Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-05 / 45. szám

----- ----J

IMLOFIKETKSI. Á li : negyed évre I frt *50 kr.

Egyes szám ára : ÍO kr.

Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gáspárik-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők).

HIRDETKNEK :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

IV y i I t-t é r : sora..................................................... 30 kr

Bélyegületélc minden beiktatásnál 30 kr.

A király és Kossuth.

Vácz, okt. 31.

Egy bódé áll jelenleg Vácz vásárterén, hol mehani- kai szini mutatványokkal szórakoztatják a publikumot. A mutatványok során előfordult a koronás király arcz- képe később Kossuth Lajosé. Amazt egy kissé megéljenezték, az utóbbinak egy harsány éljenzés hangzott fel. Ebben bizonyos hálátlanság nyilvánul! Ez az érdemek meghamisítása. Nem kell. hogy Kossuthot ke- vésbbé éljenezzék, de ugyanannyit, legalább is ugyanannyit kérnénk felséges uralkodónak, még pedig joggal, nem csak azért, mert uralkodó, de annál inkább azért is, mert a szabadság, a jog csak általa nyert szentesítést és éppen a Felségben bírjas nyerte legerősebb védőjét, támaszát.

A század elején fölkapott eszmék, melyek Franczia- országot ama véres forradalomba sodorták olyannyira, hogy annak nem egy borzalmas tényét szeretnék ők maguk is letörülni a megmásithatlan történet lapjairól s melyek aztán egész Európát évtizedeken át folytonos izgatottságban tartották, mindenesetre hozzánk is eljutottak. Vibrácziói felrázták a nemzetet, de a kívánság jogos volt, hogy legyen a nép szabad, legyen joga, legyen egyenlőség a törvény előtt. Ezek az eszmék nálunk is megértek s ezt látta be Széchenyi István gróf, ki a népjog keresztülvitelének áldozta fel életét. Dolgozott, fáradozott éveken át éjjel, nappal: hogyan lehetne megteremteni nagyobb rázkodtatás nélkül az uj korszakot. Ekkor jött Kossuth s ama nagy eszmék megvalósítására szólította föl a nemzetet és megkezdődött a szabadságharcz.

Bécsben már javában dúlt a forradalom V. Ferdi- nánd királyt felszólították tanácsosai, hogy intézkedjék. A jólelkű király arra a sok tanácsra, hogy igy meg úgy bánjon el a lázadókkal, azt felelte: „Mindenbe beleegyezem, csak abba nem, hogy népem közé lőjjetek.“ Katonái ott állottak töltött fegyverrel, némán tűrve a csőcselék szidalmait, mert a Fölség parancsa szent. Milyen megható az uralkodó ilyen viselkedése! Egy intésébe kerül s a legborzasztóbb vérengzés történik Bécs utczáin ; de az uralkodók tudják szeretni népeiket, még a legválságosabb pillanatokban is őrködnek jólétük felett.

Sokszor nagyobb türelmességet tanúsított s gya„Váczi Közlöny“ tárczája.

Hervadás.

Hervadt levél borítja az utakat tbzi mező bágyadt képe Bánatos és hallgatag.

Múlandóság járt előttem az éjjel Letarolva sok virágot Fosztogató kezével.

Tegnap itt ült még az élet ragyogva S haldokolva ma a szemét Múlandóság lefogta.

Hej tudom, hogy én is erre jutok még !

Derűs éltem sírba roskad,

Hogy a föld rám ömöljék.

Dalaim is velem együtt enyésznek,

Múlandóság még sem ölsz meg :

Örökké él a lélek !

Lévay Mihály.

A váczi csodadoktor.

Hires, nevezetes embert temettek múlt vasárnap Vácz városában. Argenti Dömét. Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Van-e, ki ne mulatott volna már a jó öreg doktor világraszóló furcsa mondásain, vagy azokon a famózus anekdotákon, melyek róla keringenek?

A mi e század elején a rudnói pap volt s ami most a főrendű világnak az olasz Mattéi gróf, az elek- trohomoeopathia dúsgazdag megteremtője; az volt e század derekán innen Argenti, a csodadoktor, Vácz városnak mindez ideig legnevezetesebb fia.

Mikor a hasonszenvi gyógymód népszerűségre vergődött az országban, az allopatha-ellenqs felekezetnek Argenti volt a választott pápája. Egyik ember a másik kezébe adta a kilincset s legalább tizannyi vagyont gyűjthetett volna a boldogult, ha a tudományt, melykorol még egyre népeivel szemben dicső utódja a leg- | alkotmányosabb király, ki bölcs tanácsosára Deák Fe- renezre hallgatva, teljesítette a nemzet óhajait. Egyedül az ő alkotmány és népszeretetének köszönhető, hogy államunk a nagy államok sorában helyet foglal és a korona tekintélye, melyet visel, óvja, védi a magyar szuverénitását. A nemzetiségekkel szemben csak szent István koronájának oltalma alatt találunk menedéket, mig azt törvényes utódok viselik.

Királyunk bölcs uralkodása a békét biztosította nekünk s haladásunk, hogy hazánk ott áll a nyugati népeké mellett egy sorban, csak az ő érdeme. Nem csak jogot, szabadságot hozott nekünk csupán az ő uralkodása, tekintélyt az egész világ előtt, hanem újra ébredt, benne újjá született a nemzet.

Mig nagy Napoleon világdiadalra vezette a fran- cziák büszke seregét, addig az ő kényuralma az alig ébredt szabadság első órájában a nemzetet elnyomta s tarthatatlan állapotokat idézett elő.

Azon eszmék, melyekért Kossuth harezra hívta a nemzetet, akkor már a kor és Széchenyi eszméi valá- nak ha ezek az alkotmány helyreállításával nem nyernek királyi szentesítést, vájjon mivé törpültek volna, a magyar nemzet sorsa vájjon hová lyukadt volna ki ?

Azért minden magyar ember szivében, ki igazán szereti hazáját, kell, hogy az első legyen a király! Az Isten gondviselése adta őt nekünk és hazánk csak úgy élhet, ha apostoli keze minket véd!

Éljen a király !

Ezt kösse minden jó hazafi a nép szivére és „ne adjon neki hamis jelszavakat“ egy kis olcsó népszerűségért. Ezt oktassák az iskolákban és ne mutassák az éremnek csak az egyik oldalát. A népet vezetni kell, annak nincsen politikai meggyőződése : mondja egy franczia politikus, mert ha lenne, nem volnának franczia forradalmak, amire a francziák maguk is azt mondják : un pli!

Aki a közpályán mozog, annak legyen bátorsága az igazat kimondani, mert ha szabadságot akarunk, akkor az igazságot nem szabad zsákban árulnunk, mi nálunk azonban ez vált divatossá. Szeretünk a közvéleménynek hazudott frázisokon ugrálni, hogy egy kis tapsot arassunk.

Igen, ünnepeljük meg márczius tizenötödikét, de

nek apostolává szegődött, kizárólag üzleti szempontból használja ki.

Nem tette. Szerette ugyan a pénzt, de mégis rossz financzier volt. Hires könyvével s az olcsó patikákkal sokkal nagyobb kárt tett az allopatháknak és a patikusoknak, mint a mennyi hasznot húzott belőle.

Hiszen a homoeopathia tán főleg az olcsóságával hódította meg a laikusokat s a „minimális adagok“ rendszerének nem volt hangosabb hirdetője Argentinéi.

Egyetlen ember akadt, aki tulliczitálta. Nem is békült ki vele soha.

— Nem az a baj. hogy kicsiny az adag, — magyarázta egyszer a nagy homoeopatha, — hanem éppen az a baj, hogy nem eléggé kicsiny. Nem vagyunk képesek lefokozni a dilueziót.

— No, ha csak az kell, ajánlok én nagyságodnak valamit, — szólt egy jelenvolt.

— Mi legyen az?

— Tessék Pozsonyban egy csöpp akonitumot ereszteni a Dunába, aztán üvegre szedni Váczon; ez elég hig diluezió leszen.

Argenti ezen kriminális élezen rettenetes haragra lobbant és nem állott szóba azzal a gonosz emberrel többé.

Kisebb haragjai is rettenetesek voltak az öreg úrnak. Ha megboszantották, nem ismert tekintélyt, sem kíméletet. De azért még a dühének fergetege is jóízű volt s nem egyszer készakarva törtek borsot az orra alá, hogy élvezhessék vaskos humorát.

Gorombaságának hire épp úgy terjedt, mint tudományáé. Viale Prela bécsi nunczius is kiváncsi lévén a haragos doktorra, egy Ízben, mikor Haynald Lajos kalocsai érsekkel utazott le Becsből, az érsek táviratban kérte Argentit, hogy szállana fel a vonatra Váczon.

Úgy történt. A jókedvű nunczius nyomban az orvosi tudományokra terelte a társalgást és heves támadást intézett a homeopathák ellen.

Argenti vagy egy negyedóráig türelmesen hallgatott, de aztán elhagyta a béketürés és kitört.

— Eminencziáddal én a homoeopathiáról nem disannul inkább ünnepeljük meg a koronázás évfordulóját, mert igy domborodik ki az uj korszak története. Ott vannak dicső bajnokai Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar, Deák Ferencz, a haza bölcse, Andrássy Gyula a legkitűnőbb diplomata, Eötvös József báró, stb. Méltóztassanak az iskolai ünnepélyeken és banketteken ezekről megemlékezni. Megérdemlik ! R. F.

Az állami ünnepekről.

E hetilap folyó évi 44-ik számában a millenium megüléséről, vagyis oly állami ünnepről értekeztünk, melynél magasztosabb — a koronázás kivételével — nincsen.

Ez alkalommal, — nehány elméleti megjegyzésnek és történelmi adatnak előrebocsátása után, — azokat az állami (nemzeti) ünnepeket soroljuk fel, melyeket Magyarországon rövidebb időközökben megünnepelni szoktunk.

* *

*

Világi ünnepek oly napok, melyeket kiváló személyek tiszteletére, vagy fontos események emlékezetéül (a mindennapi foglalkozás megszüntetésével), bizonyos szertartással ülünk meg.

Azokat az ünnepeket, melyekben közhatósági személyek hivatalosan részt vesznek, illetőleg, melyeket rendeznek is : állami ünnepeknek, azokat pedig, hol a nép is közreműködve, az egész nyilványos cselekvény- nek népies színezetet ad: népünnepeknek hívják. Ha a népünnep nagy hazafiak és jelentős nemzeti események megörökítésére szolgál; nemzeti ünnepnek is neveztetik.

A népünnepekről azt tartotta Montesquieü, hogy ezek „az állami és népéletnek nem megvetendő tényezői.“ Az olympi játékok többet hatottak Görögország egyesítésére és szellemi fejlesztésére, mint a perzsák részéről fenyegető veszedelem.

Igazi népünnep az, hol a népszellem hamisítatlanul megnyilatkozik.

Gyakran a legkülönbözőbb népeknél ugyanazon szokásokat, ünnepi mulatságokat stb. találjuk, még pedig a nélkül, hogy azokat egymástól elsajátították volna. így például a birkózás, versenyfutás, általában a testgyakorlatoknak egyik, vagy másik neme, minden nép mulatságban megtalálható.

putálok. A theologiában én vagyok azinusz, de már ebben bizony eminencziád. Dixi.

Viale Prela jól mulatott ezen a kurta igazságon, de Argenti faképnél hagyta utitársait az első állomáson.

A boldogult váczi püspököt, a jó emlékű Peitler Antalt is furcsán vigasztalgatta.

Szegény öreg püspök gyakran tűnődött azon, fog-e addig élni, mig vagyoni viszonyait rendezik s a püspökség jövedelmei fölött szabadon rendelkezhetik? Néha nagyobb társaság jelenlétében is interpellálta kedvencz háziorvosát, Argentit.

— Mit gondol nagyságod, meddig élhetek még ?

— Hányszor mondjam már, hogy egészséges, mint a makk. Úgy eszik, mint hat tót. Mit akar hát? Excel- lencziádat végre is úgy kell majd agyonütni, mert magától meg nem hal.

A jó püspököt mindannyiszor földerítette ez a drasztikus vigasz.

Nagy konfúziókra adott alkalmat egy Ízben az öreg Argentinek az a gyöngesége, hogy a nagy betegektől, a halálra vált pácziensektől irtózott. A menynyire az ambuláns betegeket szerette, annyira félt a haldoklóktól. A ki a végét járta, ahhoz ugyan hiába hívták.

Szczitovszky János herczegprimásnak is Argenti lévén a kezelő orvosa, rendszerint felhajózott Váczról Esztergomba s ott töltvén az éjét, hajnalban tért vissza.

Egy éjszaka a prímás komornikja sirva-ríva ébreszt- geti Argentit, hogy jaj, jaj, nyomban vége az agg bi- bornoknak.

Argenti megijedt, felöltözött és szaladt — nem a beteghez, hanem le a hajóállomásra.

Mikor reggel a váczi kikötő hidján a partra sietve, két kanonokkal találkozik.

— Hogy van a prímás?

— Morluus est ! — kiáltja vissza a komoran a doktor.

A jó kanonok urak két óra múlva bona fide fű- nek-fának elbeszélték Pesten, hogy a prímás meghalt s az egész városban izgatottság Ion miatta; noha Ar-