Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-08 / 41. szám

dig magunkat sújtjuk; önmagunkat dobáljuk sárral! A hadseregtől pedig elveszszük a kedvet, hogy vérét ontsa értünk, ha majd kenyértörésre kerül a sor.

Neveljük ifjainkat több fegyelemmel, szoktassuk a munkára, rendre, a lelkiismeretes igazságra, ne prédikáljuk azt a fülébe, hogy ő külömb másnál, mert véletlenül Csolnok- vári Csolnakoss. Tanulja meg, hogy először ember s mint ember végezze lelkiismeretesen, pontosan, becsületesen feladatát. Cz. I.

Levél Afrikából.

Szeretett szüleim és testvéreim!

Daya, 1893. augusztus 25.

Levelüket múlt hó 23-án kaptam meg, mely mint mindig úgy most is nekem a legnagyobb örömet okozta. Éppen készültem levelet Írni, mert már nyugtalan voltam az ön levelük késése miatt. Mint kedves papa Írja, tehát születési bizonyítványom a többi okmányokkal együtt már az alispánnál van ; tehát édes szüleim most már ez vissza nem hozható és e szerint vége! Hiába minden fáradozásuk! Eddig volt reményem, hogy megszabadulok, de most már nincs. Mindamellett ma oly jól találom mint itttétem alatt még soha. Adja az ég, hogy szabad legyek, de ha ez nem sikerül úgy szembe szállók a sorssal, nem okozok senkit, mint magamat és ilyenkor azt mondom, hogy a hibát én követtem el s ezt meg kell szenvednem. De mit beszélek, szenvedni hiszen férfi vagyok. Erős akarattal csekélységgé válik a legnehezebb vállalat.

Igyekezni fogok ismereteket szerezni. Ez némileg pótolni fogja a vesztességet, melyet másrészről szenvedek ; de azt a gyakori levélváltásuk talán kis részben pótolni fogja.

Legyenek nyugodtak miattam édes szüleim, a mily nyugodt már én is vagyok, mert ámbár Petőfi azt mondja : „Az emberiség második megváltója a szabadság“ én öt évre lemondottam erről, hogy e hosszú idő elteltével annál erősebben ragaszkodjam hozzá; ha sorozás alá kerülök, úgy folyamodni fogok, hogy halasz- szák el sorozásomat és ha itt kiszolgáltam, haza megyek és jelentem magam. Ámbár alig hiszem, hogy 5 évi Afrikában létem után valaha egészséges ember leszek. Látom azokat az embereket, kik már körülbelül kiszolgáltak és ezek után Ítélve otthon alkalmatlan leszek, fájdalom, de változthtni már ezen késő. És most miután már nyugodtabb vagyok tehát hozzá fogok édes szüleim utazásom és helyzetem részletes leírásához, mely tudom úgy édes szüléimét, mint testvéreimet érdekli. Utazásom Európától Afrikába.

Nancy 1893. május 30-án. Azon nap, midőn lépre vezetve beálltam a f'ranczia hadseregbe, még reggel 9 órakor szép reményektől dagadó szívvel és már 11 órakor lázas gondoktól majd szét repedő agygyal. Ekkor már tudtam, hogy meg vagyok csalva. Istenem mennyire változhatik az ember sorsa egy perez alatt.

Nancy május 31-én. A mai napot még az itteni kaszárnyában töltém fogyasztva a franczia állam kenyerét, melyért mint ujoncz még semmi áldozatot sem hoztam. Ekkor jutott eszembe, hogy ime megvalósulnak a gyermek ábrándok, melyeket a tropikus égalj képzelt szépsége szült, hova a holnapi napon leszek menendő.

Náncy junius hó 1-én. Lázam volt egész éjjel. Vasúti láz ez, mely nem szűnik meg, mig Marseillebe nem érkezem. 9 órakor reggel vonatra ültem Dyon és

— Ej hiszen ez érdekes. Foglaljon, kérem, helyet, édes Stopli úr!-Nemrossz, gondoltam és szaporán engedelmeskedtem.

— És szabad tudnom, — pardon az indiskreczió- ért, — micsoda rangban van alkalmazva?

— 0, az én rangom igen hosszú: napidijas számfeletti ösztöndijtalan számgyakornok-jelölt vagyok indokolt kilátásokkal, hogy a jövőre kineveznek a napidijak rovására ösztöndíjasnak, a mikor is ott leszek, a hol a mádi . . . akarom mondani, a mikor annyi pénzem lesz, hogy madeira bort iszom minden ebédután.

Látnivaló kissé, későn jutott eszembe, hogy lányos mamával beszélek. Ebben leli magyarázatát, hogy a madeira borral sem tudtam már imponálni eléggé.

Az asszonyka kissé elfintorította az orrát s váratlanul Margitra terelte a beszéd fonalat:-— Igaz, el is felejtettem mondani, milyen ügyetlen az én kis lányom. Képzelje csak, nem az első eset, hogy elveszti valamijét. A múltkor is igy járt a hangjegyeivel; szerencsére azokat is megtalálta egy jóra- való fiatalember s volt benne annyi udvariasság, hogy elhozta nekünk.

— Vagy úgy ? . . Ezt nem tudtam.

— Persze, hogy is tudhatná, de talán ismeri Szita Dénes urat, szintén pénzügyi kapaczitás, csakhogy már számtiszt ?

A „szintén“-re önérzetesen nyeltem, de a „csak- hogy“-ra elkeseredetten prüsszentettem. Gonosz sejtelmek támadtak meg: világos, az a gálád Szita engem megelőzött s a sanszai, úgy látszik, kedvezőbbek az enyéimnél.

Zavartan feleltem:

— Ismerni nem ismerem, hallani sem hallottam felőle, hanem talán lesz még szerencsém hozzá, jegyeztem meg utólag némi csipősséggel.

— Mi sem könnyebb annál. Például holnap délután Szita úr nálunk lesz s Stopli úrtól sem vennők rossz néven, ha ellátogatna hozzánk, annál is inkább, mert most Margit nincs itthon s igy meg nem köszönhetné önnek áldozatkész fáradságát.

— Mily kegyes asszonyom !

Lyon nagy városokat érintve őrült sebességgel megy a vonat, mintha feledtetni akarná velem a még folyton háborgó gondolatokat. A holnapi nap feltárja előttem a hires Marseillét.

Marseille junius 3-án. Meglehetős unalmas 20 órai gyorsvonatozás után itt vagyok Marseilleben a képzeletemet túlhaladó nagyszerű tengerpartot bámulva. Most látom csak, most van fogalmam a természet remek alkotásáról. Pardon ! ide az emberiség hatalmas keze is nyomott egy-egy pecsétet, a város roppant érődéi gyönyörű látványt nyújtanak, de érdekesebbet a várak belseje, melyeknek egyikéből szemlélem a szemet gyönyörködtető látványt, melyet a tengeren hány- kodó vitorlás hajók és a távolba vesző kék tenger nyújt.. Holnap ezen időben a sik tengeren leszek útba 6 órakor indulok.

Földközi tenger junius 4-én. Ismét egy tapasztalat : most látok először tengeri hajót, melyet oly csodás nagynak mond a világ, igaz, nem kicsiny hajónk viz alatt négy, viz felett 3 méter test magas, hossza 65, szélessége 15 méter, kielégithetlen gyönyörrel szemlélem a tenger azúrkék sima tükrét szinte haragudva hajónkra, mely ünnepélyes csendjét erősen megzavarja óriási hullámokat hagyva maga után. Hajónkhoz közel néha-néha métermázsás halak mutatnak be egy-egy szép szökést; itt láttam először a viz felett mintegy 30 czentiméter magasságban repülő halat.

De legjobban bámultam egy franczia nőt. Este felé éjszakon viharos felhők mutatkoztak, nem telt bele egy óra és teljes sötétség állt be; a vihar roppant erővel tört ki mindenki félre húzódott a hajó fedett helyeire, de a nő velem együtt nem szűnt meg a háborgó tengert bámulni még akkor sem, midőn a vihar két hatalmas hullámot dobva a hajóba őt földre terítette. Felállt megtörülte arczát és tovább bámult hideg vérrel várva a harmadik hullámcsapást, mi nem sokára be is következett és ő csurron vizesen végre kabinjába kényszeritette. 9 óra után én is nyugalomra tértem, de nyugalmam nem tartott sokáig, mert a vihar által roppant mozgásba jött hajó feldobott fekvő helyemről (két vizes deszka és egy pokrócz volt az ágyam) mire én magamat rosszul érezve ébredtem fel és 5 perez múlva a hajón levő mintegy 150 utas velem együtt az ismert tengeri betegségben szenvedett.

Tengeren junius 5-én. Ma reggel 4J|4 órakor kilépve a bajószinre, az említett nőt már a tengert bámulva ott találtam, a vihar lecsendesült csak néha-néha lehetett még a távolban egy magasabb hullámot látni. Egész nap maródi voltam különben e nap uj érdekesség dolgában prózai volt.

Holnap reggel 9 órakor a hajós kapitány szavai szerint Oránban kötünk ki.

Afrika Órán junius 6-án. A reggel gyönyörű. A felkelő nap első sugárai megaranyozzák hajónk árbo- czait, távolban a Kongó hegyláncz mutatkozik, jobbról a Barbara sziget sziklás oldalán áll egy nagyszerű világító torony, balról még érdekesebb látványt nyújt, mint dobják a hullámok a néger halászok vitorlás csol- nakait a magasba. Órán lassan kibontakozik a távolság ködéből. Hajónk csakugyan 9 órakor kötött ki, gyönyörű a hegyen épült város látképe, a hajdani arab stílnek nyoma sincs az egész város franczia csínnal berendezve. Nagyszerű volt látni mint veszik körül a kiszálló utasokat a városban lakó szerecsenek szivart, azaz czigarettát (20 drb és egy csomó gyújtó 2 sou 4 kraj- czárért) ajánlva csillogó arezuk bámulatra ragad. Kénytelen voltam egy csomagot venni, mert másként nem szabadultam a praktikus négertől. Innen egy reánk várakozó katona csapat által kisérve az oráni várba indultunk, honnan szép kilátás nyílik a szabad tengerre, miután egy kevéssé kipihentem magam, kimentem a

— Nos, tehát számíthatunk önre?

— Nagysád óhaja reám nézve kellemes parancs, melyet kedves kötelességemnek tartom teljesíteni. (Mon- tepin Xavér valamelyik regényében olvastam, hogy ilyenkor igy illik felelni.)

Részint beszélgettünk ezután, részint hallgattunk, mig nem az asszonyka fölkelt és én haza indultam.

Minden baj nélkül értem volna haza, ha a lépcső alján nem ácsorog egy őrült filozopter, a ki szintén észlelte a földrengést, mely szerinte északkeletről délnyugatnak húzódott, állítólag tompa moraj kíséretében.

Most éppen adatokat gyűjtött a házbeliektől. S mert én óvatosan el akartam mellette osonni, utánam rohant megfogta a szalonkabátom csücskét és skrrr . . .

Keservesen megharagudtam a fdozopterre, de nem bírtam rajta kifogni. Azzal érvelt, hogy annak reped, a kinek van ; minek hordok szalonkabátot!

Otthon kínos gondolatok szállották meg a lelkem. Szegény egyetlen szalónkabátom, mire jutottál durva, filozópterkéznek miatta. Hogyan vigyelek már most többé zálogházba? Miben megyek hónap vizitre?

Szerencsére elaludtam s olyan bolondosán jókat álmodtam. Megjelent előttem a szegény szalónkabát, de már folytonosság hiány nélkül; sőt azt álmondtam, hogy harminezhárom gomb van rajta, meg hogy azt is a babám varta ki rajta.

Olyan élénk volt az álom, hogy reggel önkénytelenül megszámláltam a kabát gombjait. Sajna, csak kettő volt rajta, az is nagyon lekivánkozott a többi után, a csücske meg éppen kétségbeejtően lefityegett.

Az egyik kollégám azt tanácsolta, enyvezzem össze az egymástól elpártolt részeket. Miután kollégám saját kabátján kitünően demonstrálta az enyv hasznosságát, zseniálisnak találtam az eszmét.

Tehát az enyv (vulgó: csiriz) beütött. (Az illatát nem véve tekintetbe !)

Egy vászondarabra kentem, ezt fortélyosan a repedés alá csúsztattam; kitettem a napra s tiz perez alatt megint ép volt a kabát. Az érdekelt terület ugyan kissé kemény volt, de hát ki vetne arra ügyet.

Izgatottságom perczről-perczre növekedett, a mint

várfalra ejmerengtem a közelmúltakon és egy nagyot sóhajtva gondolkoztam: ne ugorjak-e le innen a 48 méter magas falról, melyet a tenger hullámai mosnak ? „Idegen vidék, idegen arezok még a fűszál lábam alatt is idegen,“ de megszólalt bennem egy jobb hang és Istenbe és kedves szeretetteimbe vetett gondolat türelemre intett.

Jövő levelemben tovább folytatom édes szüleim utazásom leírását egybekötve az itteni katonai szokások és^ a nép életéről és szokásaikról gyűjtött megfigyeléseimet. ^ Tehát ismétlem édes jó szüleim és testvéreim ne aggódjatok miattam máskor ha teszek valamit, jobban megondolom.

14 nap óta itt vagyok Dayán ez egy kis helység ide helyeztettem át 2 hóra. Jövő levelemben erről bővebben Írok, tenném most, ha nem elég nehéz volna már e level és ha nem kényszerítene a forróság, mely patakzó izzadságot csal arezomra, daczára a bal kezemben levő bambusz legyezőnek. Zárom soraim ezer csókot küld mindnyájuknak a távolból

Reich Miksa.

A zóna.

A zónarendszer eredményéről a kereskedelmi minisztériumban statisztikai kimutatást állítottak össze, melyből kivesszük a következő érdekes részleteket:

Az elmúlt esztendő a személyforgalomra nézve nem volt kedvező, mert éppen akkor, mikor az a leg- nagyobb szokott lenni, t. i. augusztus és szeptember hónapokban, fellépett a kolera, mely az egész üzleti életet, elsősorban pedig a vasutak személyszállítását bénította meg.

A magyar államvasutakon ennek ellenére a személyszállítás elég kielégítő volt s annak bevétele az előző évihez képest 5‘87°l0 emelkedést mutat. A m. á. egész saját hálózatán a polg. utasok szállításából eredő bevétel 16,326.449 frtot eredményezett; tehát 906.710 írttal többet, mint 1891-ben. Az'1892. év egyes hónapjainak bevételét feltüntető kimutatások szerint 1892. augusztus végéig 1,107.865 frt volt az előző évhez képest a bevételi többlet, de szeptemberben a kolera következtében visszaesés állott be és ha ez novemberben meg is szűnt, deczemberben a hófúvások, melyek következtében a forgalom a hálózat jelentékeny részén napokon át szünetelt, ismét nagy csökkenést idéztek elő. Emez abnormális viszonyok nélkül a személyforgalom egész évi bevételi többlete bizonyára elérte volna a 15 — 16 millió forintot. A polgári utasok szállításából eredő bevétel, személyszállisi adóval és bélyegilletékkel együtt, a személydijszabás életbelépését megelőző évben, 1888-ban 14,112.210 forint volt.

A zónadijszabás életbeléptét követő harmadik évben 19,684.850 forint. Egyúttal megjegyzendő, hogy az 1892. év volt az első év, melyben a díjszabás az egész hálózaton érvényesült. Az igy kimutatott bevételi többlet 5,572.640 forint, a mi 39°/0 szaporulatnak felel meg.

E bevételi szaporulatnak egy része a hálózat növekedésére vezethető vissza és bizonyára része van abban a természetes szaporulatnak is, ámbár ezt, a forgalom előbbi stagnálását ismerve, valami jelentékenynek nem állíthatni; kétségtelen azonban, hogy a szaporulat túlnyomó nagy része egyenesen a díjszabás következménye, a minek a hatása még folyton érvényesül.

Az 1892. év eredményei tehát újból fényesen igazolják, hogy a zónadijszabás, akármennyi kifogás érheti is annak egyes részleteit, fényesen bevált és megfelelt nagy alkotója várakozásainak.

lassan közeledett a Margitékhoz indulás ideje. Úgy éreztem, hogy ma gurul el az én sorsomnak a kereke jobbra vagy balra. Hej, ha az a Szita Dénes kitérit a jó útról, akkor én máma vért iszom, vagy bort!

Hát nem ittam se vért se bort, hanem vizet.

Ez igy történt:

Terveket szőve indultam Margitékhoz; iszonyú forróság volt; szinte kiizzadtam, mire fölértem hozzájuk.

Az asszony már várakozott rám, bevezetett a szalonba és leültetett.

— Szita úr még nincs itt, de a leányom mindárt jön, mondá az asszony kedvesen mosolyogva.

Vigye el az ördög Szita urat, csak a leány jöjjön, gondoltam magamban, mondani azonban ezt mondtam:

— Örvendeni fogok a szerencsének.

De a leány csak nem jött. Ekkor áz asszony azt indítványozta, menjük, keressük fel a szobájában; bizonyosan röstel maga bejönni. Szégyenlősek ám ezek a kisleányok.

— A mind nagyság parancsolja.

Mondám s felakartam kelni, de valami titkos hatalom nem engedett. Újabb kísérlet és a szék is mozog velem. Szent Dardániusz, mi ez? Nézem, hát látom, nem egyéb, minthogy a csiriz oda ragasztott a fotelhez.

Az asszony nem tudta elképzelni mi bajom.

— Bocsánatot kérek, rosszul érzem magam dadogtam kétségbeesetten.

— Talán a gyomra fáj ? Kérdé ijedten.

— Alighanem, nagyon csavarja valami.

— Jesszusom, a szőnyegeim! Mari, lavoárt hozzon ! kiáltott a cselédre.

Végső szorultságomban védő szentemhez folyamodtam :

— No, szent Dávid, most hegedülj, ha tudsz!

Lehet, hogy szent Dávid hegedült, mert az asszony

kiszaladt, én pedig kegyetlen rántást végeztem a kabátom szárnyain. Dicséretére legyen mondva a csiriznek, a kabát nem engedett, hanem a fotelből maradt rajta egy darab.

Hogy mi történt ezután, nem tudom, hanem hogy én elpárologtam, az bizonyos. -