Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-24 / 17. szám

7. a hordár- és targonczásipar;

8. a temetkezési vállalatok.

IV. Az idézett törvény 3. §. b) pontja szerint ipari munkát végezhetnek a mondott napokon azon önnálló kisiparosok, kik maguk és pedig ‘segédeik és tanonczaik, valamint más segédmunkásnők igénybevétele nélkül lakásukon dolgoznak.

V. Ha valamely üzlet állami egyedáruság tárgyát képező czikkek elárusitására tel van jogosítva, e mellett más czikkek vételével, vagy elárusitásával is foglalkozik, vagy a mely ugyanazon üzlethelyiségben más ipart is gyakorol, az ezen utóbbi üzletkörre nézve úgy az 1801. XIII. törvényczikknek hatálya, mint a jelen rendelet hatálya alatt áll.

Az egyedárusági czikkek elárusitására jogosított üzletekben mindazonáltal az ezen árusításra nézve megengedett időn belül gyufa, szivarkapapir, pipa, pipaszár s közönséges fa- és papirszipkák árusítása is meg van engedve.

VI. A jelen rendeletben az egyes munkákra, illetve műveletekre nézve engedélyezett kivétel csakis azon munkásokra és segéd-személyzetre vonatkozik, mely az illető munkánál, illetve műveletnél tényleg alkalmazva van.

VII. Azon iparnemeknél, melyeknél az ipari munka a fentiek szerint vasárnapokon is végezhető lesz, köteles az illető iparüző áz ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes vagy minden két hétben egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezzenek.

VIII. Az egyes községekre és egyes ipar- és kereskedelmi telepekre nézve általam külön engedélyezett vagy még engedélyezendő kivételek ezen rendelet által nem érintetnek.

IX. A jelen rendelet 1892. évi márczius hó 20-án lépett életbe

Budapest, 1892. évi márczius 5-én. Baross.

CSARNOK.

„Az Én Világom*' Irta: Lovászy Nándor Vácz, 1892.

— Ismertetés. —

A vidéki sajtónak ez idő szerint nem lehet feladata, hogy akár a magasabb igényeket kielégítse, akár irányában a kritika szigorúbb mértékét alkalmazni jogosultnak ismerjük el.

A hirlapirás különben is ephemer-dolgokat hoz napfényre, s az a bírálat a melyben a napi sajtó hasábjai rendszerint részesülni szoktak, a kaszinók, társas körök s a család szerény olvasó-asztala mellett folyik le.

Nehány hét óta a helybeli lapok vonal alatti rovata egy-egy csinos költeménynyel szegényebb, miután dolgozó-társunknak Lovászy Nándornak költeményeit kell nélkülöznünk; a költő ismét az asztal fi. ó Ív .s.zámpra írogatja azokat, mint addig tette volt. hogy az elsőket a „Váczi Hirlap“-ban közölni elkezdette, s a folyó évben az „Én Világom“ czimü kis füzetben összegyűjtve önállóan és kiadta.

Nyolczvanhét kisebb-nagyobb vers jelent meg ugyanis Lovászy Nándortól leginkább barátai, jó ismerősei használatára, a melyeket jó vagy rossz kedve szerint hamarább megbírált az illetéktelen olvasóközönség (olvasatlanul), mint a hogy velők foglalkozni sietett volna az erre hivatott sajtó, a mely azt indokolni is tudja, ha valamit ezekben hibáztat, s joga van pálczát törni szerzőjük fölött, a indítványozni vájjon kiejtse-e a költő a kezéből a lantot, vagy tovább is zengjen, daloljon, a maga és mások gyönyörködtetésére ?

— Ama fekete hajú, rubinajkú és égszínkék szemű . . .

— Leányom.

A fiatal ember mélyen meghajolt és tiszteletteljesen bemutatta magát. Az öreg karon ragadta és vitte.

— Bemutatom.

Bimbi még tánczolt, de csakhamar visszatért helyére.

— Leányom.

— Károlyi György.

— A bemutatás mindkét részen örömet szerzett.

Még egy keringő következett, azután beállt a szünet.

A fiatal ember mindig csak Bimbivel foglalkozott;

és ő oly örömmel hallgatta egyszerű, de őszinte szavakat. Hogyne, hisz az szokatlan előtte! A többi udvarló pedig — látva, hogy már lejárták magukat, szépen odább álltak.

A szülők összedugták fejüket és titkon nézték a boldogokat.

— Minő szép pár lenne belőlük ? . . .

Birnbiék már hazafelé készültek indulni. György előzékenyen vett búcsút imádottjától, de viszontlátást remélt. Az apa büszkén oda vetette :

Legyen szerencsénk gróf úr, szerény hajlékunkban.

Károlyi ránézett és bámulva hallgatott. Feje szédülni kezdett és ajka fehéredni.

— Talán visszaveti méltóságod kérésünket ? kérdé az anya meglepetve.

— Én? . . . én nem vagyok . . . gróf! suttogta kétségbeesetten a fiatal ember.

— Hogyan?! nem a gróf Károlyi!?

— Nem ; az adóvégrehajtó.

Virter Ferencz.

A végzet.

Irta : ZEürmclxfeld. Berta..

Zivataros hideg tél van, a hópelyheket a szél erősen fújja az ember arczába, a melytől a hideg tél daLyrai költeményekről lévén szó, nem habozunk bevallani, hogy azt, miszerint Lovászy Nándor elhallgatott: a magunk részéről a magyar szépirodalomra határozottan veszteségnek tartjuk; mert Lovászynak igenis van érzéke a dallam iránt, van tehetsége a verselésre, csak idő kívántatik hozzá, mely szerint ő szebbeket is jobbakat is producálhasson. Tessék bárkinek is összehasonlítani a Lovászy által 1884-ben Kecskeméten, 1885-ben és 188G-ban Nyitrán, és 1887-ben és 1888-ban Kolozsvárott szerzett költeményeket, azokkal ; a melyeket ő Váczon írt, azonnal látni fogja a haladást, habár egy részről tagadni nem lehet, hogy éppen a helyben Írottak között itt-ott az elhamarkodás nyomait észleltük.

Lovászy mintaképül Petőfi Sándort választotta; a természet fia ő is, de a nélkül az égető, mindent felemésztő tűz, a nélkül a csapongó szilajság, féktelenség nélkül, a mely a kicsapott diákból, vándor komédiásból lett nagy nemzeti költőt szerelmi kalandokra ragadta s a szabadságharc/ mezejére kényszeritette.

Más a költő, mások a körülmények, melyek közt a versek fogamzottak. Téved azonban a ki azt hiszi, hogy annak a ki szerzetesi öltönyt visel, ne lehetne hazáról, zenéről, boros kancsórói, pej-paripáról, tüzes szemű csáplárosnéról stb. dalolni; utoljára is ezek mind magyar nemzeti motívumok s e költemény alap- gondolatának nem kell szükségképen igaznak is lenni, csak szép legyen az! Ott van Czuczor Gergely, hányán vannak a magyar költők között a kik az ő népdalait felül múlták volna? a bor- és betyárdalok mind a természet kifolyásai, ha az ihlet meg van hozzá s belőlük egy egész series kerül: hát igen könnyen a népszínmű is előállhat, csak a festett világ, a kortina, a lámpafény meg több kisebb-nagyobb kellék stb. szükségeltetik hozzá.

Ezekkel nem azt mondjuk, hogy a Lovászy költeményei nincsenek minden hiba nélkül, hanem azt, hogy mi igenis méltányoljuk tehetségét s erősen hisz- szük, hogy ő e hibákat jövőre igen könnyen elkerülheti.

így figyelmetlenségre mutat Lovászynál többi között, mikor a 17. lapon azt mondja, hogy (őszszel) tulipán hervad s szirmai hullanak a hóra. A mi zónánk alatt a tulipán tavaszi virág s a hó is rendesen télen lepi el a kerteket, mezőt. A 14-ik lapon a költő a talizmánt orvosságnak, gyógyszernek gondolja; amulett az inkább, a mely varázserővel bir, inkább, mint gyógy erővel.

A 18-ik lapon a költő saját sorsát ahhoz a porkolábhoz hasonlítja, a ki reá rohan ... A porkoláb, profósz, csak felügyelője, kulcsárja a börtönnek s a börtön lakóinak, a raboknak.

A 78-ik lapon Lovászy a sugárból csak egy csipetnyit kér; hisz a csipetnyi, csipet csak egy késhegynyi pl. portubák, por, ezukor stb.

A versek közül a vak koldus éneke feltűnő utánzata Jókai „Csonka honvédjének“ a „Sors barátom“ Petőfi „Vándorlegényének“ ; de azok eszméjének emelkedettsége, színgazdagsága és technikai tökéletessége nélkül. Vagy legalább emlékeztetnek e versek azokra.

Sértik az euphoniát a 8. lapon a csupa e betűvel irt sorok.

Lecsüng egy-egy rózsa,

S hull egy egy levél . . . így hervad az élet;

Volt . . . s már nem regél.

Ez szentély. Képedet Bennem hordozom ;

Oltárodnál térdel Remény, s fájdalom.

vagy a 74. lapon ugyancsak e betűsek

— — — — a drága életet;

S ha érzelemre szépre haj Iánál,

Kinél keressed? — félve kérdezed.

czára is az ember arcza vérpirossá válik. De e hideg nem gátolja Csiliagy vendégeit, hogy mintegy az idő hidegével daczolva a parkban ne sétáljanak. A sétát azonban néhány perez múlva abba hagyták, nem ugyan a hideg, hanem más körülmény folytán. Csiliagy az ajtóban vadászosan felöltözve megjelent, parancsait már előbb kiadva. A szolganép rettegett urát meglátva a kastély udvarán ide s tova, de leginkább az istállókba futott. Pár perez múlva megindult a nagy falka vadászeb, mert tudjuk meg kedves olvasóim, hogy ma Csiliagy nagy vadászatot tart dunántúli birtokán, a melyre az ország minden részéből tömegesen jött a sok hires nevű nagvúr.

Csillagy, a legJűresebb vadászok egyike, igen kedvelte e nemes sportot, s mig a vadász évad (ártott, vendég solfsem hiányzott a Csillagy kastélyból. Körülbelül két hete lettek a meghívók az ország nemeseihez szétküldve, tudtokra adva a nagy hajtó vadászatot, s már három nap óta jön is a sok vendég, kocsi-kocsi után áll meg a kapu előtt, a kedves úrnő már három nap óta fogadja vendégeit; nem is kis dolog már egy élemedettebb asszonynak mint pl. Gsillagyné e fárasztó munka, különben ő korához mérten elég serény és friss, lehet úgy körülbelül 55 éves, de első tekintetre és gyorsaságát tekintve mintegy 45 évesnek nézett ki. Magas, egy kissé el hízott, örökké mosolygó kedves arcz; a melynek még ma is kellemes öszhangzó vonásai sejtetni engedik az egykori hires szépséget. Gsillagyné egy igazi magyar asszony, vendégszeretete a környéken példányszerű. A férj apró szemekkel, a melyek a piros pozsgás kövér arcztól alig láthatók, egymásba érő szemöldökkel, bortól virágos nagy orral, hosszú fehér szakállal, a mely tiszteletteljes kifejezést kölcsönöz, már a természettől örökké hunyorgató szeme a megtestesült ravaszság élő mintájaként tünend fel, ha ő ezt örökké tartó mosoly alá nem rejtené; de ő korántsem volt ravasz, cselédjei iránt büszke, örökké parancsoló egyetlen cselédje sem dicsekedhetett az ő szeretetével. Gyermekei igen szerették és e szeretőire ő nagy súlyt fektetett; ! „tisztelet a szülő iránt“ ezt ő nem csupa frázisnak

Nem jó rímek Lovászy verseiben a benne, tőle (42. lapon); egyet, legémjnek (a 44. lapon); csókja, vissza (a 46. lapon); kancsó, altató (az 55. lapon).

A népiest az ízlés rovására Lovászynak használni, sőt keresve alkalmazni nem szabad; mék (megyek). rajt’ (rajta), vaj’ (vajha); Pedig úgyse! ásson (alássan, alázatosan) ládd (lássad) vagy az 55. lapon melyönk (melyikünk) lehet tetszik a költemény szerzőjének, de csak is neki magának és az is csak szeszélyből, affek- tátióból; az irodalmi nyelvben ezeket csak ott lehet befogadni, a hol megengedhető, vagy ki nem kerülhető.

Lovászy egyik költeményére egy jeles compositeu-. rünk dallamot is irt és ez a „Zord lakomnak ablakánál fuj a szél11 E költemény történetesen lapunkban jelenvén meg, mi folyvást örömmel adtuk ki, a professor urnák mélabus, sokszor csapongó kedvderítő verseit; mert megvoltunk győződve lelkünk mélyéből, hogy azok buzdításul fognak neki szolgálni a Múzsával való nyájas társalgása közben, s azért szeretjük remélni, hogy a Lovászy kobozának idegei nem fognak pihenni sokáig s meggondolja magában s közli a legújabb, legjobb verseket, melyek a mi sivár, egyhangú életünkben, igy összegyűjtve, mint az „Én Világom,“ bizony esemény-számba mentek.

Ezen elismerő sorainkkal egyébiránt tartoztunk az olvasó közönségnek is, a melynek Ígéretet tettünk, mikor a versek megjelentek, hogy azokkal tüzetesebben is fogunk foglalkozni. ígéretünket beváltottuk.

Városi és vidéki hírek.

= Püspökünk ő nméltósága pár napi tartózkodásra múlt pénteken Bécsbe utazott.

= Husvét első napján a székesegyházban püspökünk ő exciája mondotta az ünnepélyes nagymisét, melynek végeztével a jelenvolt hívekre apostoli áldást adott. A feltámadási körmenetet (nagyszombaton) szintén ő tartotta. A feltámadási ünnepélyesség ezúttal az eső miatt az összes templomokban bent ment végbe.

= Egyházi ének. Husvét vasárnapján a székes- egyházban Meiszner Erzsi k. a. Kühnel „Fiámmá san- cta“ ez. művét, — husvét hétfőn pedig Gounod-Bach „Ave Maria“ ez. solóját énekelte, mindkettőt Mandl Lipót hegedű-kisérete mellett. Az ének, leszámítva az első fellépéseknél mutatkozni szokott némi csekély ingadozást, általában a közönség tetszésében részesült.

= Esküvő. Andreánszky Gábor báró ország- gyűlési képviselő, e hó 28-án Vácz-Hartyánban tartja esküvőjét Rudnay József nagybirtokos leányával, Lenkével.

= Első áldozok. Azon iskolások, kik tegnap végezték első gyónásukat, ma járulnak először a sz. áldozáshoz a székesegyházban, mi mindenkor szép, megható ünnepélyességgel megy végbe.

= Búzaszentelés. A kath. egyház sz. Márk napján híveit kivezeti a mezőkre, hogy ott, az Isten szabad ege alatt esdjék le a Mindenható áldását a veteményre. Holnap, hétfőn, ünnepeljük eme napot, midőn is az isteni tisztelet 8 órakor veszi kezdetét a székesegyházban, és innét indul az ünnepélyes körmenet a búzaföldek megszentelésére.

= Nemzetközi lóvásár Érseknjvárott. A nyitra és barsmegyei gazdasági egyesületek által rendezett lóvásárok iránt, még egy Ízben sem nyilvánult olyan nagy érdeklődés, mint az iránt mely Május hó 1- 2-án fog megtartani Az ez alkalommal rendezendő ügetőverseny. 1-én d. u. 8 órakor kezdődik. Lakások és istállók az érsekujvári rendőrkapitányi hivatalnál levélileg rendelhetők.

— Ajándék. A váczi muzeum részére legújabban Pánczél Erzsébet 1 drb prolibertale X-est 1706-ból és II. József idejéből 1ji rézkrt 1782-ik évből ajándékozott, rendeltetési helyére juttattak.

tartá, ez nála oly valami volt, a mely nélkül az élet puszta kopár, kietlen. Iparkodott is ő mindég azon, hogy gyermekei tiszteletét és szeretetét kivívja. Nejét igen szerette és vele szemben túl udvarias volt. A szolganép azonban rettegte Csillagyt. De annál inkább szerette Csillagynét mindenki, azon hiszemben, hogy úrnőjük a szoba négy fala között ép annyit szenved férjétől, mint ők uroktól: de ő mint okos asszony e „félszt“ vidámság, örökös mosoly ala iparkodék rejteni; ez szánakozással vegyült tiszteletet szerez számára, habár az elég szemfüles szolganép sohasem látta kisirt szemekkel, egy panaszszó, egy sóhaj nem lebbent el ajkiról. Gyermekei az imádás egyik nemével tisztelték szüleiket, sokszor is hozták fel e családot a szomszédok mintaképül. Ilyen az élet Csillaghfalván, a midőn történetünk kezdetét veszi.

Mint fennebb emliténk, Csillagy megjelent és a vadásztársaság indulni készült. Ivét fia szintén részt vett a vadászaton; egyetlen leányuk Mariska maradt otthon anyjának segítségére.

Vígan indult el a mintegy 60—70 személyből álló nagy társaság ki az erdőbe. A vadászat nagyszerű volt, a hajtők a hajtással voltak elfoglalva, a vadak a hegy felé lettek hajtva, a hegytetőt pedig a vadászok foglalták el. A hajtok által felbőszített vadak rohanva jöttek a hegynek, vérben úszó szemeik a bősz düh kifejezésével bírtak. Jaj annak ki ma körmeik közé jutand, ezt tudták is a vadászok, kik már többször látták e nagyszerű és mégis borzasztó vadakat.

Az egyik vaddisznó, mintha a vadak vezére volna, agyarát fentartva, rémségesen ordítozott, s mintha azonnal halált osztana, bősz ugrásra álltak elő első lábai, szegény mily gyorsan megbánta, hogy vezérül akart felcsapni, nem is hitte, hogy e vakmerőség halálát okozandja, már a másik perezben a puffanások zaja hallatszott és a vadkan iszonyú hőrgéssel, vérében fetrengve hevert a földön.

A nagyszerű és felséges időt, a mely bájaival a vadászathoz járult, szépségét kiemelendő, le sem pró-