Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
XIV. évfolyam. 41. szám. Vácz, 1892. október 9. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ^»FIZETÉSI ÁHA : negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. ható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZK K ti KSZTOSÉG ÍLS KIA DOH IV AT A L HIKDIITI^EK Vácz, Gasparilc-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl t-t, é r : sora ...........................................................110 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Kétes állapot. Az iíalmérési és fogyasztási adó bérletek Ivalevőleg a folyó év végével járnak le vámokban. A kormány, melynek a regálék megváltása ín elért pénzügyi eredményei alapját képezik fennen hangoztatott államháztartási egyen- ynak, eleve megtette ezek további biztosítása □ ti intézkedéseit és megbízottat küldött váróikba, hogy annak intézőivel a bérbeadást tőleg újabb tárgyalásokba bocsátkozzék. Az első és talán e nemben nem is az Isó tárgyalás, e hó 4-én folyt le a városhá- i, melyen a kincstárt Róka János pénzügy- zgatósági kiküldött, a város érdekeit pedig járy Géza polgármester, dr. Freysinger Lajos dr. Csányi János e czélra közgyülésileg meg- almazott bizottsági tagok képviselték. A tárgyalás, miként a város polgármesteri értesülünk — sajnos — nem vezetett ered- nyre. Nem pedig azért, mert a kincstár kép- slője, bizonyára téves adatok nyomán, oly nyékét támasztott a várossal szemben, mellet annak meghatalmazottjai, okulva a kö- mult idők tanulságos tapasztalatain, el nem adhattak. A kincstár képviselője az összjövedék bérit 67.760 írtra praeliminálta. Ezzel szemben 'áros meghatalmazottjai egészben 62 ezer fotót ajánlotttak meg, vagyis az eddigi 66.650 lyi bérleti összeghez képest 4650 írttal keve- bet. A kincstári képviselő a tárgyalás folya- ban ugyan leszállította igényeit és egészen 64 r írtig szállott alá anélkül azonban, hogy a os megbízottjait szilárd álláspontjukban meg- athatta volna. í „Yáczi Közlöny“ tárczája. Örömhangok tli*. Virter Lajos ez. püspökké történt kineveztetése alkalmából. Galambosa hajjal, már közel a véghez . . . Most ért utói a fejedelmi kegy, Most csak, mivel szép lelked síma tükrét A földi fény so'sem zavarta meg. — Erezzük, tudjuk mind mi ismerőid, Aggott testedben milyen szív lakik, Azért hajiunk meg hódolón előtted, Hogy koszorúzzuk meg az igazit! Kempis megírta Krisztus követését, Tébenned testet öltve látjuk azt, Aki egy hosszú pályán, emberöltőn Lélekben ép, hitben erős maradt. Csak a szerénység volt nagyobb telkednél, Mert elvonulva éltél zajtalan, Mint drágagyöngy a tenger mélyén rejlik, Szűz-érdem is csak a csendben fogan. Fölhozták most c rejtett drágagyöngyöt, illő keretbe, díszbe foglalók; Vigasztaló ez epigon-időkben, Hogy igaz is tud, lenni a világ. Magasra, kell az ilyen fényt emelni, Melye! kivontaik a, véka alul, Hogy nemzedékek lássál:, meg az utal, A melynek, végén a, babér virul. I’üspöknelhívna,k, Téged most ezentúl, Ki, eddig is. püspök-szí,vü valói; Apostol voll ál, mini a, régi hősök, Frör mint /‘éter, buzgó mini a, Pál. A tárgyalás e szerint sikertelen maradt és annak jegyzőkönyvi tanúsítványa legközelebb a pénzügyminiszter elé kerülend érdemleges eldöntés végett. Bár a város érdekében fölötte fájlaljuk, hogy a bérleteket a jövőre eddigelé biztosítva nem látjuk: mégis elismeréssel adózunk a bizottsági tagoknak tapintatos magatartásukért. Csupán évi 2000 frtnyi különbözet állott a megegyezés útjában, de mai napság ez is oly tekintélyes összeg több oldalról megnyirbált budgetünkben, hogy esetleg komolyabb tényező számába is mehet. A viszonyok a 3 év előttiekhez képest feltűnően megváltoztak a város hátrányára. így kiépült a balassa-gyarmati vasút, mely az idegen forgalmat jelentékenyen megcsappan- totta és városunkból más irányba terelte; az uj törvény megszüntette a borra és sörre nézve a kizárólagosságot és alászállitotta a beszedhető fogyasztási adó összegét; a város és vidékén virágzott bortermelés csaknem teljesen megszűnt, mi az idegen borok behozatalának nyitott utat; a borok magas ára érzékenyen apasztotta az általános fogyasztást. Mindezek oly tényezők, melyeket a bizottságnak komoly méregelés alá kellett vennie. Hogy azonban a pénzügyminiszter ez irány- báni elhatározása reánk nézve kedvezően üssön ki, kívánatosnak mutatkozik, hogy a bizottság személyesen tisztelegjen a pénzügyminiszternél és őt a megváltozott viszonyok felől alaposan tájékoztassa, és a mi fő, hozza tudomására, hogy a szegény város kizárólag a saját emelésére fordítja azon fölösleget, melyet a bérletek árán megtakarítania módjában állhat. Nem vontál Te meg semmit a szegénytől, Hogy a jövőben ragyogjon neved, Mert a jelennek vérkönyüje omlik, Erezte mindig szerető szived. Az if jobbaknak mindig atyja voltál, Máshoz szelíd, magadhoz szigorú; A.Z igazság és szeretet nemtöje Övez körül, mint legszebb koszorú. ,,Szeress te is, ha akarsz szerettetni!“ Te rajtad olyan szépen teljesül, Mert most ím a Te fényes ünnepednek Mennyi baráti s fiú-szív örül! — Galambősz hajjal, már közel a véghez . . . Most ért utói a fejedelmi kegy, Most csak, mivel szép lelked síma tükrét A földi fény so'sem zavarta meg. — De annál fényesb, ragyogóbb ez ünnep, Nem hivatalos bár a hódolat, Alert jól esik, hogy epigon-időkben, Korunkban is még győzhet az igaz! Nagy-Kőrös, 1892. október 1. Viz Zoltán. A hamupipőke. — Rajz az életből. — Irta : ZL/£á.rto:rL:ff;y Ixrire. Gerébi pénzügyi tanácsos már öreg volt. Vállára az évek súlya nehezedett, s a házi gondok redől. vontak homlokára. Egy napon igen rossz kedvvel tért haza hivatalából. A hideg tél és két férjhezmenő leánya az öreg úrnak elég gondol, szereztek, s kétségbeesett gondolatai egymást űzték. Amint szobájába lépett, Margit leánya örömmel repült feléje, mire ő rózsás arczát simogatta, mely üde volt, mint a májusi regg. Eltűnt minden gond s a boldogság mosolygott feléje. A fel Szőlőink jövője.*) Lassanként elérkezik ideje annak, hogy a szőlők ültetéséhez szükséges vesszők beszerzése fölött a gazda elmélkedjék s igy elérkezett ideje annak is, hogy a szőlők jövőjéről alkalomadtán mi is ismét elmondjunk egyet-mást. A kezdetnél rendkívül talányosnak, mesésnek tűnt az fel, hogy a hegyi szőlőket amerikai alanyokra ojtott szőlőkkel ültessük be. A sok különböző hirek, a sok sületlen, üres beszédek, a sokféle bölcselkedő silány tanácsok, a helytelenül keresztülvitt kísérletek sikertelenségei, azután még hozzá az a nagy hű-hó, lárma, melylyel az egyes balsikert világgá bocsájtották, rettenetes sokat ártottak az uj szőlőszetnek. Ha ezelőtt 5—6 évvel oly tisztán, tárgyilagosan adták volna elő az uj szőlők beállításának műveletét az arra illetékes szakférfiak, mint az én felfogásom szerint tehették volna, manapság a szőlőszettel felettébb sokkal előbbre volnánk. Pedig hát azt lehetett volna tenni, mert Franczia- ország egy évtizeddel majdnem előttünk járt; s akkor már azon gyakorlati tapasztalatok birtokában voltak, melyeknek birtokában manapság mi eléggé nyugodtan és bátorsággal léptünk az akczióba. Meg kellett volna azok gyakorlati munkálkodásukat tanulni s minden okoskodástól menten, egész népies irányban nézetem szerint úgy, mint talán mi is Írunk, sok ezer, vagy talán százezer példányban kinyo- matni, díjtalanul a szőlészek között szétosztatni. Én azt hiszem, ezen eljárás oly rendkívüli eredményeket szült volna, melyek kimagyarázhatlanok. A helyett az egész védekezés titokzatos mesterséges műnek tüntettetett fel, melytől az egyszerű munkás népség kétségbeesett. Végtére hát eljutottunk oda, ahol látunk, és igy manapság tudjuk azt, hogy az amerikai alany a neki alkalmas talajban ellenáll; tudjuk azt, hogy az ojtvá- nyok sikerülnek s tartósak — tudjuk azt, hogy az ojtványok tetemesen nagyobb termést adnak, mint az *) Az »Esztergomi Közlöny« f. évi 89. számából vettük át e reánk nézve is tanulságos czikket. hők, melyek boldog családi élete egén tanyáztak, feledésbe merültek és eloszlottak. Az idény utolsó báljáról, mely nem messze volt már, beszélgettek az asztalnál. Az anya épp azon törte fejét, hogy miképen lehetne Margit báli ruháját úgy átalakítani, hogy az újnak lássék. —- Piát Ilma? — veté közbe a tanácsos bátortalan hangon. Ő volt a sötét felhő, mely súlyosan nehezedett a családra. A tanácsos csak úgy szerette, mint másik leányát, de nem úgy neje. Eközben oly pillantást vetett férjére, mely arra bírta, hogy többé egy szót se mondjon idősebb leányáról. A társadalomban a ta- nácsoséknak egy élő leányáról tudtak, s vájjon itt a fővárosban, a sok százezernyi ember közt, gondol-e valaki oly lényre, kit saját házukban mellőzni akarnak? Ez utóbbival pedig csakugyan igy történt. Ilma testileg, szellemileg fejlődött, erőteljes leányka volt, mig ellenben a fiatalabb Margit gyenge és beteges, jóllehet az idősebbik testvér odaadással ápolta és szerette. Az iskolában már sajátságos viszony uralkodott a két testvér közt. Ilmától sokat követeltek, mig a gyengébb Margittól mit se, sőt a túlságosan alkalmazott dicséretekből igen csekély előmenetelt tanúsított. Őt a szülők, tanítók és testvére Ilma végkép elkényeztették. Ilma nagyon természetesnek találta, hogy testvére mindenben előnyben részesüljön. Évek múltak és Ilmából komoly leány lett. A házi teendőkben igen jártas volt, s kora gyermekkorától fogva nehéz munkához szokott. — Ha valami komoly házi dologról volt szó, mindenkor az ő tanácsát kérték, de mulatságokból, szórakozásból ki volt zárva. Jószive és ritka példás jelleme nem látszott felháborodni e miatt, nem irigyelte testvére helyzetét, sőt örült annak, hogy az élet fényoldalait megismerni tanulhatja. Az idény utolsó bálja közelgőit s a szülők csak Margitra gondoltak. „Sok dolog van a. háztartás körül“ — inondá gyakran férjének a tanácsosim.