Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-17 / 51. szám
A hazafi Tompa Mihály bús hangzataira fog akkor visszaemlékezni, melyek szerint: »Most a bánat keblem mélyében örvényzik. Nyugalmát elűzi s fölrázza fenékig . . . A táj elsötétül . . . Hasztalan keresek egy mosolygó képet, Az éjszin árnyakhoz, földerítő fényül.« D. I. A katonaság vallásgyakorlatáról. Az istentiszteletnél követendő magatartáson kivül, a haderő összes részeinél a vallásgyakorlat általában szabályozva és elvűi van kimondva, hogy „az istenfélelem az erkölcs s életmódnak alapját képezi és a kötelesség hű teljesítésére buzdít. “ Azt is parancsolja továbbá a katonaság fő-törvény- könyvét képező Szolgálati Szabályzat, hogy a vallásosságot ápolni s a vallásos meggyőződést tisztelni kell. A boldogságos Szűznek csillagokkal köritett szentképe ékesíti a közös hadsereg gyalogságának zászlóit és imára fúj a kürtös a főőrségen nap bizonyos óráiban, vagy ha a csapat nagyobb menetre indúl. Végre mégcsak azt említjük meg, hogy egyebek közt a főőrségeknek meg van hagyva, miszerint az ol- tári szentség, valamint a bibornokok előtt — tiszteletadás végett — fegyverbe lépjenek. A katona békében rendszerint nem oly vallásos, mint háború idején, ment a csata előestéjén mindenki közelebb érzi Istenét, mint a kaszárnya békés födele alatt. A harczosnak is „hosszú út a halál útja“, melyet gyakran megdöbbentő tiszta világosságban láthat, midőn ellenségével áll szemközt. Sok világi fenhéjázás szárnyszegetten hull le ilyenkor s a harczos föllelni vágyik valami olyast, ami még a Király és Haza iránt tartozó magasztos kötelessége érzetén fölül is, támaszt és vigaszt nyújtson a kebelnek. És vájjon, nem fogja-e a legtöbb harczosnak dobogó szive ösztönszerűen is abban a kezdet és vég nélkül való legmagaszlosabb őserőben keresni legfőbb megnyugtatóját, akitől ered minden s akit Istennek rebesget gyarló ajakunk . . . Igen — az édes szülőföldétől és szeretettjeitől oly messzire távozott katonában föléled ilyenkor mindaz, amit vallásról stb. valaha hallott és tanult. Ilyenkor van aztán leginkább helyén, hogy a Szolgálati Szabályzatnak az istenfélelemről szóló határozványait mindenki a legbuzgóbban megszívlelje. Ilyenkor kell a katonai elöljáróknak is szemelőtt tartamok, hogy semmivel sem pótolható a léleknek az a lendületes fölemeltsége s erőinek bátorító egybefoglalása, mely szívhez szóló istentisztelet után, a hívők keblét eltölti. Nagy jelentőséget kell ennélfogva a katonaságnál is - főleg háborúban tulajdonítani az istentiszteletnek és a vallásos érzület ápolásának. Mireánk mindig nagy benyomást tett a komoly tábori mise. Az ily istentiszteletnél uralkodó szigorú rend, a hadszabályzati cselekvényeknek az egyházi funkcziót követő, sőt előtte meghódoló formái, azután az egész helyzet, amelyben mindez történik, kiválóan komoly férfias színben tünteti föl e szertartást. És akik csata előtt hallgatják a tábori misét, nem ritkán gondolhatnak ilyesmit: „Ember élete ma virág, holnap hamu. “ Csakhogy a jó katonapap dolga aztán, hogy bátorító szózatával ily komor gondolatokat eloszlatva, vidám és erős lelket öntsön harczosaiba, többet, mint amennyit a katonai elöljárók más eszközökkel beléjük önteni bírnak. D. 1. Vácz-vidáki ifjak köre. A miről már nehány számunkban irtunk: a „Vácz- vidéki ifjak köré“, ez az életre való társaskör, múlt szerdán végleg megalakult. Nem akarjuk hosszasan fejtegetni célját és ennek következtetni. S innen aztán belátni, messze, messze, itt elkalandozhat a szem a nagy végtelenségben elterülő táj csábos szinvegyülékén, inig csak meg nem állapodik a szomszédos morvák fátyolozott egén. Nagy fekete pontokként tűnnek elő az örökkézöld fényűk csoportjai, a mint mogorva képű sudaraikkal oda ragadnak valamely hegy hátára, hogy még festőibbé tegyék e görbe ország tarka vidékét. Mikor e vidék czukorsüvegű óriásai közzé mind- beljebb jutottam, a fekete hegyek királya, Nikitának birodalmában képzeltem magam; a többit, a mi még hiányzott, odagondoltam magamnak. És valóban magára a szemlélőre csakugyan azt a hatást gyakorolják, mintha Nikita birodalmának hű képmását akarnák visszatükrözni e fekete hegylánczok panorámájukkal. Hatalmas válukon ott füstölt egy-két ház kéménye; odább széles kalapú siheder kezében hatalmas bottal, mely kétszer akkora volt, mint maga a gazdája, ott ögyelget egy juhnyáj mellett, mialatt a magasból nézett le bennünket bizonyos felsőbbséggel . . . Jó hosszú úton, mintha emberi láb sem tapodná e helyeket, egy emberi lelket sem láthatni; inig végre ismét előbukkan egy-két ház valamelyik kanyarulatnál, körülötte sürgő-forgó népével; aztán ismét az előbbi állapot, lakatlan jobbról-balról minden ! S igy megy az váltakozva. De azért a szem ki nem fáradt a táj nézésében, mindig talál magának uj, friss tárgyat, mely lebilincseli érdekességével. Egyszerű szegényesnek látszó viskók s a mellé ékelt szépen kimért szárítók s gondosan rendezett telkek mulatják, hogy itt is tengődnek emberek, még pedig szorgalmas, munkaszerető jámbor tótok. Nem mintha itt a czivilizácziónak nem lenne nyoma, nem, de az a őstermészeti eredetiség egy párelérésére kitűzött munkáját, mert terünk jelenleg nem engedi, de tudjuk azt és meggyőződtünk, hogy Vácz minden intelligens eleme ezt, a városban legifjabb társaságot a lehető legszivesebbben fogadja s a legmelegebb érdeklődést mutatja. Már is oly számmal jelentkeztek tagjai az intelligens ifjúságból, hogy működését megkezdhette s a tagok az összejöveteleken nagy számban jelennek meg, a mi azt mutatja, hogy szivén viseli az általa alakított kört s iparkodik a váczi társadalomban méltó helyet foglalni. Legutóbbi számunk megjelenése óta a „ Vácz-vi- déki ifjak köreu két összejövetelt tartott. Az egyik vasárnap volt. a mikor tüzetesen megbeszélték az alapszabályokat és némi módosítások után azt elfogadta, a másikat szerdán este tartotta, a mikor a tisztikart választotta meg általános érdeklődés mellett. Nagy számban jelentek meg az alapitó tagok ezen az ülésen, a melyen másodszori felolvasás után elfogadták az alapszabályokat s a tisztikar megválasztásához fogott. A szavazás titkos volt, de kivételt tettek az elnök választásánál, a mely tisztségre általános lelkesedéssel egyhangúlag Morlin Zsigmondot választotta meg. Miután néhány meleg szóban Morlin megköszönte megválasztását, következett a többi tisztség betöltése titkos szavazással. Alelnökké Balogh Bélát, titkárrá: Bercsényi (Dorcsák) Dezsőt, pénztárossá: Velzer Alajost, jegyzővé: Lövejmeim Samut, másodjegyzővé: Török Gyulát, választották meg szavazattöbbséggel. A tisztikar után az alapszabályok értelmében megválasztották a választmányt, melynek tagjai lettek: Kresák Pál, Seregélyessi Ferencz, Kovács Sándor és Belczéder Ignácz, póttagok: Bappensberger János és Mlinkó István. A választmány, melynek elnöke a kör elnöke: Morlin Zsigmond, rendes tagokul egyhangúlag felvette Achim Zsigmondot, dr. Zechmeister János és Trümmer Sándort. Ezután az ülés feloszlott, de a tagok kedélyes beszélgetés közt majdnem éjfélig együtt voltak. A kör rendes összejöveteleit minden hét szerdáján tartja, mely mindenkor nyilvános és szívesen látja a vendégeket. Egyelőre a kör nem lép a nyilvánosság elé, hanem — mint értesülünk — januárban nagy hangverseny, szavalattal és felolvasással egybekötött tánczmulatságot fog rendezni, melyre nehány fővárosi irót és művészt is meg fog hívni. Legközelebbi összejövetelen, szerdán, Bercsényi Dezső, lapunk segéd-szerkesztőjének „Évau czimű novelláját fogja felolvasni Lövenheim Samu egyleti tag. A gyűlés esti nyolez órakor fog megtartatni a Pannónia szálló termében, mely a „ Vácz-vidéki ifjaku hivatalos helyisége. Városi és vidéki hírek. = Csávolszky József apát-kanonok részt vett a Szent-László-Társulat f. hó 14-én tartott gyűlésén, hol az elnököt, Zichy Nándor grófot üdvözlő bizottságba is beválasztották. = A váczi előkészítő katolikus gyűlés iránt nagy az érdeklődés, de mi eddig több fölvilágo- sitással nem szolgálhatunk, minthogy vezérlő bizottsága megalakult és tervbe van véve egy külön-vonat, mely a gyűlésre jelentkezőket Budapestre és onnan vissza fogja szállítani. = Xskolaszentelós. A Szolnokon Schuster Konstantin megyés püspök ő nagyméltósága húszezer forintos adományából épült elemi iskola, mely összeg időközben 22 ezerre szaporodott, ma fog felszenteltetni. Az iskola felszentelését az egyházmegye főtanfelügyelője ft. Csávolszky József apát-kanonok végezi. A főtanfelügyelő fogadására, valamint az ünnepélyre a szolnokiak nagy előkészületeket tesznek. A lefolyt ünnepségről legközelebbi számunkban bővebb ismertetést fogunk közölni. huzamba vonja őket az Alföld tanyabeli népével, kik csakúgy távol vannak, a városok nyüzsgő zajától, mint azok csakhogy mig ott „az Alföld száz kövér gulyája“ kolompolása mellett dicsekedhet a paraszt, addig ezek itt szegényesen, de megelégedeten vonják meg magukat ez irtványaikban, s gyártják a szilvoriumot, az ő nyelvükön szólva szligovicskát kapanyiczájukon. Látványnak nagyszerű, útnak kínos ez a vidék „kapanyicsárok“ ez országa. Husszú idő tellett belé, mig karcsú torony bontakozott ki a közeli láthatárból s csakhamar feltűnt Miava. E névnél önkénytelen is eszembejutottak a múlt idők keserű emlékei. Czivisei, kiket háládatlan utódoknak bélyegez a história, mikor a fölkelő Rákóczy szabadságért küzdő seregéhez csatlakoztak, hogy ugyanazok utódai később Hurbán fellázadt s lelketlen tömegeinek segédkezet nyújtva, saját anyjuk ellen fogjanak fegyvert. Piszkos ivadék, melynek csirája, sajnos még mindig gyökerezik a város falai között, melylyel szemben kénytelen állást foglalni a magyar társaskörre szoritkozók egy bizonyos száma. De mi ez ahhoz képest, mikor, fájdalom, az igazság kedvéért le kell rántani ezt a szennyes leplet, mely maga alatt takarja annak az egynéhány hazaárulónak gyalázatos áknamunkáit, kik minden úton-mó- don vezetik félre a különben jámbor s hiszékeny népet. A köznép ifjabb generáczióit már ott látjuk megmételyezve állani a piszkos szolgálatban, melyet csak a legnagyobb megütközéssel lehet tova hírül adni innen, a „kapanyiczák“ hazájából. Lelkes Nándor. = Hangverseny. Már régebben említettük, hogy Solymosi, Szirmay és Németh József, a népszínház kitűnő művészei, Váczon hangversenyt fognak tartani. Mint újabban hallottuk, ez csakugyan meg is történik, mihelyt — az influenza elmúlik. Most már tehát egygyel több okunk van kívánni, hogy az influenza mihamarább elmúljék. — Linusz bácsi. Ki ne ismerné Linusz bácsit a Ferencz-rendiek kedves, öreg papját? Minden tisztelője örömmel veszi tudomásul, hogy e hó 13-án a hajnali misét Buzátli Linusz mondotta a sz. Ferencz- rend templomában, a mely misével áldozárságának 57-ik évfordulóját ülte meg ép egészségben. = A rendőrség üzelmei. Nehány héttel azelőtt ily czim alatt egy hírünk jelent meg, melyet sajnos többen félreértettek s ez iránt hozzánk kérdezőskö- dések is érkeztek. Mi ezekkel szemben a következő magyarázatot adjuk: hírünket azzal vezettük be, mint nálunk országszerte a rendőri institucziókról általában a bevezetésben megemlékezni szokás, hogy gyalázat, skandalum; de mi ezzel azt akartuk mondani, hogy nálunk rendőrségről másképpen nem szokás beszélni, mert a rendőrséget kezdve a főváros konstáblertől le az utolsó kisbiróig és határcsőszig csak ellenségnek tekintjük, mig más országokban a rendőrséget a társadalom legjobb barátainak tekintik, kiket a közönség mindenütt minden támadás ellen megvéd, mig nálunk ellenségszámba megy. Ezen bevezetéssel rátértünk Fabriczy biztos dolgaira, aki nemcsak a közbiztonságot lelkiismeretesen és sikeresen védi, hanem ezen kivül, vagyis hivatalon kivül jószive van és a nem bűnös, hanem szerencsétlen embereken segíteni igyekszik. Evégből felkeresi azokat a jó embereket, akiknek nemcsak módjuk, hanem szivük is van a szegény embereken könyörülni és hogy e tekintetben Otto József, Meiszner Rudolf, Intzédy Soma kereskedők mőködnek lelkesen közre és adnak, amire éppen szükség van. Ezért nem gúny, hanem dicséret illeti mindazokat, kik itt közreműködnek. Gúnyolni akartuk azt a megrögzött' ostoba szokást, hogy rendőrökről nálunk csak per skandalum és gyalázat beszélni szokás; azokról azonban kik segíteni szoktak embertársainkon egy kis elismeréssel akartunk megemlékezni, mert a szívből eredő jócselekedetet meghálálni másképp úgy sem lehet. És most is azt mondjuk: az Isten fizesse meg! — Választó város. Jövő csütörtökön a város három részén az alsó-, közép- és felsővárosban a polgárok 1893-ban kilépő harmincz városi képviselőt választ. Az alsóvárosban Rozmanik ház, elnök: Olaj Ferencz helyettes elnök : Tanács Géza, középvárosban (választási hely : Városháza) elnök Zechmeister János, h. elnök Kis József, felsőváros (választási hely Fehérló korcsma) elnök: Csereklye István. Végül pedig közöljük a 30 kilépő képviselők neveit: Baján János, Borossy János, Csávolszky József, Dach Samu, Fajcsik Mihály, dr. Freysinger Lajos, Friedrich Alajos, Együd Sándor, Grűnhut Dávid, Haffner Ferencz, Intzédi Soma, Korpás József, Korpás Pál, Králik Ferencz, S. Kurdi János, Lencsó Sándor, Madár János, Máté József, dr. Milténvi Gyula Neszveda Gyula, Olgyay János, Rusótzky Antal, Schmidt János, Sz. Tóth János, Udvardy Mihály, Uhlig Ede, Witt Manó, Vörös Károly és ifj. Zsidek Ignácz. — yirter Ferencz fiatal hírlapíró társunk ez évi karácsonykor egy kötet költeménynyel lép fel, mely méltán megérdemli a támogatást. A szerző a „Váczi Közlöny“ olvasói előtt nem ismeretlen, azelőtt többször kereste fel azt munkáival, mit a jövőre nézve szintén megígér. A díszesen kiállított könyv ára, a postai házhoz szállítással együtt, 1 korona 50 fillér, azaz 75 krajezár lesz. Szives előfizetők kéretnek a pénzt utalványon és lehetői f. hó 16-ig a költő czimére, (Budapest VII., Wesselényi-utcza 31. sz.) küldeni. = Uj vasútvonalak. Vasutas körökben élénk mozgalom indult meg az iránt, hogy Vácz és Aszód közt vasúti vonalat építsenek. Szóba jött ezenkívül a Balassa-Gyarmatot Váczczal, vagy Aszóddal összekötő vonal is. Az érdeklődés a dolgok iránt a földbirtokosok és kereskedők körében igen nagy, mert ha ez új vonalak kiépítése megtörténnék, ez az áruforgalomra jelentékenyen előnyös volna, a mennyiben egyrészről a vonal rövidsége miatt a szállítás rövidebb idő alatt történhetnék, másrészről a nagyon kellemetlen árutorlódás kikerülhető volna. Az új vonal érintené a közbeeső nagyobb falukat, Vácz-Hartyánt,. Kis-Újfalut, Mácsát, Ikladot is, a mi a személyforgalmat élénkítve kulturális ezéit mozdítana elő. A forgalom nagyobbodása tökéletesen ellensúlyozná majd a költségeket, a mit a vonal építése és a csatlakozó állomások kibővítése okozna. = Regálebérlőnk Zalába. Glücksmann Ignácz váczi regálebérlő Zalamegyében több falu regáléját kibérelte, a hol több váczi embert alkalmazott. = Köszönet. A sz. Vincze-egylet javára ujab- bau a „Reiser és Grünhut“-ezég egy öl fát, N. N. úrnő élelmiczikkeket, S. Ivurdy János 2 frtot adományozott; továbbá a perselyekben befolyt: a siketnémák int. igazg. irodájában 1 frt 12 kr, Schrott J. vendéglőjében 1 frt 4Í kr, Müller A. vendéglőjében 72 kr, Csermák M. vendéglőjében 72 kr, Pertzián V.-né kereskedésében 67 kr, az alsó plébánián 66 kr, a „Csillag“ szállodában 24 kr, a legényegylet helyiségében 33 kr. Mely szives adományokért hálás köszönetét mond az egylet 229. r. gyűlése. = Abíakzörgetés és ablakbeverós. Szombaton éjjel történt. Borús, az érző szivekben borongós sejtelmeket keltő éj vala. Néma csend, csak néha hangzott fel a nedves légben a „Margarétha“ egy-egy borízű akkordja, mely vészt jósló harmóniába olvad össze a békétlenkedő komondorok ugatásával. S voltak — csak nyárs polgári szivek lehettek — a kik megvetve mindent, sejtést, félelmet, világ-fájdalmas költészetet, aludtak mélyen, lágy párnáikon. A borízű hangok, borízű tüdőkkel bíró tulajdonosai ezt tűrték jó ideig, de felbőszültek, a hallatlan közöny felett, a melylyel őket
