Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-01 / 18. szám

18. szám.

XIV. évfolyam.

HELYI

ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

EEÖFI3KETESI ÁEEA: negyed évre I frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: IO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

SZETETCENZTOSE« ES Ei 1.1 llOli I V IT A E :

Vácz, Gasparili-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

HIRDETÉSEK:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

]V y i 1 t-t, é r : sora

...........................................................30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

és a mellett egy gőzölgő valami, a hova a lusta szeméthordók a piszkot lerakják, hol a futká- rozó gyerekek az elszórt üvegdarabokba lábaikat megvágják, és az a néhány magában álló akáczfa mint egy felkiáltójel hirdetik Vácz város szépészeti bizottságának — jó érzékét.

Ez volna azon hely, melyet a város ajándékozna a gőz- és kádfürdő és egy kisebb korcsma helyiség felemelésére.

És kérdem, nem volna-e szép egy díszes épület csinos kerttel azon helyen, nem volna-e szép a kőfal ott is? Ha a gőzmalom igazgatósága áldozatot tesz a városnak, tegyen a város is önnön magának és ezzel polgárainak.

Mintha látnám czikkem olvasásánál azon gúnyos mosolyt, melylyel némelyek azt fogadják és reá mondják, jó jó, de hát, hol az építész, a felszereléshez a pénz, de erre is megfelelek.

Kibocsátandó lenne 10 frtos részvény any- nyi összeg erejéig, mint a mennyibe az építés kerül, ezen részvény oly kis árú, hogy bárki vehet 2—3 darabot belőle.

A részvény két féle szelvénynyel láttatnék el, és pedig egyik szelvény a pénz jövedelemre volna, a másik szelvény pedig a fürdőzés egy bizonyos idejére jogosítaná fel a részvény tulajdonost. Ez szerény ajánlatom. Hogy jó indulat vezérelt, azt legjobban bebizonyíthattam azzal, hogy a váczi hengermalom részvénytársaság gőzfürdő berendezését oly csekély árban ajánlottam fel.

Most már csak is a város és a város közönségétől függ, hogy legyen-e gőzfürdő vagy sem. Reményiem, hogy e város derék polgár- mestere áthatva ezen egészségi és a város szépészeti kívánalmától, az ügy élére álland és keresztül viszi mindnyájunk közóhajtását.

Lisztes.

A védhimlőoltás mai állásáról hazánkban.

Noha a legrégibb népek, az indusok és chinaiak előtt sem volt titok, miszerint az egy ízben akár természetes, akár pedig mesterséges úton megkapott és átélt himlő további megbetegedések ellen védelmet nyújt és e tapasztalat őket a legkülönfélébb óvintézkedésekre késztette és jóllehet a XVIII. század első tizedeiben földrészünkön itt-ott már sikerrel koronázott kísérletek tétettek a himlő-méregnek rendszeres átvitelével, mégis a mai értelemben vett védhimlőoltás megalapítója és ez által az egész emberiség jóltevője Jenner Edwárd, a tudós angol orvos volt.

Miután a statisztika a védhimlőoltás rendkívüli sikereit szembetűnővé tette — bár e sikerek sem voltak képesek annak elleneseit teljesen elhallgattatni — csakhamar az egyes államok vették kezükbe ezen üdvösnek bizonyult óvintézkédésnek minél szélesebb alapon való foganatosítását, úgy hogy manapság a védhimlőoltásra vonatkozó törvények és rendeletek szigoró keresztülvitele legfontosabb és leghálásabb feladatát képezi az összes culturál- lamok egészségügyi kormányainak. És méltán; mert példátlan az orvostudományok történetében, hogy az emberiségnek oly bősz ellensége, mint a himlő, mely versenyre kelve a világ- történelem legvérengzőbb háborúival, százezrével szedte áldozatait, majdnem teljesen ártalmatlanná tétetett.

Midőn Jenner sok évi tapasztalat után az állati nyirknek hatékonyságát illetőleg védelmi képességét az emberi testre nézve megállapította és a tehén megeredt himlőjéből gyermekeket beoltva az ezekből szedett humanisált nyirkot ismét további oltásokra használta fel,

Gőzfürdőnk ügye.

A váczi hengermalom részvénytársaság, a midőn gőzfürdőjét a nagyérdemű közönség használatára oly csekély árért átadta, remélte azt, hogy kész kiadásait fogja fedezhetni, de sajnos, a váczi fürdőző közönség, a mikor volt fürdő, nem jött fürdeni, ha pedig éppen a részvétel hiány miatt a fürdő bezáratott, teli volt panasz- szál, hogy nem lehet fürdeni.

De mindezektől eltekintve, a váczi hengermalom részvénytársaság áldozatok árán is, szívesen fenntartotta volna fürdőjét, ha a fürdő helyiség helyére, a malom nagyobbitása folytán, szüksége nem lenne, ez magára a gőzfürdőre vonatkozik.

Én tovább megyek és határozottan kijelenthetem, hogy, ha a város is úgy akarja, mint a váczi hengermalom részvénytársaság, a gőzfürdő nem szűnik meg. Ugyanis a váczi hengermalom részvénytársaság az egész gőz- és kádfürdő berendezést, beleértve a fürdőruhákat, mely maga 400 frlba került és a fürdőház egész tetejét, szóval mindent, kivéve a falakat, hajlandó körülbelül 500—550 frtot átadni olyképen, hogy Váczon bárhol, egy gőzfürdő létesittessék, a hol a gőzmalom tisztviselői ingyen fürödhessenek.

Hogy ez miként volna keresztül vihető, azt is megmondom.

Van a váczi díszes dunapartnak, melyre méltán büszkék lehetünk, egy oly helye, mely az egész város szégyene. Ez a váczi püspök-kert és Piufsich-féle ház közötti miazmákkal teli. piszok fészek és szemétdomb. Ez ama hely, mely a dunaparton sétálók kedvét elrontja, ez azon hely, a mit, ha a Dunán utazó közönség meglát méltán felkiált: Ázsia Európában! A díszes vaskorlátú dunapart, a ritka szép püspöki kert

A „Váczi Közlöny“ tárczája.

A végzet.

Irta : BBirsciLfelcL Berta.

(Folytatás).

Másnap korán reggel a társaság ismét ntnak indult, a vadászatnak az egész héten kelle tartania. Az öreg úr oly vig volt, hogy közelebbi ismerői megvallották, — onnan tudjuk mi is, — hogy ily jó kedvben évek óta nem látták. 0 ma mindenhol elől volt, egy szót, a mely élez ne lett volna, nem lehetett tőle hallani, vidámság és jókedv ma öszhangzatban voltak tetteiben. A vadászatnál is már régen nem tüntette ki úgy magát, mint most. Ma ennyi nép előtt hitte, hogy alkalma leend hires vadászképességét kimutatni. A durranások egymás után hallhatók, Gsillagy mindenhol elől van, ugylátszik a tegnapi nap hősét irigyelte és irigyeltctése által ösz- tönöztetve ma első akart lenni, neki a kemény fiú Mátéházy különben is igen tetszett, minden tekintetben az ő és az egész társaság tetszését és rokonszenvét, vívta ki magának, Mariska tetszését is a kedves és vig Mátéházy megnyerte és egyik barátnője Mikalay Ilonnak, titokban meg is vallotta, hogy e Mátéházyról hiszi, hogy édes bilincsekbe veri, e bilincsek már őtet úgy is övezik, kettejüknek ezt viselni könnyű és édes lesz.

A nap hőse Mátéházy, Mariska nagy fájdalmára, másnap birtokára Nagyfalura utazott. Mondjunk egy pár szót ez érdemes fiatal úrról’, kinek elbeszélésünkben bő szerep jutand. O nyúlánk termetű, szép arczéllel, körülbelül 22 éves igen szép férfi, anyját 10 éves korában vesztette el, ez idő után atyja, egy zsugori, rosszlelkü ember, felvigyázata alatt állt.

Atyja fiatal korában sokat vert el, nagyban játszott «’■, oly szórakozásokat engedett meg magának, a melyek még nagyobb vagyont is képesek lettek volna, felemészteni.

Hja ő már 18 éves korában nagykorú volt, árva, szülő nélkül, gyámnokai nem bírtak vele, sokszoros felszólításra nagykorusiták őt, igy tehát senkije sem volt, ki az élet tekervényes labirintjain vezérelte volna, ő egyedüli örökös, e nagy birtok és hires névnek még fiatal ura, önönmagára hagyva, csordultig ürítette az örömek poharát. A mikor pedig már látta, hogy a pénzes láda tartalma fogy, az erszény is lapul, nos? még akkor is volt miből költeni, ott volt a nagy birtok a melyre sokat kölcsönöztek, kiment külföldre e pénzzel, a külföld legjelesebb társaságai és mulatságai rendelkezésére állottak; de van egy jó magyar példabeszédünk a mely szerint: „Nincs az a kevés, a mely elég ne volna, az a sok, a mely el ne fogyna“ és nem is sok idő múltán, a ma már öreg Mátéházy tapasztalni kezdé, hogy a kölcsönvett pénzből is igen kevés van már. Ekkor komolyabban kezdett gondolkozni, megnősült, egy szép és vagyonos leányt vett el, a kinek minden krajczárral beszámolt. Szobájából a veteményesbe pompás kilátás nyílt, ő innen vigyázott munkásaira. Naphosszant állt az ablaknál felvigyázóként két napszámosára és jaj volt annak, aki csak néhány perezre is munkáját félbeszakítva pihent, annak fizetéséből egy pár óra napszámát levonta az öreg Mátéházy.

A bérlők csakis szerdán jöhettek, — szerdán nem dolgoztatott — és akkor elmondhatták, hogy a szél az anélkül is rossz csűr tetőjét lehordta,'a másik, hogy az anélkül is csúnya és rossz lakóháznak egyik részét, a viz kimosta stb., a melyeket az öreg úr szépen meghallgatott a végén pedig megmondta, hogy neki ily hiábavalóságokkal ne alkalmatlankodjanak, ne használják fel ilyen hiábavalóságra a drága időt, pöröljenek a széllel, miért hordta le a csűr tetejét, a vízzel, miért mosta ki a ház falát. A bérlők elmentek, féltek az öreg úrtól és a fizetés idejénél hamarább nem jöttek a földesúrhoz, ekkor, ha nem kértek valamit, úgy igen kellemes fogadtatásban részesültek. Máskülönben a bérlők meg voltak elégedve, miután már ösmerték az öreg lír természetét.

Neje a csodaszép Paula nem sokáig volt férje útjában, két fia által gyászolva 12 évi házasság után elhagyta e siralomvölgyét, ezután Béla és Oszvald árva lett. Béla a legegyszerűbben öltözködött; de mindég tisztán, pénze nem volt, barátaitól nem fogadott el semmit, atyja pedig nem adott neki. Nem emlékezett, hogy atyjától valaha több pénzt kapott volna azon 50 frtnál, a melyet 20-dik születésnapjára nagy kéréskönyörgésre egy kis csolnakra sikerült kapnia, ezt is már előre kérte, hogy neki nincs, a bérlő fiának meg már régen van, mig utoljára megunta őt atyja, s megígérte, hogy 20-ik évének születésnapjára fog egyet kapni. Ezen szandolint igen szerette Béla, erre pazarolta azon szeretetet is, a melyet nem volt kinek adnia. Szegénynek senkije se volt, egyetlen öcscse el volt messze-messze, tenger vont közéjük áthághatatlan korlátot; — de erről majd későbben — és öreg nénikéje, ki Bélát mindenek fölött szerette.

Szerette Béla is Gzeleszte nénit, mintha édes anyja lett volna. Gzeleszte számítása szerint Bélának ma kell Nagyfalu kastélyán bekopognia. Magtakaritott pénzéből egy napszámost fogadott evvel küldte le a csolnakot a Vágra Béla elé. Ők otthon mitsem tudtak azon nagy zivatarról, a mely Bélát érte. Igen kevesen ösmerik olvasóim közül a Vágót., a mely bizony makacs egy folyó és igen veszedelmes olyanokra, a kik ő kelme természetét nem ösmerik. Sok helyütt olyan keskeny és kanyargós szorosba jut, hogy a medréből kiálló sziklák miatt veszedelmes ösvények keletkeznek. Az itt zúgva rohanó Vágtól, igen félnek a tutajosok és hajósok. Borzasztó is ám, a midőn a Vág szinte forog és a mellett oly rémitő zúgást visz véghez, hogy az ember az elkárhozott lelkek sikoltását véli hallani, a népmese pedig hozzá teszi, hogy éjnek idején gyakran látni, a mint a beleesettek lelkei őrületes vad tánczaikat járják a teli hold fényénél.

Gzeleszte leküldte a Béla által annyira szeretett csolnakot, nem tudta, hogy milyen veszedelmes a Vág, pláne most, hogy jég is zajlik rajta. Ő már előre örült,