Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-22 / 43. szám
közönségesnél sokkal nagyobbra kellene venni, hogy több viz folyhassék össze azokban. Városunk éjjeli világításával nem lehetünk megelégedve. Nagyszombatról és Szentesről olvastuk az imént az újságokban, hogy találtak oly vállalkozót, ki épen annyi költséggel, mint amennyibe a kőolajlámpák kerülnek, azt a két várost villamos fénynyel látja el. Igazán nagy hálára kötelezné e várost az a gyárvállalat, mely hasonló ajánlatot tenne a tanácsnak. Méltó volna az ily vállalkozó arra, hogy diszpol- gárrá választassák. A lőház oly gyöngye e városnak, melyet máshol jobban tudnának megbecsülni. Se hús, se hal e szép kicsi telep, hol lőni csak elvétve szoktak, de mert még mindig „lőház“ a neve, melynek lőterme és lőpályája van, senki sem mer ezek helyébe egyéb szórakoztató helyiségeket (lugasokat stb.) alkalmazni. Pedig ha azt tennék, volna Vácznak tágas szép mulatóhelye ; igy azonban sem ez, sem igazi lő- háza nincs, mert ilyen azon a helyen nem is lehet, ha a legújabb szerkezetű lőfegyverekkel akarunk czélba lőni. Ezek használatára más alkalmasabb lőtelepet kellene az illetőknek kiszemelni, ha a lövő-sportot tovább is űzni kívánják. A lőház adósságai is csak akkor fognak törlesztetni, ha ott egy látogatott és többet jövedelmező mulatóhely lesz, hová bizonyos napokon a nagy közönség is betérhet, hogy a vendéglős több bért fizethessen. Ha ily módon sikerülne a lőházból többet nyújtó szórakoztató telepet csinálni, városunk egy vonzóponttal gazdagabb lenne. És most Vácz legnehezebb kérdéséhez — a színház ügyéhez — érkeztünk. E sorok írója 9, vagy 10 esztendeig igen sűrűén látogatta a bécsi udvari színházakat, sőt egy ideig bírálatokat is irt az ottani előadásokról. Azt gondolná tehát az ember, hogy ily előzményeknél az illető csakis oly színházban találhat élvezetet, melyben csupa elsőrendű művészek játszanak. Pedig nem igy áll a dolog. Épen oly ember, ki némi tanulmánynyal követi a szini- előadások folyamát, fog gyakran ama nagyon is ki- czirkálmazott előadások után, egyszerűbb színjátszókat szívesen meglátogatni. — Higyjék el nekünk, bizonyos eredeti naiv zamata van azoknak a vidéki szinielőadá- soknak, — hacsak nem csupa szinfalszaggatókkal van dolgunk — melyet nem találni elsőrendű művészek előadásainál. Ha nem igy állna a dolog, bizony alig gusztálná a fővárosi közönség Krecsányiékat és a többieket. Szóval, nincs okunk annyira irtózni a váczi szini- előadásoktól, hogy évről-évre teljesen bukni hagyjuk az illetőket. Nem is kerül az a színház télen annyiba, mintha az illető napokon este 7 órától 10-ig kis csöndes ferblicskét szoritgatunk. drága bornál és nem olcsó szivarok füstjénél. A színház ügye nálunk azon fordul meg, hogy két-két évi előfizetésre kötelezzük magunkat, mint bizonyos társulatok közleményeire („Századok“, „Természettudományi Közlöny“ stb.) gyakran hosszabb időre is előfizetünk. Ha külön szinpártoló egyesület venné kezébe az ügyet, elegendőt tenne, ha bármelyik vendéglőnk termében egy-két télen át összegyűjteni bírná a közön? séget. Kezdetnek ez is sok volna az eddigi állapotokhoz képest. Igaz, hogy ha városunkban a fentebb említett intelligens elemeknek letelepedését előmozdítani óhajtjuk, egy még oly szerény külön színház létesülése kiváló eszköznek fogna bizonyulni. Erre azonban most csak az utat lehet előkésziteni az előbb javaslott szövetkezéssel. A polgármester a múlt évi tiszti jelentésben igen helyesen jegyezte meg, hogy mily előnyös volna Váczra nézve, ha itt úgy mint régen, sorhadbeli katonaság is állomásoznék. Főleg akkor bírna ez városunkra nézve vonzó erővel, ha valamely gyalogezrednek törzsét a zenekarral együtt sikerülne ide áthelyeztetni. Alig tudják oly helyen, hol katonazene nincs, hogy mennyire járul az hozzá az illető városban való tartózkodásnak kellemesbé tételéhez. Főleg azonban a sorhadi katonaságnak állomásozásából városunkra háruló anyagi haszon szempontjából óhajtandó, hogy fokozott erélylyel látna hozzá hatóságunk e kérdés megoldásához; — reméljük, hogy ha m i kezdünk ez ügyben deputácziózni, több sikerünk lesz, mint például az egyetemet most hajhászó pozsonyiaknál: és szegedieknek. Továbbá arra is kellene törekednünk, nem pedig végképen lemondanunk, hogy a nógrádi széntelepekhez vezető viczinális vasút, Váczról kiindulva, vagy legalább is mint szárnyvasut, érdekünk figyelembevételével épi- tessék. Mert ha több gyárat akarunk itt felállítani, olcsó munkások mellett, a szén ára sem utolsó tényező ily mütelepek létesítésénél. Ily vasúti összeköttetésnél piaczunk is kissé olcsóbbá tétetnék és mellesleg vasárnapi kirándulásokra is nyílnék alkalom, a szomszédos Nógrádmegyének várromok födte szebb vidékeire. Ezzel czikkünket mára befejezve, az ezen fontos tárgyra vonatkozó egyéb észrevételeinket más alkalomra halászijuk. D. I. Mezőgazdasági szövetkezetek. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknek általános és jellemző vonása, hogy a mezőgazda- sági érdekeket szolgálják, a mezőgazdaságot és a mezőgazdaságban elfoglalt népesség jólétét akarják emelni. Ezen általános czélon belül minden egyes szövetkezet külön czél megvalósításán törekszik. Ezt a külön czélt gyakran az egyes vidékek külön viszonyai szabják meg s ebből következik, hogy vannak oly szövetkezetek, melyek csak bizonyos vidékeken indokoltak. De ezen külön czélok közt sok olyan van, melynek szüksége minden vidéken felmerül s ezért vannak oly szövetkezetek, melyeket minden vidéken és minden egyes községben meg lehet alakítani. A hitelszövetkezetről nem kell szólnunk. Ez tulajdonképen alapja és támasza a többi mezőgazdasági szövetkezeteknek, melyet akár mint alkalmi egyesületek, akár mint valóságos szövetkezetek alakulnak meg. A hitelszövetkezeteknek kell a mezőgazdasági szövet— Csak lassan! Ez igy nem megy. — De megy! Akarja, nem akarja ? Megyek más ügyvédhez. — Akarom ! Elfogadom az ügyet. — Kezet rá. Kezet fogtak s az ügyvéd megcsókolta a meleg asszonynak izzó kacsóját. II. Pista és Laczi tanácskozásra gyűltek össze. Laczi elől már két nap óta el van zárva a Zsuzsika bu- doárja s az asszonyka nem is fogadja. Pista elhozta a válópör üzenetét. Laczi jót nevetett rajta. Kisült, hogy a „Teri“-vei jelzett levelet „Teri“ irta, egy az életben és Írásjelekben egyformán slend- rian közös barátjuk. Erre mindaketten jót nevettek. De hogy a jó tréfát folytassák, még egyetmást megbeszéltek. Az bizonyos, hogy Zsuzsika most is szereti Laczit, különben nem volna úgy felháborodva a képzelt csalfaság miatt. Délután az ügyvéd fölkereste Zsuzsikát. — Asszonyom! — szólt arczából kikelve. Ön férjétől válni akar. A meglepett asszonyka dadogva felelt: — Igen, de igen! . . — Rögtön? . . Holnap, vagy még ma? — szólt izgatottan Pista. — Még ma! . . felelt inkább ijedten és kérdőleg az asszonyka. — Jó, akkor röviden végezünk! — De az Istenért mi baja ? — Megölöm! . . Megölöm azt az embert! — Ugyan . . . Ne féljen asszonyom! Holnap ilyenkor ön fiatal, szép, vagyonos özvegy lesz. Megsértett, rútul megsértett, amikor én az ön becsületét és az ő boldogságát akartam megvédeni. Kihivattam . . . Három golyóváltás 20 lépésről, aztán kard a végkimerűlésig . . . Vért ontok, vérét veszem annak az embernek . . . Zsuzsika elsápadt s remegni kezdett. — De az Istenért, csillapuljon. — Nem lehet asszonyom! — toporzékolt tovább Pista. — Látja ön azt a galambot a templom falán ? Innen az ablakból biztosra veszem, pedig jó 50 lépés. Ne féljen! Önt is megszabadítom a férjétől. — De ügyvéd ur . . . — Csak semmi hálálkodás! Ilyen gyorsan még nem végeztek válópört. Isten önnel, asszonyom! Megyek a pisztolyomért, kardokért. Isten önnel! Zsuzsika alig volt képes visszafojtani a rémület kiáltását. — Megöli! És miattam! Csinkosa leszek, pedig Laczi talán nem is olyan bűnös! Nem, nem ezt nem engedem! Miattam nem fog vér folyni! A férjem vére, a férjemé, akit szeretek, igen, igen, akit nagyon szeretek ! . . . . . Laczi néhány perczczel később Zsuzsikánál volt . . . Zsuzsika egy pillanattal később a Laczi karjaiban volt s a legforróbb csókok a Laczi ajkain égtek . . . — Egy kérésem van! — szólt könyek közt a menyecske ? — És ez a kérés ? — ígérd meg, hogy nem párbajozol? — Holló, ez nagy kérés! — Hogy holnap, meg holnapután nem párbajozol. — No azt megígérem ! — És bocsánatott kérsz Pistától. — Igen! de te is megígérsz valamit. — Mindent ? — Mindent. — Plogy el nem válunk! — Soha! — És hogy szeretni fogsz! — Mindig ! . . * * * Bezzeg volt kaczagás, mikor a Laczi meg a Pista párbajhistóriája nyilvánosságra került . . . Zsuzsika nevetett rajta legtöbbet . . . J. kezeteket a kellő és szükséges tőkével ellátniok. Mi éppen azért feltétlenül szükségesnek találjuk, hogy előbb hitelszövetkezet s csak azután alakuljon mező- gazdasági szövetkezet. Nem tulajdonképi mezőgazdasági szövetkezet a szoros értelemben vett fogyasztási szövetkezet, melyeknek az a feladata, hogy a tagokat esetleg a nem tagokat is általános fogyasztási czikkekkel lássa el. Ily szövetkezetét azonban minden, még oly kis faluban is lehet alkotni, sőt határozottan szükséges és hasznos az ily szövetkezetnek alkotása az oly vidékeken és községekben való alakítása, melyeket vegyes foglalkozású népesség lakik, melyekben a föld nem termi meg a szükséges élelmi czikkeket, különösen a kenyérnek valót. De már itt megjegyezhetjük, hogy a fogyasztási szövetkezetek csak akkor fognak tulajdonképen felvirágozhatni, ha egyszersmind országos bevásárló szövetkezetre támaszkodhatnak, a melynél beszerezhetik évi szükségleteiket. Már a mezőgazdasági szövetkezetek körébe tartoznak a szorosabb értelemben vett fogyasztási szövetkezetek, melyeket részünkről bevásárló szövetkezeteknek nevezünk. Ezeknek feladata, hogy a gazdaságban szükséges eszközöket, szereket, anyagokat és vetőmagot és a háztartásban nélkülözhetlen tüzelőanyagot nagyban bevásárolják és kicsiben eladják. Nem feltétlenül szükséges, hogy a jelzett bevásárlások eszközlésére formaszerű szövetkezet alakuljon, hanem alakulhatnak alkalmi egyesületek, vagyis összeállhatnak pl. a gazdák kiknek bizonyos vetőmagra, vagy mondjuk, tüzelőanyagra van szükségök s a szükségelt mennyiséget közösen vásárolják meg s maguk közt elosztják. Az e nemű szövetkezetek különösen alkalmi egyesületek első sorban és a legkönnyebb alakíthatók, különösen ott, hol mint Pest, vagy Borsodmegyében a hitelszövetkezeteknek már van központja, mely az e nemű szövetkezetek és alkalmi egyesületek bevásárlásainál közben járhat. Ezek a szövetkezetek is azonban akkor fognak virágozni és különös előnyöket elérni, ha országos szervezetük vagyis országos képviselőségök lesz, mely a szükséges czikkeket tömegesen és az első forrásnál rendelheti meg. Ezekhez a szövetkezetekhez közel állanak azok, melyek nagyobb és drágább gazdasági gépeknek, apaállatoknak közös használatra leendő beszerzése végett alakulnak. A kis gazda anyagi erejét pl. a gőz-cséplő, de még a jelentékenyen olcsóbb járgány beszerzése is nagyon túlhaladja. De ha többen, esetleg számosán egyesülnek, a jelzett gép beszerzése nem tartozik a lehetetlenségek közé s azt mindegyik használhatja a megállapított sorrendben. A gőzcséplő még azzal az előnynyel is járhat, hogy a mozdonyt cséplés után használhatják a szövetkezeti malomban, a szövetkezeti szeszfőzdében, vagy czukorgyárban. Bikát ugyan nálunk a községek tartanak, de azt hisszük, hogy ebben a bikatartásban nincs valami nagy köszönet s kis gazdáink okosan tesznek, ha maguk szereznek be maguknak bikát. Különben ezt meg is kell tenniök, a mint megszűnik a közös legeltetés. Mindezek a szövetkezetek és alkalmi egyesületek — nem nézve a tulajdonképen már a termelő szövetkezetekhez tartozó s eddig csak mellékesen említett malmokat, szesz- és czukorgyárakat — csak arra jók, hogy leszállítsák a termelési költségeket és apasszák a gazdák háztartási kiadásait. Gondoskodni kell arról is, hogy a gazdák a lehető legjobb áron értékesíthessék terményeiket. E czélt szolgálják az értékesítési szövetkezetek, különösen a szövetkezeti magtárak, a pincze-egyletek. A kis gazdát, kinek csak kevés eladni való gabonája van, nem keresheti fel a nagykereskedő, vagy malom megbízottja. Ez utalva van a falusi kufárra, ki természetesen nem is adhatja meg a teljes árt és pedig nemcsak azért, mert maga is csak a nagy- kereskedőnek, vagy malomnak, vagy ezek megbízottjának adhatja el az apródonkint összegyűjtött gabonát hanem azért sem, mert az apródonkint összegyűjtött gabonának raktárt kell tartania, azt meg is kell rostáltatnia, tisztitnia, válogatnia és összevegyitenie, hogy egyforma árut adhasson át. Körülbelül igy van ez a szőllős gazdáknál. A kis szőllős gazdákat nem keresheti fel a nagykereskedő, vagy megbízottja, nemcsak a sok járás-kelés miatt, hanem azért sem, mert minden pin- czében izre s színre nézve másféle bort talál s az ily különféle borokat különösen külföldre való szállításra nem használhatja. Ha a szőllős gazdák közös pinczét tartanak, a kereskedő egy helyütt nemcsak nagyobb mennyiségű, hanem egynemű borokat is talál. A közös magtár, a közös pincze és kezelés .által a gazdák nagyobb árakat érhetnek el s az értékesítési szövetkezetek által a kis gazdák maguknak a nagytermelők előnyét biztosíthatják. A nagytermelők nemcsak az által érnek el nagyobb árt, mert nagyobb mennyiséget, hanem azért is, mert egyforma minőségű árut szállítanak. De a mezőgazdasági szövetkezetek még koránt sincsenek kimerítve a fogyasztási, bevásárlási és eladási szövetkezetekkel. Ezekhez még járulnak a termelőszövetkezetek, különösen a tejszövetkezetek, melyekhez a kisgazdáknak fordulniok kell, ha tejüknek használ akarják venni. Szövetkezet alakítása által a tejet, mely ma többnyire a ház körül elkallódik, értékesíthetik akár mint tejet, akár mint vajat, túrót, sajtot. Különösen fontos a tej értékesítési szövetkezetek alakítása a felvidéken és Erdélyben, s itt különösen a havasokon. Kis gazdáink attól sincsenek elzárva, hogy közös erővel és akarattal a mezőgazdasági gyári ipart gyakorolhassák. Maguk állíthatnak fel gőzmalmot, szeszgyárat, czukorgyárat, eczetgyárat, sörgyárat s ezen az utón is jobban értékesíthetik terményeiket és munkájukat. A szövetkezés tehát módot nyújt a kis gazdáknak, hogy jövedelmüket, minden irányban gyarapítsák. Használják is fel a szövetkezést a saját javukra. Vegyék fontolóra, hogy csak az egyes ember tehetetlen,
