Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-24 / 17. szám

XIV. évfolyam.

HELYI ES VIDÉKI ERDEKU

17. szám.

Váoz, 1892.

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

ICMIFBZHTKSB Alti: negyed évre I frt 50 kr.

í házhoz hordással vagy postai szétküldésig].

*\ « Egyes szám ára: íO kr.

^anliatói'. KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

SZI1KKFSZTOSK«; ÉS It I \ lHtlII V ITAL :

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

HIRDETÉSEK:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

IV y i 1 í-t, ér: sora

...........................................................30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Hajdan és most.

LIa egy pár évtizeddel vissza tekintünk a múltba, el kell ismernünk, hogy városunk a legutóbbi időkig az ósdiság istápjába merülve alig tett pár lépést a haladás utján s nem dicsekedhetett mással, mint természetadta szép fekvésével, melyet minden nálunk járt idegen nem győzött eléggé magasztalni. Nem is lehet tehát csodálkoznunk azon, ha városunkat csak -egy elmaradott város« névvel emlegelték országszerte, mert valljuk be őszintén, mily szánalmas képet nyújtott városunk még akkor, midőn utczáink oly rettenetes nyaktörő kövezettel birtak: sálig találtatott egy hely városunk egész területén, mely üdülésre, sétálásra alkalmas lett volna, hová a tikkasztó nyári hőség elől menekülni 'lehetett volna, midőn az utczák, terek rendezéséről, fásításáról, csatornázásról stb még szó sem volt.

De hála a Gondviselésnek, az utóbbi évek ; alatt városunkban is megkezdődött az üdvös reformok munkája, s az évtizedek mulasztásait lázas sietséggel iparkodtak néhány év alatt helyre hozni azon ügybuzgó férfiak, kik a város vezetése köiüt nem múló érdemeket szereztek magoknak az által, hogy nem kiméivé időt, fáradságot, minden igyekezetüket arra forditottták, hogy a város a körülményekhez képest fejlődjék, csinosodjék.

Az utczák és terek rendezése, fásitása, kövezése évek óta tervszerűen lett foganatosítva. A főbb utczák csinos kövezete ma már tetszetős kinézést kölcsönöz a városnak, mihez nagyban hozzájárul azon körülmény is, hogy a fa- sitás ügye meglehetősen haladást mutat fel, lévén utczáink legtöbbje csemetékkel rendszeresen beültetve.

Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Tűnődés.

Járok-kelek a szabadban,

Lelkem néma hangulatban.

Gondolatim szerte járnak.

Mint a felhők szállnak . . . szállnak . . .

Hová tűnnek — mit akarnak ? —

Szenvedését a múltaknak !

Hisz’ hiába járok-kelek . . .

Nem nyújt ő már többé kezet. —

Szerelemmel, boldogsággal,

Minden elmúlt elhaltával.

Mennybe száHt a szép leányka;

Vele lelkem boldogsága !

Most ha bolygok a szabadban,

Fájó néma borulatban.

Gondolatim felé járnak —

Mint a felhők égnek szállnak.

Némedv Imre.

A gróf.

Elég volna-e ezen szó: gyönyörű, hogyha Bimbi nagysám szépségéről akarnánk szólani ? Én azt hiszem, hogy nem. Ha már elmondanék, hogyan veszté eszét az egész fiatalság, mikor anyja őt először vitte bálba; hogyan történt az, hogy egy héten három párbaj volt miatta; és hogyan kapott az öreg Uriold, a „nő-gyűlölő“ franezia szívbajt — akkor talán Tesz némi fogalmunk ezen angyal felől.

A szegénykének szíve csakhamar eltelt egy mérges áramlattal, melynek neve: kevélység. De mit! ő, ki Madonnánál is szebb, csak nem fogadhatja el bárkinek kezét. Neki legalább is egy báró kell férjül.'

így gondolkodott Bimbike is, mikor a tánezosok raja vette körül.

Hogy ez utóbbi körülmény nemcsak szépészeti tekintetben érdemel figyelmet, hanem hogy a közegészségügyre is jótékony hatással van, talán fölösleges említenünk.

Még nagyobb jelentőséggel bírnak az ujabbi időben megteremtett sétányaink, melyeket eddig úgyszólván teljesen nélkülöznünk kellett.

Ott van például a dunaparti korzó, mely már különösen kedvencz szórakozó helye a közönségnek. Büszkék is lehetünk rá s nem egy város irigyelheti meg tőlünk a szép hosszú sétatért, melyet a dunai kőfal építése folytán nyertünk. Az igaz, hogy még nem tökéletes ez, mert hiányzanak a nyár folytán a nap melegét felfogó lombok, de egy-két év alatt az enyhet nyújtó árnyékot is élvezni fogjuk.

Nem kevésbbé kellemes sétahelyünk lesz a derecskéi park is, mely szintén előnyös fejlődésnek indul, s a »Füzes«-sel és a hétkápolnai parkkal összekötve egyike városunk legfigyelemre méltóbb részeinek.

Megemlítjük itt, hogy a derecskéi park rendezésével együtt jó volna a hétkápolnához vezető utat is, mely csak télig van rendezve, teljesen jó karba hozni. Nagyon rosszul veszi ki mítgát, hogy az ut egy része egészen simára van egyengetve, mig a másik rész dombos-völgyes és göröngyös. Reméljük, hogy ennek rendezése is mihamarabb be fog következni.

Az elmondottakkal azonban korántsem merítettünk ki mindent, mi által az előnyös összehasonlítást fel lehet tüntetni a hajdan és 'most között, csakis néhány adattal akartunk rámutatni a város jelenlegi sokkal kedvezőbb helyzetére, mint annakelőtte volt.

De elfogultak lennénk, ha városunk eddigi haladását teljesen kielégítőnek tartanók, s nem

De mint mindenkinek, ügyi neki is adott a Teremtő szivet, melyet ő „furcsa“ alakokkal töltött meg. Furcsa természetesen csak neki volt, mert nem forgolódott körűié a többiekkel és mert nem mondott ő is olyan aranykeretű, rózsaillatú frázisokat; — szóval, mert nem látszott vele törődni. Pedig dehogy nem! Egy sarokba vonult és onnan nézte sóvár pillantásokkal a megközelithetlent.

És az boszantotta a bálkirálynőt, hogy van valaki, a kit nem számíthat alattvalói közé.

Épen ezért érdekelni kezdette őt a fiatal ember. Ugyan, ki lehet ŐP Épen mellette haladott el a lányka tánezosa karján, mikor az elmerengve, reá irányitá szomorú tekintetét.

— Nem tudja, ki az? kérdé Bimbi kísérőjétől.

— Károlyi György.

Erre egy kis ajtócska nyílt ki a lányka szivében, melyen át fény szökött a legtitkosabb kamrába és körülvette az alakot dicscsel, pompával.

Károlyi gróf! Minő előkelő! susogta magában és ezen estve nem gondolt semmivel, mint „ő“ vele.

Másnap, a csendes otthonban, a boldog mama megelégedetten simogatta leányának szép, piros arczát.

— Nos, Bimbócskám, nem feledted-e valakinél szivccskédet ? Mi ?

És oly örömmel nézett a piruló arezra.

' — Talán.

— Ah ! és ugyan kicsoda az a szerencsés ? kérdé meglepetve az anya.

Bimbi oda hajolt szülője vállára és halk hangon súgá:

— Gróf Károlyi György.

A mama nem szólt semmit, csak titkon örvendett, hogy leánya egy grófra vetette szemét.

Haza jött az apa. A gondos szülő rögtön karon- fogLa és bevezette a másik szobába; hamarosan elmondta Bimbi érzelmeit. Természetesen el lett határozva, hogy minden áron megismertetik leányukkal a grófot és . . . és a leány szép ... ők is közbe fognak

látnok be azt, hogy mennyi sok van még itt javítani és tenni való.

Nem akarunk azonban ez alkalommal részletekbe bocsátkozni, mert hiszen rámutatunk már nem egyszer a még létező hibákra, bajokra és sürgettük azok orvoslását. Bár belátjuk azt, hogy mindenre idő szükséges, és ezért nem is kívánjuk, hogy minden egyszerre létesüljön, de mint a közügy munkásainak kötelességünk időnként felemelni szavunkat, hogy szeretett városunk a megkezdett jó utón tovább haladva a boldogulás ösvényére eljuthasson.

A vasárnapi munkaszünet uj rendezése.

(Folytatás).

C) A munkaszüneti napot követő napon:

az ipari munka megkezdhető: 1. éjjeli 1 órától mindennemű élelmiszerek előállítása és szállítására nézve, a mennyiben azt az illető iparág természete indokolja;

2. reggeli 5 órától:

a) élelmi szereket és italokat árusító és kimérő üzleteknél;

b) a fuvarozás előkészítése és foganatba vétele.

III. Mert a közforgalom, vagy valamely hadászati

vapv közérdek, a folytonos , üzemien tartást feltétlenül követeli :

1. vasúti és hajózási üzemek, valamint a posta- távirda és távbeszélő üzemeknél előforduló ipari munka;

2. hadászati szempontból sürgős építkezési, fel- szerelési, vagy szállítási ipari munkák;

3. árvíz és más elemi csapás elleni védelmi munkák, valamint az illető elemi csapás következményeinek eltávolítására, vagy orvoslására elkerülhetlenül szükséges munkák;

4. oly ipari munkák, mely a nyilvános közlekedés és közbiztonság érdekéből halasztást nem szenvedhetnek ;

5. ünnepélyeknél bármily díszítési munka;

6. a társas- és bérkocsi-ipar;

járni . . . meghívják magukhoz jourjaikra . . . hát majd csak lesz valami belőle ! . . .

. . . Nagyban húzta már a czigány nótáját, mikor Bimbi újra bevonulást tartott a bálterembe. A sok tánezos — mint mikor kisütvén a nap, szétrebben az elbújt lepkesereg — úgy siettek a szép virág felé, hogy bókjaikkal elhalmozzák.

De Bimbi hideg maradt. Gyorsan körülnézett, hogy n in csen-e „ő“ itt? — A fiatal ember még nem volt jelen.

Kezdődött a tán ez. Az apa türelmetlenül fészkelő- dőlt helyén, majd felkelt, megnézegette magát a tükörben ; azután fel s alá sétált.

Végre megjelent az ajtóban egy alak. 0 volt az. Szomorú tekintettel nézegetett körül; de hirtelen felvidult. Tekintete Bimbin nyugodott.

Az apa mindent észre vett. Szive hevesen dobogott és remegő hangon szólt oda nejének:- Itt van. Mennyire megörült, mikor meglátta Bimbit!

Egy néhányszor még jobbra-balra tipegett, azután elsietett azon irány felé.

Egész közelében volt a grófnak. Tiszteletteljesen elvonult mellette és habár meg sem érinté, remegő hangon szólt neki.

— Ah, pardon !

— Oh ! — és a fiatal ember mélyen meghajolt.

— Minő előzékeny ! Minő szeretetreméltó ! susogta magában az öreg és Károlyi háta mögé állt.

A fiatal ember nézte a tánezolókat, de szemei mindig csak egy alakon tartottak pihenőt — Bimbin. Néha-néha kisurrant ajkain e szó:

Gyönyörű!

A boldog apa örömittasan hallotta azt és könny- lopódzott szemeibe. Kis idő múlva oda szólt a grófhoz :- Kegyed nem lánczol ? ha én még olyan fiatal volnék, meg sem állanék reggelig.

— Én csak egy hölgygyei szeretnék tánczolni. . .

— Ki az ? ki az ?

És az öreg szorulni érzé szivét.