Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-08-06 / 32. szám

alapokra fektetni, a politikai iránynak szoczialisz- tikus törekvéseit elősegíteni. Nem hirdet idealisztikus szóvirágokban nagy eszméket, meg nem valósítható okoskodásokat; reális alapokra fekteti törekvéseit. Ez az alap pedig biztosan áll és nem függ mint a légvár ég és föld között a végtelen űrben, a semmiben!

Mint hiteles forrásból értesültünk, az uj lap programmját mindenfelé óriási lelkesedéssel fogadták és már is megjövendölhetjük, hogy Magyar- ország intelligencziája ahhoz a mozgalomhoz fog csatlakozni, melynek zászlóvivője lesz az uj lap.

Jelen számunk, miután a programmot tartalmazza, nem képes mindazt felölelni, mit az uj lapról okvetlen elmondanunk kell, de soká nem is halaszthatjuk.

A „Hazánk“ programul]a.

Már megemlékeztünk arról az uj irodalmi vállalatról, mely az országos gazdasági, erdészeti és mérnök- egyesületek több tagjának kezdeményezésére 300,000 frt alaptőkével alakult.

Az uj vállalat főczélja egy nagy politikai napilap létesítése, mely a birtok, a vidéki népesség és a technikai körök érdekeit hivatott védeni és elősegíteni. Az uj lap mely 1894-ik évi január hó 1-én indul meg, kiadta programját. Az uj politikai programún, melynek hátterében hatalmas érdekkörök állanak, a következő :

„A már nagygyá fejlett, de a politikai harczokban elmerült magyar napi sajtóban, orgánumot teremtünk mely a földbirtoknak, a vidéki gazda és kisiparos népességnek s a magyar intelligens középosztálynak, a szakkörök, a műszaki kar és az erdészetnek képviselje elhanyagolt érdekeit.

Politikai meggyőződésünk az 1867-iki alapokhoz köt s azok alapján és fejlesztésével kívánunk magyar nemzeti kulturállamot teremteni.

Sürgetjük a közigazgatás helyes reformját.

Hívei vagyunk az állami közigazgatásnak, oly feltételekkel, melyek a legszélesebb alapokon biztosítják a helyi autonómiát.

Kívánjuk a közigazgatási bíróságot, az állami tisztviselők pragmatikáját.

Addig is, amig az európai helyzet az általános lefegyverzés reményével kecsegtetne, aminek előkészítő munkájában kívánjuk, hogy hazánk tevékeny részt vegyen, sürgetjük a magyar honvédség fejlesztését, a közös hadseregben pedig a magyar elem erősödését, i egyenjogúsítását.

Egyházpolitikai kérdésekben kívánjuk a teljes lelkiismereti szabadságot, a vallásfelekezeti béke fen- tartását, a szükséges reformokat, de utóbbiakat csak oly sorrendben és fokozotban, hogy az érdekükben hozott áldozatok sem kulturális, sem gazdasági fejlődésünket meg ne zavarják és ne nehezítsék.

Kívánjuk a választások tisztaságát, ezek érdekében a választási törvény revízióját s a választásra jogosultak politikai nevelését.

A nemzetiségi kérdésekben kívánjuk a magyar állameszeme teljes érvényre juttatását, de a más nemzetiségbeliek beolvadásának legfőbb eszközéül a társadalmi kapcsolat szorossabbá tételét és gazdasági érdekeik ist.ápolását ismerjük.

Kívánjuk magyar nemzeti politikát, nemcsak közjogi tekintetben, de olyat, mely a politikai szabadság mellett a nemzet milliónak anyagi függetlenségét is biztosítja.

Ezért első sorban küzdünk helyes gazdasági politikáért..

Kívánunk gazdasági politikát, mely a nemzet ösz- szes lakoságának, első sorban pedig a kis embereknek .anyagi boldogulását tűzi ki czélul.

melynek vége a bűn, a becstelenség. A türelmetlenség átka borítja reá sötét árnyát.

Hol van tehát a támasz? hol van hát az élet bölcselet, mely beléjök oltaná a türelem iránti érzéket1 hol van az, mely arra int, vezet.

Heroitikus lélekerővel kell annak bírnia, a ki a 19-ik század őrült vágtatásában zászlójára felírni tudja a türelmet és ha felirta, azt magáévá is teszi.

Hány csipkés batiszt kendő lett a türelmetlenség áldozata, pedig azt a drága csipkét keserves, munka fárasztó türelme hozta létre, hogy ha ezt azok az apró kacsók tudnák, ha éreznék azt a kint, mit a csipkeverő munkás-leány érez a kenyérérti munkába, akkor nem tépné, egy kimaradt kamélia, egy elfelejtett találka, vagy egyébb csekélység miatt azt a csipkekendőt.

A türelemnek, e kényszeritett erénynek létjoga van, sőt nagy szerepe az életbe és a 19-ik század éppen ezen erényt tiporja, tépi.

Oh! az a villám nem akarja elismerni a türelmet.

Pedig hej be jutalmazó dolog a türelem, mert a türelem ikertestvére a munkának, apja a tökéletességnek, szoptató dajkája a művészetnek. A türelem a boldogság megelégedés istápolója, és mégis türelmetlenkedünk.

Miért ?

A nevelés, az élet, felkavarja vérünket, az idegesség lassú előmérge cseppenként szivárog fel természetünkbe és ez az idegesség megöli a türelmet.

Az ideges, lázas állapot teremt ideáli, merész és nagy dolgot, de tökéletest soha, mindig fog valami hiányzani alkotásából, egy üreg, egy sziláiig és az alkotás sohasem a bevégzett egész.

A mit a türelem teremt, az tökéletes és ezen sajátságainál fogva imponál.

Kívánjuk a becsületes munka, az egyén érvényre jutását és szorgalmának jutalmát.

Törekedni fogunk a jogosulatlan kartellek és rin- gek s egyes érdekcsoportok gazdasági monopóliumának megszüntetésére.

Támogatunk minden szövetkezeti, a társadalom önerejéből, a kis erők összesítése által létrejött vállalatot.

Kívánjuk a munkásügy rendezését s a munkás- osztály jogosult érdekeinek kielégítését, ezzel együtt a gazdasági és házi cselédek ügyének megfelelőbb rendezését.

Sürgetünk hathatós szocziális intézkedéseket a kivándorlás megszüntetésére s a munkás-közvetités, telepítés, szervezését.

Kívánjuk a honosítási törvény reformját, a bevándorlási ügy szabályozását.

Követeljük az összes állampolgárok aránylagos és igazságos megadóztatását, s ebből kifolyólag olyan adóreformokat, melyek a nagy mozgó tőkét is kényszerítik arányosan hozzájárulni az állam terheihez, az adónyilvántartás, behajtás egyszerűvé és méltányossá tételét.

Komolyan kívánunk foglalkozni azzal, hogy a progresszív adó behozatala mily mértékben befolyásolná állami pénzügyeinket, gazdasági és társadalmi fejlődésünket.

Sürgetjük a takarékügy, ezzel kapcsolatosan a mezőgazdasági- és ipari hitel szervezését.

Kivánjuk a biztosításügy reformját, ide értve az élet-, a tűz-, a jég- és az állatbiztosítást.

A szervezést a kölcsönösség elvén társadalmilag óhajtjuk.

Kívánunk olyan kereskedelmi, ipar- és közlekedési politikát, amely első sorban a hazai termelést és fogyasztást védelmezi és emeli.

Mellőzni kivánjuk a felesleges közvetítést.

Óhajtunk oly törvényhozásilag életrehivott és megerősített társadalmi szervezeteket, melyek a fogyasztót a termelővel közvetlen összeköttetésbe hozzák.

Követeljük a börzének az általános gazdasági érdekeknek megfelelő ellenőrzését, újjászervezését és megadóztatását.

Kivánjuk a kis ipar nagyobbmérvű támogatását s az ipartörvénynek ily értelmű módosítását.

A magyar nemzet alapjait az őstermelésben tudjuk, állami függetlenségünk egyik legfőbb biztosítékát a magyar földbirtokos osztály és földművelő népben ismerjük.

Ezért kívánunk helyes földművelési politikát a nagyközép- és kisbirtok helyes megoszlására irányuló intézkedéseket, a földbirtok művelési eszközeinek lefoglal - hatatlanságát, terheinek könnyítését.

A kötött birtokok helyes kezelését.

Kívánunk megfelelő agrár törvényhozást, a mező- gazdaságról szóló törvény megalkotását, a birtokviszonyok, a telekönyv és tagositási ügyek gyors és végleges rendezését.

Követeljük a gazdatiszti ügy szabályozását.

Törekedni fogunk a munkaadó és munkása közötti viszony s a bérleti ügyek rendezésére.

Sürgetünk helyes közoktatásügyi politikát.

Kivánjuk a népiskola, kisdedóvó-ügy, a lelencz- ügy általános rendezését, a gazdasági és ipari szakoktatás általánosítását.

Sürgetünk oly közegészségügyi intézkedéseket, melyek a maiaknál hathatósabb eszközökkel látnak a nemzet milliói testi és szellemi épségének, a nemzeti munkaerőnek fentartása és fejlesztéséhez.

Igyekezni fogunk a szépirodalom, a művészetek fejlesztésére s azoknál úgy a nemzeti irány, mint a finom ízlés érvényre juttatására. Nagy súlyt helyezünk a szakértelem megadására hivatott intézetekre.

Óhajtjuk a magyar tudományosság, különösen a reál- és technikai tudományok nagyobb fejlesztését és érvényre jutását.

Törekedni fogunk a nemzet összes lakosságában a szép és nemes iránti szeretet, a törvénytisztelet és kötelességtudás, az igazi vallásosság, a közerkölcs, a politikai tisztességtudás a nemzeti múlt iránti kegyelet fejlesztésére.

Mindenben pedig az igazságot keressük és annak állunk bármily érdekkel szemben védelmére.

Ezért nem csalatkozunk sem a kormány, sem az ellenzéki pártok egyikéhez sem; fentartva meggyőződésünk független nyilvánítását mindenekkel szemben.

Üldözni fogjuk a léha kapaszkodást, az üres, dilettáns, nagyhangú szerepléseket s a protekezió szülötteit.

Ez a „Hazánk“ politikai, gazdasági és társadalmi programmja, melynek megvalósítására bátran hívjuk fel minden igaz magyar hazafi rokonszenvét és támogatását.

CSARNOK.

A piarista növendékek nevelése.

A piarista növendékek nevelésében két főirány domborodik ki. Az elsőnek czélja nevelni tanárokat és a másodiknak kötelessége képezni a növendékben a papot.

Nem kis dolog e két irányt egymással megegyeztetni. Igaz ugyan, hogy a papi és tanítói hivatal egy gyökérből ered, de csak akkor — és ezt jól jegyezzük meg — ha szószékről és nem középiskolai tanári katedráról van szó. Szószékről papolni, annyit tesz, mint hirdetni azt, a mit az egyház tanít ; mig egy középiskolai katedrán szerepelni nem annyit jelent többé, mint prédikálni, hanem mint nevelni, ölt az összes hívek képezik a talajt, melybe a hit igazságait elszórja a magvető ; itt egy csemete nemzedék, mely egy erkölcsös, egy tanult fő : a tanár végeztése alatt, szemenkint szedi össze fárasztó munkával azt az alapot,

melyre jövendő élete, egész munkássága minden reménye épül; itt egy kis méhraj, melynek keblében zajongó, kedves és munkás élet uralkodik, melynek éltető levegője a tanár ; itt egy kis vendégsereg, mely tarsolyát tudománynyal — ha ugyan igy beszélhetünk — életelvekkel tölti meg az iskola határain kívül megkezdődő rögös kálváriaútra.

Ezen alapot egy a fejével szerepelni akaró ifjúnál a dolog természeténél fogva nem rakhatja le sem, az úgyszólván papolás, sem a kizárólagos tudóskodás. Itt a fiatal nemzedék lelkében világi és vallási elemekből összealkolott olyan széttörheletlen mozaik-alkotásról van szó, melyben az erkölcsi elem képezze a tudományos mag zománczát ékét, dicsfényét. — És a mily lélekemelő elgondolni, miként működhetik közre egyik a másika fölsegitésére és támogatására e két tényező, a milyen jólesik látni egy tanárai keze alól kikerült fiatal emberben az Istenért és emberekért hevülő szivet és törekvést a megizlelt tudomány után, ép oly nehéz ma ezek együttes kifejtésére képes, hivatásból és nem megélhetési szükségből tanárkodé egyéneket nevelni.

Hivatás ! Ez nagyon ideális szó, fedve minden oldalról salukkal, elhantolva sárga földdel. Ha valaki nem akar nekem hinni, menjen az emberek közé. Az egyik hivatásból (?!) rongyszedő, a másik hivatásból király ; az egyik hivatásból (?!) prédikál s mikor lelép a szószékről első gondolata: „Magam se hiszem“; a másik hivatásból (?!) tanár, elreczitál vagy 200 erkölcsi aksziórnát az iskolában s alig lép ki onnét minden mozdulata botrány. Vagy mit jelent e szó hivatás ? Talán kontárkodást azon a pályán, melyre a kenyér szükség, vagy más. az alanyon kívül álló tényezők, körülmények dobják az egyént; vagy hivatottságot oly czél elérésére, mely a lélek belsejében fogamzott meg, a szív melege által jött a világra és az akaratot hatalmába kerítve segélyével minden erejét, minden tehetségét vas következetességgel e czél megvalósítására fordítja? Én azt hiszem ez utóbbit kell feleletül elfogadnunk !

Dobjuk el egy pillanatra a köpönyeget, mely minden köznapi embert többé-kevésbbé kútárrá varázsol, tekintsük a dolgot olyan szemmel, mely a nagy lelkek tulajdona szokott lenni és akkor befogjuk látni ama követelés jogosságát, mely azt parancsolja, hogy minél nagyobb fontosságú az állás, melyet valaki elfoglalni törekszik a társadalomban : minél nagyobb itt a felelősség, melyet embertársai esetleg egy milliókból álló nemzet jólétének előmozdítása rak vállaira; annál többször vagy legalább egyszer de 40 napig — mint Krisztus tette mielőtt reformáfori működését megkezdte - kellene az ilyennek visszavonulnia a pusztába, az emberek elől elrejtőznie, magába szállnia és feltennie a kérdést: van-e erőm, van-e hivatásom? Ezt kellene tenniük a vezérférfiaknak, kik a társadalom jelenében működnek és vezetik az embereket vándorlásukban az öregség, a tehetetlenség, a sir felé; de még inkább ezt kellene tenniök a tanároknak, kik a jövő számára készítik elő az embereket, kik az ifjúságban és általa teremtik meg a nemzet jövő életét, vagy halálát. Épen ezért jaj és még egyszer jaj annak a társadalomnak, mely fiai nevelőinek képzésével nem törődik. Saját vezérférfiait csak ledobhatja hátáról, ha rosszak, de fiai vezérei fölött, ha egyszer a diplomát kezükbe adta s működésük terére bocsájtotta, nem őrködhetik többé mindentlátó árgus szemekkel. Pedig egy tanár, ki hivatás nélkül munkálkodik veszélyezteti az egész tanári kar működését és a legrosszabb hatással lehet az egész gimnázium közfelfogására. És mégis hány tanár működik hivatás nélkül, hány a piarista rend keblében is !

Csodalatos! — mondhatna valaki — hisz, már a tiszta ész logikája úgy hozná magával, hogy a valódi tanárok legtöbbjét a tanitórendek körében kellene feltalálnunk. Már maga az a tudat, hogy Krisztus papja, hogy a Mester legtisztább, minden embert mint testvért egymáshoz fűző tanainak felavatott harezosa kell, hogy keblét a szeretet templomára, szivét a minden szépért, jóért lelkesülés oltárává szentelje; ehhez kell járulnia ama tudatnak, mely a tanári állásból folyik, mely Isten és emberek előtt felelőssé teszi őt ama érzelmekért, szenvedélyekért, ama felfogásért, melyeket és melyet az ifjú leikébe oltott. Kiegészíti még ezeket a piarista rendet tanitórenddé avató fogadalom: „tanítani a gyermekeket“, melyre minden tag esküt tesz.

K. L.

Városi és vidéki hírek.

= A püspök adománya. Gajáry Géza polgármester a megyés püspöknél tisztelgett, hogy a kegyelmes úrnak a jótékonyezélú „Népünnepélyről“ jelentést tegyen és egyúttal meg is hívja. A püspök igen kegyesen fogadta a polgármestert és tekintettel a jótékonyczélra 100 forintot adományozott.

= Installáczió. E. hó első napján az új kanonokok ünnepélyes beigtatása volt a székesegyházban. A zsolozsma elmondása előtt kivonult a káptalan a sekrestyéből a szentélybe. Végén, a segédlet után, Mo- tesiczky János mesterkanonok és káptalani kisprépost, Arndorf er Alajos, Paulovics Mihály és Rózsahegyi Gyula czimzetes kanonokok jöttek, karjukon tartva kanonoki mozettájukat. Őket követte Markovics Lázár éneklőkanonok, ki állásánál fogva hivatva volt az uj kanonokokat ünnepélyesen beigtatni. Miután Motesiczky elénekelte a Vcni Sande imáját, Markovics a káptalanhoz alkalmi beszédet intézett az oltártól. Megragadó és figyelmet lekötő szavakkal ecsetelte az elhunyt Petróczy László, Schmidt János és Körréy Ferencz czimzetes kanonokok érdemeit, életüket mintegy például állitván utódaiknak, a most beigtatandó uj kanonokoknak, kiknek érdemeit íme kitüntette a királyi kegy. Ezután felolvastattak a királyi leiratok, minek végeztével Markovics éneklőkanonok kezébe letették hivatalos esküjüket. A stallumok elfoglalása után Te Demi következett, melyet Rózsahegyi Gyula, mint leg-