Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-24 / 4. szám
XIV. évfoíyaiL. 4. szám. Vácz/18P2. január 24. FFÓFIZF/JTÉSI ÁRI: negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) A választás küszöbén. A legközelebb lefolyt Majthényi-párti prog- rammbeszécl szokatlan forrongásba hozta a kedélyeket. Városunk területén igen sokan összemérték az eddigi országgyűlési képviselő tevékenységét egy férfiú szereplésével, a ki Vácz városában évtizedek óta ernyedetlen tevékenységet fejt ki a város, a lakosság boldogitása, jövő felvirágoztatása körül. E férfiú Csávolszky József köztiszteletben és szeretetben álló kanonok egyénisége volt, a kit egyedül szerénysége akadályozott abban, hogy hiveit maga köré gyűjtve programmját kinyilatkoztatta volna; csendben minden zaj nélkül működött, még csak polgártársai elismerésére sem számított, miután folyvást azon meggyőződésben élt, hogy a mag, a mit ma elhint csak későn, néha századok múlva fejlődik oda, hogy a történetiró legyen hivatva egykoron az eredmény fölött ítéletet mondani. A sors úgy akarta, hogy Csávolszky a tan- ügy terén fejtsen ki rendkívüli tevékenységet. Ma már sokan, igen sokan a férfi korban élnek, a kik Csávolszky tói nem régen még a helybeli gymnasium kathe diájáról a bölcsészet igéit hallgatták s nem győzik magasztalni a tudós higgadtságával, a nevelő tapintatával s a hazafi lelkesedésével előadott tanok előkelő, czikor- nyátlan irányát, a mely neki mint papnak is kiváló karakterisztikonja maradt mindenha. Mint váczi kanonok önmagában a főpap jótékony kegyességét a gazda szigorával egyesítette ; jót cselekedni erénynek tartotta, adott és jót tett minden nesz nélkül; de viszont elvárta, hogy a kötelesség teljesítésének kiki a legnagyobb pontossággal feleljen meg; — meg is látszik a számadásain, hogy azokat avatott kezek rendezték. Neki convictusokat, gyermekmenhelyeket állítani, a semmiből elővarázsolni könnyű. A mire Csávolszky a kezét ráteszi, azon Isten áldása pihen, igen még jövőre is pihenni fog azon; mert szive sugallatát követi, mikor hozzá fog, önzetlenül fárad a munka teljesítése körül és szeretettel, valódi hivatással veszi körül mindazt, a minek teljesítését a saját feladatának, életczéljának kitűzte. Mintegy tiz évvel ennek előtte neki nem volt boszorkányság a helybeli egyházmegyei könyvtár foliánsait a legnagyobb szakértelemmel katalogizálni. Az ő pihenése akkor is abból állott, a miből ma, hogy tudniilik munkát cserélt; olyan volt mint a szorgalmas méh, a mely a virágos kertben egyik sziromról a másikra száll s a mézet összegyűjti, hogy azzal annak idején használni tudjon. Csávolszky úgy az életben, mint a könyvei között egyedül az igazat, a jót és a szépet kereste s annak megvalósítását szorgalmazta; mikor a » Váczi Közlöny« néhai szerkesztője ifj. Varázséji Gusztáv a váczi muzeum tárgyait gazdátlanul árvaságban hagyta, ki volt az, a ki a muzeum ügyét hévvel felkarolta? — saját lakásán hányszor hívta a bizottságot össze, hangversenyt. és kiállítást rendezett fényes eredménynyel; sőt az elmúlt nyáron a saját erszényén vásárolt liz olajfestményt is a váczi múzeumnak ajándékozta, a nélkül, hogy a mai napig valakinek eszébe jutott volna a nemes férfiú jobbját melegen megrázni s a fülébe súgni, hogy »Isten fizesse meg!« fÜXKKKKNSRTOíÜRG ÚS KB AIMMII VITAL : Vácz, Gasparik-utcza, 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A hétkápolna fölött elterülő Derecskét parkírozni, a tavat mélyíteni, benne halas tavat rendezni be: Csávolszky Józsefnek kedvencz eszméje volt. A csemeték ki is hajtanak, a virágok ki is nyílnak, sőt a lombok sárga levele is lehull; de a gond nélkül arra sétáló közönség soha se kérdezi, kinek az elméjében fogant az meg, kinek a keze munkált a kies liget elrendezése, széppé és kellemessé változtatása körül? Majd selyemhernyók millióival tett kísérletet s midőn bámulói nem győzték a páratlan türelemmel gondozott selyembogár telep körül működő papnak iparkodását magasztalni, nem tudta senki meg a legmeghittebb barátja sem, hogy akkor is a nép legszegényebb osztálya számára keresetforrást akart teremteni, hogy ne menjen koldulni az, a ki ez előtt a szőlleje után henyélve is megélt, hanem, hogy ipirkodása után biztos kenyérre tegyen szert a kézi munkája által. És mi Váczon a Csávolszky kanonok polgártársai mindezt a legnagyobb egykedvűséggel néztük, rábízván őt is, magunkat is, a sorsra, pedig tudnunk kellett volna, hogy azon esetre, ha Csávolszky érdemei és befolyása növekedik a minmagunk érdemei, a minmagunk befolyása fog gyarapodni. A hálátlanság nem szép, mig a kegyelet nemesíti azt is, aki adja, azt is, aki veszi. Segedelem és jó tanács nélkül a Csávolszky hajlékából nem lépett ki senki, és ha azzal nem is kíván, de nem is fog versenyezni, hogy a törvényhozás menetében minél nehezebb gátat, minél több akadályt gördítsen, de igen is versenyezni akar és közre fog működni azon, hogy mint honatya lehetőleg üdvös, a magyar haza javára hozandó törvények megalkotása körül bölcsességét az illetékes körök egy pillanatra se nélkülözzék. A napokban szülőföldjének Nógrádvárme- gyének balassa-gyarmati választó polgárai tisztelték meg bizalmukkal s küldöttségileg jelentek meg a derék hazafi, a lelkes pap lakásán; tudjuk, hogy a szive nagyot dobbant, s lelki erejének teljességére volt szüksége, miszerint a megbízatást magától eltávolítsa, miután azonban a Gondviselés úgy akarta, hogy az érdemei ne Balassa-Gyarmat, hanem a mi városunk a mi kerületünk értse és érezze; innen eredt, hogy mindazok, a kik Majthényi István jelöltségével egyet nem értenek, a Csávolszky József nemzeti lobogója alatt sorakoznak s lelkűk mélyéből, szivök melegéből fennen hirdetik, hogy : Éljen Csávolszky József a váczi választó kerület országgyűlési képviselő-jelöltje! Lapunk egy pártnak szolgálatában sem állhat, politikai discussiót nem űz, minthogy azonban az olvasónak a Majthényi-párt mozgalmairól is tárgyilagos jelentéssel szolgált, tartozó kötelessége volt a Csávolszky fényes érdemeit is a mai nap folytán kellőképen méltányolni. Csávolszky József. Városunkban és a környékben igen élénk mozgalmat. idézett elő pár napja azon liir, hogy Csávolszky József, a váczi székesegyházi káptalan szép műveltségű, tudományos és érdemes tagja, egyházmegyei főtanfelügyelő, a váczi iskolaszék és vöröskereszt-egylet elnöke, a megye és Vácz város képviselőtestületének tagja stb. országgyűlési képviselőjelöltül fellépett, ügy Vácz városában, mint a választó kerület többi helységeiben nagy lelkesedéssel fogadták e hirt mindazok, kik Csdvolszlcy szélíIRl^FTF.SFK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl l-É, é r : sora............................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. leskörü és eddigelé szerzett hervadhatatlan érdemeit mél j tányolni tudják. Mi, mint a sajtó képviselői, mindenkor élénk figyelemmel kisértük. Csdvolszlcy működését, melyet városunk jólétének és felvirágoztatásának érdekében a tőle telhetőleg kitartó buzgalommal fejtett ki mindenkoron s melylyel nem egy üdvös intézménynek vetette meg alapját városunkban,'s nem is késtünk soha igaz érdemeit méltánylandók szavainkat felemelni, hogy a nyilvánosság terén nyújtsuk át neki az elismerés babérkoszorúját. A bizalom tehát, mely most a képviselőválasztás előtt feléje fordult, teljesen jogosult, mert Csávolszky azon nemesen gondolkozó férfiú, ki mióta csak városunkba jött az akkori püspök udvarába, a mai napig nem szűnő lankadatlan buzgóságot fejtett ki, hogy az égtől neki adott kiváló tulajdonait és tehetségét a közjóiét emelésére s embertársainak boldogitására fordítsa. Még egészen fiatal pap volt, midőn 1873-ban püspöki szertartóvá neveztetett ki. Peitler Antal József akkori püspök csakhamar felismerte tehetségeit s gyorsan léptette őt elő az egyházi rangfokozatok lépcsőin. Már a következő évben szentszéki aljegyző lett, 1875- ben egyházmegyei könyvtáros, szentszéki jegyző és levéltáros, 1879-ben az egyházmegyei iskolák altanfel- ügyelője, tiszteletbeli alesperes és ugyanazon évben a váczi iskolák igazgatója s az iskolaszék elnöke, 1880- ban a hittudományi intézetben s a főgimnáziumban a bölcsészet tanára; 1882-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök, 1883-ban a püspöki iroda igazgatója, 1885-ben kanonok s papnövelde igazgatója lett. Városunk közönsége s lapunk olvasói előtt eléggé ismeretesek Csávolszky érdemei, melyeket a városi köz - ügyekben való élénk részvétele, a különféle egyletekben, bizottságokban tanúsított ügybuzgaima által szerzett s ismeretesek azon nagyobb alkotásai, melyek városunk történetében maradandó emléket biztosítanak számár i. Működésének legkiválóbb mozzanataiul említhetjük fel a helybeli leányiskola létesítését, mely tisztán neki, a buzgó tanügybarátnak, köszöni létrejöttét. Ha ő nem lett volna, talán még ma is a rozzant Miklós-templo- mot szemlél nők a helyen, hol most a díszes leányiskola vonja magára figyelmünket. I Az ő kezdeményezésére épült fel 1889-ben a Rá- kóczy-sétatéren a gyermekmenhely, melynek áldásait addig nélkülözni kellett. Nem csekély érdeméül kell betudni Gsávolszkynak a tápintézet létrejöttét. A váczi egyházmegye tanítóinak gymnáziumi osztályokat végző gyermekei kapnak itt csekély díjért teljes ellátást, s igy a többnyire szerény jövedelemmel biró néptanítóknak alkalom adatik gyermekeik kiképeztetésére. Az intézet 1887-ben, midőn megnyílt, még semmi alappal sem bírt. és csakis az egyes jótevők évenkint felajánlott összegéből fedezte kiadásait; de csakhamar felkarolták a nemes eszmét egyes jótevők, kik tetemes összegeket tettek le a tápintézet javára alapítványul, mely körülmény folytán azon kedvező helyzetbe jutott az egyházmegyei tanítótestület, hogy az intézet részére házat is vásárolhatott, hová idővel át is helyezi azt, mely jelenleg Csávolszky lakóházában van elhelyezve. Megjegyzendő, hogy itt nemcsak ingyen lakás kedvezményében részesülnek az intézet növendékei, de oly csekély díjért kapnak ellátást, ruházatot, mely semmiképen sem fedezheti az érte adott kedvezményeket és csakis Csávolszky áldozat- készségének tulajdonítható. Alkotási tehetségét megmutatta a váczi kiállítás alkalmával rendezett mükiálldússal is, melyet finom ízléssel és kellő szakértelemmel néhány hét alatt létre tudott hozni, mindenki legnagyobb csodálkozására. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy Csávolszky nem a szavak, de a tettek embere. A mihez ő hozzá fog, az sikerül neki, s igy midőn a választó polgárok zöme feléje fordul, az ő múltjából merített tapasztalatok után biztos tudatában van annak, hogy Csávolszky, ha képviselő lesz, nem fog megszűnni soha a város s a kerület érdekében megtenni mindent, a mit azok előmozdítása és fölvirágoztatása ügyében tehet. A város és vidékének érdekeit tartjuk szem előtt, midőn azt kiáltjuk : Éljen Csávolszky József, a váczi kerület országgyűlési képviselő-jelöltje!
