Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-08 / 41. szám
XV. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Vácz, 1893. október 9. 41. szám. KJaŐFIZETÍ!$I ÁRA: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HIKOETi^EK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. jV y i 1 t-t é r : sora.........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 110 kr. ltjaink a hadseregben. Katonai kézből kaptuk lapunk számára a következő vezérközleményt, melyet minden megjegyzés nélkül közlünk : Ma, midőn a hagyügyi kérdés oly fontos szerepet játszik a politikai életben, nem lesz talán érdektelen néhány szót szólani hadseregünkről és az ez által leginkább érdekelt magyar ifjakról. Miért nincsenek a mi ifjaink kellőképen képviselve a hadseregben? Ez a legnevezetesebb kérdés, a melyre azzal argumentálnak, mert a hadsereg nem magyar, nem nemzeti, hanem német. Ez nem áll, mert a hadsereg sem nem német, sem nem osztrák, hanem osztrák-magyar, tehát éppen annyira magyar, a mennyire osztrák. A hadseregtől, mert a kommandó-szó német, épp úgy távol tarthatnák magukat a különböző, monarchiánkbeli szláv elemek, mint a magyar, pedig ezek szép számmal vannak képviselve ott. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ők is egy külön hadseregről álmodozhatnának, de ők ezt a meglévő osztrák-magyar hadsereget, gyűlölhetnék a kommandójáért. Nem teszik. Az igazat megvallva, én annak okát, mert a magyar elem gyengén van képviselve a hadseregben, egészen másban látom. A hiba nemcsak a hadsereg idegen s nem egészen népszerű szellemében, melyen ami ifjaink volnának hivatva változtatni tömeges be- S lépés által, hanem első sorban ami ifjainkban ! magában van. Nézzük meg csak milyen az ami fiatalságunk. mely érettségi bizonyitványnyal hagyja el a középiskolát? (De nagy tisztelet a kivételnek !) I Egészen alaptalan volna az, amit egy fővá- I rosi magyar hirlap mond: »Egy osztrák gyerek, ! aki a negyedik gimnáziumi osztályból kerül ki, i erősebb tudással és humánusabb karakterrel bir, mint nálunk akár hány érettnek deklarált golyhó.« Kemény szavak, sok is talán, de van benne sok igaz. Sok okot mond a czikkiró a fenti sorokhoz, a többi között az előitéletet a »tanárok átlagos gyengeségét«, tehát a hiányzó fegyelmet is. És ez a fegyelem, ez az a bibi, amit ifju- uraink éppen nem szeretnek. Eddig otthon a dédelgetett ifjú volt az úr; a mama, a tata, a néni stb. keresték a kedvét s az iskolában is respektálták valamicskét azért, mert a tata úr; és most jön egyszerre a katonasághoz, ott aztán semmibe se veszik a praedikátumos származást, habt- achtba állitják a Janóval egy sorba, kinek az apja béres, esetleg a tatánál és az őrmester, aki megint véletlenül a famíliába, mint csizmadia inas volt bejárós, oda kiáltja az ifjúrnak: »egyenesen álljon, mellet ki, hasat be!« stb. Ez aztán persze sehogy se tetszik! Ez nem mulatság, nem bál, a hol henczegni és orrokat peczkelni lehet. Az ifjur azt hitte, hogy a kapitány is neki szalutál, mert önkéntes. Pedig oh, mily csalódás; két hét múlva a Janó is kap csillagot s az ifjur — átok rád hadsereg! még annak is szalutálni kénytelen. Haza siet keserű panaszra a mamához, még rina is, de rested, mert már érett ember. Hanem a mama átlát a szitán és igyekszik megvigasztalni a boldogtalan fiút, kit ez az esztendő megöl. Ne busulj fiam, csak egy évig tart, aztán besegitünk valami hivatalba, akkor is ur leszesz ! A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Vén gyümölcsfa . . . Vén gyümölcsfa áll a kertben Elhagyatva1 árván Sárga levél, fonyadó lomb Girbe, görbe ágán. Gyümölcsét már rég leszedték S most pihenni készül Takarója mind lefoszlik Még se fél a téltül! Jég, fagy éri, szél czibálja Sok sebet ejt rajta, Elet nélkül vár tavaszra Piügyet sosem hajtva. Vén öreg fa ez a sorsod Megpihensz a télen Hosszas álmod, nagy halálod Hogy örökös légyen ! Hátha én is erre jutok S szép tavaszra várva Rideg őszszel mind lefagy majd Szivem fényes álma ? ! . . . Lévay Mihály. Teremtöhöz. Ha én rám bíztad volna Istenem E földtekét benépesítenem. Főgondom szen.elem von’ arra, hogy — Ha már a hókebel itt ennyi sok — A szép leánynak szive is legyen ! Balázs Zoltán. A pech. Irta: Szabóniusz, Méltoztatnak még talán emlékezni, hogy én a nagy szerelemmel szivemben rohanvást igyekeztem kézbesíteni a talált illatos kis zsebkendőt ideálomnak, hogy már egyszer hadd ismerkedjem meg vele valamicsodásképpen. Említettem, hogy tisztelt famíliája körében akkor éppen heves kontroverzia keletkezett az iránt, mint lehetne a napi kiadások s bevételek aránytalanságából származó dificzitnek gátat vetni, illetve a havi bud- getet czélirányosabb alapokra épiteni. Többit is tudják. A nem számított csataratára megrökönyödtem és a sétapálczám elejtettem; zörej támadt, ajtó megnyílt s mivel az egyik hadviselő félben a prinezipálisomra ismertem, hát én valóban nagyon szerettem volna úgy köd előttem, köd utánam, a föld alá sülyedni. Azonban valamint manapság ilyen csodák meg nem történhetnek, azonképpen én sem sülyedtem a föld alá, hanem kiguberáltam a zsebkendőt. Ekkor én és az öreg elkezdtünk egymással kényesen farkas-szemet nézni, ami arra volt jó; hogy szépen kigondolt mondókám ékes frázisai mind kipárologjanak a fejemből. Vészes csend támadt körülöttünk, csak egy szemtelen dongó duruzsolt az ablakon. Utóbb azonban meggondoltam, hogy a harangok sem maradnak örökké Rómában, miért ne jönne meg az én hangom is P ! Szerencsére az asszony segítségemre volt, csakhamar elismerte, hogy a zsebkendő bizony a Margité; egyúttal kegyesen megkérdezte, kihez van szerencséje, nemkülönben megtudakolta, mint kerültem össze a zsebkendővel. Elrebegtem hát, (mert tetszik tudni, ilyen kritikus helyzetben az ember csak rebegni tud,) a nevem, meg a zsebkendő históriáját. Pontosan leírtam minden részletet, mely időben, hány lépésnyire találtam a Futterkrágli krajzleros boltjától. Sőt még azt is elmondtam, hogy éppen akkor egy veszett kutya garázdálkodott az utczában, a kiről azonban kisült, hogy nem veszett, hanem részeg, nem is volt kutya, hanem bádogos legény. Persze, önök kinevetnek engem; hjá, könnyű maguknak nevetni! Én is szebb mondókát gondoltam ki, dehát ember tervez, Isten végez ! Veszett kutyáról kellett beszélnem, meg pedig olyanról, a melyik nem is létezett. Nem is a német nyelv tartja vissza a mi ifjainkat a katonaságtól; alig van nálunk intelligens fiatal ember, ki németül nem tudna annyit, mint a mennyi szükséges, hanem a rend, a pontosság, kitartás s ezekkel járó szubordináczio. Már pedig szubordináczio nélkül nem nevelnek katonát sem Angol- sem Franczia- sem Németországban, de még Amerikában sem. A hadsereg fegyelme nem tűr semmi absztrakt kivételeket, sem fent sem lent! Minden katonának legelső és legszentebb kötelessége, hogy feladatának az utolsó hajszálig megfeleljen. Ehhez mi úri magyarok szokva kevésbé vagyunk és kiváltképen az, kinek módjában áll önkéntessé lenni. Ha mi a katonai szubordináczioval, a renddel jobban megbarátkoznánk, ha nemcsak az elő- itélet, protekczio volna irányadó, nem volnánk kénytelenek látni annyi visszaélést, mint amennyi előfordul a közügyek terén édes magyar hazánkban ! A hadseregben nincs politika és nincs nemzetiségi kérdés! Nem lehet! Egyesek botlásáért pedig nem szabad az egész intézményt elitélnünk. A katonától csak egyet követel a főhadur: hogy katona legyen! Végre pedig ha a katona sértve érzi magát bármely tekintetben, mindenkor elégtételt nyerhet, talán néha jobbat, mint a polgári törvények utján. Csakhogy kivételeket, milyenekre nálunk támaszkodni szeretnek, nem tesznek ott senkivel! Az ó-kortól kezdve le a legújabb korig minden államban a katona képezte a haza büszkeségét, erejét és mig nem szűnünk meg hadseregünket antipathiával sújtani, addig minMindazonáltal az asszonynak tetszett a beszédem; elmosolyodott rá s odaszolt. az urához, a ki még mindig nagy haragosan fújt a bajusza alá: — Látja, édesem, ilyen az igazi gentleman! Az életét sem vonakodik koczkára tenni, csakhogy nekünk gyönge asszonyoknak szolgálatot tehessen. Köszönje meg maga is Stopli úrnak szépen. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a gyönge asszonyokat igen erőteljes hangon emelte ki, de az öreget hihetőleg még mindig boszantotta a deficzit meg az én manipulácziom, miért is indulatosan felelt: — Tudom én, mi a kötelességem . . . Senkitől sem fogadok el tanácsokat! Majd kissé lecsillapulva felém fordult: — Önnek pedig kedves barátom kö . .. kö . . . eh ! üsse meg a menykö ! . . Ezzel nagy rohamlépésekben távozott, el nem mulasztván az ajtót úgy bevágni, hogy a házbeliek valamennyien földrengést észleltek abban a minutumban, Az asszony zavarba jött, én pedig azon tűnődtem, hogy voltaképpen kinek szánta a menykövet: nekem, a zsebkendőnek, esetleg az asszonynak vagy mind a hármunknak egyetemben? Találgattam, melyik volna czélszerűbb. Mig igy válogattam a mennykövekben, mint a tót a vadkörtében, arra az eredményre jutottam, hogy hiszen a princzipális nem is cselekedett olyan helytelenül, mikor elpályázott. Észrevettem ugyanis, hogy a harczias asszony, a ki ott maradt, tulajdonképpen egy igen fess, szemre- való hölgyecske. — Kérem, ne Ítélje el férjemet, szólt zavarát palástolva; rendkívül ideges ember s az imént nagyon felháborodott azon, hogy a cseléd felborította a mosdótálat — Igen, igen, ismerem a mosdó . . . azaz a szám- tanácsos urat, mondán álmélkodva az asszonyi találékonyságon. — Ugyan ? . . Ismeri ? . . .— De még mennyire! Ó az én princzipálisom.
