Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-24 / 39. szám

XV. évfolyam.

39. szám.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

■(.JLÓFIZrcTl<'SI tlU : negyed évre I frt 50 kr.

Egyes szám ára: lO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky lníz.) Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcm 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők).

HIRDETÉSEK:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

IV y i I t-t ér: sora.........................................................SO kr

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Mensa academia.

Életrevaló mozgalom indult meg a magyar ifjúság kebelében, midőn a mensa academiát törekednek felállítani. A mensa academia tervezete az, hogy olcsó pénzért jó ellátást nyerjenek az egyetemi hallgatók. Mostani szervezet szerint 15 írtért adnának ebédet s vacsorát, a mit mindenki sokalhat, mert az egyetemnek számos oly tagja van, kik maguk keresve meg a fentartásukhoz szükségelt összeget, 15 forint nem jut ellátásra.

Hanem ennél sokkal fontosabb az ifjak társulása, a mely a mensa academia felállításának következménye lesz.

Régen, mikor még az egyetemek önálló testületet képeztek, a társulási szellem az ifjak közt jobban ki volt fejlődve. Tanáraikat sokkal nagyobb tisztelet környezte, maguk bíráskodtak és az egyetem ifjúsága egy asztalnál étkezett, folytonosan együtt volt.

És akkor a tudományos szellem nagyban fejlődött az érintkezés folytán.

Manapság már sok fiatal ember, távol egymástól étkezik, nem beszélheti meg terveit, mert részint a származás, részint a viszonyok a szegényebb tanulót elválasztják a gazdagabbaktól.

És meglehet, ez az oka annak, hogy az ifjúságban nincs álhatatosság, nincs kedv, valamely nemesebb eszme kivitelére, mert csak tervez, legtöbbször szájaskodik, de tenni vajmi keveset tesz.

Nem hiába említette előttem egy újságíró, hogy midőn a külföldön járt, ott a magyar ifjúságról úgy nyilatkoztak, hogy nincs meg náluk az álhatatosság és ebben igaza is van.

A társulási szellem hiánya okozza azokat

a társadalmi kinövéseket, a melyeket tapasztalunk egyeseknél, midőn az egyetemet elvégezve, az élettel állnak szembe. Az egyik hivatkozik elődeire, (mintha bizony azok hírnevét ő teremtette volna meg) és nem áll szóba alacsonyabb rendű-rangú emberrel, mig a másik szegény szülőktől származva, szégyenli megszólítani a régi ismerőseit.

A magyar ifjúság Petőfi szerint oly nagy 1 semmi, a miből minden lehet és éppen abban az ifjúságban van a nemzet reménye letéve. 0 tőle várja és várhatja idők folyamán sorsának jobbra fordulását, társadalmi életének fejlesztését és eszméinek érvényre juttatását.

És ezért örömmel fogadja minden magyar ember a mensa academia felállítását s örömmel fog hozzá járulni fillérjeivel, mert hiszen a nemzet ifjúságán s a’ jövő társadalmi élet tagjain segít.

Közgyűlés.

A városi közegészségügyi bizottságunk f. hó 8-án ülést tartott. A gyéren látogatott ülésben kép igen fontos tárgy felett élénk eszmecsere folyt.

A megvitatott tárgyak egyike a városi járványkórház czélszerűbb elhelyezésének ügye, a második a vízvezeték létesítésének kérdése volt. Tudvalevő dolog, hogy a közegészségügyi bizottság a múlt ülésében dr. Lenesé Foren ez és Urszinyi Arnold bizottsági tagokat megbízta, hogy a váczi püspökség tulajdonát képező, úgynevezett „Kökért“-et és környékét szemléljék meg, vájjon ezen terület alkalmas lenne-e egy járvány-kórház elhelyezésére, illetve a jelenlegi járvány-kórházunknak ide való áthelyezésére. A bizottsági tagok ezen megbízatásukban eljártak és a helyszínén szerzett tapasztalataik alapján úgy nyilatkoztak, hogy a „Kőkert“ a benne levő helyiségek némi megnagyobbitása és czélszerű átalakítása után egy, a város viszonyainak

Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Tisza partján . , .

Tisza partján lombos erdő, zöld berek,

Hallgassátok panaszkodó szivemet:

Nekem is nyilt egy virág a szerelem,

Hej ! szerelem pedig nem is oly régen.

Nekem is volt szép szeretőm

Százszor szebb, mint a kis csillag az égen.

Mig érette szerettem a világot,

Házam előtt az akácz is virágzott,

De mióta máshoz fordult, másé lett,

Hej a másé csalfa szive szerelme;

Sír velem a szomorúfűz :

Hullani kezd hervadozó levele.

Rétliy István.

A dicsőség fele.

Irta : IDercsén^i IDeaső.

I.

Még csak alig volt néhány vonásban meg a kép, már is azt mondták, bogy nagyon szép lesz. Lassan- lassan kidomborodtak az alakok, jobban meglátszott a színezés és egy borús reggel befejezte. A kép egy göndörhajú, kedves arczú kis leányt mutatott, a ki falhoz dőlve védi magát a nagy kutya ellen s kezében egy csomó gályát tart.

A ki csak látta, el volt ragadtatva a festő művészete által. A képet kiállította az őszi tárlaton. A

lapok tele voltak az uj festővel, kinek ki kell menni a külföldre, mert csak ott képezheti ki magát alaposan. A kormánynak gondoskodnia kell a jeles művészről — írták a lapok — s a képes újságok siettek megszerezni Debreczeni Jenő arczképét.

A festő pedig boldog volt. Egész nap fogadta a gratulálókat, kik között első volt az államtitkár. Mikor elbúcsúzott tőle, megígérte, hogy a legelső ösztöndíjat Debreczeni fogja kapni, hogy kimehessen Münchenbe vagy Párisba.

Mikor azután megszűntek este felé a jóbarátok, gratulálok látogatása, leült az asztalhoz és irt haza az öregnek, hogy meglátogatta az államtitkár, a ki pártfogásába veszi őt s lefesteti magát általa. Megírta, hogy egyszerre hires ember- lett, kompoziczióját már egy lipótvárosi gazdag bankár meg is vette s oly összeget adott érte, a mennyit soha életében nem mert reményleni. Végül még megkérdezte, hogy mit csinál otthon Szera, kit ő legközelebb meg fog látogatni.

Sietett befejezni a levelet, mert az előszobában egy szépirodalmi hetilapnak szerkesztője várakozott reá, ki elkérte Debreczeni ifjúkori rajzait, melyet lapjában akart olvasóinak bemutatni. Mosolyogva adta át a rajzokat és megígérte, hogyha ideje engedi, készít nehány jobb munkát a lapnak.

Még egy hétig volt a fővárosban s azután haza utazott. Alig várta azt a pillanatot, mikor otthon lehet, és láthassa azt a kis falut, a melyben oly sokat nyomorgott, öreg apját, a kivel van Szera s a kiket ő olyan nagyon szeret.

ügy látta, hogy a vonat lassan megy, nem gyönyörködött e festő ecsetére való hegyes vidékben, csak

és közegészségügy kívánalmainak megfelelő járványkórház elhelyezésére igen alkalmas lenne; mert ezen térség a város kevésbbé lakott felén, a városon kívül, de attól még sem igen messze, szántóföldektől övezett területen fekszik s igy a járvány-kórházunk jelenlegi elhelyezésénél elvitázhatatlanul előnyösebb fekvéssel bír. Pia továbbá tekintetbe vesszük, hogy ezen térség, mintegy két hold terjedelmű négyzet alakban magas kőfallal köritett telek, melyben a járvány-kórház szükségleteinek megfelelő mennyiségű vizet tartalmazó kút is van, ezen térség a járvány-kórház elhelyezésére oly annyira alkalmasnak látszik, hogy ennél alkalmasabb területtel városunk környékén nem is rendelkezünk. — A bizottsági tagok ezen előterjesztése után a bizottság azt a határozatot hozta, hogy megkeresi a városi tanácsot, hogy a legközelebbi városi képviselőtestületi közgyűlés elé tegyen előterjesztést az iránt, miszerint a városi képviselőtestület Vácz város közönsége nevében intézzen felterjesztést nagy méltóságú dr. Schuster Konstantin váczi megyés püspök úr ő excellencziájához a váczi püspökség tulajdonát képező és a kiküldött szakértők által járvány-kórház elhelyezésére kiválóan alkalmasnak minősített s ez idő szerint parlagon heverő úgynevezett Kőkertnek és a mellette levő malomépületnek Vácz város részére egy ott felállítani szándékolt járvány-kórház czéljaira való átengedése iránt.

A másik tárgyat t. i. a vízvezeték ügyét Vörös Karoly bizottsági tag hozta szőnyegre, a ki felhívta a bizottság figyelmét azon sajnos körülményre, hogy városunkban egyetlen egy oly kút sincsen, mely a közegészség követelményeinek megfelelő, feltétlenül jó vizet szolgáltatna. Véleménye szerint városunkban az ivóvíz kérdése csak a vízvezeték alkalmazása által lenne véglegesen megoldva, mert a város területén keresztül húzódó vizerek igen rossz vizet tartalmaznak s igy újabb kútak ásatásával sem lehetne jobb vizet nyerni. Ellenben a város éjszaki és déli részén számos igen dús és kitűnő vizet szolgálható, állandó források vannak, a melyek vizének a városba való bevezetése a közegészségügyre valóban áldásos lenne. Indítványozza tehát a felszólaló, hogy a vízvezeték ügyét a bizottság tüzetesebb tanulmányozás és megbeszélés tárgyává teszámlálta a perczeket, melylyel közelebb jut az édes otthonhoz.

A vasútnál várta már az öreg Debreczeni, a ki alig tudott szóhoz jutni meghatottságában.

— Hullottam édes jó fiam, Írtad, szépet festettél, sok pénzt kaptál érte és te nagy ember leszel. Istenem, mily szép is az, az államtitkár, nagy urak eljönnek hozzád, a helyett, hogy te mennél hozzájuk egy kis pártfogást kérni. Bizony már most hires ember leszel . . . nem . . . már az vagy. Planem szeretném látni a festményedet.

— Hagyjuk most ezt apám majd ha bőröndömet kicsomagolom, megmutatom a fényképet, mert az eredetit, tudod, eladtam.

Az öreg kérdezősködött a fővárosi életről s a fiatal Debreczeni elmélázva felelt. Inkább nézte azt a kis falut, nézegette az apró lakásokat, a melyek olyan különösnek tűntek fel előtte, mióta nem volt itt.

— Hát Szera hol van ? kérdé a festő körültekintve mikor a szobába léptek.

— Szera ? — Szera nagyon rossz lány, Szera nem dolgozik, látod most is olyan piszok van itt a szobában, azt hiszed, segítene rajta, nem az, inkább elmegy a mezőre, de nem azért, hogy a munkásokra ügyeljen, hanem azért, mert tudja, hogy ott van a segédjegyző, incselkedik vele. Szera nagyon rossz leány. Szera nem dolgozik.

— Talán Sós Simont, szereti, azt a rút embert? — kérdé megütközve Debreczeni Jenő.

— Nem szeret az senkit sem a hálátlan, még engem sem, pedig én neveltem. Azért vettem el nyomorult anyjától, ki betevő falatot sem tudott neki adni, hogy majd nevelek belőle jó, dolgos leányt, a ki segi-