Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-25 / 26. szám

gában a székes fővárosban meghaladja a húszezret !

Keserű gúny nyal kérdezi ezek után Bernát, hogy vájjon ez is a szabadelvűség gyümölcse-e ? keserű gúnynyal, a ki maga is »szabadelvű« programmal lépett fel és reményeiben csalatkozva lépett vissza a politikai élet porondjáról, a felvidéken.

A vádaskodás itt-ott, nem csoda, ha felüli a fejét.

Az alsó néposztály ajka panaszra nyílik a felsőbb néposztály ellen s meg nem bocsátja neki, hogy őt politikailag nevelni elmulasztotta, s az egyszerű erkölcsöket és életmódot, ha el nem vette tőle: hát romlani engedte. Fáj a köznépnek, ha ivádéka pusztul, elsalnyul; s az, a ki rajta egykor segíteni tudott volna, sőt a kinek ez a segítség a leghatározottabban kötelessége volt: az anyaföldet szeretni nem tanította meg; most el van fásulva maga is, s az a viszony állott elő, mint az emlőjét kínáló anya és a magzatja közölt tapasztaljuk midőn az, a beteg, de azért az éhségtől és szomjúságtól gyötört gyermek ajkára egy csepp anyatejet sem juttat, mert az, a mitől ő a táplálékát szerezné önnön magának sincs!

Mi ez a szó hazafiság? — puszta frázisnál nem egyébb, pedig az valamikor talizmánunk volt, még nem is olyan régen, mikor Deák Ferencz a magyar képviselőházban a hatvanas években Anteusz példájára hivatkozott, a ki valahányszor küzdve a földre, a haza földére roskadt, mindannyiszor ujult erővel kelt fel onnan; mert a föld, a mely őt szülte és felnevelte s a mely halóporainak is enyhet ad, nemcsak kitartást, hanem bátorságot s erőt kölcsönzött neki ellenségeivel szembe szállani.

Lehet-e ma bízni a polgárerényben? Nézzen szél ki-ki a maga környezetében, a választ ne másoktól várja.

F. I.

A fürdözők figyelmébe.

„Csak jó egészség legyen, a többi majd meg jön“ szokta mondani a magyar ember és igazságát senki kétségbe nem vonja, mert e nélkül mit ér a világ minden kincse egy rakáson ? S ha ez meg van, ha a test erős, a karok épek: ki fél, hogy éhen kell halnia?

Ezért van, hogy a köszvényes, csúzos, náthás, hu- rutos, tüdővészes stb. siet minél előbb visszaszerezni egészszégét s ezért nem csoda, hogy másrészt az, a ki jó lábon áll, iparkodik megtenni mindent, hogy egészségét körülvértezze s jövőre eltegye. Ez kétszeresen nem csodálandó pedig akkor, ha az ember makacs betegségek levetkőzése után jutott testi jóléthez. Mert hiába. Csak akkor tudjuk megbecsülni igazán drága kincsünket, mikor egyszer elvesztettük s mikor keserves keresés után szerencsésen birtokosaivá lettünk ismét.

Legtöbben üdülésüket fürdőkön keresik, annyira, hogy a fürdőzés ma már nálunk is divat épen úgy mint a nyaralás. S ez okos dolog kellő korlátok között. Igen ! Menjünk ki, mihelyt dolgaink engedik a szabadba; járjunk be hegyet völgyet, tisztítsuk tüdőnket, szorítsuk ki belőle a téli miazmás szobalevegőt és töltsük

— A kezdetlegen túl vagyok.

— Mennyiben.

— Két pipám tisztázva van, tiz pakli dohány együtt. Nőm esernyőm megvarrását végig eszközölte. Komótsipkám bojtja felvarrva . . .

Itt megakadt.

— Jobbadán ur, ez nem elég, — mondám neki igen komolyan.

— Nincs tudomásom a többletről.

— Vagyis nem tudja, mi kéne még egy amerikai útra?

— Zajos helyeslés, — felelt Jobbadán, a mi annyit tett, hogy fején találtam a szöget.

— Ösmeri Amerikát, vagyis hallott már róla valamit — kezdérn az examinálást.

— Nem vagyok oda járványos s ezért túlnyomó bennem a Merikára vonatkozólag az ismeretek távolléte.

— De azt tudja, hogy az egy egészen más világrész ?

— Tudom.

— Hogy roppant messze van ?

— A tekintetes ur kilépésétől függ.

— Én nem léptem ki, Jobbadán ur, de vannak sokan, a kik ott jártak.

Jobbadán arcza hirtelen kiderült, s bátrabban nézett a szemembe.

— Úgy van! — mondá, — Kolmnbács Kristóf. Olvasmányok utján észleltem.

Helyes, igaza van, Jobbadán ur. Ha Kolmnbács históriáját tudja, azt is tudja, hogy sokáig kell tengeren utazni, inig odaér?

— Viz nem baj. Úszás segít.

Igaz, igaz. (Minek ijesztgessem, mikor a Ko- lumbustól úgy megjött a bátorsága? Úgy fogta fel Kulombusf, mintha az neki egy amerikai ismerőse volna, a ki ott várja a parton.)

Elővettem a földglóbust s megmutattam neki, hogy a. liliom-utczából mint lehet Amerikába jutni.

Furfangos elme munkája jegyzé meg Mihály gazda a glóbusra — de a Merika távolsága nincs messzebb három arasztnál.

meg frissel éltetővel; mossuk ki testünk likacsait, szülessünk újra; edzzük meg testünket a küzdelemre, melyet a téli mostoha időjárással fel kell vennie és végig harczolnia s a melyben ha elbukik osztályrésze egy darab fagyos hant! De ne felejtsük soha, hogyhatárok vannak, melyeket a pénztárcza szab ki, melyeket ha átlépünk egy másik rémkép áll elénk: az adósság, utána az anyagi tönkrejutás. Sajnos e határokat nagyon sokszor nem tartják be. S innét van, hogy arra a családra, mely rendszeresen jár nyaralni, fürdözni, ki szokták mondani a jövendölést, melyet az alföldiek mondanak, arra a hatökrös gazdára, ki reggelenkint kávéval öblögeti torkát: „ez is nemsokára dobra kerül.“

Pedig — hiszi, a ki hiszi — a fürdőzés nem a gazdagok privilégiuma. Nagyon sok módos ember, minden káros következmény nélkül elmehet nyaralni, fürdőzni, ha okosan szem előtt tartja, hogy est modus in rebus. Persze, mikor a márcziusi hó már meghozza a masamódnét, varrólányt, a kik betelepszenek a szobába és júniusig izzadva dolgoznak, hogy a nagysámok tündökölhessenek a „saisonon“, mikor az utolsó öltés költségeit már kölcsönvett garasok fedezik, akkor nem csoda, hogy a papa minden áron igyekszik bebizonyítani a nyaralás a fürdőzés haszontalanságát. Tudnék positiv példát felhozni, hogy egy józan, minden tagjában praktikus, okos családnak a fürdőzés nem kerül többe, mintha otthon élte volna át a nyarat. Tudom a „mamák és lánykák“ rázzák fejüket, de higyjék el, hogy igy járnának ők is, ha nem néznék a dolgot — tisztelet, becsület, de igazság is — pápaszemen.

Fokozza a fürdőzés kiadásait a külföldicskedés, pedig a hazaiak, mig egyrészt olcsóbbak, (mindig az okosan költekezőt tartom szem előtt!), addig másrészt gyógyerejükkel, tápláló levegőjükkel, vadregényes vidékükkel legalább is felülmúlják a külföldieket. Csak néhány példát akarunk felhozni.

A Herkulesfürdő — szaktekintélyek alapján — felülmúlja Badent, Hachent, a bécsi kénes fürdőket, vagy pyrenei meleg gyógyhelyeket. Buziás vasas fürdője, Vízakna sósfürdője gyönyörű berendezésével vetekedik akármelyik külföldivel. Idát még a magyar Svájcznak: Szepességnek fürdői a három Tátrafüred fényű fürdőivel ; pompás, edző levegőjével, elragadó vidékével; Trencsén-Teplicz 40 fokos, Pőstyén 60—G5 fokos forrásaival !

Az egész országban — merem állítani — a legolcsóbb és mégis nagyon kellemes nyaralóhelyek, fürdők a dunántúliak, a balatonkörnyékiek. Ezek ismertetésére, helyesebben azon czélból, hogy a közönség gyakorlati szempontból tájékozást nyerjen, adott ki a „Dunántúli Közművelődési Egyesület“ egy füzetet „Fürdők és Nyaralóhelyek a Dunántúlon“ czimmel. Ebben a legna- gyobbtól a legapróbbig bent van minden pl. a lakházak bérára; a gőzhajójáratok; a szórakozás eszközei; a marha-, disznó-, ürühús kilója; egy pár csirke, liba, kacsa stb. ára; a tej, tejszín, tojás, zöldség stb. kelendősége ; bor, sör, pálinka literje stb. Felemlíti e mű, hogy a Balaton fürdő és nyaralás szempontjából két szakaszra oszlik : északira (veszprém-zalai) délire (vesz- prém-somogyi). Az északi part öblözetes a déli Bakony tömör láncza a felszelet visszatartja. Talaja kövecses, iszapos, nagyon meleg. Tájképe változatosabb szebb, mint a déli parté. Iszapja gyógyeszköz, vize mély s a part gyorsan rohan lefelé.

A déli part előnye — mondja a mű — a plázs, az a homokmart, mely Kenésétől Balaton-Szt.-Györgyig húzódik. Itt a Balaton tengeri fürdő. Vize meleg s különösen ideges gyermekekre sokkal hatásosabb, mint az északi tengerek fürdői.

E mű mű a Balaton-kőrnyékről 25 fürdőt illetőleg nyaralóhelyet tüntet fel. Baranyamegyébő! 2-őt, Fehérmegyéből 4-et, Sopronmegyéből 1-et, Vasmegyéből 12-őt és a függelékben szól Visegrádiból.

Mondanom sem kell, hogy valamennyi közt leg— Azért megtart két-három hónapig, a mig ki- gyelmetek megjárják és megnézik.

— Két-három hónap ? Nagyon huzamos. Nőm bánata erős lesz.

S Jobbadán elszontyolodott. A mi már napok óta gyötörte, ismét erőt vett rajta: valami homályos sejtelem, hogy ez az utazás sok kellemetlenséget és veszedelmet fog rá hozni. Nőt, hunyadiakat, alelnökséget, tekintélyt, pozicziót: mindent itt kellett hagyni, s fölmászni arra az ördöngös földgolyóbisra.

Leírtam neki, hogy mit vigyen magával s ő eltávozott. Másnap láttam, hogy kifordított Ferencz József-kabátban söpri az udvart. Jobbadán ugyanis, mióta alelnök lett, sohse mutatta magát ingujjban, sőt annyira ünnepélyes lett, hogy csak Ferencz József-kabátban lépett a nyilvánosság elé. De most jónak látta kifordítani; spórolt vele az amerikai útra.

Ugyanaz nap beállított hozzám Jobbadán és könyveket kért a Marikáról. Ránéztem s szólék :

— Jobbadán, maga sirt. Egy könyet látok még a bal szeme csücskében.

— Meghatottság gyümölcse.

— Meg van hatva?

— Meg. Rátabucsuzás elsejétől.

— Maga búcsúzik valakitől rátákra?

— Nőmtől.

— Miért nem az utolsó napon egyszerre?

— Nőm szivgyengesége, melyet az orvosok gyógyászai i bizonylattal konstatáltak. Egyszerre nem bírná ki, megrepedne a szivburok kamarája, billentyűstől — mint a doktor mondá. Ma törlesztettem az első bű- csűr ész letet.

— S a neje sirt ?

— Kezdett, ekkor befejeztem a jelenetet. Könnyen azután támadt.

Férfi nem árulja el magát.

Jobbadán megrakodott a könyvekkel s eltávozott.

kitünőbb Balatonfüred. Ezt az orvosi tekintélyek a következő bajok ellen ajánlják: vérszegénység, görvély gümőkór, csúz, köszvény, légszervek hurutos bántalmai, rekedtség vérköpés, gyomor-, bélhurut, máj- és légvér- böség, női bajok és idegbántalmak. Gyógyeszközök: a Balaton, vasas szénsavas savanyúviz források, fürdők, tej-, savó-, iszap-, szőllő-, más száz gyógymód. A legkülönfélébb szórakoztatási eszközök a a vendégek szolgálatára állanak.

E füzetet a D. K. E. ingyen adja az érdekelteknek. (A szétküldő a D. K. E. titkári irodája Budapest Vili. József-kirút 5.) Ez számokkal győz meg mindenkit arról, hogy nem kell a nyaraláshoz, fürdőzéshez rengeteg pénz. S ha a családapa meggyőződött, hogy nem kerül sokkal többe: ha kivonul családjával 1—2 hónapra a szabadba, mint ha otthon a város dohos levegőjében tesped, ha látta, hogy mennyire aczélozód- tak gyermekei izmai és egészsége; nem fog a nyaralástól, fürdőzéstől többé idegenkedni, hanem kisiet családjával a szabad levegőre. S ez által a nemzedékek izmosodnak, a betegségek fogynak ; különösen a tüdővész, mely hazánkban oly ijesztően pusztít, melynek leggyakoribb oka a tüdő hiányos szellőztetése, alapjában semmisitetik meg. . . . a . . .

A difteritisz oka.

Amily régi a betegség, oly régóta tudták, hogy a difteritiszes beteg kiköhögött nyála ragadós és képes fertőzni.

Újabb vizsgálódások, sok fáradság után fölfedezték a betegség okát.

Apró, pálezika alakú gomba ez, melyet orvosi néven difteritisz baczillusnak nevezünk. Löffler tanár volt az, ki e baczillust felkutatta. Sok idő telt bele, mig ez neki sikerült, mert a szájban sok mindenféle ártalmatlan baczillus is van, melyek a kutató orvos elé tolakodtak és elfödték amazt, amely a difteritisznek tulaj- donképeni okozója.

E baczillus olyan kicsiny, hogy csak 600-1000- szeres nagyítással látható, mikor is a baczillusok körülbelül 2—3 millimeter hosszú és */2 millimeter széles pálezikáknak tűnnek elő, és úgylátszik, mintha 2—3 olvasószemből állanak.

E szerint a difteritisz-baczillus kicsiny, alig 2/iooo — 3/iooo rész millimeter hosszú növényi szervezet. E baczillus a difteriás beteg torokmandulájának mélyedéseiben mintegy meleg ágyakban megtapad, él és hihetetlen számban elszaporodik. Majd belefurakodik a mandulamirigy belsejébe, azt elpusztítja, sőt tovaterjedhet a szájpadlásra, nyelvcsapra, máskor bejut a légcsőbe és tüdőbe.

De nem a baczillusoknak ez a szaporodása és roncsolása a közvetlen oka a betegség tüneményeinek, hanem igen valószinüleg az, hogy a difteriás baczillus- ból mérges anyagok fejlődnek ki életük és szaporodásuk közben, melyek a gyermek vérébe jutnak és las- sankint megmérgezik.

Ezeknél fogva világos, hogy csak akkor vagyunk képesek a difteritiszt gyógyítani, ha e baczillust idejekorán megtudjuk ölni, még mielőtt a gyermek vérét megmérgezte. Azért kell jókor a gyógyításhoz látni. Másrészt fontos, hogy a beteg erejét fenn tudjuk tartani, — ekkor azután győzedelmeskedik a gyermek szervezete e baczillus mérgével szemben. Mentői későbben kezdjük a baczillusokat irtani és mentül kisebb és gyengébb a gyermek, annál kevésbbé képes a difteritisz baczillus mérgének ellentállani. Meg kell tehát ölnünk szaporán a baczillust! De miképen?

Az orvosok tudják a beteg torkából vett difteritisz- baczillust megalvadl vérsavón mesterségesen nevelni, felszaporitani, tenyészteni. Az igy tenyésztett és üvegben elzárt baczillust megölni aránylag könnyű. így például, ha a baczillusokat 50—55 Celsius fokra melegítjük, elpusztulnak. Továbbá, ha száraz levegőre ki- teszszük, akkor is, ámbár sokkal lassabban tönkremennek. Úgyszintén, ha a baczillusos vérsavóra chemiai desinficiáló anyagokat adunk, például szublimátot, car- bolsavat, hígított kénsavat stb., akkor is elpusztulnak e baczillusok.

Természetes ezek szerint, hogy a gyógyításnál is főképen arra törekszünk, hogy ilyen, vagy hasonló szerekkel megöljük a diftéritisz-baczillust.

Azonban, amig az üvegben ez könnyen sikerül, addig a gyermek testében ez nehéz feladat. Egyszer nem fér hozzá a gyógyszer, mert már a gégébe beterjedt a baczillus, máskor pedig ha megöljük sem használ, mert az általa termelt méreg már a vérben van. De sőt nem is szabad a gyermek torkában azokkal az erős szerekkel meggondolatlanul élnünk, mert könnyen még nagyobb veszedelmet, pl. mérgezést, torokfelma- ródást okozhatunk velük. Azért nehéz a difteritisz- baczillusnak az elpusztítása a torokban.

Figyelembe kell még vennünk azt is, mert nagyon fontos a difteritisz kiirthatása szempontjából, hogy a difteritisz-baczillus nem csupán emberen, de ami sokbal fontosabb, emberen kívül is minden valószinüség szerint megél és szaporodik.

Minden valószinüség szerint megél a differ!l.isz- baczillusa minden nyirkos tárgyon, pl. nyirkos falon, padlón, nyirkos ruhaneműn, sőt nyirkos udvaron, földön is.

Nem csupán ragadós tehát e betegség, amikor könnyen védekezhetnénk ellene, de miazmás is, azaz olyan, mely emberen kívül is képes megélni és szaporodni. Ezért nehéz a difteritisz kiirtása.

Miképen történik tehát a difteritiszszel való hrfer- tözés ?

Ennek sok úfja-módja van. — így ember embert fertőzhet, például csókolódzás, ráköhögés által; de lehetséges a fertőzés a beteg által érintett és használt tárgyak útján is, ha például difteritiszes beteg poharából iszunk stb.

És gyakori a fertőzés még úgy is, hogy a beteg küpete zsebkendőre, földre tapad, hol beszárad, majd