Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-11 / 37. szám
XIV. évfolyam. 37. szám. Vácz, 1892. szeptember 11. r i ff r HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP XÖFIZJÉTKSB A A : negyed évre I frt ííO kr. Házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: IO kr. apliató : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) SZERI* ESZTOSEQ ES Eil AlKHIIVAT iI.: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetten leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEI*: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-t.ér: sora ............................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Mária névnapján. Tagadhatatlan tény, hogy a vallás főeleme z emberi szívnek. E nélkül elveszti czélját s obogása nem a belé oltott halhatatlan eszméért, anem csak mulékony földi érdekért történik, zért kell, hogy a lélek gyakran szívja magába vallás szent ihletét, hogy gyakran tekintsen a sillagokon túl terjedő régiókba fel, s a religió úsztikus világánál szemlélje, lelkére vegye vég- zélját, örök rendeltetését. Sok, nagyon sok mozzanat, alkalom ajánl- ozik ezen az emberhez leginkább illő lelki tényre, zen magasztos felemelkedésre. Ilyen alkalom e mai hétkápolnai ünnep is. Az Isten szűz Anyjának tisztelete össze m forrva a magyar nép szivével. Első kirá- unk élete, szép halála, őseink, a magyarok irténete mind Mária tiszteletének jellegét vise- k magukon. Nem kell bizonyítani, hogy váróink ősi vallásosságának egyik legfénylőbb vo- ása a Mária-kultusz. A hívek ezrei amint ma leborulnak a mi zent Mária-képünk előtt, úgy boruljon le a mi lkünk is ott s adja át magát a vallás szent 'zelmeinek . . . Az ünnep, mely városunkat uralja, a val- .sos hangulat, mely ott ül az arczokon, ön- éntelenül felkölti lelkűnkben az Isten iránti ála és imádás, a szűz Anya iránti hő tisztelet érzelmeit és látva ezen magasztos ünnepben a : Mária-kultusz szép, dicső és abszolút becsű gyümölcseit, önkéntelenül megijed a lelkünk, ha meggondolja, hogy mi lelt volna szent vallásunkkal a századok viharai alatt, ha e kultuszt nélkülözte volna? Gyermekei volnánk Istennek, anya nélkül. Kiben nyert volna oltalmazót a női nem, mint te benned szűz Anya? hiszen te emelted föl a föld porából s a férfiú mellé helyezted őt. Ki által talált volna szeretetet, becsülést a szegény rabszolganő, a tehetetlen asszony? kérdi Veuillot, ki más lett volna az anyának vigasza, kit a halál megfosztott gyermekétől? És lelkünk megnyugszik azon tudatban, hogy az Isten anyja képe előtt tisztelettel leborulva mondhatja: Te vagy földi éltünk vezér csillaga, Édes reménységünk kegyes szűz Anya! A hétkápolnai park. A mai nap, midőn városunk kegyeletes lakossága elzarándokol a Szűz Mária tiszteletére emelt kápolnához, igen alkalmas arra, hogy egy futó pillantást vessünk a kápolna ma már díszes környékére, újabb időben örvendetes haladásnak indult városunk egyik nem jelentéktelen tényezőjére: a derecskéi parkra. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Öh hányszor voltam . . .*) Óh hányszor voltam térdre esve Előtted égi szűz Virág, Mikor kegyetlen'1 rám szegezte Nyilát a bűn, pokol, világ; Kerestelek zokogva Téged S elembe tündökölt a képed — Vigasztaló szűz Mária. Siralmam volt s nehéz keresztem Megsebzé gyönge váltamat, I)e rád tekintve dalba olvadt A bú s panaszló jaj szavak! Tekintetem egekbe tévedt S Te biztatál, hogy én ne féljek — Vigasztaló szűz Mária! Letörlőd könnyeim patakját S hozzám hajolsz a porba is, Szerelmed égi lángolása Megüdvözít, magasba visz; Oh hogyha bú s panasz szakad rám, Ne hagyj lerogyni, jöjj Te hozzám —• Vigasztaló szűz Mária! Lévay Mihály. Hogyan lettem képviselő. Sokáig minta térj gyanánt szerepeltem a környék szes menyecskéi előtt és feleségemről csak a legsár- bb irigységgel emlékeztek meg a községünkben anyósok, jkor köztem és tisztelt vejeik közt összehasonlító ta- ilrnányokat tettek. Az irigység oka az volt, hogy igen jól tudtam' inlelni a. kártyajátékban való járatlanságomat és hogy •y alkalommal azt az ünnepélyes nyilatkozatot tettem, ') Zenéjét szerzetté Noseda Károly karnagy. hogy semmi a világon nem untat annyira, mint a har- minczkét levelű biblia. Pedig titokban epedve vágytam egy kis csöndes után ; valahányszor módját ejthettem, mindig megragadtam az alkalmat, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. Egy este azonban, midőn szokatlanul későn tértem haza egyik czimborám házából, a feleségem sanda szemmel nézett reám és kutatni kezdé ruhámat, hogy valamely áruló jelt fölfedezhessen a mi kielégítő magyarázatéit nyújthatna neki gyakori kimaradásaim felől. Ereztem, hogy e naptól kezdve feleségem bizalma meg volt ingatva, és hogy házi békém boldogsága csorbát ne szenvedjen, a régi bizalom helyreállításán kellett fáradoznom. Másnap vacsora után el sem mentem hazulról, hanem szótlanúl visszavonultam dolgozó szobámba és tüntető izgatottsággal vontam felelősségre a cselédet azért a rendetlenségért, mely az iróasztalamon uralkodott. A feleségem összevonta gyönyörű szőke fürtöktől beárnyékolt homlokát mintha nem tudná mire magyarázni szokatlan munkakedvemet; aztán pedig boldog mosolylyal az ajkán mondott nehány engesztelő szót és az íróasztal mellé ülve figyelt toliam serczegő vonásaira. Minél jobban elmélyedtem az Írásba, feleségem annál nyugtalanabb lett és a legelső pihenőt arra használta fel, hogy ezuppanó csókot nyomjon homlokomra, a mi alkalmat adott neki mohó kíváncsisággal végig jártatni tekintetét az előttem fekvő papiroson. — Elég lesz már fiam, szólt aggódva; ez a sok munka utoljára még árthatna egészségednek. A haza oltárán örömest áldozom egészségemet vi- szonzám ünnepélyesen ismét megragadva a heverő tollat. A feleségem elkomolyodott. Meglátszott rajta, hogy kíváncsisága a tetőpontra hágott; nem akartam tovább kínozni és oda nyujtám neki a beirt ivet. Ez összeesküvés ! kiáltott fel — alig pár sort olvasva: János, az Istenre kérlek, gondolj hű feleségedre és szeretett gyermekedre, a mi drága Bélácskánkra .. . Meggondoltam mindent — mondám komolyán, nem lesz semmi baj; sőt ha az Isten megsegít, még miniszter is lehet belőlem. A mit most ott látunk, arról néhány év előtt még álmodni sem mertünk. Ha visszagondolunk azon időre, midőn a derecskéi rét az ő mocsaraival még a legelhagyatottabb állapotban volt, s miazmás kipárolgásával csak a levegőt rontá, lehetetlen, hogy meg ne ragadja figyelmünket az a nagy változás, melyen az azelőtt mire sem használható hely rövid pár év alatt átment. Mert nézzük csak, milyenné varázsoltatok át e néhány év alatt eme, különben festői fekvésű hely. Mióta a képviselő-testület városunk egyik vezérférfiának sürgetésére elhatározta e hely rendezését, s bizonyos összeget szavazott meg évente annak befásitására, szépítésére, azóta évről-évre serényen folytak a munkálatok, melyeknek eredményét ma már a fejlődés legszebb stádiumában szemlélhetjük. A derecskéi rét planirozva lett, szép, kavicsos utak készültek mindenfelé, bokrok, cserjék lettek ültetve, az utak padokkal ellátva, a tó vize lecsapoltatott, s a hétkápolnai forrás vizének beeresztése által folyóvá tétetett. A Gombás patakon hid Ion emelve, mely által a közlekedés a régi Füzes-ligettel is össze lett kötve. Azonban a dicséretes és eddig is sikerültnek mondható munka teljességére vonatkozólag volna Ez a beszéd vigasztalólag hatott reá és ő nyugodtan hallgatta további magyarázataimat. Még ma el kell készítenem ezt a fontos államiratot’— folytatám — mert ez képezi alapját a szervezkedésnek. Az idő elérkezett, hogy a cselekvés terére lépjünk. Nem lehet, nem szabad tűrnünk, hogy drága lengyel testvéreink még tovább is zsarnokság bilincseit viseljék, fel kell szabadítani Lengyelországot évszázados rabszolgaságából . . . Feleségem kinek még mindig a miniszterségről mondott szavaim csengtek fülében, helyeslőleg intett elragadtatva lelkesedésemtől meleg kézszoritással fejezte ki hozzájárulását történeti fontosságú tervemhez. — Igen — folytatám — fontos politikai feladatra vállalkoztam és csak tőled függ, hogy sikeresen meg is oldjam, — Tőlem?! Szólj kérlek én szívesen teljesítek mindent, a mi tőlem telik. E szavak oly odaadásteljesen [hangzottak, hogy egész bátran folytathattam. Elmondtam tehát egy lélek - zettel, hogy egy politikai párt alakult községünkben, mely Lengyelország felszabadítását tűzte zászlajára és hogy engem készséggel választanak meg a párt vezéréül, ha nem akadályozna egy régi fogadalmam, mely szerint éjfélutánig ne maradjak ki egy este se hazulról. — Oh, csak ez az akadály, akkor bátran elvállalhatod a párt vezérséget — jegyzé meg feleségem; én készségesen megadom a felmentvényt fogadalmad alól; ne gondold, hogy feleséged szűkkeblű asszony, a kinek a magasabb kötelességek iránt nincsen érzéke . . . Szerettem volna hangosan kitörni örömömben e nem várt eredmény fölött és nem csekély megerőltetésembe került el nem árulni titkomat. Másnap első dolgom vol czimboráimnak hírül vinni feleségem felmentvényét, a mit a jó fiuk már csak azért is örvendetes tudomásul vettek, mert ezentúl ha nyereségben leszek, nem távozhatom többé a feleségemtől való félelem ürügye alatt. De másrészt a feleségem sem tett lakatot szájára, Mindenekelőtt jónak látta anyósomnak elmondani a dolgot és aztán természetesen eldicsekedett vele összes barátnői előtt is, kik miután a legmélyebb titoktartásra kötelezték magukat, azon melegében a nagy dobra
