Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-06 / 32. szám
XV. évfolyam. 32. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP Vácz, 1893. auguaz 4 15 4: negyed évre I fit 50 kr. Egyes szám ára: ÍO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-lér (Gyiirky ház.) illogjelcnik minden vasárnap. Szerkesztőség : Kdptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparilc-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HIRDflTÉSEH: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl l-l 6 r : sora.........................................................30 kr Bélyegilletélc minden beiktatásnál SO kr. J ótélvonyság. Az emberi törekvés és ennek érzete soha nem tér el a feladattól, mely annak elengedhetetlen követelménye: a boldogság. Ez érzet soha sem volt oly élénken kifejezve, mint napjainkban, midőn az államok nagygyá és hatalmassá csak azért lesznek, hogy alattvalóikat boldogságra segítsék. A nemzeti hatalommal arányban növekszik az egyesek jólétre való törekvése is, mely a megteremtett eszközök teljes birtoklása előtt meg nem állapodik, mig a hatalom uj alkotásokat eredményez. A boldogitás eszközeit megszerezni s e megszerzés akadályait leküzdeni az emberi törekvés lényege, nyilvánulása harcz, melyben a haladás aegise alatt az ember társadalmi jóléte virul. Mai társadalmunk vívmányai, tagadhatatlan, nagyok. Századunk kétségkívül a haladás százada, de nem lehet tagadni, hogy egyszersmind a panaszoké is. Mindenki boldog akar lenni s mindenki panaszkodik. A társadalom rájött a kulcsra, melylyel a tudományok kincstárát kitárja, a természet titkos rejtekét s a föld szépségeit megnyitja, bámulatos találmányaival a közlekedés és kényelmes megélhetés eszközeit megszerzi s e törekvés mégis sikertelen a társadalom legnagyobb rétegében. Terjed a panasz. Egyesek vesznek, családok pusztulnak, még többen sínylődnek. Honnan ez az ellenhatás az emberi törekvés, a haladás működésében ? Aránytalan az államok és egyesei haladásában kifejtett harcz. Az erős állam magas tökélyt szerze haladásában, míg a gyönge ember segítségért kiált s elvéti:, ha e segítség tőle megvonatik. Ha gyönge testben erősen működik a lélek, megöli azt; csak a kettő összhangzatos működése képes tökélyesbiteni az emberi életet. Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. E p e d é s. Mért vagy olyan távol tőlem Hü szivem, angyalom, Édes ajkad, boldogságom, Mért nem csókolhatom? Ha gondolok szép szemedre, Feltekintek az egekre, S azt fogadja szivem, lelkem, Tied leszek mindörökre ! Mint a virág a harmatért, Esengek utánad . . . Hogy a szivem ne emészsze Égető bűbánat. Hogy a lelkem ne epedjen, Fájdalmában ne szenvedjen, Hozd vissza őt én Istenem, Kit annyira megszerettem. Hogyha veled nem élhetek, Mit ér ez az élet ? Feláldoztam teéretted Minden reménységet; Nyugodalmam, boldogságom Nincs nélküled e világon, — Árvább vagyok, mint a madár, Az elhagyott őszi tájon. Pozsony, 1893. julius °11. Almássy Júlia. Türelem. — Tanulmány. — 3STémed-3r Ircirétől. Nagyon divat, midőn valódi tudományos aparrá- tussa'l holmi tanulmánynál előre bocsájtani ily kitételt: Kant, a hires tudós idejében a nagybölcsész, Montepica Ily gondolatokat fűztem elmémben, midőn mai társadalmunk képét szemléltem és az anyagi lét hiányaitól szenvedni láttam sok emberi életet, sok áldozatot, mely elveszett, sok önfeláldozót, mely sokakat megmentett. Becsüld a hatalmas kezet, mely jótékonyságával anyagi terheid súlyát elhárítja s megadja az embernek az emberies életet! Ne sértsd meg az atyai szivet, mely gyermekiért dobog, gyermekiért érez, gyermekeinek áldoz! Schuster Konstantin, városunk s egyházmegyénk nagy püspöke érző szívvel hallgatta papsága szegényeinek panaszát s miután nagy áldozatok árán a legnagyobb Ínségen enyhített előbb, elérkezettnek találta az időt, hogy szegény papjait sanyarú helyzetükből kiemelje. Nincs egyházmegyénknek szegény papja többé, kinek anyagi gondokkal kelljen küzdenie! Magasztos és terhes hivatásuknak meg fognak felelhetni! Mi történt? 1888. április 25 és 26-án tartott püspöki kon- ferenczián indult meg élénken a mozgalom, mely az alsó klérus Ínségével foglalkozék; határoztatok, hogy püspökeink az Ínség helyét és nagyságát kipuhatolandók, papjaikat összes jövedelmeik bevallására fölszólítsák. A konferencziáról hazatérő váczi püspök már következő hónapban intézkedett, hogy papjainak anyagi helyzetéről biztos tudomást nyerjen. Ugyanazon év május 17-én kelt körlevelében 1618. sz. a. elrendeli, hogy papjai összes jövedelmeik és kiadásaikat bevallják. A püspök, ki uj egyházmegyéjében magát még nem tájékozhatá, bizottságot szervezett, mely az összes plébánia és káplánságokat jól ismervén, hivatva volt, hogy a beérkezett bevallásokat láttomozva, rendezve és javasolva hozzá íölterjeszsze. így lett megtéve az első lépés nálunk. Ki lett dolgozva nevezett konferenczián, az állambölcsész, vagy a hires Ilumboclial ezt is állította, — igy belekapaszkodva egy hires ember szakállába a gondolatok szálát, mint a keresztespók, egy körbe fonva a kölcsönzött eszmét, szerencsésen beburkolják a pókhálóval, — ki a tanulmányt élvezni akarja, fogjon előbb pol-törlő kefét és távolítsa el a pókhálót, hogy az eredeti eszme napvilágra jöjjön. Kétszeres tanulmány az enyém, önmagam valék az ekszperimertaczió tárgya, — a tárgy elrántott, de a tanulság még megmaradt. A vége felé baktató 19-ik század reform, a találmányok óriási tömegét szívja a népek boldogitására, a rohamos élet először vágtatott gőzzel, ma már illan, tűnik a villámmal. A század elején az emberész zabolát vetett a gőzre, és ma uralkodik a villámon. A 19-ik század a rohanás százada és én ennek ellentétét a türelmet, a megvetett erényt tettem komoly tanulmány tárgyává. Az egyszeri papként jártam azonban én is, ameny- nyibcn vizet prédikáltam és bort ittam. De hát lehetség§s-e hogy a nemes erényt akár egyikünk, másikunk megszokhassa ? Határozott felelet: nem ! A gyermek alig lép le a bölcső vánkosáról, már ott leselkedik a nevelés százkorú szörnyes az alig eszmélő emberi parányi teletömik mindenféle könyvvel. Uram, teremtőm, az alig hét éves gyermek egy magasztos költemény labirintusz a vallás misztériumával kínozzák előbb érthetetlen tehát s a dolog úgy áll, — tanulja de nem érti, megzavarja gondolkozását és tönkre teszi a természetadta zavartalan kedélyt. Mert lépten nyomon felvetődik a ré- mületes kérdés: Miért? Hol szokja meg a gyermek a türelmet, midőn az ismeretlen utáni vágy, vagy a nem tudás bántó érzete korát, felfogását túlhaladó lázas előresietés tanítsa türelemre, több mint nevetséges ilyent kiírni is. A nevelés, mely sietteti a gyermeket vérében mérhogy a helyi viszonyokhoz képest mekkora minimum egészítendő ki, hogy senki ínséget ne szenvedjen. Meg lett kezdve az ügy, az első kérdések megoldattak s az, ami az ügyet haladásában bizonytalan időre megakaszlá, nem más, mint a kérdések legnehezebb része: honnan kell a pénzt előteremteni? A biztatás kecsegtet, a halogatás fáj. A bizonytalan idő, melyben a papi kongrua országos rendezése létesül, fájt megyénk papságának, fájt megyénk főpásztorának. De nem fáj többé. Schuster Konstantin ő nméltósága meghozta megyéjének ama tűrhetőbb jövőt, mely után a szegény alsópapság országszerte eped, és a kongrua országos megteremtésével remél egyszer elérni. Mig ez beteljesül, ő nméltósága megyéje szegény papjainak: 12 plébános és 28 káplánjának kon- gruájára évenként 4872 forint összeget folyóvá tenni méltóztatott s hogy ezen nemeslelkű gondoskodását betetőzze, a papi nyugdíj-intézet javára újból 10,000 frtot adott át káptalanának. Ezen fejedelmi összegek főpásztorunk atyai szivének újabb tényei, atyai áldó kezeinek áldásai. —a. Hazánk, Az uj lap programmja megjelent és a szélrózsa minden irányába szétküldték. Nem harczi riadó ez, nem a »felforgatás« proklamácziója, a milyenekkel hatást keres a mai kor minden mozgalma; de annál inkább benn van ebben a programmban az, melyet első sorban legtöbbre becsülnünk kellene: a becsületes munkálkodás tisztelete hazánk s nemzetünk jövője és a családi tűzhely érdekében. Ezen nemes törekvésnek akar iránytűje, útmutatója és buzdi- tója lenni az új lap. A társadalmat helyesebb gezni meg és ha természete türelmes volna is elvesztené azt. így bocsánat, hogy a választ hoztam fel például a sok közül, — de tehettem volna mással is, — megadja már az első rúgót arra, hogy a türelem eltűnjön. A gyermekből ifjú, vagy leány lesz. Az ifjú türelmetlenül várja a serkedező bajusz moháját leány a hosszú ruhát és a bált. A természet örök rendjét sietteti az idősebbek léha beszédje és leplezetlen tettei, — az ifjú, mint a rohanó ár, fékveszetlenül siet élni, — türelmetlen a komoly tanulmány iránt, vágya vére máshová vonja, és a leány szinte türelmetlen, vágyva-vágyik az élet misztériumát ismerni, — és a közös élet után való őrült futás közbe, mint a hegyről lehatoló patak érintetlenül hagyja a partján viruló szebbnél-szebb virágokat, nem hallja az erdő lombjai közt daloló fülemülét. így fut el az ifjú az erénynyel a tudományok virága mellett, mert vérében van a türelmetlenség, mielőbb a czélhoz jutás a fő vágya. A boldogtalanok nem tudják, hogy czélnál közvetlen vigyorog a megsemmisülés. A leány mielőbb férjhez vágy, — egy ismeretlen jövőért odadobja a jelen illatozó koszorúját egy ábrándért, mely miként a szappanbuborék elpattan utána hagyva a csípős mocskos levét, oda adja az élet kristály vizét. Az ifjú az életharczának küszöbét kábult fejjel lépi át, megérzi ajkán az élvezet nektár-csepjeit, midőn a keserűség, a kin, a fájdalom, a küzdés terhe utolsó élet kérdést rátolja, az előtte annyi ismeretlen akadályba felbukik s akkor látja be, de későn: a türelmetlenség átkát. A leány mirtusz koszorúját vivé az oltárhoz, és nyer helyette egy felbonthatlan kötésből származó kész teljes életet. Az ábránd himporát a késhetlen való sepri el s vesztett hit, csalódott remény, néha oly lejtőre viszik, 23 7^.
