Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-15 / 20. szám
— ezer bocsánat a kemény szóért — nagyon de nagyon méltóztatik tévedni. A mélyen tisztelt nagysád előtt, — azt hiszem — eléggé ismeretes ama tény, hogy a férfiak — mondhatom csak nagyon kevés kivétellel — sokkal szive- sébben társalognak eyy szellemes hölgyei, mint tiz ugyanilyen férfival. Másrészt azonban a legszellemesebb férfi sem fogja felkeresni oly hölgy társaságát, ki egyebet sem tud mondani mint „o igen“, „igazán?“, „ugyan ne mondja“ stb. ily szellemes közhelyeket. Tudom tisztelt nagysád, hogy akkor a midőn mindezeket oly nyíltan kimondom, roppant udvariatlan vagyok — ami pedig nem a szokásom. Nagysád pedig szigorú pillantásával azt méltóztatik mondani: uram ! csak nem akarja állítani, hogy mi csak ennyit tudunk beszélni! ? Dehogy, dehogy merem én ezt állítani; hiszen kedves hölgyeim, ki bir többet és meggyőzőbben beszélni akkor ha — toilettekről van szó. Mi férfiak pedig és különösen a szegény férjek, nem igen szeretünk ezekről beszélgetni, először mert nem igen értünk hozzá, másodszor nem elég érdekes. Ugyebár kedves hölgyeim a férfinak kötelessége a hölgyeket mulattatni? igen ám, de a hölgy adja a társalgáshoz az — agi-t. Vagy mit szól nagysád ahhoz, ha — mint múltkor velem történt — a jelenleg Budapesten vendég- szereplő Duse nagy sikereiről lévén szó, X nagysád avval szakit félbe: . . . „és képzelje csak, úgy olvastam, hogy a csipkék és ékszerei egész vagyont érnek.“ ! Természetes, hogy ezután a különböző toillettek kerültek sorra és mondhatom X nagysád egyszerre annyit tudott beszélni, hogy alig győztem — hallgatni. — Méltóztassék már most tisztelt nagysád belátni azt, hogy a férfi helyzete ilyen esetben legalább is kínos. Nagysád ismer engem és igy tudja, hogy ez esetben sem jöttem zavarba, hanem töviről-hegyire leírtam a nagy Dúsénak összes toiletteit, még azokat is, melyeket csak ezután fog készíttetni és igen csodálkoznám, ha X nagysád engem összes barátnéi előtt nem magasztalt volna, mint felette „szellemes“ társalgót ! Én pedig azóta nem merek még közeibe sem menni X nagysádnak; ezen talán ő fog csodálkozni.. . Pedig csinos asszony ! Üreg hiba az minálunk a vidéki városokban, hogy nincs vállalkozó szellem. Persze e tekintetben a kezdeményezés a férfiakat illeti. Oh, Uram Istenem a mi férfiaink! No de azokkal egy legközelebbi alkalommal akarok foglalkozni és akkor meg fog győződhetni, tisztelt nagysád, hogy a „saját“ hibáinkat is a legnagyobb őszintességgel fogom napvilágra hozni. Egyelőre pedig arra kérem kedves nagysád, szíveskedjék törekvéseimet kegyesen támogatni, hiszen azoknak egyedüli czéljuk az, vidéki városainkba egy kis életet hozni. Meg vagyok győződve arról, ha a tisztelt hölgyeink azt mondják: igenis akarjuk! akkor lesz is — társadalmi életünk, mert hiszen mi férfiak szívesen engedelmeskedünk és csak azt várjuk, hogy a gyönge nem parancsoljon. Midőn e soraimat zárom azon óhajomnak adok kifejezést, adna társadalmunk minél előbb életjelt magáról, ha egyelőre mindjárt csak a — dunai corsón ! Monsieur Jules. szisszenést, mely vagy egy nagy pók vagy egy kígyóra engedett következtetést vonni. Amint igy bolyongott ott a sziklafalak és kőtörmelékek között, egy kisebb területen megpillantott valami tömeget. Oda lopózkodott, bizva Isis gyöngyének erejében, mely bátorságot adott neki még a vad állatok ellenében is. Az a tömeg ott az est homályában egy földön ülő öreg ember volt, kicsiny, mint egy törpe, sárga aszott arezbőrü, mélyen beesett szemekkel, lengő őszhajjal, száraz, színtelen, óriás növénylevelekből összetákolt lepedő felébe burkolózva, mely szintén növényből csavart kötéllel volt derekához erősítve. Nagyon elmerülhetett foglalkozásába, mert nem vette észre a nő közeledtét. Valami eszköz félét, milyet az egyiptomiak a kövek domborműveinek faragásánál szoktak használni, iparkodott élesíteni, az által hogy folyton egy darab kőhöz fente. Mikor aztán elég élesnek találta, megmozdult, felkelt, pár lépést tett és aztán eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A nő közeledett, körül nézett, nem látta őt.. Tovább lépett, ekkor kezdett a talaj sülyedni, mig csak a sziklafalakat látta, aztán félhomály lett körülte s egy földalatti üregben találta magát, kis idő múlva szemei megszokták a homályt s figyelmesen nézett körül. A hely bejárat, jobban mondva lejárat volt, egy nem éppen szűk, de meglehetősen sötét sikátor eleje. Erre kellett az öregnek eltűnnie. Itt egy földalatti laknak kellett rejtezni, egy zord világ előcsarnoka, ki tudja, hová vezet? Ruháját összefogva óvatosan lépkedett beljebb, vissza úgy sem térhetett volna, mert a sülyesztő mely őt lebocsátá, ncsz- nélkül vissza emelkedett elzárva a felfelé való kijárást. Nem minden félelem nélkül haladt ugyan, de egyszersmind valamely delejes hatalom vonta őt befele. Színház. F. hó 7-én a „Madarász“ czimü operette került színre. Ádámot Tisztái rekedtsége miatt Kiss Nándor ujonan szerződött tag személyesítette. E hálás, jól kidomborítható alakot készakarva sem lehetett volna színtelenebbé tenni. Itt-ott felcsillámlott ugyan Kiss Nándor kellemes bariton hangja, általában azonban legszebb énekrészei hatástalanul vesztek el, a beszédrészeket pedig kedélytelenül morzsolta le. A fülemüledal sehogy sem akart összevágni a karmester játékával. Itt azonban a karmestert kell hibáztatnunk. Tessék neki az énekest kisérni és nem megfordítva ; a mint az énekes sólót énekel, kövesse őt nyomról nyomra a zongorán, akár taktusban énekel az illető, akár nem. Zongorán ezt meglehet tenni, még zenekarral is, s közönség előtt — a siker érdekében — meg is kell tenni. A zongorának az énektől elütő s fülbosszantó markirozása előadáson nem engedhető meg. Adeláide bárónőt Darócziné igen jól személyesi- tette, Érczkövi szintén jól bevált. Postás Milkában Szentesi Vilma ügyeskedett; a pardon-dalban ragyog- tatta nüánszirozó tehetségét, egészben véve pedig beigazolta újólag, hogy jó hangja van és tud énekelni. Nem úgy, mint Guthy Sarolta, ki Mária választófejedelemnő volt a szinlapon, de nem a színpadon. Lám Szentesi kétszer akkora mint a Gúthy, és Szentesi mégis minden alkalommal fess, mig Gúthy nagyon is pongyola. Ez a színésznő nem tud öltözködni. Nagy hiba színésznőnél. Figyelmeztetjük, hogy fejedelemnők, még ha Madarász-beli fejedelemnők is, nem szoktak egy szál szoknyában vadászatra menni. Továbbá a termet hiányait nem kiemelni, de sőt ügyesen takarni kell, s ha fogyatékos a hangunk s nem tudunk énekelni, ne ját.szszunk fejedelemnőket, hanem fújjuk a kart. Ez sub rosa szól az igazgató úrnak is, ki erejét meghaladó főszerepekben nagyon is gyakran lépteti fel Guthy Saroltát, a közönség nem nagy gyönyörűségére. Vasárnap Bérezik Postás Klári-ja gyenge számot tett a heti repertoárban. Oka ennek ismét Guthy Sarolta volt, ki Szentesi Vilmát helyettesítvén, a czim- szerepet a közönség általános szörnyűködésére agyon csapta. A „Rendjel“ hétfői előadása teljesen kielégítő volt. Ha nem csalódunk, eddig ez volt a legjobb előadás. Veszprémy és Veszprémyné brilliánsul játszottak. Bérezi E. és Szinainak szintén volt nem egy sikerült jelenete. Kedden a „Bőregér“ operette tetszés között folyt le. Szerdán „Rómeó és Júliát“ igen szép közönség nézte végig. A „szép“ jelzőt nem hiában nyomtuk meg: a közönség legnagyobb része hölgyekből állott. Bámulatos, hogy Vácz férfi közönsége mily feltűnően távol tartja magát az előadásoktól. Meg kell vallanunk, hogy Veszprémy és Veszprémyné a czimszerepben remekeltek. Lapunk tere nem engedi meg, hogy részletekbe bocsátkozzunk, mit igen szívesen tennénk ezúttal, mert csak szépet és jót mondhatnánk a főszereplőkről, kiket a közönség sűrűn jutalmazott megérdemeli tapsokkal és kihívásokkal. A többi szereplőre vonatkozólag azonban nem hallgathatunk el némely apróbb észrevételt, hogy t. i. Tisztái igazi utczai fejedelem volt, Párisból hiányzott a poézis, Péter künn feledte kardját, Lőrincz barát nem volt elég méltóságteljes, Kiss Nándor szerep nem tudással tündökölt, Német jó volt, Darócziné a Dajkát kitünően játszotta, Mercutióban Szinai nem volt eléggé szatirikus, haldoklási jelenete pedig téves felfogáson alapult. Uram, halálosan megszúrt ember nem beszélhet vagy tiz perczig álló helyzetben, a halálos szúrást ez által ön nem jelezte; az időnkénti horkantások már széptanilag sem engedhetők meg, haldoklást meg éppen nem jelentenek. Utolsó szavaiból hiányzott a keserű humor, s nem hittük el, hogy pár perez múlva Mer- cutio kileheli lelkét. Csütörtökön a Madarász került másodszor színre csekély közönség előtt; bizony kár, ez az előadás ötven Időnként sajátságos sziszenést hallott, mintha kígyó siklott volna tova, mintha valamely tátott szájú sárkány dühöngött volna a szegletben. A nélkül, hogy tisztán láthatott volna sejté, hogy e földalatti lak szörnyekkel van tele. A földalatti folyosó egy nagy üregnél végződött, barlangszerü sziklás, tágas hely volt az, valamely ásványok összeköttetéséből keletkezett villanyfénynyel világítva. A sziklahasadékokból csodás alakú állatszörnyek dugták ki fejüket, de ismét visszavonultak. Legborzasztóbb volt egy óriás szörny kigyótesttel és sárkány fejj el szájából hosszú, nyíl alakú fullánkot nyújtogatott elő. Egy mohával bori Lol l nyughelyen feküdt amaz öreg ember, ki előbb még szabad ég alatt volt a sziklák között. Melle fedetlen és ömlött belőle a vér, arcza egészen átszellemülve, halvány színe őszes hajával e földalatti villanyvilágításban oly szellemszerü tüneménynek mutatta őt. Korántsem látszott oly kicsinynek, mint előbb ott künn földre guggolva ült, ellenkezőleg itt e mohos fekhelyen egész magasságában végig nyújtózva pihent. Mert nem volt halott. Ez ember megbánva azon bűnét, hogy az istenek ellen vétett, önmagát Ítélte el szenvedésre, folyton élesitni amaz eszközt, melylyel önkeblét tépte fel, valahányszor annak sebe beforrt. Ilyenkor önvádjának fájdalma enyhült s minden szenvedése mellett is arcza ilyenkor átszellemült és rendkívül szép volt; c borzalmas helyet is ő választá magának, s ha elmulasztó kegyetlen és borzasztó* önbüntetését végrehajtani, akkor a szörnyek előrohantak, főképpen a sárkány fejű, és fullánkjával gyötörte őt. Ez volt a lelkivád szörnyetege. így várta, hogy az istenek megsajnálják őt, megelégi ik szenvedését és véget vetnek súlyos gyötrelmes életének. (Folyt, következik.) perczenttel jobb volt a szombatinál. Tisztái Csörsz báróból kitünően sikerült komikus alakot teremtett, a mi elődjének éppen nem sikerült; de annál jobban sikerült Németnek Laskó professzor. Németről itt elismerőleg megjegyezzük, hogy kitűnő alakitó tehetséggel bir; Darócziné a régi jó mámi maradt; Kiss Nándor, Érczkövi, Lévai határozottan jobbak voltak, mint az első előadáson; de mégis csak Szentesi Vilma volt a darab lelke. Aranyosan játszott, énekei egytől-egyig a közönség zajos tetszését vívták ki. A jövő heti műsor igen érdekesen van összeállítva. Színre kerülnek: Bánk bán, Szép Darinka (először), Az ember tragoediája, és Rákosi Jenő „Magdolná“-ja (először) Veszprémmé jutalomjátékán], mely egyszersmind az utolsó előadás leend. Előre is felhívjuk a t. közönséget, hogy ez igen érdekesnek ígérkező előadások sikerét tömeges látogatásával előmozdítani ne mulaszsza el. Mint halljuk, e négy előadásra újabban ötven bérlő iratkozott alá, mely rendkívüli eredmény elérésében mindenesetre Borsodi titkár ügyessége előzékenysége s tapintatos modora játszta a főszerepet. ^ Közgazdaság. Útmutatás a szölöragya (peronospora viticola) ellen való védekezésre. Bortermelésünknek — kivált a homokinak — ezen gombaellensége júniusban és júliusban lép föl, és pusztításait augusztusban és szeptemberben folytatja. Ismertető jelei a következők : a peronosporás levél alsó lapja olyannak látszik, mintha czukorporral volna behintve, vagy mintha ott só virágzott volna ki, vagy dér képződött volna. Kezdetben e foltok apróbbak és rendszerint a levél főbb erezete mentében láthatók és csak későbben olvadnak nagyobbakká vagy egy egészsze össze. A levél felső lapján pedig először sárgás, később barna — de sima — foltok láthatók a szerint, a mint 1 a gomba fejlődése kisebb-nagyobb mértékben haladt előre. E gomba könnyen megkülönböztethető a nemezbetegségtől (Erinosis), melyet a Phjtoptus vitis nevű átka okoz és mely rendesen nem veszedelmes. A nemezbetegség foltjai piszkos fehérek, majd sárgák, tömött nemez-hez hasonlók és szintén a levél alsó lapján láthatók, mig a levél felső lapján a megfelelő helyeken apró púposodások keletkeznek. Különbözik a gomba az Oidiumtól is, mely a levél felső lapján is látható. A peronospora viticola nyári és téli spórák által szaporodik: az előbbieket a szél szerte-szét hordozza fi és ha a szőlőlevél felső lapjára hullanak s itt eső vagy harmatcseppbe kerülnek, 25—30° C. melegben tovább fejlődnek. A nyári spórák nem állanak ellen a nagyobb hidegnek, s ennek beálltával elpusztúlnak, mig a téli spórák ellenben a legszigorúbb telet is élő állapotban húzzák ki. Tavaszszal életre kelnek s folytatják pusztításaikat úgy a szőlőlevelen, mint az éretlen vesszőn, a fürt nyelén, annak elágazásain, a szőlőszem kocsánján és magán a szőlőszemen is. A gomba által megölt levél vagy elválik a vesszőről és lehull, vagy összeszá- -s radva a tőkén csüngve marad. A peronosporás vessző \ nem érik meg, télen elfagy, középső szemei elvesztik életképességüket, ily esetben a peronosporás esztendő után csak a rövid metszés ajánlható. A fürtöt már a : virágzás ideje előtt is megtámadhatja. A peronospora pusztítása vagy közvetett az által hogy tönkre teszi a lombozatot, vesszőt, s e miatt ü a termés meg nem érhetik, vagy közvetetlen az által, in hogy a fürtöt támadja meg, mely vagy egészen lehull,.Ili vagy legalább a belőle szűrt bort teszi élvezhetetlenné. A peronospora rohamosabban és erélyesebben terjed a száraz talajú szőlőkben s ez az oka annak, Ji hogy a homoki szőlőkre annyira veszedelmes. * * * A peronospora ellen hathatós védőszerűi szolgálnak a rézvegyületek, kivált a rézgálicz (kék gálicz), mely a szőlőlevélre hintve vagy fecskendezve és a légköri viz (és harmat) által feloldva, a levél sejtjei által felszívódik s ezeket annyira megedzi, hogy a peronospora nem bir rajtuk áttörni. A nyári spórák pedig olyan eső- vagy harmatcseppben, mely rézgáliczot tartalmaz, maguk is elpusztúlnak, mielőtt a levélbe hatolhatnának. A rézgálicz olyan adagban, mint a permetezésnél használatik, a bort vagy szőlőt élvezőre nézve nem veszélyes. Védekezésül a következő réztartalmú folyadékok használtatnak. I. A bordeauxi-i keverék, melynek alkotó részei ws többféle arányban vegyithetök. Napjainkban rendesen ezek az arányok szerepelnek : a) 100 liter viz, 2 kilogramm rézgálicz, 2 kilogramm égett mész. b) 100 liter viz, 3 kilogramm rézgálicz, 3 kilogram égetett mész. c) 100 liter viz, 4 kilogramm rézgálicz, 4 kilogramm égetett mész. Az a) alatti (kétszázalékos) akkor használjuk, mikor a baj még nem lépett fel, hanem meg akarjuk előzni. Ha az első permetezés kellő időben, május végén, megtörtént, akkor nyár további folyamán is elég szokott lenni ez a keverés arány. Hogyha azonban az első permetezés megkésett, s a gomba nyomai már mutatkoznak a leveleken, akkor a b) és c) alatti (3-és 4°/0-os) arányban keverjük össze az anyagokat. A rézgáliczot megtörjük és először kisebb meny- nyiségű mérsékelten meleg vízben — 1 kilogramm réz- gáliczra 3 liléi’ vizet számítva — oldjuk fel. Egy másik edényben pedig az oltatlan meszet oltjuk még egyszer annyi vízben. A mészoldatot czélszerű finom szitán átszűrni, nehogy olyan anyag is maradjon benne,
