Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

európai tőkék. Tudjuk, hogy az ojtványokal miképen kell előállítani. Most már csak az a kérdés áll elő: kifizeti-e magát ama roppant fáradság és kiadás, melybe az uj szőlők előállításai kerülnek.

Őszintén szólva, a hogy ma állunk, hogy a megfelelő minőségű borainkat is alig bírjuk még olcsó árért (?) is értékesíteni: nem igen nagy reménynyel kecsegtethetjük magunkat.

Az 1885. évben termett jobb borainkat 25—28 forintjával adtuk el! S azon időből megtartott borokért most nem akarnak 30—32 forintnál többet adni!

A gyenge silány bornak, vagy a homoki bornak meg van az ára. Ezek egy bizonyos magas árt elérnek ; jobbat, hétszeresebbeket majdnem, mint az előtt. De a jobb minőségűek azok nem kerestetnek, illően nem fizettetnek.

Már pedig mi hegyi szőlőinkkel csak is a jobb minőségűeket fogjuk termeszteni s ha azok később is oly alacsony árban fizettetnének, alig lehetne a gazdának belefektetett tőkéjének és szorgalmának eredményét elérni. S ha ez a helyzet állandónak Ígérkeznék, nem igen nagy kedvvel lehetne a költséges és fáradságos uj szőlészet terére lépni.

De vizsgáljuk meg kissé részletesebben a helyzetet, honnét veszi az eredetét?

A gyenge borok keresettek azért, mert ezek lép- tettetnek értékesebb hegyi boraink elejébe. A lelketlen üzérek megfestik, megszinezik, megfűszerezik; ha kell ezukrozzák, tisztítják, szitálják, pancsolják, mig végre a kész kotyvalékot lelkiismeretlenül megkeresztelik.

így születtek: a budai, szekszárdi, egri, visontai, stb. vörös borok születési éveiknek tetszés szerinti megállapításával, úgy a hegyaljai, érmelléki, badacsonyi stb. borokból holmi agyafúrt vegyülök hozzáadásával lesz rizling, bakator, furmint, muskotály, stb. Azután karcsú tetszetős butellába beöntik, mint a ledér hölgy czimlapokkal kiczifráztatik, tetszetővé tétetik s fényes tálezán felszolgálják s előtted áll: igyál! ... Ha nincs más, hát a nagy közönség ehhez is hozzá fanyalodik !

Pedig hát dehogy nincs! De mikor ezen panes, keverék és hamisítás, a mai korban mehet s nagy perczentet nyújt, miért adna a kereskedő az igazi, még a pinezékben levő jó borokért megfelelő árt?

Tisztelet a kevés kivételnek. De hogy a közönség legalább 70 perczentben hamisítványt fogyaszt, azt egész bátran merem állítani.

Ha ez továbbra is igy mehetne, akkor én is letenném a toliam s azonnal túladnék még azon uj szőlőmön, melyben több évi fáradságom és vagyonom egy része befektetve van. Nem buzdítanék senkit, nem bíznám szőlőszetünk jövőjében s bűnnek tartanám, a vagyonában megtámadott szegény, becsületes szőlészeket, hogy idejüket, pénzüket, ily reménytelen térre vigyék.

Hittem, bíztam benne, hogy ez nem maradhat igy sokáig, mert nincs értelmes, okos ember, ki eme csúf visszaélést ne ismerje s el ne ítélje. Legföljebb azok, a kik ezen átmeneti korszakot igy felhasználják.

Legkevésbbé lehetett föltenni azt, hogy a haza sorsát szivén hordozó nagyok engedjék eme bor-le- dérséget űzni. Engedjék különösen most, mikor a közönséggel az uj szőlészet helyreállításánál annyi irányú segélyt nyújtanak s oly nagy bizalomra van szükség!

Maga a késedelem is lankasztólag hat, a bizonytalanság még inkább. Manapság még azon helyzetben vagyunk, hogy minden aggodalmaktól, melyek ez irányban bennünket aggasztottak, megszabadulhatunk.

Megszabadíthat bennünket a szakminiszternek a legutóbbi költségvetés alkalmával tett kijelentése, melyben kimondja, hogy a bőrgyártás betiltásának törvény- javaslatával kész s még ez év folyamán a ház elé terjesztenék

Margit csillogó báli ruhában Ilmához sietett, hogy — mint rendesen — most is megbiráltassa és csodáitassa ruháját, s megindulva, elérzékenyedett szívvel ragadta meg Ilma kérges, dolgos kezét és melegen megszoritá: ez volt néma bocsánatkérése. Egyszerre azonban elbámult, midőn a komoly Ilma viharosan karjaiba zárta s homlokát, ajkát hévvel csókolá.

— Menj, te kedves jó leány és élvezz !

E szavakkal bocsátá el Margitot, ki az alant váró kocsiba ült.

A Gerébi-ház állandó látogatója egy fiatal orvos volt, a tanácsos egyik benső barátjának a fia. Aki ismeri a főváros viszonyait, az könnyen elképzelheti: mennyit kell küzdenie egy ismeretlen, fiatal, kezdő orvosnak. Dr. Méray csakugyan a létért, a megélhetésért küzdött naponta és szomorúan tekintett a jövőbe. Történetesen Ilmával hosszasabban beszélgetett, mire önkénytelenül arra a gondolatra jött, hogy rokon lelkek léteznek, mert lelkűk és életmódjuk csodálatosan összhangzott.

Tréfásan nevezte Ilmát életkedvének és Margitot életörömének.

A bál napján megjelent dr. Méray, hogy megtudja: ehnentek-e Margiték, s lovagi szolgálatait kész- ! séggel felajánlá. A mint a szobába lépett, gyönyörű virág ötlött szemébe. Ilma feléje közeledett és bájos í mosolylyal kóré, hogy fogadja el. Szobája ablakán ápolta c virágot, mely a közelgő tavasz üdvözletét tolmácsolta.

Nem vették észre azt, hogy Ilma a virág átadásánál fülig elpirult és szobájába sietett; hisz azt meg- ! szokták már, hogy sürgött-forgott és a háztartás után nézett. Midőn rövid idő múlva ismét belépett a szobába, vonásai komolyak és nyugodtak valának, mint • mindig, csak szemében lobogó szokatlan fény árulta 1 el, hogy bensőjében a szív húrja megszólalt, melynek kéjes hangja viszhangra talál a másik szivében.

A kocsi elrobogott, és Ilma az ablaktól a nagy ; álló tükörhöz közeledett és boldogan mosolygott saját j képmására.

Tehát a bőrgyártás be lesz tiltva s elérkezik az idő, midőn a nagy közönség ismét valódi s nem talmibort ihatik! . . . Elérkezik az idő, midőn a jó bornak megadják illő árát s igy az uj szőlőszetbe teendő befektetés és fáradság kifizetendi magát.

Most már csak időre, pénzre és Isten-áldásra van szükségünk, mert az újabb, az olasz bor csak mumus, attól egyáltalában nincs mit félnünk.

Nincs ok félnünk, mert az a mi hegyi borainknak silány minőségénél fogva konkurrencziát nem csinál; — az, a ki a mi kitűnő borainkat iszsza, nem fogja pénzét az olasz borra fecsérelni.

Azért tehát egész bátran mehetünk az uj szol őszét terére. Aki előbb kezd, előbb veszi hasznát. Aki nagyban termel, nagyban szüretel. Fel tehát egész bátran az uj szőlőszet munkájára! Sz. V.

Kolera a szomszédban.

Egészségügyi bizottsági ülés.

Azon imminens veszély, a mely a fővárosban fellépett ázsiai kolera folytán, első sorban a szomszédos helységeket fenyegeti: városunk közegészségügyi bizottsága is akczióba lépett s e hó 4-én tartott ülésében részletesen megvitatta azon óvintézkedéseket, melyeket a fenyegető vészszel szemben haladéktalanul végrehajtani szükségesnek tart.

A bizottság tagjai áthatva az ülés fontosságától ezúttal számosabban jelentek meg s egyhangú helyesléssel hozzájárultak Csávolszhy József bizottsági elnök és Gajáry Géza polgármesternek e tárgyban tett előterjesztéseihez.

Az óvintézkedések, melyek immár hatósági végrehajtásra várnak, a következők :

Első sorban felszerelendő kellő számú ágygyal és ápolószemélyzettel a járványkórház, a személyzet napidija ellátáson kívül 1 frt 50 krban állapíttatván meg.

Megkeresendő a vereskereszt-egylet helybeli fiókjának elnöksége, hogy hullaszállító kosarát, valamint Reitter István kocsigyáros, hogy egy szállításra alkalmas járművet bocsásson a járvány idejére rendelkezésre.

A kolera-betegek, kivéve azokat, a kik otthon izolált ápolásban részesülhetnek, haladéktalanul a járványkórházba szállitandók, — a kolerában elhaltak hullái pedig, kivétel nélkül, a temetők halottasházaiból takaritandók el.

A kellő mennyiségben beszerzendő fertőtlenítő szerek a temetőkben és a járványkórházban tartatnak raktáron.

A bizottság ezenfelül felhívja a hatóság figyelmét a Szt.-István-tér 2-ik szám alatti házra, melyből árnyékszék hiányában, a szabad térre hordják ki az ürüléket. Nem tartja megengedhetőnek azt sem, hogy a fegyházi rabok trágyája a vasút mentén levő állami telepen halmoztassék fel, valamint hogy a pöczegödrök tartalma közvetlen a gőzhajóállomás mellett öntessék a Dunába.

A megyei főorvosnak f. évi szeptember hó 27-én tartott szemléje alkalmával tett kifogásaival szemben a bizottság felhívja a hatóságot, hogy az utczai folyosók állandó tisztántartása mellett, gondoskodjék a közkutak körüli pocsolyák eltávolítása, valamint a nyílt kutaknak kereszt vasakkal ellátott vedrekkel való felszerelése iránt. Ezenkívül lelkére köti a hatóságnak, hogy a mészárszékek, vágóhidak, sertéshizlalók, középületek és iskolák fertőtlenítése szorgos gondoskodását képezzék.

Nagyobb nehézségbe ütközött a jégkérdés tisztázása, miután a városban levő jégkészlet csaknem kizárólag magánosok tulajdonát képezi. Ez irányban elhatározta a bizottság, hogy bizalmas felszólítást intéz

— Tehát mégis igaz? Ő szeret téged! ujjongá.

Mint egy pajkos gyermek ugrált föl és alá a szobában a komoly Ilma. A szerelem oly kimondhat- lan érzéssel tölté el valóját, hogy édes mámor lepte meg. Gyorsan megragadá a karos gyertyatarlót és meggyujtá, s a mint a világosság sugarai a boldog leányka arczán ragyogtak, szárnyas angyalok repkedtek körülötte, mintegy elűzve az álmot szemeiből. Majd dal jött ajakára, hő dal, végén lágyan és el- halóan. Majd vig dalt hangoztatott, melynek visz- hangja Ilma szivéből jött. Tekintete a kalitban fölébredt madárkára irányult és merengve nézte a kis állatkát, mintha elmondaná neki is boldogságát. Szerette dr. Mérayt régóta. Tegnap pedig, midőn a pompás virágot neki átnyujtá, — hiszen máskép nem hihette, — észrevette szemeinek ragyogó pillantását és boldogságát feltűnni látta. Mily boldog volt akkor, mint küzdött volna vele az egész életen át, hiszen ő a munkához és a nélkülözéshez volt szokva. Oh, mily véghetetlen boldoggá tette e tudat! — Bizonyosan megkéri a kezemet! — Suttogd. Oh, mily nagy szerencse, mily nagy boldogság !

A komoly, egyszerű leánykának szive repesett örömében. Az óra mutatója azt jelzé, hogy szülei minden pillanatban hazajöhetnek. Elrejteni iparkodott érzelmeinek hullámait, eloltá a gyertyákat és álmos, fáradt arezot igyekezett mutatni. Ez azonban minden igyekezete mellett se sikerült neki s szívből nevetett hiábavaló erőlködésein. Nem akart előbb lefeküdni, mig testvérét nem láthatja és kedves arczába nem tekinthet. A kocsizörgés tudatta, hogy a várva-várt kedvesek megérkeztek. Margit vidáman jött be, a testvéréhez rohanva, viharosan megölelte azt, mondván :- Kedves, jólelkü, hű testvérem, te angyali szív virrasztasz és vársz minket, miközben mi mulatunk és élvezzük az örömöket. Ennek meg kell változnia! Ne nézz rám oly kétkedőleg, mától fogva hűséges segítőd leszek mindenben. Te jóságos, erős lélek, tőled sokat akarok én tanulni, csak türelmes légy velem, elkényeztetett kcdvcnczeddel szemben!

az érdekelt jégbirtokosokhoz felkérve őket, hogy a jár- - ványra való tekintettel a jeget ezentúl gyógyczélokra; tartsák fenn és visszaélések elkerülése végett azt mérsékelt áron egyedül orvosi rendeletre szolgáltassák ki.

Szóba került a bizottsági ülésben a közvetítő intézet förtelmes bűzt terjesztő nyitott csatornája is ? melynek beépítése végett a bizottság egyenesen aí igazságügyminiszterhez intéz sürgős felterjesztést.

Méltó felháborodásra adott okot az intézkedései« i végrehajtásával megbízott városi rendőrségnek eddi^ tanúsított hanyagsága, a melyből eklatánsul levont tanulság bizonyára erélyesebb beavatkozásra fogja ősz-, tönözni a rendőrségi közegeket.

Hogyan élünk bölcsen a fenyegető kolera idejében ?

Ha a kolera • ragályosságának lényegével tisztábar • vagyunk, akkor az ezen veszélyes betegség idejéber i követendő életmód szabályai sem képeznek többé ne- ■> hézséget. Azért is jegyezzük meg, hogy:

1. A koleracsirák (Koch szerint a cormnabacillus csakis a betegnek üredékeiben találhatók és csakik ezer üredékek által fertőztethetők meg más egyének. Itt megjegyzendő, hogy a természetes szerveink által mái nem észlelhető nyomai ezen üredéknek, a melyek időközben egyik tárgyról a másikra származnak, a fér- t tőzést szintén előidézhetik.

2. A koleracsirák kiirtatnak :

cl) bizonyos fertőztelenitő szerek által kellő meny- v nyiségben, ilyenek a chlormész (halvány) chlortej, car- u bolsav, lysol, sublimat; b) főzés, illetve a hőségnek behatása által; c) ártalmatlanokká tétetnek savaini / oldatokban. Az egészséges gyomor szakadatlanul pro dukál ilyen savanyu oldatot.

Ebből a koleraveszély idején követendő életmód ra nézve irányadók a következők :

I. Mit együnk ?

Mindenekelőtt éljünk rendszeresen és óvakodjunl mértéktelen evés és ivástól, valamint nehezen emészt- Js hető étkek élvezésétől, mert egy külömben csak mu- uí landó emésztési zavar elegendő, hogy gyomrunkat óv- : szerétől — a savanyu gyomorncdvtől — megfoszsza ex mely ily esetben semlegesen működik.

Táplálkozzunk továbbá csak főzött ételekkel, miután gyümölcs, főzelék, tej, vaj, stb. könnyen jöhet- io. nek oly tárgyakkal érintkezésbe, melyekre koleracsirák tapadtak. Mindezek csak főzve élvezendők, saláta, sajt, jég, stb. egészen tiltva van. Sem házi szükségletre, sem ivásra nem szabad oly vizet használnunk, mely üredékkel, konyhamaradványokkal stb. be van mocskolva, vagy mely oly talajból ered, amelybe ezen x részek behat 'hattak. Gyanús vizet előbb fel kell for- u ralni. Ha a gyomor működésében legcsekélyebb zavart észlelünk, (büfögés, gyomorégés, stb.) használjunk étkezés alkalmával vizünkhöz 5—10 csepp tisztított sósavat.

II. Miféle más óvintézkedéseket alkalmazzunk ko- lerás időben ?

Főelvünk legyen a legnagyobb mérvű tisztaság Naponta többször mossuk kezeinket jó házi szappannal, 21/2°/0-kos karbolvas oldatban, nevezetesen min den étkezés előtt, és ha a kolerabetegnek ágyával, fehérneműjével, ruhájával stb. érintkezünk. A kolerabete^ azonnal elkülönítendő vagy kórházba szállítandó, fe hérnemüi és ruhái elégetendők, étkezési és ivóedénye dezinficziálandók, vele pedig lehetőleg kerüljünk min- ,'m den érintkezést. Ha azonban érintkeztünk, azután vált sunk más öltözetet s azt fertőztelenitsük, kezeinket pedig mossuk le jól. A ruhák fertőztelenitése legjobban gőzzel történik.

Margit is szeretett és örömteljes változás állt be rajta.

— Margit, oly korán keltél föl ma? — Kérd( nő Ilona, midőn testvérét másnap kora reggel már feni. találta.

— Lásd, te kis bohó, mily keserű és mily nehé: ,óiÍ9j az én javulásom ! ?

— Szegény gyermek, talán rosszul aludtál ? — kérdé Ilma résztvevőleg, miközben kedvenezének szőkt fürtéit simogatta.

— Oh nem ! viszonzá Margit élénken. Neked megvallom, mielőtt szüleim valamit tudnának, mert neki! más tervük van velem. Szeretek. Azaz szeretjük egy- _ mást. Szomorúsággal teljes jövőnek nézünk elé s eís g aggaszt. Várnunk kell, mig nagyobb praxisra tesz szert mondá ő.

Tovább nem folytathatta, mert Ilma hevesen meg- m n ragadta karját-és majdnem elhaló hangon kérdé:

— Ki, ki az?

— Dr. Méray — viszonzá félénken Margit.

— Hazudsz! — kiáltá Ilma, vadul megragadva testvére kezét s messzire lökte őt magától. — Fúriáktól üldöztetve, szobájába rohant.

Nem lehet igaz! — kiáltá. Hogy beszélheMargit szerelemről, midőn az ő szive az enyém, egyedül az enyém. Bizonyára a táncz hevében valami hízelgő szót mondott neki! Oh miért is kellett nekem egyedül, magányban itthon maradnom! Miért, — oh Istenem, miért teremtettél engem a szükség és nélkülözés elviselésére, mig ő — de nem, nem akarok erre gondolni se. Hisz' az nem lehetséges. Képzelete fel' volt izgatva! Ha ő meglát engem, ismét csak engem szeret.

Kis kezét hevesen dobogó szivéhez szoritá s nyu- godtabbnak érzé magát.

Délben dr. Méray tette látogatását, egyúttal kérdezősködött. Margit hogy létéről. — Most fog eldőlni a koczka — gondola. Ilma, de azért, nem mert a szobába lépni, hol dr. Méray hosszasan beszélgetett szüleivel.