Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-17 / 51. szám

XV. évfolyam.

Vácz, 1893. deczember

HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP

ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyed évre 8 frt 50 kr.

Egyes szám ára 10 kr.

Kapható - KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik mimlcu vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gasparilc-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők).

SSIRRF/rÉSFM :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. *

Síyilt-tér: sora ..............................30 k r

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Katolikus nagygyűlés Budapesten.

Irányadó körölt, főurak és magas tekintélyek elhatározták, hogy január 16-ára Budapesten katolikus nagygyűlést rendeznek.

Volt alkalmunk látni, hogy bizonyos körök rossz néven veszik ezt az elhatározást, ama bizonyos modern irány időszerűtlen támadást lát benne. Ugyan mi ellen ? Hisz a mai czivilizáczió, haladás, modern államalakulás egyedül a kereszténységnek köszöni létét és a szabadság, a testvériség, az egyenlőség eszméiért, melyeket az emberiség Megváltója a felebaráti szeretet tanában együvé fűzött, az újkor, a felvilágosodás koráért szenvedte a kereszt halált és ma midőn a Megváltó hivei újra az Ö eszméiért kérő szót emelni merészelnek, a sötétség vádját vetik szemükre! A sötétség vádját azokra, kik a vil ágosság megváltóját követik ! ?

Ne legyünk gyávák, ne legyünk közömbösek, ne vonuljunk vissza, mit 19 századon át nyíltan és bátran hirdetni mertünk, követeljük azt magunkénak, ne hagyjuk elvenni!

Ez bevezető szavunk és midőn arról értesülünk, hogy Váczon a püspöki és egyházmegyei székhelyen az országos nagygyűlést egy elökészitö gyűlés előzi meg, üdvözöljük örömmel. Szükség van rá, tisztázzuk az esz- méket, vitassuk a teendőket, nem anarhista bombák ezek, nem állami és társadalmi rendet felforgató bűnös eszmék, csupán Krisztus tanait akarjuk követni, melyek a világnak és különösen hazánknak, a magyar nemzetnek, államunknak megalkotói voltak és a dicsőség babérait hozták osztályrészül őseink csodás és hősi vitézségéért. A kereszt oltalma alatt magyar kard védte és óvta meg egész nyugatot, a czivilizácziónak itt volt bástyája; illő, hogy ősi erényünkért éljünk, azt védjük és óvjuk a király és haza szent nevében.

Hogy a váczi előzetes gyűlés mikor lesz megtartva, még nem értesültünk. Mihelyt az iránt megállapodás történik, azonnal tudatni fogjuk. Addig is a budapesti nagygyűlés meghívóját teszszük itt közzé:

A magyar katolikusok régen s forrón táplált óhajuk megtestesülését üdvözlik az első katolikus nagy„Yáczi Közlöny“ tárczája.

Szegény Tamás.*)

Szegény Tamás halotthalvány,

Bágyadt mosoly sápadt ajkán,

Belenéz a messzeségbe —

Száll a lelke messze véle :

»Azt hiszi a csalfa lányka,

Sírok én még ő utána ? —

Szemen piros, de nem könnytől,

Csak a hideg őszi széltől.

Azt hiszi a csalfa lányka,

Futok én még ő utána ? —

Csak a házát tévesztettem,

Portájára azért mentem.

Akár mit birt, mindhiába,

Nem halok meg ő utána ; —

Arczom halvány, kezem reszket,

De csak mert a hideg vett meg.

Virter Ferencz.

Északmagyarországi levél.

Miava, 1893. november hó.

Nem is olyan kelletlen munka az utazás, ha ugyan annak lehet nevezni. Ha a vidék vonzerővel bir az illetőre s le tudja bilincselni az ember figyelmét saját természeti szépségeivel, bizony-bizony egyszer sem

*) Mutatvány Virter Ferencz »Innen-onnan« czimű kötetéből. Ritkán olvasunk manapság ily őszinte egyszerű poézist, mint a milyen e versben nyilvánul.

gyűlésben, mely 1894. január 16-án egy küzdelmes, borongós évnek küszöbén tartatik meg Budapesten.

A katolikus öntudat ébresztése után Sopronban, Komáromban, Szabadkán nem következhetik más, mint egy országos ébredés; — a vidéki katolikus tüntetések után nem következhetik más, mint az ország szivében megnyilatkozó nagy katolikus hit-, elv- és színvallás, mely érdekeinek megóvásáért most jelenik meg férfias öntudattal az ország színe előtt és arra van hivatva, hogy a szellemi törpeséget. jellemző apathia helyébe a közérdeklődést s a katolikusok tettre buz- dulását léptesse.

„Tömörülés“, ez a modern kor jelszava; „tömörülés az egyházi és szellemi érdekek megvédésére“, ez kell, hogy a magyar katolikusoknak is jelszavuk legyen, ha tönkre menni, ha az őket megillető helyről leszo- rittatni nem akarnak. Buzdulásra, személyes érintkezésre, a társadalmi életben a katolikus öntudat érvényesülésére van szükségünk, hogy a nagy hitközönyt, mely a társadalmi téren a kereszténység szétzüllését s a politikai életben a mellőzést és megsemmisülést vonja maga után, győzelmesen ellensúlyozhassuk s ezáltal a nemzeti, kulturális életet is a kereszténység fölébredése által a legnemesebb s legáldásosabb társadalmi erővel gazdagítsuk. Ez keresztény és egyszersmind hazafias vállalkozás.

E nagy munkára hívjuk fel a kath. férfiakat! Fogadják készséggel meghívásunkat s jöjjenek a kitűzendő határnapon fel Budapestre.

Gr. Esterházy Miklós Móricz,

elnök.

Gr. Zichy Nándor,

elnök.

Magyarország királynéját megillető tiszteleti jogok.

Minden törvény és ősi jogszokás nélkül is szívből hódolna e hazának minden hű fia és leánya felséges királynénk előtt és azokat a harsány éljeneket, melyeket az elébe özönlő nép szakadatanúl hangoztat, senki sem parancsolta reá; önként lelkesül e nép a felséges úrnőért, kit szive mélyéből szeret és magasztos személyéhez rendületlenül ragaszkodik.

De a hódoló tiszteletnek ama úgyszólván elemi megnyilatkozásain kívül törvényszerű ősi jogszokás

mondhatnék, hogy nem szívesen tesszük, ha mindjárt az egy kis kényelmetlen hátránynyal is bir.

Ezt egyébként minek is firtatni, ezt a legilletékesebb fórum, a tapasztalat legnyomósabban bizonyítja mindazoknál, akik már az ilyet megcselekedték.

Odaállítom magam én is abba a seregbe, nem mintha hadakozásra hívnám fel mindazokat, a kik esetleg ellenvéleményre találnának jutni, hanem azért csupán, hogy a fáradozás legszebb dija a jutalom mellett némelyik nem ugyan kardot, mert hadakozni egy csöppett sem vagyok hajlandó, hanem egy sokkal kisebb ugyan, de hatásosabb eszközhöz ; a tollhoz nyúlok, hogy ez alkalommal a természet gyöngyeire emlékezhessek vissza, melynek egyik remek példányából nekünk felvidékieknek is juttatott a sors osztályrészül egy varázshatalmú képet: az igéző szépségű — Vág- völgyét.

Láttam, a kígyózó Garam vadregényes vidékét; megfordultam Petőfi által a sokat emlegetett „betyárok országutján“, hol „sik a puszta, mint a pihenő tó“ mondja ő az egyik remekül illusztrált költeményében, jártam azon a vidéken, mely ölébe tart egy i vadon erdő rengetegét, melynek bús magányában a beteglelkű Ányos Pál elbolyongva irta fájó érzésű költeményeit s keresve irt megsebzett lelkére a természeti e komor szentélyében ; jártam, mondom, mind e helyeken, de azokat a bizonyos természeti kincseket nem lelhettem fel e helyütt, melyekkel megáldva a csobogó Vág képe s melyről századok beszélnek szebbnél - szebb dolgokat.

Maga egy megtestesült szépség, melyet visszatükrözni nem lehetne másként halandónak csak kontárkodással.

Egy lelánczolt Prometheusként ott tűnik fel a I csejthei vérengző asszonyi állatnak megátkozott taszerint is számos tiszteleti jog illeti meg a királynét, mint Magyarország királyának felséges nejét.

E tekintetben ugyanis meg kell különböztetni az uralkodó király nejét, a nőkirályoktól, kik — mint például Mária és Mária Terézia, magyar koronás királyok voltak és ennélfogva a teljes felségjogokat gyakorolták.

A királyné (király neje) részesül férje czimeiben és rangjában, sőt ezeket özvegysége esetére is megtartja. A következő uralkodónak neje azonban, a királyi özvegyet rangban mindig megelőzi.

A királynét szintén a Felség czime illeti meg és férjének Magyarország királyává való megkoronáz- tatásakor, őt is megkoronázzák.

Az ebbeli szertartás azonban eltér a király meg- koronáztatásának szertartásától, miután a szent koronát nem a fejére hanem jobb vállára teszik a királynénak, ki fején eközben a házi koronát viseli.

A szent koronát szintén a prímás és a nádor (illetőleg helyettese) teszik a királyné fölkent vállára ; a házi korona kezelése azonban főleg a veszprémi püspököt illeti, ki régente a királynénak valóságos kan- czellárja volt, jelenleg azonban e méltóságnak csak czimét viseli.

Az Árpádok idejében, sőt még ez után is egy ideig, a királynénak saját udvara s az említeti/ kan- ozelláron kívül még udvarbirája, banderiumá és zászlósai voltak;

Jelenleg a katonai, hadtengerészi és honvédségi őrségek, a királyné közeledtekor — tisztelgés végett — fegyverbe lépnek és a sorompóőr háromszor „Fegyverbe!“ kiált; mire tiszti őrségeken — a tisztelgés vezénylése után — a diszjelet hangoztatják és a zászlót a föld felé mélyen lehajtják.

Ha a királyné ő Felsége hadihajóra lép, valamely kikötővárosba érkezik, vagy onnan elutazik, tisztelgésül 21 ágyúlövés illeti meg.

A Váczi Közlöny folyó évi 45-ik számában „Az állami ünnepekről‘ közlött czikkünkben leírtuk azt a szertartást is, mely szerint Magyarországon a királyné születése és neve napját, állami ünnepként megtartják.

Végre — (mit különben Isten még igen sokáig távol tartson tőlünk) — a királyné elhalálozásakor udvari és országos gyászt rendelnek el és a felséges tetemet, az uralkodót megillető gyász-szertartással helyezik örök nyugalomra.

nyája, mely oly sok leányáldozatot takart maga alá s szívta fel fekete földjébe ártatlanúl kiontott vérük csepjeit: „beszéli a vándorrege utódok ajkain.“

Ott az örökké hazája sorsán tépelődő Bercsényi fellegvára; viharos múltjáról mintha a Vág örökösen zúgó-búgó vize búgna el egy-egy fájdalmas történetet.

S igy tovább megy az a remekül megfestett kép messze-messze, egész addig, hol a Vág bölcsőjében ringatja meg a nap fényes sugárpáráit, — és talán — azontúl is . . .

Kacskaringós czifraságban tekerődző út vezet Vág- völgyétől északnyugatnak az úgynevezett Fehérhegyek közzé, a Morva határhegyekhez.

Az utas, ki erre tévedt az út minden nehézségeire önkénytelen is elkészül, mikor az mindbejjebb hatol, majd egyszerre egy óriási kanyarulattal a hatalmas hegyóriások közzé fut le, hol már jobbról-balról ösz- szeszoritva feltűnő tekervényességgel kigyódzik, akár csak valami keskeny szallag. Az egekre ágaskodó hatalmas hegyóriások pedig, mint valami gigászok terpeszkednek széjjel egymásmellett, melyek közül rémes nagy alakjával feltűnően kiválik távolról a „Javorina“ a pánszlávok e hires gyülhelye. Szinte uralkodni látszik a többi köréje csoportosuló hegyek között, melynek csúcsáról szépen vehető ki a tornyos Bécs s vele együtt a környék többi városai.

Érdekes látványt nyújt, mikor időközönkint egy mély medenczén keresztül visz az ut, honnan csak a magasba iparkodó sziklafalakat láthatni, egyebet semmit; majd egy olyan hatalmas magaslatra kapaszkodik, hogy a mélységből szinte lehetetlennek tűnik fel azt megtenni; pedig dehogy van úgy, észre sem vesz- szük, mikormár azon is túl, az óriási lejtő tetejéről egy ismételt mélységből kiágaskodó torony csúcsán akadt meg tekintetünk, mely valamelyik falura engedt