Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-27 / 13. szám
XIV. évfolyam. 13. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS Váoz, 1892. mározius 27. » -------— SZÉPIRODALMI HETILAP. :LŐFI/iETÉSI ÁRA: negyed évre I frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : IO kr. ipható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyilrky ház.) SKKKKKSKTŐSKG ÉS KI IDÓHIVATAL : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEIK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyill-tér: sora ...........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A Magyar Egyesület felhívása a vidék közönségéhez! A »Magyar Egyesület« első sorban Budaiest megmagyarositását tűzte ki czéljául. Fővá- osunk gyönyörűen fejlődik, de sem belső élete, em külszíne nem igazolja, hogy a magyarság 3- és székvárosa. Ősi polgársága nagyrészt német ajkú. Még em régen titkos és nyílt szövetkezetek léteztek ,t, melyek tervszerűen működtek nemzeti törek- éseink ellensúlyozására. A kereskedők zöme csak nehezen szokik 3 hagyományos németségéről. Az alsóbb néposztályokban csaknem teljéén megakad a magyarosodás. A helyi német sajtó pedig, mely évenkint izenhét millió példányban árasztja el az orszá- ;ot, egyre szaporodik és még jobban elszigeteli izeket a köröket. A gazdasági verseny folytán mindenfelől jzönlenek be idegenek, kik közül sokan, ha töztünk megtollasodtak, nem hogy nemzetünkbe )lvadnának, de tüntetnek külföldiségükkel, és iáját otthonunkban úgy viselkednek, mintha ők ennének itt a gazdák s mi az idegenek. S a főváros vezérlő társadalma, mely szívben lélekben magyar, általános hibánkban szented : közönyös. Innen van, hogy fővárosunkban sehol sem szembeötlő a nemzeti jelleg. Sőt ellenkezőleg: itczaszerte német társalgás hallható. Lépten- ayomön német czégtáblák, német feliratok, német hirdetések láthatók. Üzletekben kávé- házakban és vendéglőkben többnyire német a kiszolgálat. A német szellem fattyúhajtásai sokszor a hamupipőke szerepére kárhoztatják a magyar irodalmat. Közmulató helyeken idegen jövevények izetlenkednek. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Herbárium. — Beszélyke. — Irta : TU. Ivl ár tonify Imre. Dorogi Ede ezelőtt négy héttel nősült. Hogy felesége csinos, azt már régen tudta, mivel unokatestvérek voltak. Ha lelkiismeretét kérdezi, miért vette feleségül, kénytelen önmagának igy felelni: „Azért vettem el unokanővéremet, mert apjának, Róna Benedek nagybátyámnak kitűnő természetrajzi tárlata van, amit egykor örökölni fogok, továbbá azért, mert háztartásomban szükségem van nő segítségére.“ Ede ugyanis egyetemi tanár volt és különösen a szalamandrák tanával foglalkozott. Ezt már tiz év óta folytatta és több szalamandrafajt ismert, mint nőket, kik szivét még nem tudták megzavarni. Nagybátyja, ki szintén tanár és természetbúvár volt, nagyon örült, midőn Ede öcscsét, félévvel ezelőtt ugyanazon egyetemre hívták tanárnak, melyen c volt és akit magához hasonló tudományszomjasnak talált, ki őt a „régi jó időkre“ emlékeztette. Róna tanár ugyanis- ama hitben élt, hogy a mostani egyetemi tanár-nemzedék nem ért és nem tud annyit, mint a régi. Ez oly megrögzött állítás, melyet az ifjabb tanárok az üregektől most is tűrni kénytelenek. Ede, miként említettük, nagyon tetszett az öregnek. Kellőleg szórakozott volt, mert az öreg mindig azt állította, hogy „a valódi tudósnak szórakozottnak kell lennie.“ A szórakozottság iránti Hőérzetében any- nyira ment, hogy a mithológiai tanárt, kiről azt beszélik, hogy egyszer a parton békavizsgálatnál, béka helyett arany óráját dobta vissza a folyóba és a békát tette mellénye zsebébe, — a tudományok monst.ruEzek a szomorú állapotok érlelték meg a »Magyar Egyesület« alapításának eszméjét. Kibontott zászlónk alá ezrével sorakoztak Budapest hazafias polgárai, hogy a lanyhákat buzdítsák, hogy a csökönyös elemekben felébreszszék a nemzeti öntudatot, hogy az idegenkedőket meghódítsák. De hogy egyesületünk ezt a nagy missiót sikerrel teljesíthesse, ahhoz a nagy magyar közönség közreműködése szükséges, és pedig nemcsak a főváros, hanem a vidék polgársága részéről is. Egyesületünk tagjainak ezrei ünnepélyes fogadalmat tesznek : hogy csak oly hazai iparosnál rendelnek munkát és csak oly hazai kereskedőnél vásárolnak, kinek czége és üzletvezetése kizárólag magyar; hogy üzletekben, kávéházakban és vendéglőkben magyar kiszolgálást követelnek; hogy nyilvános helyeken a belföldi német sajtót mellőzik ; hogy a helyi német mulató helyeket nem látogatják. Mennél számosabban fognak ily szellemben működni, annál nagyobb lesz az egyesek fellépésének erkölcsi súlya. v Ezért fordulunk vidéki polgártársainkhoz. Kérjük: hogy ha Budapestre jönnek, cseleked- jenak hason/'óképen. A kit üzletben németül szólítanak meg, ne vásároljon abban az üzletben ! A kit vendéglőben a pinczér németül szolgál ki. hagyja ott azt a vendéglőt! A kinek kávéházban a pinczér helyi német lapokat hoz, utasítsa vissza azokat. Ne tűrje hallgatagon senki az idegen szel- j lem tolakodásait, hanem érvényesítse magyarságát. S ne törődjünk elleneink gúny mosolyával, sem hamis jelszavaikkal. A chauvinizmus csak mának tekintette; egy másik tanárt pedig, ki egy Ízben egyik lábával a kőcsatornában, a másikkal a járdán lépve, ment haza és otthon azt panaszolta feleségének, hogy megsántult, a tudományok isteneként imádta. így megszeretve Ede öcscsét, azon eszme támadt agyában, hogy ő és Dóra leánya egy párrá legyen. Edének, az előbb nevezett okokból e házasság tetszett. Dóra se ellenkezett. Először: mert apjának engedelmeskedni akart, másodszor: mert a titkos tanácsos Mártha leánya, ki nála egy évvel fiatalabb, szintén férjhez ment; harmadszor: mert „tanárné“ czimet nyer; végre negyedszer: mert Ede egészben véve, nagyon tetszett neki. így tehát egy pár lett belőlük. Békében és egyetértésben éltek. A férj szalamandrái közt és a tanári széken, a nő a konyhában és a szomszédnőnél. Minden a rendes kerékvágásban forgott. Naponkint háromszor látták egymást : a reggelinél, az ebéd- és vacsoránál és mindannyiszor megcsókolták egymást. Róna tanár egy este vejének azt indítványozta, hogy szép herbáriumát, melyet évek folyamán gyűjtött, együtt áttekintsék. — Majd átküldőm hozzád. Ede meglátod, mily értékes gyűjtemény, aztán majd minden este átjövök hozzád, mondá az öreg. — Jó lesz apa, majd egész kedvvel neki fekszem a gyűjtemény rendeléséhez, mondá Ede, mialatt egy darab ásványt a teába mártott és a kanalat az öregnek nyujtá. — Kedves Ede, ne tedd azt — szólt közbe Dóra ijedten, székéről felugorva. A férfiak bámulva néztek reá. — Mi bajod van, kedvesem? — kérdé férje. — A herbáriumot nem szabad neked . . . — Nem értelek Dóra, hát az izgat fel annyira ? — Igen, ez felizgat, te-te hires szalamandrabúvár ott kezdődik, hol az igazság végződik. Ki me- részli állítani, hogy igazságtalanul cselekszünk, midőn Magyarország fővárosában a magyar nyelvet terjesztjük ! Buzduljunk egymás erélyén! Mindegyikünk lelkében lobbantsa fel a lángot az elvtársak lelkesedése. S tartós tűzhez sok tüzelő anyag kell. Fogjunk kezel mindannyian, kik szivünkön hordjuk a szent ügyet. S ha szükséges, hajtsuk eszménk szolgálatába elleneink magánérdekeit is. Lássák, hogy sokan vagyunk, s hogy nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is. Lássák, hogy csak- úgy boldogulhatnak közöttünk, ha nemzeti törekvéseinknek m e g h ó d o 1 n a k. Minden magyar vegye ki részét Budapest megmagyarositásában. Csakis igy teljesedhetik be szivünk vágya, hogy fővárosunk mielőbb teljesen magyarrá legyen. Hazafiui üdvözlettel A „Magyar Egyesület.“ A valuta. Ama kérdések között, melyek a mostani politikai vitatkozások előterében állanak, a. valuta kérdése kétségtelenül egyik legfontossabbikát képezi. Gazdasági fejlődésünk e kérdés raczionalis megoldásával szervesen összefügg és ha gazdasági életünk terén az utóbbi időben itt-ott jelenségekkel találkoztunk, melyek a fejlődés törvényeinek nem feleltek meg, úgy ezek a jelenségek és mozzanatok főleg ama rendezetlenségnek köszönhetők, melyek a valuta körül fön- forogtak. A valuta értéket jelentvén, a valuta kérdésnek rendezése tehát a magyar pénzérték rendezését foglalja magában. Az eddigi pénzértékünk az arany és ezüst értékének ingadozása szerint alakult, és megeshetett, hogy magyar pénznemek, illetve magyar papiros pénz külföldi piaczokon nemcsak, hogy teljes névértékben el nem fogadtatott, hanem igen gyakran 20—30°/0-kal kisebb értékűre szorittatott le a külföld piaczain, s igy vagy és — és most herbáriumokkal akarsz vesződni, közönséges herbáriumokkal? Hivatásodat akarod elhanyagolni ? — Nézze meg az ember ezt a femininumot, mit törődik férje szalamandráival ? — kiáltá közbe az öreg. A herbáriumokat áthozzuk, punktum, azzal vége! Mu- lier taceat in ecclesia! És a herbáriumokat, melyek évek óta erős zár alatt poros kötegekben az öreg raktárában voltak elhelyezve, áthordták, az ifjú tudós szalamandra helyiségébe. E nap óta Dóra egészen megváltozott; azelőtt csöndes, higgadt volt, most ingerült és ideges lett. Azelőtt férje dolgozószobájával mit se törődött, csak hébe-korba szerencséltette jelenlétével és csak akkor, midőn a cselédnek utasítást adott, miként kell a vastag foliánsokat leporolni. Most azonban minden szabad perezében a „szalamandra“ barlangba ment, miként ama szobát nevezte. Férje csodálkozott. A tudomány iránti vágya rögtön zabolátlan lett. Egy Ízben arra kérte férjét, hogy a herbáriumokat hagyja künn és ne zárja el, ha elmegy hazulról. — Az nem lehet kedvesem, nagyon becses virágok vannak közte, te nem tudsz velők bánni. — De igen tudok — mondá Dóra duzzogva.- Ugyan kedves Dórám, mit akarsz te egyszerre a herbáriumokkal? Hiszen alig tudnád osztályozni. A papa ezelőtt mindig arról panaszkodott, hogy kedvencz tudománya, a természetrajz iránt soha sem tudtál érdeklődni. És most! ? —- No igen, most érdeklődöm iránta. De ilyenek vagytok ti férfiak ! Ha valamit nem tudunk, akkor kinevettek, ha pedig meg akarjuk tanulni, irigyek vagytok, igen irigyek ! — Dórikám, teljesen érthetetlen vagy. Előbb egész j erődből ellenezted, hogy a herbáriumokat, ide hozassuk ’ és most rajongsz értök. — Lásd kedves Edém, a herbáriumok láttára eszembe jutott, hogy mennyire bántottam papámat
