-Tepliczről fürdői levelet küldök becses lapja részére, mindenkoron szavamat tartó lévén, hűségesen leirom a látottakat és tapasztaltakat. A nemrégiben oly nagy csapástól sújtott gyönyörű Vágvölgyének gyöngyét képezi az erdőkoszorúzta, Machnács hegy tövében elterülő Trencsén-Teplicz és fürdője. Gazdag kénes hőforrásai nem egy reménytvesz- tett és ép tagjainak megbénulása felett kétségbeesett embernek adták vissza az egészséget és életkedvet. A szívnek megnyílni és a leghitetlenebb léleknek is Istenhez szállnia kell annyi természeti szépség láttára, mint a mennyivel a Gondviselő e kis paradicsomot fölékesité. A fürdőnek jelenlegi tulajdonosa d' Harcourt grófnő, született Sina bárónő. Fekvése völgyben van, bekerítve a Beszkid hegység és Erdős Kárpátok legszebb, közép magasságú hegyei által. Maga a fürdő szép épületeivel, számos üzletével egy egész kis várost képez ; azon előnyénél fogva, hogy a határszélhez oly közel van, valóságos gyülekezési helye a morva, osztrák, lengyel, sőt a franczia és orosz üdülést kereső betegeknek. Épületei közül legszebb az 1891-ben épült, „Kursalon“, mely a nagy kiterjedésű parkban van elhelyezve. Itt vannak: a férfi- és női olvasótermek, utóbbiban kitűnő zongora, az éttermek és a legkényesebb igényeket is kielégítő, fényes tánczterem. Találhatjuk itt az összes, nevezetes magyarországi és külföldi politikai napilapokat, magyar- és német szép- irodalmi lapokat, divatujságot és viczcz-lapot. Magyar szót azonban a fürdőben, valamint az egész vidéken vajmi keveset, vagy épen semmit sem lehet hallani. Szép még a Sina-fürdő, a Zimányi-villa, az Attila-ház, a fürdő-udvar stb. Azon vendégek, a kik a messzebbmenő kirándulásokban nem vehetnek részt, avagy nem kedvelik, tökéletes szórakozást találhatnak a remek és szépen gondozott parkban. Vannak itt rejtett, bájos zugok, a hová a magány édes merengésre hiv, s csupán a csalogány dala viditgatja az ideges, fáradt szenvedőt. A mesterségesen készült, nagy smaragdzöld tó hidegvize, a rajta lévő uszodával és számos csónakával fürdésre és csónakázásra szolgál. Lawn-tennis labdázóhely és az „aréna“ is a parkban van, a hol bizony kizárólagosan a német múzsa uralkodik. A körülfekvő hegyekre jó karban tartott utak vezetnek. Legszebb a Klepács hegy, a melyről a „Königsplatz“ (magyar fölirat nincs) nevű, egy kőgülával jelzett plateau-ról felséges kilátás nyílik a szomszéd hegyek- és völgyekre, kivált napkeltekor. Kissé magasabban van a magyar feliratú, emlékkel megjelölt „Szlávy pihenője.“ A hegytetőn van a toronyszerű Gloirette, honnan egész Trencsén és Nyitramegyéket belátni. A park végén egy kis vendéglő van, díszes neve „Baracska“, ide járnak villásreggelire a vendégek. A fürdővel kapcsolatban van Teplitz városka, a hol szintén sok vendég lakik. Nevezetessége a domb tetején épült Mária-templom, mely néhány év előtt, nagyrészben a fürdővendégek adakozásából állíttatott fel. Egy fő- és két mellékoltára van, melyeknek díszítésű] szolgáló remek kézimunkáit részint a természet erőiben gyógyírt talált hölgyek, részint a kegyes zárdaszüzek készítették. A fürdőn és környékén kívül, a hajdan oly hírhedt Mátyusföldje számos nevezetes ponttal dicsekedhetik. zároltam. De ime jött egy másik eb, éhes és udvariatlan volt, fel sem nézett ablakomra, de a járdán heverő falat kenyeret igen jóízűen kapta be. Nagyon helyes, tehát jó tettem mégse veszett kárba. Azt ugyan senki sem értené, miért tartom érdekesebbnek e dűlöngő, sovány, udvariatlan, veszett kinézésű ebet, mint a szép, chickes réz-csokoládészinü, de gőgös, kevély iákszlit. Fia tőlem függne minden második nap, erősen kellene koplalnia s részét az utcza-kutyáknak adnám minden második napon. És ebben volna is valami társadalmi igazságtétel. A kevély takszlival gyakran találkozom az utczán, úgy tesz mindig, mintha nem venne észre, pedig jól lát, hja kiszagolja, hogy csak egy egyszerű kosárfonó vagyok, reszketős kezű öreg ember, aki még csak kuglizni se tud, pedig, ha ez a takszli átváltoznék kuglibabává, akkor talán mégis megpróbálkoznám egyet hajítani ! . . . ________ Flinta Péter. virtigli czugszfirer úrnak, a majlandi garnizióba nyélbe ütött baka-defmicziói, üdvös és tanulságos okiatásképen elmondva a faluszéli száraz malom alatt, hü komájának Peczek Demeternek. Mi a regruta ? Bakadiák és az egyetemleges bakatudományoknak tandíjmentes frekventása. Mi légyen az öreg baka ? Az összes bakaismeretek professzora és a magasabb baka filozófiának disz- doktora. Fiát a huszár micsoda ? A világ diszkatonája, kit az ur Isten a nagyobb dicsőség okáért teremtett a lóra. Mi a kanonér? Gyalog huszár, kinek a puskáját a ló huzza. Mi a furvézer? Elkárhozott huszár, kit az ur Isten haragjából tett furvézernek. Mi az exerczirozás ? Czigány nélküli, kénytelen mindén újdonsült házaspárnak, de különösen kik Tót- Cseresnyés környékén laknak) — Galantha. Türelem! Mindjárt megtudják, miért éppen Galantha. Bundala Stefi és életpárja Bundala Veronika, tehát Galanthán kiszálltak és bevárták a bécsi gyorsvonatot. Igenis a gyorsvonatot. Nemsoká kellett várni. Csing, csing ... itt állt a vonat. Galantha 3 perez, Pozsony, Bécs felé beszállni. Bundala Stefi úr karonvezette Bundala Veronika ő nagyságát, igy szálltak be a gyorsvonatba. Ekkor vette észre ő nagysága, hogy a kis útitáska viszsza- maradt a váróteremben. „Jesszus a táska, Stefi a táska,“ de akkor Bundala Stefi már a váróteremből ismét lelkendezve visszasíetett kezében a táskával . . . éppen jókor . . . mert a vonat indulóban volt, éppen csak annyi ideje volt, hogy a vonat utolsó kocsijába kapaszkodjék . . . ő nagysága az első kocsiban volt. De hát azért gyorsvonat, hogy lehessen egyik kocsiból a másikba „átjárni.“ Bundala Stefi úr is úgy tette — ugyan nem azonnal, mert a sonkás zsemlét nem gyűrte még le egészen, de mikor vele kész volt — kezdett „átjárni“ és szerencsésen eljutott az első kocsiba hol nagy meglepetésére Bundala Veronika ő nagyságát nem találta elő. Mire meglepetéséből magához tért a vonat megáit és Bundala Stefi úgy látta, hogy ő Galgócz- Lipótvárott van. Hasonló meglepetésben részesült Bundala Veronika ő nagysága, azon külömbséggel, mire ő magához tért, úgy látta, hogy ő meg — Pozsonyban van. Hol és hogyan találkoztak ismét azt már nem tudom. A kevély takszli. — Aesopus-féle. — IQ o rxx okitól. A réz és csokoládé szirmok legszebb keverékével ajándékozó meg a természet. Fülecskéi lomposak, lábacskái rövidek. Egészben véve kecses állat. Szemei ragyogásából valóságos értelem tündöklik, midőn rám néz. Mert gyakran sétál ablakaim alatt, mivel ez idő szerint a Mária-Terézia-rakpart kedvelt sétahely. Minap feltűnő barátsággal közeledett, egész lényén nyilvánult a mosolygó rokonszenv, gyors farkcsóválások, kellemes mozdulatok, mintha készülne ablakomon beugrani, hahogy nem lett volna az ő számára kissé magas ez a bejárás. No de legalább megállt, mintha mondani valója lett volna. Meghatott e barátságos közeledés, mióta csinos fekete bajuszom őszbe csavarodott, nem nagyon tapasztalok eféle érdeklődést. Éppen falatoztam s egy kis falat kenyerkét azonnal dobiam is neki az ablakon át. Hajdan megboldogult Borisom, hitestársam idejében, nyugodjék békével, persze nem kenyeret, hanem kalácsot kebeleztem. A takszli megszagolta a kenyérfalatot és a legua- gyobb közönynyel érintetlenül hagyta. Farkát gyorsan becsapta, merev tartást vett és feltekintett az ablakra, de arczulatján vagyis pofikáján mély megvetés tükröződött, mintha azt akarta volna mondani: te bevándorlót!, jött-ment, nem tudod, hogy én városunk szülötte, oly takszli vagyok, mely a legnemesebb származással bir s és a hentes és mészárosüzleteket határozottan előbbre teszem a te ablakodnál, legfeljebb még a ezukrászdákat kedvelem. Sajnálom kedves takszli, mondám amint daczosan ott állt, hogy engem lehetőleg lenézzen, felettébb sajnálom, czúkorral nem szolgálhatok kedvességednek, azt nem a takszlik, hanem a pipikék számára tartogatom, különben is aki válogatós, ez nem ismeri, mi az éhség és amely takszli nem szorult az én segítségemre, annak ne tessék itt alkalmatlankodni ; volt szerencsém ! A takszli szavaim komolyságától indíttatva, vagy inkább arczom szigorát látva, elódalgott ablakomtól, csak azt sajnáltam, hogy a jó szót, vagyis a jó falat kenyeret egy semmirekellő, gőgös, kevély takszlira pa-
