Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-07 / 19. szám

provincz város dicsekedhetik. Muzsika, hinta, Paprika Jancsi, Hőköm-szinház, azt mind igen könnyű lesz importálni; sőt akad arra itt is vállalkozó.

A fővárosiakat idecsalogatni pedig nem kell, nem is lehet. És most megmondom őszintén véleményemet, hogy az ilyesmin a reklám segit. Fővárosi hírlapok utján, plakátokkal kell felhívni a fővárosiak figyelmét, ha majd lesz mire! Anélkül fővárosi látogatóink csak gyéren lesznek. Mert nem ám az a baj, hogy nem akarnak a fővárosiak Váczra jönni, hanem az a baj, hogy nem tudják Budapesthez közel van-e, lehet-e az kiránduló hely? Ennek az ideje azonban csak most érkezik el, midőn a fő- és székváros egyre terjed és a közel fekvő helyek beleolvadtak és beleolvadnak.

Hogy Vácznak eddig nincsenek nyaralói s Verőczének, Visegrádnak, Nagy-Marosnak vannak, azon se csodálkozzék senki és naiv az a vélemény, hogy a porfelhő ijeszti el őket. Váczra — uram — azért nem jönnek a fővárosiak, mert azt tartják, hogy város, ők pedig nyáron faluzni akarnak.

Biztosíthatom arról a levélíró urat, hogy még akkor sem jönnének Váczra a pestiek, ha az emberek olyanok volnának itt, mint a milyeneknek ön óhajtaná őket, azért, mert város s azt tartják, ha városon akarnak lenni, akkor maradnak Pesten. Gödöllőre is csak az udvar vonzotta a fővárosiakat.

A levél egyik legszembeötlőbb pontja, hogy a levélíró a fővárosiakat félti az éhenhalástól, ha Váczra jönnek. Ön — uram — látszik, hogy nem ismeri a fővárosi kiránduló közönséget. Nem kell azoknak fáczánpecsenye, szalonka, tengeri csiga, kolibrinyelv; a nagy része megelégszik jó virslivel, pörköltökkel, liba és kácsafertálylyal, de Ízletes fris sör, jó bor legyen hozzá, akkor egész héten arról fognak gondolkodni a mi kirándulóink, hogy mikor jöhetnek megint Váczra? Szegény azonban Vácz péksütemények dolgában. Ezen a téren a vidéki városok között bizony épen nem az első helyen áll, kivéve nehány üzletet.

Arra az észrevételre, hogy a vácziak nem vonzók, hanem bambák, hidegek, megszólok, veszekedők s azért nem jönnek a fővárosiak, csak azt felelem, hogy a levélíró úr nem ismeri sem a világot, sem az embereket, mert az emberek többé-kevésbé mindenütt egyformák és egyéni sajátságaikra nézve nem igen különböznek egymástól. Ez nem egyéb, mint pro- vinczializmus, a mit minden kis városban fel fog találni. Nem vadítanak el ők senkit, hanem egy kis tartózkodás ez az idegen iránt, de nem bambaság. És a levélíró megszólásról beszél ? Kell kérlelhetlenebb megszóló, mint ön, midőn egy egész város lakossága fölött kivétel nélkül kimond ily kíméletlen Ítéletet? Talán ön uram még azt az Ítéletet sem hallotta, hogy minden ember jót akar és csak, ha individualitása

ezerszeres mértéke annak, amennyit az emberi agy magába szedni és megtartani képes, — a Lexikon-nagymamával fölfegyverkezve tehát éppen annyi tudással harczol szellemi ellenfeleivel az ember, a hány kitűnő elme produktivitása abban a 3840 hasábnyi hatalmas masszában le van rakva.

Ne tessék megijedni, a Lexikon-irodalom dicséretén, Isten segedelmével, rég túl vagyunk. Ma már a magyar e nemű vállalatok se szorultak rá, hogy csupa hazafiságból lelkes tirádákat énekeljük róluk. Kiállják a versenyt a külfölddel úgy a tartalom gazdagsága, mind a nyomdai kiállítás külső pompája által. — nem szükséges, hogy szerkesztő és kiadó a „honfiak“ és „honleányok“ áldozatkészségére hivatkozzék. Acsády Ignácz dr. összeállította a két kötetes, vaskos munkát, az Athenaeum kiadta nagy diszszel, olcsón (tizenhat forint az egész Kézi Lexikon ára) — a többi nem reájuk, hanem a magyar közönség intelligencziájára tartozik, mely nálam ebben, önöknél másban de mindenkinél sántikál napjában legalább X-szer.

Sohse akarok szentebb lenni a patrónusomnál ; vallom, hogy okosabbik felünket ezekben a vaskos munkákban tartjuk, s hogy csak az ő'"'közelükben nem szokás zavarba jönni, ha a khaliki-hoz hasonló fogalom definiczióját kívánják tőlünk. Mélt áztassanak megpróbálni.

— Helyes. Mi az a Tunisias ?

A Tunisias . . .

Megkérdezzük az Acsády-féle Lexikon-nagymamát, s a lí. kötet 1746-ik lapjáról leolvassuk, amint következik :

Tunisias, Pyrker László eposza (1819), magyarra ford. Udvardy János (1839.)

Tunisias, Pyrker László, Udvardy János! Ki az ördög emlékeznék te kegyelmetekre a. nagymama nélkül ?

Sólyom Foren ez.

nem harmóniái a külvilággal kezdődik a harcz, a tusakodás a külbefolyás ellen, mely másoknak ártani igyekszik. Ézen az alapon az ön Ítéletét is oda klaszifikáljuk, hogy nagyon haragszik a vácziakra, pedig Kátán, Keszin, Újváron, Óváron épen ilyenek a különben csendes polgártársak. És a nagyvárosi nép se végzett ám mind filozófiát s nem nevelte spanyol etikett-mester, ott is szemtől szembe annyi gorombaságnak, megszólásnak, fitymálásnak vagyunk kitéve, hogy ahhoz a kisvárosiak csakugyan bambák. Végre mindenütt akad egy kettő, aki vagy a nadrágjára, hivatalára, vagy az őseire büszke. Az ilyeneket semmibe se kell venni, kicsinyes dicsekedésüknek, önteltségüknek pedig csak nevetni lehet. Ezek ugyan nem állítják meg a világ forgását és szereplésüknek legtölebb annyi kihatása van, hogy haláluk után egy-egy kaszinó kitűzi a gyászlobogót.

De abban is téved a levélíró, ha azt hiszi, hogy a kiránduló fővárosiak társaságot, vagy esetleg óvácziokat keresnek. Egyiket sem. Óhajtják a friss levegőt, szabad mozgást és a jó egészség egyéb kielégítéseit a mulatságos szórakozást: czirkuszt, délutáni szinelőadást, zenét és ehhez hasonlókat.

Végül azt jegyzi meg, hogy a vácziaknak már vagy 20 év előtt kellett volna arra gondol- niok, hogy parkokat létesítsenek. Kérem, 20 év előtt még ilyesminek nem látták úgy szükségét, mint ma és ha most fognak hozzá, 20 év múlva szintén örülni fognak annak azok, kik hasznát vehetik.

Ugyan mit szólt volna Kolumbus, ha azt az észrevételt mondja neki valaki: Már mért nem fedezte fel kegyelmed Kolumbus úr azt az új földrészt száz évvel hamarább, már most azok az indiánusok se járnának meztelen és volna egy-két hotel, ahol megszállhatnánk, de igy mikor lesz ebből a műveletlen, vad világrészből valami?

Hogy pedig ne legyen kénytelen e közlemény íróját kutatni, tisztelettel van szerencsém azt aláírni Rédei Ferencz.

Városi és vidéki hírek.

= Udvari ebéden. Schuster Konstantin megyés püspök péntek este Budapestre utazott és szombaton részt vett 0 felsége a király udvari ebédén.

= Audienczián. Ő felsége május 5-én tartott legmagasabb kihallgatáson fogadta Virter Lajos dr. zakulmi czimzetes püspököt, váczi nagyprépostot, ki püspökké történt kineveztetését volt megköszönni.

= Vácz egyházmegyei hirek. A megyés püspök ő exciája rendelkezése folytán Odray Gzelesztin irsai h. plébános, MiUmann Sándor szilágyi h. plébános lett. Kucsera Károly szilágyi ideiglenes h. plébános Kun-Majsára káplánnak küldetett.

= Majális. Mint értesülünk, a kath. legényegylet pünkösd hétfőjén a „Büki“ szigeten társasjátékokkal egybekötött tavaszi mulatságot rendez. Az előkészülő- dések serényen folynak s a meghívók e hét folyamán küldetnek szét.

= Bérmálás. Pünkösd első napján a székes- egyházban a bérmálás szentsége fog kiosztatni. Az iratkozások mindkét plébánián történhetnek.

= Katonák gyónása. A helybeli honvédhu- szár-ezred itt levő római kath. legénysége f. hó 6-án példásan végezte el testületileg a húsvéti szent gyónását és áldozását a székesegyházban.

= Május elseje a siketnémáknál. A tavasz örömeinek élvezetére régi szokás szerint ez évben is szenteltek egy napot a siketnémák. Május elsei kirándulást rendeztek, azaz nem is rendezték azt előre hűhóval : mintegy magától ment az egész. A szép napon fölkerekedtek s csendben kivonulva, tartottak „föl a hegynek, le a völgynek.“ Túl a dombon forrás mellett, patak partján a hegy alján lobogó tűz lángja mellett sült szalonna barna zsírját csepegtették lágy kenyérre. S hogy a jókedv teljes legyen, csapra került egy hordó sör s nyaka szegett sok üvegnek s lön halála sok szivarnak. A derült hangulat nemcsak mindvégig megmaradt, de nőttön-nőtt s a növendékek lelkes hangulatban egyre éljenezték szeretett igazgatójukat és gondnokukat, kiknek nagyobb részt saját zsebük gondoskodott arról, hogy a siketnémák váczi népes családja ily kedélyesen töltse május első napját. Haza érve a növendékek körben állva még egyszer lelkes éljenzéssel fejezték ki köszönetüket igazgatójuknak, ki hogy ezzel se maradjon adós, tudatta az ifjúsággal, hogy egy nemes emberbarát Rudnyánszky László t. főszolgabíró jóvoltából még az nap ingyen megnézhetik a most ilt időző czirkuszos előadását.

= Dr. Vadas József a legfiatalabb váczi orvos e héten költözik be uj otthonába a Káptalan-utcza 20. számú házba (Szalay-féle ház). — Május elsejével pedig mint a kerületi betegsegélyző pénztár központi orvosa kezdette meg működésését.- Uj kereskedő. Korpás Lajos városi tisztviselő a városnál viselt állásáról leköszönt és a Főúton a váczi fegyintézettel szemközt lévő fűszer- és vegyes üzletet vette át a Szekeres-féle házban. Korpás Lajos nyílt magyaros jellemével, barátságos modorával bizonyára kivétel nélkül fogja megnyerni a vácziakat s a kereskedő világ egyik legjelentékenyebb és kedvelt tagja lesz.

= Az eső. A gazdákat mindennél jobban érdekli most az eső. A fővárosi lapok fel is használják az alkalmat s hasábos tudósításokat hoznak az ország azon tájairól, hol esett. így értesülünk arról, hogy majdnem mindenütt megjelent már a jótékony eső csak Váczon nem. Végre nálunk is esett. Nagy szó ez a gazdára nézve, de a kevés eső csak arra volt elég, hogy a port kissé leverje. A földek csakhamar szomjasan itták be ezt a kis vizet, a mit elősegített a nagy szél is, mely másnapra az eső nyomait is felszántotta. Ebből kifolyólag említjük meg, minthogy ha az idő igy marad igen rossz termés várható s a lisztnek árát már egy krajczárral feljebb is emelték a kereskedők.

= Zárvizsga Verőczén. Május hó 2-án tartatott Nógrád-Verőczén az évi zárvizsga Csávolszky József kanonok, egyházmegyei tanfelügyelő, Kämmerer Ferencz esperes-plebános és számos vendég jelenlétében. Nagy érdeklődéssel hallgatta végig a megjelent kanonok úr a tanulók feleleteit mind a hat osztályon át, kik kitűnő eredményt tudtak felmutatni. A vizsga végén nagy megelégedéssel távozott a tanfelügyelő úr köszönetét fejezve ki Valcz Rezső tanító úrnak, ernyő- detlen szorgalmáért és buzdította, hogy a jövőben is ily dicséretes vizsgát tudjon felmutatni. Vizsga után Kämmerer Ferencz esperes-plebános úr vendégszerető házánál ebédre gyűlt egybe a kerületi papság.

= III. osztályú kereseti adó. Az 1893—1895. évi időszakra kivetendő III. osztályú kereseti adónak megállapítása végett a bizottsági tárgyalások a váczi adókerület következő községeire nézve alólirt időben és sorrendben Váczon a „Curia“ szálloda nagytermében fognak megtartatni és pedig: 1893. évi május 8-án Ácsa, Csornád, Csővár, Duka, Kis-Némedi, Dunakesz, Fóth és Kis-Szt.-Miklós.

Május 9-én Kis-Újfalu, Zsidó, Mácsa, Püspök-Hatvan, Szód és Tót-Györk.

Május 10 és 12-én Szilágy, Vácz-Hartyán, Bottyán, Rátóth, Veresegyház és Rákos-Palota községekben.

Május 13-án és azt követő napokon Vácz városában.

A kibocsátott hirdetmény szerint a budapest vidéki pénzügy igazgatóság felkéri a választott bizalmi férfiakat és az érdekelt elöljáróit, hogy a fent jelzett napokon reggeli 8 órakor a tárgyalásnál megjelenjenek s egyszersmind megjegyzi, hogy minden adóköteles érdekeinek védelmére személyesen megjelenhetik, vagy magát egy a községi elöljáróság, vagy két tanú által látta- mozott bélyegtelen meghatalmazással igazoló meghatalmazottja által képviselheti, nem különben, hogy bárkinek is jogában áll mások jövedelmét meghatározó adatokat terjeszteni a kivető bizottság elé.

= Hétfőn nincs újság! Bármennyire kényelmes reánk nézve a május 1-én életbe lépett menetrend, mégis van egy nagy hátránya Váczra nézve: a hétfői napokon ezentúl nem kapunk fővárosi lapokat. Tudvalevő az, hogy mikor a vasárnapi munkaszünet törvény- nyé lett az újságokat hétfőn nappal nyomták s igy a vidék legjobb esetben csak délután kaphatott példányokat. Váczra a délután 1j23 órai gyorsvonat hozta az újságot most azonban május 1-től ez a vonat csak feltételesen áll meg, mert nehány perczczel később követi a helyi gyorsvonat s igy újságaink hétfői napokon nincsenek. Meglehetős hátrány ez reánk, de csak is Váczra nézve, mert Esztergomban hamarább olvassák el a fővárosi lapokat hétfőn, mint nálunk, hol a gyorsvonat minden körülmények között megáll.

= Az első majális. Május hónap a majálisoké. Kizöldülnek a fák, a kirándulók zöldbe mennek stb. mint a hogy ezt a tisztelt tavaszi poéták elzengik. Az első majálist a leányiskola növendékei tartották Cselő- tén a múlt szerdán. Elemózsiával felpakolva vonultak ki a kedves testvérek felügyelete alatt, honnan csak este tértek vissza. — Úgy értesülünk, hogy a főgimnázium tanulói is majálist terveznek, mely ha beüt, bizonyára oly jól fog sikerülni, mint az ezelőtt három évvel tartott juniális.

= Szász Károly Fóthon. A dunamelléki ref. egyházkerület püspökét: Szász Károlyt egyházlátogató körútja alkalmából nagy lelkesedéssel fogadták Fóthon, egyaránt ünnepelvén benne az egyház főpapját, mint a magyar irodalom jeles munkását. A határnál felállított diadalkapunál az elöljáróság, élén Tóth Kázmér községi jegyző üdvözölte a püspököt, a kit aztán mozsarak durrogása s harangzúgás mellett bandériummal kisértek a községbe. A papiak előtt szintén diadalkapu várta a püspököt. Előbb Szabó Károly üdvözölte itt, mire Miskolczy Aranka, egy szép fiatal leányka, gyönyörű bokrétát nyújtott át neki. Másnap a hívek nagy számának jelenlétében istentiszteletet tartott a püspök, azután megvizsgálta az egyházat, az iskolát s fogadta a küldöttségek tisztelgéseit, utóbb pedig résztvett azon a lakomán, melyet a tiszteletére rendeztek.

= A műkedvelők dalegyesülete egyrészt azért, hogy egyes használható tagjai tényleg távoztak városunkból, másrészt, hogy ezen egylet a régebbi tagok részéről támogatva nem lett s legutóbbi időben csak öt tagra apadott le; végleg feloszlott.

= A pereskedés vége. Hosszú időn át pereskedett Tonhauser András pintér-mester, Attila-utczai lakos végre a pert mégis megnyerte ellenfele s ezen határozat alapján Tonhausert lakásából kirakták az utczára bútoraival, szerszámaival, szóval mindenével. Az öreg Tonhausert behívta a szomszédja aludni, a neje és leánya azonban ott aludtak az utczára rakott holmik között, hogy azokból is valamit el ne vigyenek. Vasárnap és hétfőn még mindég ott voltak a bútorok, inig végre belátta Tonhauser, hogy a törvénynyel da- czolni nem lehet, máshová költözött.

— Tűzveszélyben Fürst Henrikné a múlt hét egyik napján lefekvés előtt a petróleum lámpát elakarta fújni a nélkül, hogy azt lecsavarta volna. Azonban szerencsétlenül járt s a lámpa szétrobbant a petróleum pedig szét folyt a szobában s az asszony ruháján. Lakása a vásártérre nyílt, tehát felszakitotta az