Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-22 / 43. szám

XV. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 43. szám. Vácz, 1893. októb Vácz fejlődésének föltételeiről. Mindig különösnek tűnt fel elöltünk, hogy ily kedvező fekvésű város mint a miénk, a főváros közel­ségét és egyéb előnyeit oly keveset tudta eddig saját hasznára fordítani. Városunk akkor fog nagyobb mértékben föllen­dülni, ha több vagyonos és intelligens elemet bírunk ide vonzani. A gyáros és egyéb vállalkozó, ha nincs valamely általa feldolgozandó nyersanyag lelőhelyéhez kötve, mindenesetre szívesebben telepedik le a közlekedő­eszközök főbb vonalai mentén, valamely nagy város közelében, mint a világtól félreeső eldugott fészkekben. Megtelepedésének föltételéül azonban az ily vállal­kozó ama nagy város melletti községtől vagy kisváros­tól megkívánja, hogy a czivilizált életmódnak nehány kényelmi és szórakoztató berendezésével is bírjon, mert máskülönben a félreeső (olcsóbb) helyeken is meg­lehet élni. A városunk föllendülését előmozdító nagyiparosi elemen kívül továbbá számíthatnánk esetleg több itt telelő, sőt városunkban állandóan le is telepedő vidéki földbirtokosra, valamint a nyugalmazott katonatisztek­nek és polgári nyugdíjasaknak a mostaninál nagyobb kontingensére is az esetben, ha közberendezéseink lényeges javulása folytán, városunk az intelligens lakónak kel­lemesebb tartózkodóhelyül szolgálna. Az e tekintetben teendő intézkedések felsorolása előtt azonban ismételve hangsúlyozzuk annak szükségét, hogy megelőzőleg ama nyaralótelepek létesítése iránt kellene a hatósági tárgyalásokat megindítani, melyekről lapunk folyó évi 42. számában — „A váczi nyara­lókrólu czim alatt — nézeteinket kifejtettük. Egyéb okokon kívül főleg azért helyezzük e tenni­valót előtérbe, mert az itt nyaraló fővárosiak évről- évre bevinnék városunk jó hírnevét a központba és egyiknek-másiknak közülök sikerülne is néha egy-egy Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). uj nyaraló-épittetőt, sőt olykor talán nehány állandóan letelepedőt is körünkbe vonni. Lassú tempóban menne bizony eleinte az egész. De türelem és kitartás nélkül, még kisebb dolgoknál sem bir az ember sikert érni. A nyaralókról még csak azt említjük meg, hogy e tekintetben már közelebb kellene valamit a városnak tenni, mert ha a budapest-esztergomi vasút a jövő évben elkészül, veszedelmes versenytársunk keletkezik nyaralók tekintetében ama kies vidéken, melyen az uj pálya átvonul. És most térjünk át ama vágyakra, melyek meg­valósulásával szülővárosunk leendő nagyságát előmoz­dítani véljük. Vácz már természetes helyzeténél fogva sem nyújt­hatja a kellemes és aránylag olcsó megélhetésnek ama föltételeit, melyekben például Ausztria városainak gyön­gye : Grácz bővelkedik. Mindamellett mily nagy különbség van úgy vidéki báj, mint városias jelleg tekintetében Vácz és például Halas, Körős stb., sőt a régi érseki székhely: Kalocsa között is. Ki fog amott letelepedni, ha például munkában kifáradt és pályafutását zajtalanabb helyen, de mégsem csupa pajta és karám között óhajtja jól megérdemlett kényelemben és megfelelő szórakoztatással is befejezni. Szóval Vácz nem oly rideg és unalmas még most sem, midőn régi jó kedvét afilokszera vasztatriksz ugyan­csak alaposan elvehette; sőt nem is gyanított szép fejlődésre van hivatva, ha teszünk, áldozunk érte. Szép dolog a kaszinó meg a löház, főleg ha egyik­nek sincs adóssága. Csakhogy e kettő még sem pótol­hatja azt, a mit a czivilizált ember legelőször is keres ily előkelőbb helyen, t. i. egy tisztességes téli-nyári fürdÖházat. Enélkül nem jő ide bizony nekünk senki egész éven át való lakásra. A nyaraló közönségnek elegendő, sőt talán kedvesebb lesz a mi Dunafürdőcs­IIIIIIIETÉKEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl l-t é r : sora ........................................................SO kr. Bélyegillctélc minden beiktatásnál SO kr. kénk, akár Mehádiánál is; de a hűvösebb évszakban nem minden ember szeret le a Császárfürdőbe szalad­gálni, hogy ott heti, vagy kétheti nagy mosakodását végezze, mert e kirándulással olykor egy kicsi meg­hűlés is járhat. Ha persze vízvezetékünk volna, itt is csináltatnának vagyonosabb polgártársaink házifürdókét; de vízvezetékünk nincs és a város korlátolt anyagi viszonyainál fogva, e nemzedék reá még nem is gon­dolhatván, marad minden a régi állapotban. Mindamellett a 14,500 lakost számláló Vácz nem maradhat mindenkorra állandó fürdő nélkül. — Más városok igazgatása szerte vállalkozik községi fürdők fentartására, mert ha nincs vállalkozó, egyik legközön­ségesebb kötelessége a hatóságnak, hogy közfürdőről gondoskodjék. Meglehet, hogy talán még jó üzletet is csinál belőle. Ha akarjuk, hogy Vácz színvonala emelkedjék, akkor létesítsünk fürdőt mielőbb, mert ez nemcsak az egészség és köztisztaság, hanem úgyszólván a dekórum kérdése is, mely nem illetheti talán Kóspallagot, vagy Füzes­gyarmatot, de ily ősrégi székhelyen senki sem igno- rálhatja azt. Csatornákat szépecskén kezdettünk építeni, a kö­vezéssel pedig még szebben haladtunk előre. Ha ez igy folyik tovább 5 vagy 6 esztendő lefolytéval kevés hiány lesz e tekintetben. Ivóvíz dolgában azonban már több a kívánni való. Minthogy a vízvezeték egyelőre szóba sem kerülhet, más módok után kellene jobb ivóvíz szerzése végett körültekinteni. Minthogy az artézi kutak is igen költségesek, nehány oly nagy közkutat kellene megfelelő pontokon ásatni, melyek a felső talajvíz rétege alá, a tulajdonképeni forrásrétegig érnének, amire a közönséges házi kutak ásásánál csak ritkán figyelnek. A javaslott közkutak aknájának átmérőjét is a A „Váczi Közlöny“ tárczája. Klárika csárdás.*) II. kiadás. Szerzé Darázs Miska. Szövegét irta: Zoltán Vilmos. (Kiadja Valentin Károly fia Pécsett- Ára 1 frt.) Kertben egy rózsafa, rajta virág, Hajlik a, hajlik a rózsafaág, Rajta dalol, zokog a csalogány : Fáj szive hütelen párja után. Búsan epedve a méla dalon Lányka bolyong el a kerti utón. »Itt sírok énekeden egyedül, Kedvesem elhagyott hűtelenül. Énekelj, énekelj kis madaram ! Árva szivemnek is bánata van. Mig szavad’ hallgatom bús utamon, Tán zokogó dalod’ eltanulom.« Azt beszélik, nincs már többé hű legény Tíz lánytól is visel rózsát a szivén, Hajlik ide, oda is, hajlik jobbra, balra is Valamennyi legény csak van, mind hamis. Mint a legény, épen olyan a leány Ma utánad eped, holnap más után ; Hajlik ide, oda is A zúzája is hamis, Leány vagyok, olyan vagyok magam is! Zoltán Vilmos. *) Küry Klára a népszínház kiváló tagjának ajánlva. Dankó Pista legújabb nótái. l-ső füzet (Kiadja Valentin Károly fia Pécsett. Ára 60 kr.) 1. Hallod rózsám Katika. Hallod rózsám Katika, Katika, Kell e doktor patika, patika ? Ha kell doktor, ha kell a patika Katika jer ide a karomba. Addig csűröm csavarom, csavarom, Segítek én a bajon, a bajon, Ha két karom átölel Katika Az lesz a doktor meg a patika. 2. Száraz malom van a falu végén. Száraz malom van a falu végén A rózsám a molnárja, molnárja, Minden reggel ki-kijárok hozzá, Csókot hintek reája, reája. Jaj Istenem de édes is a csókja, Jaj de hamis, jaj de nagyon hamis Mézet tart a szájába, szájába. Dankó Pista. Váljunk el . . . A szép asszony összemorzsolta kacsóiban a levelet. — A nyomorult még sérteget! — kiáltott harag­gal s piros arczát égető láng öntötte el. Fehér otthonkájának bő ujjába temette el arczá- nak pirosságát és uramfia! — zokogott, sirt, mint egy tehetetlen gyermek. Pedig nem tartozott a hamar siró, hamar kaczagó asszonyok közé . . . Szenvedélyes, heves vérű asszony volt. Szemében lobogott a szilajság lángja, ajkairól annyi dacz duz­zadt elő vérpirosán, hogy attól sok féltékeny szerel­mes megijedt volna. Csak Thury Laczi nem ijedt meg tőle . . . Neki sikerült a várat hatalmába keríteni és Vér Zsuzsika harmadfél évvel ezelőtt a farsangon kapitu­lált, azaz készségesen eljegyeztette magát Laczi által. A „holtomiglan“ se került valami nagy fáradtságba. Zsuzsikát nehezen lehetett meghódítani, de mikor már meghódolt, akkor aztán őrülten szeretett. Boldo­gabb ember kevés is volt a föld kerekségén, mint az én Laczi barátom. Hja, persze Pestre költöztek fel s az asszonykának volt része színházban, hangversenyben, zsurokban, mulatságokban; a lóverseny se maradt el egy szezonban se. Persze, két esztendei édesség már kezdett egy ki­csit sok lenni. Laczi, hogy a felesége el ne unja ma­gát, Pistát küldte melléje udvarolni; Pista ügyvédem­ber lévén, rögtön észrevette, hogy a menyecske duzzog, egyre jobban duzzog. — Itt valami baj van! . . gondolta magában s rögtön kutatni kezdett a háttérben. Zsuzsika csakhamar elő is rukkolt. — Nem vette észre?! Ön nem vett észre semmit? — Semmit, asszonyom! — Hja, önök rövidlátók, ha a saját hibáikról van szó ! — Ugyan Zsuzsika, hát beszéljen ! — Hetek óta gyanúm van, hogy a férjem megcsal! A múltkor itt szemközt, a virág kereskedésben jártam egy szál rózsáért. Remek virágcsokrot láttam. Mit gondol, ki rendelte? — Ugyan ki? — A férjem uram! És kinek ? — Kinek . . . — Nem nekem! Érti! Valaki másnak rendelte. Ki lehet az? Kutatni kezdtem a zsebeiben, a tározó­jában, a fiókjaiban s most megvan! Itt van, olvassa! Pista átvette az összegyűrt levelet . . . „Kedves Laczi! Ma este egyedül vagyok. Nem jönnél föl? Forró tea vár. Remélem, a kis pajkoskád nem haragszik meg, hogy elcsábítalak. Ölel Teri.“ — No ez jól néz ki! — kiáltott fel Pista. — Ugy-e? Ez csak válópör, nemde? — No no, Zsuzsika ! — Válunk, válunk! punktum! Ön elvállalja az ügyemet! Érti, ügyvéd ur, gyorsan válni akarok. Hol­nap, vagy még ma! EEÓFIZETESI Á R 4: negyed évre 1 frt í>0 kr. Egyes szám ára: !í> kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents