Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-05 / 45. szám

Egyes népünnepeken gyakran a legfelötlőbb nyomait találjuk már többé nem létező rég eltűnt erkölcsi és politikai állapotoknak.

Állami ünnepekül hazánkban évről-évre a következő emlékezetes napokat tartjuk meg :

a) az újév napját;

b) a királynak születése és nevenapját;

c) a királynénak születése és nevenapját;

d) első királyunknak szent Istvánnak nemzeti ünnepét;

e) az uralkodó fejedelem elődjéért, elliolt szüleiért tartott rekviemeket és egyéb nemzeti gyászünnepeket.

Az újév napjának az állami tényezők részéről való megünneplése nálunk abban áll, hogy az országgyűlés mindkét háza és a kormány a Felségeknek, az elnökök útján, hódoló üdvözletét fejezi ki.

A közéletben egyébütt szokásos újévi üdvözletek iránt, a magyar királyi belügyminiszter 1879. évi de- czember 4-én kell 53103. számú rendeletében kijelentette, hogy sem az alantas hatóságoktól, vagy egyes tisztviselőktől, sem más személyektől semmiféle aláirá- sos iv-, levél-, vagy névjegy-küldés útján nyilvánítandó újévi üdvözleteket nemcsak nem vár, de sokkal szívesebben látná, ha az illetők az ekként megkímélhető összegeket a jótékonyság oltárára tennék le. A belügy miniszter egyúttal felhívta a törvényhatóságokat, hogy saját alárendeltjeikkel szemben hasonlóan járjanak el.

A. király és királynénak születése és nevenapján az országgyűlés mindkét háza és a kormány a Felségeknek, az elnökök útján, hódoló üdvözletét fejezi ki; a köztisztviselők főbbjei és egyéb előkelő személyek (többnyire magyar díszben) ünnepi isteni tiszteleten megjelennek.

E négy napon minden hajó teljes lobogódiszt ölt fel.

Az uralkodó születése és nevenapjára, a haderő részére külön szertartás (diszkivonulás stb.) van rendszeresítve.

A király születése napján a miniszterelnöki palotában Budapesten nagy cliszebéd van, midőn is a miniszterelnök által ő Felségét éltető első felköszöntésre megdördülnek a Gellérthegy ágyúi, hogy a király iránt tartozó hódoló tiszteletnek, messze vidékekre szóló kifejezést adjanak.

Szent István király napjának megünneplését törvény rendeli el.

Országszerte kiváló diszszel ülik meg népünk apostolának dicső emlékezetét, legfényesebben azonban Budapesten, hol már a szent jobb körülhordozása is kitűnő fényt kölcsönöz ama kegyeletes nemzeti ünnepségnek.

Az e) alatt jelzett nemzeti gyászünnepek közül a következőket említjük föl:

A Mohács vérmezején 1526-ik évi augusztus 29-én beállt nagy nemzeti válság gyászos emlékezetére a mohácsi kálváriahegy kápolnájában minden évforduló napon gyászmisét mondanak; hasonlóképen a magyar Leonidász: Zrínyi Miklós grófnak 1566-ik évi szeptember 8-án történt hős halála által megszentelt Szigetváron is.

Az 1876. évi januárius 26-án elhalt Deák Ferencz államférfim érdemeit mauzóleum és emlékszobor hirdeti és halála év napját a haza számos helyén egyházi gyászszertartással üli meg a hálás utókor.

A legtöbb állami ünnepen himnuszt szoktak hangoztatni.

A himnusz is jelképi hirdetője az állam eszméjének, épúgy mint a czimer, a zászló, lobogó és a nemzeti színek.

Reméljük, hogy a milleniumra a királyhimnusz is meglesz, méltó társa az osztrák néphimnusznak, mely nálunk ugyan nem népszerű, de melynek zenei szépségeit alig lehet elvitatni.

gentit már váczi lakásán várta a sürgöny, hogy azonnal térjen vissza s noha szegény Sczitovszky János még vagy két hétig élt a mondott eset után.

Szinte sajnálatos, hogy Argenti doktornak vaskos, de humortól és eredetiségtől duzzadó gorombaságait nem lehet följegyezni az utókor számára. Alig tűrnék a nyomdafestéket; ámbár szóval mondva, csak a kényesebb füleket sértegették.

Eredeti vonása volt az is, hogy a királyi tanácsosi czime után megillető „tanácsos ur“ czimzést nem szenvedhette.

— Tanácsos hin, tanácsos her; vagy nevezzen nagyságosnak, vagy pedig kednek. Érti kend ?

Az uj generácziónak kegyetlen kritikusa volt. Rég letűnt az ő régi jó világa. A mostaniban már csak a rosszat látta meg.

— Egyebet sem olvas az ember, mint csalást, sikkasztást, rablást, — szokta volt mondani s erősen félt is, hogy kirabolják. Lakását tehát akkép rendezte be, hogy egy szobát külön építtetett a többitől s abban tölté az éjét; a városi bakterokkal pedig szerződésre lépett s azok tartoztak a háza körül kiabálni az órákat.

Váczi rossz nyelvek szerint ezt a biztonsági intézkedést furfangosan eszelte ki az öreg ur. Eleinte pálinkát kaptak tőle az éj éber őrei azon szívesség fejében, hogy ne az ablakai alatt nótázzanak, mert ő felébred. Csakhamar azonban megvonta a pálinkajárulékot s azóta bosszúból kiabáltak a bekterok minden éjjel csak azért is az Argenliház előtt.

Sokat adott a külsőségekre. Régi divat szerint öltözött ugyan; de látogatáshoz mindig frakkot öltött s női társaságban nagyon jól érezte magát.

Vonzódott is a dámákhoz és szívesen szegődött utitársul, ha szép asszonyokat látott vasúton, vagy gőzhajón. Bár év előtt egy igen előkelő főrangú család női tagjait pillantó meg Argenti a váczi vasútállomáson. Azonnal csatlakozott hozzájuk és ugyanazon ko- esi.szakaszban foglalt helyet.

Csak arra kérem Argenti, hogy ezúttal ne cxAz alapkő-letevés nyilvános épületeknél rendszerint külön ünnepiességgel történik.

Az alapkőnek (közönségesen a kelet felé eső sarkkőnek) a kellő helyzetbe hozatala után, a jelenlévő legfőbb rangú személy rendszerint 3 kalapásütést tesz a kőre és hézagait némi mészszel bekeni.

Ezen kívül az alapkőnek illető nyílásába, fémből, vagy egyéb tartós anyagból készült feliratok, azután pénzdarabok, valamint az épület történetére vonatkozó pergameniratok tétetnek be. I), 1.

Legényegyleti ünnepély.

A helybeli kath. legényegylet múlt vasárnap nyitotta meg uj helyiségét a Gasparik utczában s ünnepélyesen fel is avatta azt. 29-én d. u. 4 órakor, az egylet zászlója alatt részt vett a délutáni istentiszteleten a székesegyházban, melynek végeztével testületileg bevonult uj helyiségébe, hol 5 óra után megkezdődött a diszgyülés.

Az elnöki megnyitót Kanda István kanonok és elnök tartotta megható és lelkes szavakban buzdítván az ifjakat az egylet iránt való ragaszkodásra. Ezen elnöki megnyitót megelőzte a „Pápai himnusz“, melyet az egylet dalköre kitűnő preczizilással adottfelő s már itt jegyezzük meg, hogy az énekek sikerét úgy a derék egyleti dalkörnek mint különösen Menner Károly énektanárnak dicsőségére kell feljegyeznünk. Ezek után Patáik József könyvtárnok lépett a szépen feldíszített emelvényre s megragadó lelkesedéssel és szónoki hévvel szavalta el Mindszentynek „A szentek unokáihoz“ czimű költeményét. Majd Léska József egyleti jegyző lépett helyére s kitűnő szorgalommal összegyűjtött adataiban vázolta az egylet beléletét s megható festéssel tárta elénk az egylet különféle működéseit. Ezután Bartoss Lajos egyleti másod-dékán adta elő megható fájdalommal Petőfi „Távolból“ czimű kedves versét, melynek végével Marschner „Éji dal“-át énekelte a dalkör.

Most Priskin Ádám egyleti tag Kálmán Károly kedves műfordításaiból a VI. zsoltárt szavalta el s könyekig megható előadása és kedves hangja, nem különben a bűnbánó és reménykedő béltartalomnak megfelelő megjelenése sok dicséretet szereznek neki.

Majd Bucsek István tartott felolvasát a munkás- kérdésről s praktikus munkájával lekötve tartá a figyelmet. Szépen szavalt Kovács József egyleti tag és a „Kath. legényegylet“ alkalmi költeményben megraga- dóan ecsetelte az egylet szent és nemesitő czélját.

Ami az „Élj őseink hazája“ czimű éneket illeti, ez annyira sikerült az énekkarnak, hogy a közönség meg akarta ismételtetni.

Végre Kmegy Lajos egyleti tag Eötvös „Búcsajával mintegy megkoronázta az ünnepélyt, meglepő előadásával csodálatra keltett minket s általában elmondhatjuk, hogy nem iparos ifjak, hanem főgimnáziumi ifjak ünnepélyén képzeltük magunkat. Ezután Porubszky József alelnök lelkesen bezárván a gyűlést a nagyszámú vendégek a „himnusz“ szép énekének hangjai közt akart szétoszlani, de egykor Jung püspök úr ő nmga szólalt fel s reflektálva az elnök, jegyző és alelnök azon szavaira, melyekben az egylet fővédnökét, Schuster Konstantin püspökünk ő mugát, atyai jól tevőt emlegették, megköszönte ezt s Ígérte, hogy a kegyelmes úrnak el fogja mondani ezen lelki örömeket, ki most távol van várorunkból. A közönség lelkes éljenzések között oszlott szét. Ott láttuk a polgármestert, városunk egyéb tisztviselőivel, Újhelyi, Czettler és Villásy kanonokokat, Freysinger és Kemény családokat, özv. Benkárnét s városunk egyéb kitűnőségeit az egész al- papságot és az újpesti legényegyletet élükön dr. Varázséji Béla alelnökkel.

Éste szépen sikerült tánczestély volt a Curián.

X.

pektoráljon ! — figyelmeztető a grófné, felnőtt leányaira czélozva.

— Lássák, — szólt sértődve az öreg ur •— nekem goromba hírem van; pedig csak a gorombákkal vagyok az. Müveit társaságban, dámák közt soha senki tőlem illetlen szót nem hallott. Meg tudom én válogatni a kifejezéseket . . .

E pillanatban egy vonat robog el a szomszéd vágányon s egyik grófkisasszony felkiált:

— Ah, az udvari vadászvonat!

Az ángya térde! — mordul reá Argenti — dehogy is az; ez a rendes személyvonat. No, mi a fenét nevetnek? — kérdé aztán megütközve.

Örömest beszélt latinul. Persze, nem Cicero nyelvén, hanem azzal a magyar latinsággal, melylyel nálunk az egyházi körök élnek.

Ez a mai generáczió már diákul sem tud. - szokta volt mondani indignálódva, valahányszor olyan emberre akadt, ki latin czitáturnait nem értette meg.

Kevesen tudják róla, hogy a legolvasottabb emberek egyike volt. A nap legnagyobb részét olvasmányaiba merülve tölté. Ismerte hazai regényirodalmunk újabb termékeit is. Regényes hajlamainak daczára sohasem hajtotta fejét Hirnen édes igája alá!

Egy arany-karpereczet hordott a kezén s váltig emlegette, hogy hű marad menyasszonyához, ki a 40-es évek elején halt meg.

De azért sub rosa sokat beszélnek Váczon az öreg doktor kalandjairól és csak pár év előtt hozták legutóbb hírbe a 80 esztendős aggastyánt egy aránylag fiatal asszonysággal, sőt el is hiresztelték róla, hogy házasodik.

Ez a Ilii- jutott a fülébe egyik főpapunknak, ki a váczi pályaudvaron Sietett is gratulálni Argentinek.

Argenti azonban úgy felfortyant e gyöngéd viszonyának emlegetése miatt, hogy visszaadhatlan kifejezések kíséretében utasította el a gratulációt és soha többé nem jelent meg nyilvános helyen.

Visszavonult és meghall az agglegények szomorú halálával. B.

Nehány szó a hadi puskákról.

Kétszázhetven évvel ezelőtt nemcsak az ágyút, hanem a puskát is még kanóczczal sütögették. Nagyobb bámulatot keltett akkor a kováspuskának feltalálása, mintha ma a gyorstüzű rajongás valahol magától működő (automatikus) puskát adna a gyalog katona kezébe.

Volt is ok az akkori csodálkozásra, mert az első hadi kézi tűzfegyver tulajdonképen csak a kováspuská- val született meg, miután az eddig használatban volt kanóczos-puska alig vált be annak.

Sokáig is használta a katonaság a kovás-puskát és ámbár a csappantyús (kapszlis) puskát már a jelen század elején ismerték, még 1848|49-iki szabadság- harezunkban is sok kovás-puska volt használatban, sőt állítólag még 1859-ben is mentek volna a határ- őrvidékről katonák fel Italiába, kiknek még kovás- puskájok volt.

Az előbbi „osztrák“ hadseregnél az késleltette e század első felében jobb szerkezetű hadi puskáknak rendszeresítését, hogy ámbár a kovás-puskát több állam hadserege már félretette és helyette csappantyús (kapszlis) puskát használt, Becsben e példát nem követték, hanem rosszul alkalmazott hazafiságból Augustin tábor- , n°k mesterkélt gyujtós („ezünderesu) puskáját fogadták I el; ez csak keveset volt jobb a kovás-puskánál, de i sokkal drágább anélkül, hogy annak egyszerű kezel- 1 hetőségével birt volna.

! Csak az ötvenes évek közepe táján kezdték végre í Bécsben is belátni, hogy az óraműszerűen bonyodalmas es rossz lövésű Augustin-féle kocza-puskával tovább nem lehet boldogulni, és elfogadták Lorenz hadszer- gyári művezetőnek csappantyús elsütésű, huzagos (vontcsövű) puskáját, mely az akkori hadműszaki fejlettség I színvonalán volt.

Az eddig említett puskák még mind elültöltök I voltak.

Midőn aztán az 1866. évi hadi válság után arról j kellett gondoskodni, hogy az időközben közössé vált „osztrák“ hadsereg minél előbb gyorspuskákat kapjon, átmeneti fegyver gyanánt Wcinzl bécsi iparosnak fedős závárzatai hátultöltő puskáját fogadták el, illetőleg a Lorenz-féle elöltöltő puskák teljes készletét Wänzl szerkezete szerint hátultöltőkké alakították át.

Senki sem gondolt akkor arra. hogy ily rendszerű 1 puskákból talán új beszerzések is teendők. Miután : pedig a lpzös-hadsereg létszáma időközben fölemelte- í tett, valamint a két honvédség felállítása is megkezdődött, a Wanzl-féle puskánál jobb szerkezetű új rend- I szert kellett megállapítani; Fáj különféle mutatványfegyver közül az illető kísérletező bizottság Werndl József steyri fegyvergyárosnak hátultöltő-puskáját fo- I gadta el.

A Werndl puska ma már csak a népfölkelés táraiban őriztetik. 1889-ig azonban a hadsereg és a honvédség ezzel a (kielégítő jóságú) kézi lövőfegyverrel volt ellátva; azóta a Manlicher-féle ismétlő-puskát kapta.

Ez azért történt, mert az egytöltő puskák gyors- tüzével sehol sem voltak megelégedve, és miután a csendőrség fejlettebb szerkezetű és gyakorlatilag bevált tárkarabélya biztos utat mutatott a feltalálóknak a fegyver-szerkezetek további sikeres javításaira, hosszas | erőlködések után Mannlicher bécsi gépészmérnöknek sikerült, ismétlő-puskáját előbb Bécsben, azután pedig némi változtatásokkal több külföldi hadseregnél is el- I fogadtatni. Ámbár e szerkezeti változtatások nem min- ; dig javítások is, a külföldi hadseregek Manlicher puskái mégis némileg tökéletesebbek a üdénkénél, mint ez ké- j söbbi készítésnél, okszerűen máskép’ nem is lehet.

Gyalogságunk ismétlő-puskáinak e kissé tökéletlenebb volta azonban mitsem nyom a harezok serpenyőjében. Nagyobb baj az, hogy úgy nálunk, mint a külföld legtöbb hadseregénél nem szálltak le — mindjárt az ismétlő-puskák behozatalakor — a kalibernek (csőfuratnak) még alkalmazható legkisebb mértékére, mely is 5 és 65/i0 milliméter közé esik.

Európában sok milliót lehetett volna már a különféle államkincstáraknak megtakarítani, ha az új felfegyverzések menetét nem kizárólag a külpolitika földalatti lávahullámzásai irányoznák és ha az illetők kevesebb idegességgel és több divináczióval járnának el.

Nem mindig igaz bizonyos fegyvertechnikusok ama ijedelmes állítása, hogy amint egy feltaláló „korszakot alkotó“ szerkezetét a hadügyi kormánynak bemutatja, | a monarchia rögtön védtelenné, összes fegyverkészlete [pedig elavult lövőfütykösök érdekes .gyűjteményévé j válik.

Mindamellett nem lehet eltagadni, hogy a kis ka- j liberü puskák, melyek most a tervezgetés napirendjén vannak, kiváló jó tulajdonságokkal bírnak és gyalogságunk bennük a mostaninál jóval tökéletesebb fegyvernek örvendene.

A mai gyorstüzü világban az nagy haszon, hogy egyenlő teliernél több kisebb kaliberű töltényt vihet a katona magával, valamint többet szállíthat a század lőszerkocsija is. Minthogy a puskánál mindig az lesz a fődolog, hogy találjunk is vele, — a kis kaliber e tekintetben jóval fölülmúlja a 8 milliméterest is, miután lövedéke (golyója) feltűnően alantabb jár a föld felett, vagyis sokkal laposabb ívben repül a czél felé és ezáltal biztos találást hoz létre még akkor is, ha a katona nem ismeri pontosan a lőtávolságot, sőt ha esetleg a ezélzókészüléket (irányzékot) nem épen a legpontosabban igazította is volna be.

Ehhez képest a kisebb kaliberű puskánál könnyen lehet a 2500 lépésnyi hordás-távolságig oly irányzékot alkalmazni, mely a mostani huszonötféle beigazítás számát talán ötödrészéig, vagy még alább szállítja le.

Csak aki már látta a közönséges embert, az átlagos katonát a harezok dúló zivatarai közepette, — csak az tudja kellőképen méltatni a gyalogkatonának minél egyszerűbb czélzófcészülékét. A legtöbb katona nagy izgatottságán és eszméletük részben való elvesztésén kívül a harezban mutatkozó aránylag csekély lőtalá-