Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-24 / 39. szám

gye, hogy majdan egy minden szemponttól megvitatott és tervszerűen kidolgozott javaslattal léphessen a képviselőtestület elé. Ezen tárgyhoz majdnem mindegyik bizottsági tag hozzászólása után, a bizottság határozatiig kimondotta, hogy a vizvezeték ügyét tanulmány tárgyai közé felveszi és a szükséges adatok gyűjtése jelesül a városon kívül fokozodó források földtani és természettani sajátságainak és a forrás vizek vegyi ösz- szetételeinek tanulmányozása végett Csávolszky József elnöklete alatt dr. Hőrl Péter, Urszinyi Arnold, Vörös Károly és Pécs Sándor urakból álló bizottságot küldi ki.

Ezek után a panaszok hosszú sora következett, melyek különösen a városi rendőrséget sújtják, mely a közegészségügyi felügyeletet és ellenőrzést válóban bámulatos tunyasággal végzi. 9jé)

Udvsorok

NAGYSÁGOS ÉS FÖTISZTELENDÖ

Csávolszky Józsefnek

tdkii apáttá történt felavatása alkalmából 1893. szept. 21.

Megérdemelted e kitüntetést,

Szivünk kiáltja : üdvözölve légy !

Velünk kiáltják még nagyon sokan.

Kik érezték már jó szived kegyét;

Kiket a szent erényre oktatái S azok, kik nálad nyertek szent vigaszt; Mindannyian áldást esdnek reád,

Üdv, üdv neked ! megérdemelted azt.

Szép alkotásid nagynak vallanak,

Tevékeny élted tiszteletben áll.

Örök munkában él a szellemed,

Melyben gyönyört, boldogságot talál E városnak is nemtő angyala Babért kész fonni homlokod köré,

Mert érdekében annyit fáradál,

Hogy oda számit nagyjai közé.

Tanügybarát vagy s lelkes tanvezér,

Hiszen magad erre feláldozád ;

Az ifjúság s a kis gyermeksereg Szűzi ajkkal zeng érted szent imát!

Élted minden percze áldva legyen,

Isten kegyelme óvjon tégedet E földi létben és majd egykoron Végetlen jót nyerjen nagy szellemed !

Alfa.

Egyházi ünnepségek.

Uj apátok fölavatása.

Csávolszky József kanonok, telkii apát, csongrádi főesperes, vácz-egyházmegyei főtanfelügyelő és Ulár István szentesi esperes-plébános, Szűz-Máriáról nevezett \komárommelléki apát fölavatása e héten ment végbe a megyés püspök kápolnájában. Az ünnepélyes szertartásnál az udvari papok segédkeztek és miután fölavatandók 0 Excellencziája kezébe letették a hivatalos esküt, feladta rájuk az apáti jelvényeket. Az ünnepséget a püspök hatásos beszéde zárta be, melyet a jelenlevőkhöz intézett.

Ezúttal a magas kitüntetés olyan férfiút méltatott figyelemre, kinek erre tagadhatlanul sok és nagy érdeme van. De Csávolszky nemcsak az egyház körül szerzett érdemeket mint pap, hanem a tanügynek is mindenkor leglelkesebb apostola volt. Gimnáziumi tanárkodása alatt tanítványai tekintet nélkül megszerették s akik közölük már férfiak, még mindég szeretettel és tisztelettel emlékeznek vissza egykori tanárjukra.

teni fog a háztartásban. Nem úgy lett, hiába Szera kóborolni szeret, dolgozni nem akar.

A festő kissé elhalványult s nem válaszolt, hanem ült a székén mozdulatlanul s az öreg folytatta:

— Te is hálójába kerültél, tudom jól. Nem is értem jöttél haza, hanem Szeráért. Kár magad tönkre tenni érte, hiszen már egyszer elutasított, most sem mégy vele semmire.

— Akkor még semmi sem voltam.

— Sajnállak édes fiam, de most sem fog a szavadra hajlani. Nem lesz a feleséged. Mezőre ment most is Szera, menj elejbe, beszélj vele és nekem igazat fogsz adni.

Debreczeni Jenő elindult a mezőre, de csakhamar visszafordult: félt, hogy bajt talál csinálni, ha azt a leányt együtt látja azzal a nyomorék jegyzővel. Inkább leült a ház előtt levő padra és ott várta be őket. Sokáig várt ott, már az est is beállott és ez idő alatt szépen kigondolta mit fog Szerának mondani.

Végre meglátta Szerát Sós Simonnal jönni, a segédjegyzővel. Még jó távolról kivette mint kapaszkodik Soós karjába, látta, közelebb jővén, sugár alakját.

— Megjöttem, Szera, — mondá Debreczeni a lány elé sietve, eljöttem meglátogatni.

Szera kissé összerezzent, azután kissé meghajtotta fejét.

Nagyon szép, hogy ránk is gondolt a hires ember. Hallottuk, olvastuk,hogy hires festő lett. Ne is tagadja, ügy-e maga is olvasta Simon?

A ragyás arczú, sánta segédjegyző mormogott, valamit ritkás bajusza alatt.- Nagyon szép lehet a képe, szerettük volna mi is látni. Felakartunk menni a fővárosba, de már

Most pedig mint egyházmegyei főtanfelügyelő fárad- hatlan munkássággal tölti be hivatását. Csávolszky apátkanonok nappal rendesen annyira igénybe van véve sok oldalú elfoglaltsága által, hogy Írásbeli teen- dőit rendesen éjjel végezi. Ezen érdemeit emelte ki megyés püspöke is, midőn őt az apátságra legmagasabb helyen ajánlatba hozta. Ugyanerről van említés a királyi leiratban, mely Csávolszky apáttá történt kinevezéséről szól.

De mindezeken kívül Csávolszky még mindég talál időt arra is, hogy a közügyekkel élénken foglalkozzék és nincs megyei, vagy városi gyűlés, hogy ő abban tényleg részt ne vegyen s az ő felszólamlásai a fővárosi sajtóban is rendesen feltűnést keltenek. De Csávolszky kiváló politikus is. Alig akad olyan, ki nálánál a mi éppen nem kecsegtető illiberális állapotainkat jobban ismerné.

A másik kitüntetett egyházi férfiú Ulár István szentesi esperes-plebános, ki viszont egyházi kerületének legtevékenyebb papja úgy az egyházi, mint a tanügyi téren; népszerű és szeretett papja a szentesieknek, amit manapság vajmi nehéz elérni.

Püspöki évforduló.

A hét végén szombaton ülte meg dr. Schuster Konstantin Vácz nagynevű püspöke püspökké történt szentelésének tizenhatodik évfordulóját. A székesegyházban ez alkalomból ünnepélyes szentmise volt, mely Virter Lajos nagyprépost ez. püspök tartott nagy segédlettel.

Ezúttal (lapunk zártakor) csak annyit említünk meg a jótékony püspökről röviden, hogy — mióta a váczi püspöki széket elfoglalta — 492 ezer forint alapítványt adott jótékonyczélokra. Ez a hopens numerus még a reális mathematikusokat sem ejtheti tévedésbe, hanem csak csodálkozásba !

A színházból.

Múlt hét utolsó napján, szombaton Sztojanovits Jenő nagy sikert ért operetteje a Kis molnárné került színre. Daczára annak, hogy néhány szereplő először játszott a darabban, mégis összevágó előadást kaptunk. Szöllösy Ilonát (fejedelem) kell első helyen érinteni, kinek minden mozdulata, játéka, éneke elragadóan kedves volt. Guthy Sarolta Celestát énekelte a tőle megszokott kedvességgel. Vertein Anna a fejedelemnő nem nagy szerepében tűnt ki. Németh József a népszínház komikusa ebben a darabban lépett fel utoljára és Gerstl Flóriánt adta. Gerstl Flórián egyike a legjobb szerepeinek, melyet nagy ügyességgel alakított és az énekrészeket kiváló szép hangon énekelte. Tukorai az udvarmesterben hálás szerepre akadt, csak az kár, hogy nagyon sokszor elhadarja s igy érthetetlenné teszi beszédét. Szabó Józsefről (Oláh Péter) csak azt mondhatjuk, hogy éneke mindenkit kielégít, de leányos mozdulatai, társalgása sokat leront sikereiből. A harmadik felvonásban előforduló palotást Szőlősy Ilona, Tisztainé, Dériné, Dercsényi Etel, Gondos és Eőri t.án- czolták oly jól, hogy meg kellett ismételni. A szerzőt, ki tudvalőleg váczi lakos, többssör hívtak a lámpák elé, de nem jelenhetett meg, mert a budapesti lapok egyikénél volt elfoglalva.

Vasárnap két előadás volt. Délután félhelyárakkal a Vén bakancsos fia a huszár, este pedig Kövessy Al- bertnek Sanyaró Vendele ment — telt ház előtt! Hogy a darab kritikán alóli s csak Sanyaró Vendelnek a Borszem Jankóból kölcsönzött nehány „nyögése“ tartja a darabban az életet, az nem igen alterálta a közönséget. Sanyarót Balázsi Sándor adta s mintaképe volt a diurnistának. Az ő hangja s kifejezése teljes merték akkorra eladta a festményét. Jött volna velünk Simon is.

Sós Simon egy szóval sem bizonyította, hanem eszébe jutott, hogy dolga van még az irodában, hát elbúcsúzott mindkettőjüktől.

Debreczeni Jenő őrült, hogy egyedül marad a leánynyal.

— Tudja Szera, miért jöttem ?

— Látogatni.

— Azért is, de főleg azért, hogy beváltsa Ígéretét. Emlékezik-e még ?

Szera kissé későn felel:

— Emlékszem.

— Valamikor, régen, mikor elváltunk, azt Ígérte, hogy enyém lesz, ha nevet szerzek magamnak. Megfestettem egy képet s magam sem ludom hogyan, de ma már hires festő vagyok. Lapok hozzák arczképemet, kéziratomból kérnek, gratulálnak, bizonyára, mert van nevem. Azt hiszem, beváltja szavát?

A leány mélységesen hallgatott, pedig Debreczeni alig várta a feleletet. Később, nehány pillanat múlva alig hallható hangon szólt Szera:

— Nem tudtam, hogy oly hamar lesz neve.

— Tehát ismét ki akar kerülni. Higyje el, Szera nem a dicsőségért, magáért dolgoztam és én most ezt megosztom magával. Fáradtam, munkáltam, most gazdag leszek. Jöjjön velem, megfelezem vagyonomat, odaadom mindenemet. Akarja ?

Szera nagyon nyugtalan voll és válaszolt:

— Nem.

— Szera, nagyon kegyetlen.

— Meglehet, de ha nem szeretem.

— Es Sós Simont ?

— Lássa, ha igazat akar, megmondom: őt szereben kielégítették a közönséget. Déry igen jó iparlovag volt, Tisztái azonban egy kicsit túlzott. Tukorainak sikerült alakítása volt a németes kiejtésű Huber bérkocsistulajdonosban. Guthy Saroltát néhány szép énekéért dicsérhetjük. Lux Matild pedig a vén leány szerepében adott jó alakítást

Hétfőn nem nagy közönség előtt másodszor adták Verő György operettejét: a Szultánt. Szelimben Guthy Sarolta remekül játszott s úgy mint az első előadáson, sokat tapsoltak érzésteljesen előadott dalaiért. Roxelanét Szöllösy Ilona adta : nálánál kedvesebb franczia leány nem is lehet képzelnünk. Szabó meglehetősen hidegen játszott, bár énekéért kapott tapsot. Tisztái (Bimbasi), Rétin a kellemes Bülbül pasa szerepében jól játszottak. Réthi a harmadik felvomásban a „Előzőm“-kupiét énekelte, melyek közöl egy-kettő nagy sikert aratott. Egyiket itt adjuk, melynél a közönség nagy tapssal mazta a fiatal színészt és a mely aktuális voltánál megérli a közlést. íme a kupié :

Hires Vácz városában Mindent lel az ember,

De valami hiányzik A Dunán propeller.

Válaszszák meg Bülbül Pasát vicz-ispánnak,

Akkor még az utczán is Propelleren járnak !

Az előadás általában igen jól sikerült, csak az kár, hogy egyik-másik szereplő nagyon sokszor elneveti mondókáját.

Hogy milyen szeszélyes közönsége van Vácznak, azt mutatja a keddi este, mikor bérletfolyamban Réthi Istvánnak volt a jutalomjátéka. Alig van talán színész, akit közönségünk a kitüntetésnek annyi jelével elhalmozná, mint ezt a talentumos fiatal színészt és azért biztosra vettük, hogy kedden, ha egész ház (erre Vá- ezon gondolni sem lehet!), de legalább fél ház megtelik. Mikor pedig felhúzták a függönyt, alig volt ott 40 néző. Szuszi úr. vagy kié a 40.000 frt vígjáték került ez estén bemutatóra. Réthi igen jól adta a czimszere- pet s a remegő, jó indulatú, de gyáva Szusziban jó alakott teremtett meg. Rélainak is jó estéje volt, a féltékeny Fejes kapitányban szép sikert aratott. Balázsinak (Bankásy) nem nagy a szerepköre, de a mit megjátszik, abban mindig gyönyörködik a közönség. Déry valódi mintaképe egy szélházi bárónak. Fesztelen mozdulatai, szép orgánuma, alakja mind előnyére szolgálnak s a sikert sokszor biztosítják számára. Hogy a vígjátékon jól mulatott a közönség, abban része van Veszprémynénék is, ki Amáliát igen intelligens játékkal adta. Komlósy Ilona (Susan) kedves naiv kis leány leány volt, a ki tudta kifejezni játékával, hogy mennyire örül az egyik vőlegényének, mig a másiktól mennyire húzódik.

A Próbaházasságot adták másodszor szerdán. Szöllösy kedves Birike volt, dalai, játéka egyáltalában tapsra ösztönözte a közönséget. Lux Matild Zsuzsannát, a jó alföldi öreg asszonyt, Ólaimé pedig a házsártos és fukar Rozáliát mutatták be sikerült alakításban. A férfi szereplők közöl Rélai (Elajdú István), Réthi (Kanócz Gyuri) kitettek magukért. Amaz az unokáját és családját szerető apában, emez a mindenféle kritikus pillanatokban magát feltaláló őrmesterben oly alakokat teremtettek meg, hogy eligha fogja a váczi közönség őket egyhamar elfeledni. Déry (Hajdú B. Bérezi) szerepében úgy mint az első előadáson, most is jól játszott. A közönség kis számban volt jelen, de azért a Kossuth-nótát háromszor énekeltette el Tisztáival s a közönség közül egy-kettő maga is segített énekelni.

Csütörtökön K. Kopácsi Juliska- a népszínház bájos primadonnájának vendégfeliéptével Offenbach szépséges Szép Helénáját adták a színházban. K. Kopácsi Juliskának ebben a vig operettben a legjobb alakítása van s meglátszik minden mozdulatán, hanghordozásán és kedves énekén, hogy ebben a szerepben szívesen játszik. Láttuk az ország legszebb és legkedvesebb Helénáját, melyet Kopácsy Juliska teremtett meg. Méltó- súgos alakja, kimért játéka, mozdulatai, majd pajzántem. Sánta is, ragyás is, nincs rajta egy csep sem, ami mást hozzá vonzaná, de én oly különös vagyok: szeretem Sós Simont a sántát, a csúnyát . ...

— Tehát inkább itt marad ebben a rongyos kis faluban, elrejtve, nem ismerve. Ela nőm lesz mindenki ünnepelni fogja szépségéért. Ugy-e eljön velem, nem akar itt maradni a parasztok közt?

— Nem megyek, nem kell, sem a dicsősége, sem a vagyona, itt maradok a falun, a parasztok közt . . .

II.

Debreczeni Jenő nem tudott még sokáig ott maradni. Nehány nap múlva csomagolt s nem sokára Párisból irta leveleit. Megírta, hogy Szerára nem haragszik, úgy látszik még gyerek, különben is dolga jól megy, megrendelésekkel el van látva.

Az öreg Debreczeni nagy haraggal irt vissza, hogy ne említse többé Szera nevét, a háládatlanét., mert elszökött Sós Simonnal, a sánta segédjegyzővel. Ott hagyta őt, nyomorogva tehetetlenül, az öregnek gyengül a szeme, reszket a keze, mégis elhagyta Szera . . .

Azután egy félév múlva irt ismét az öreg Debreczeni Szeráról, a ki visszajött, bocsánatot kért és nem tudja elküldeni, mert az a kegyetlen leány egészen hozzánőtt szivéhez. Különben most is olyan do- logtalan mint ezelőtt, csak nagyon megkomolyodott. Egész nap a ház előtt ül a pádon (emlékszik talán reá Jenő) úgy látszik vár valakit, talán Jenőt. Mindennap sápadlabb, alig hiszi, hogy sokáig vigye Szera, pedig kár érte : szereti a lányt, nagyon. Jó lesz, ha Jenő siet haza, beszél Szerával, hiszen most már nem gyerek, egyre komolyabb és komolyabb . . .

III.

Debreczeni Jenő nem ment haza,