Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-31 / 31. szám
KELTI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI SS SZÉPIRODALMI HETILAP. XIV. évfolyam. 31. szám. FI.ÓFFflFTFSfi Á (JS 4 : negyed évre 1 írt *50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: IO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SXKI&KKftZTÖSÉCi FS HMDÓIIIV.iTAL : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. BIHBSIBF/B Í:SFK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyill-tér: sora ...........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Résen legyünk! A napi lapokat olvasó közönség bizonyára tudomással bir arról, hogy Oroszország keleti és északkeleti részében, mily megdöbbentő mérvben szedi áldozatait az ázsiai kolera. Arról is van tudomásunk, hogy a közelmúltban Párisban gyanús tünetek között oly tömeges megbetegedési esetek fordullak elő, bogy a budapesti orvos- egyetem egy nagy nevű tanára azon véleményének adott kifejezést, miszerint ezen gyanús betegedések a Párisban fellépett ázsiai kolera egyes esetei. A franczia kormány még nem állapította meg hivatalosan az ázsiai kolerának Párisban való felléptét, de nem lehetetlen, hogy mégis annak a bizonyos orvos-tanárnak van igaza. Akár hogy álljon is itt a dolog, lény az, hogy Németországban, Ausztriában, sőt legutóbbi időkben hazánkban is számos helyen, szokottnál nagyobb mérvben mutatkoznak azon gyanús belegedési esetek, a melyek a kolerajárvány előhírnökei szoktak lenni. Ilyen körülmények közölt úgy a hatóságoknak, mint a nagy közönségnek erkölcsi kötelessége megtenni mindazon preventív intézkedéseket, melyeket a tudomány ezen iszonyú járvány tovaterjedésének meggátlására jónak javai. Az óvatosság nagyon is helyén való. Nem szabad elmulasztani az óvintézkedések megtételét és a rendszeresség, mely az elöljáróságok rendeletében nyilvánul, megnyugvást parancsol még ott is, a hol bizalmatlanul tekintenek a jövőbe. Az a járvány, mely ellen a védelem e nagy szabályú apparátusa mozgásba hozalik, csak ott pusziit föl tart óztathatlanul, a hol a lakosság a műveletlenség fatalizmusával sorsát egyedül a magasabb Gondviselésre bízza, a nélA „Váczi Közlöny“ tárczája. Nyilt-levél. Irta: Id-ősto ZBonaóls:! I3ozn.ólsMonsieur! Olvastam becses leveleit, a „Váczi Közlönyében. Soká kíváncsian vártam azon hölgy válaszát is, kihez az ön nagyreményű levelei Írva voltak, de úgy látszik csak magán úton küldött feleletet; sajnálom. így csak az ön leveleinek tartalma felett elmélkedtem. Ha nem tévedek, Bráma háromszáz napig aludt, aztán teremté meg a világot, én is tehát a jó példán okulva, előbb szundikáltam egy kis ideig, aztán estem gondolkozóba s rá szántam magamat, hogy én is irok uramöcsémnek (pardon, ez szójárásom!) önnek levelet tisztelt Monsieur Jules. Ez jól fest, gondolám először, mindjárt is hajlandó lettem volna kedves uramöcsémet egy kis quaterkára Tiegliivni, hanem a levél végén nagyon elszontyorodtam, nikor látom, hogy ön, tisztelt Monsieur Írja, hogy nőst. már az a bizonyos „nassám“ hívja meg önt „jour-fix“-re. Gondolom igy volt Írva? Mindjárt felértem észszel, hogy ön magyar iro- lalmunkba ojtott franczia poéta. No de hát üsse kő, már azért csak elmondom a nondókámat, mert olyan a természetem, mint a megboldogult hitestársamé volt, nyugodjék békével. Hát. kérem vettem a szép, barnapirosra kiégett ajt.ékpipámat és leballagtam az egyik kis kutyaszorító ’t.czikán a Dunapartra, akarom mondani a „corsóra.“ )tt aztán végig nyomtattam a kavicsot, szerencse, ogy még megmaradtam a régi jó szokásnál, . magyar .•izmában döczögtem, gyönyörködve ott a sok szép (!!) /.őkeségben és barnaságban . . . Hej, az én Borisom, mikor fiatal volt! Tudja ramöe-ém, akkor nem corsóra mentünk diskurálni, e nem is corsó ize volt annak a pacsirta-csevegéskül, hogy egy lépést is tenne saját védelmére. És ez a körülmény az oka, hogy a kolera járvány rendszerint keleten üti fel fészkét, a honnan kiindul, mert Európában, a művelt államok véd intézkedései lehetetlenné teszik a koleráé anya- gok gyűjtését és ha ma még nincsenek is abban a helyzetben, hogy a járvány csiráját teljesen kiirtsák, de a tudomány segítségével annyit már is elértünk, hogy terjeszkedését és fellépésének félelmetességét minél kisebb, körökre szorítjuk. És ez a tény világosan kitűnik, ha a járványos vidékeket egymással összehasonlítjuk. Míg keleten : Kis-Ázsiában és Oroszországban a műveletlen népek hazájában, a hol a hatóságok a közegészség tekintetében semmiféle kötelességet nem ismernek, a hol az orvosi segély ritkaság, mert csak a vagyonosabb osztály privilégiuma, ott a ragály kérlelhetetlenül pusztít és föltartóz- hatatlanul terjed a legnagyobb áldozatokat követelve útjában. Nálunk Európában ellenkezőleg áll a dolog. Már a kolera-baczillus behurczolása ellen is eredményesen védekezhetünk ; de még nagyobb eredménynyel védelmezhetjük magunkat a járvány pusztító mérge ellen. Nemcsak azért, mert Koch óta a kolera anyaga ismeretes és a szaktudomány az ellenszerek alkalmazása körül nagy haladást tett, hanem főleg azért is, mert általánossá vált a tudat, hogy a járvány ellen, a legjobb preventív szer a mérsékletes életmód, a gyomor meglerheltetése nélkül. Semmi exczesszus! ez a kolera járvány ellen a legbiztosabb preventív intézkedés. Azt hiszszük, hogy az a német professzor mondott legokosabbat, mikor a kolera ellen azt rendelte, hogy aki jól élt, ne éljen rosszul és aki rosszul élt, azontúl jól éljen. nek ! No, de majd elszóltam magamat. Csak azt akarom mondani, hogy mint Borisom, megboldogult hitestársam, nyugodjék békével, szokta volt tenni, én is lecsapkodtam kékcsikos keszkenőmmel az egyik padot s oda telepedtem, mondván, már csak kibőjtölöm ezt az időt, talán sikerül azt a „Monsieur Jules“-t elcsípném itt a corsón, ha már ide csőditett bennünket. Hát bizony domine spectabilis, ön is mindjárt rám ismerhetett volna a tajtékpjpámról, meg a vörös orromról, mert mióta a filloxera meg a peronoszpora elpusztította a szőlőmet, (meg az „adó-xéra“) azóta vizet iszom, különféle kútról elegyeset, ettől olyan lilavörös az orrom. Szerettem volna uramöcsémmel a felvetett eszmék felöl egy kicsit értekezni, hátha kisült volna egyikünk fejéből valami okos ?! . . . Mert mindenben a fundus a fődolog, boldogult hitestársamnál is, nyugodjék békével, mindig megtaláltam a tiszta, világos értelmet, az igazi fundamentumot. Nos hát miután az én természetem nem veszi be a jour-fixet, Monsieur meg csak ilyenre akar meghivatni, letettem a reményről önnel beszélhetni, azért irok. Csak egy alázatos kérdést akarok intézni, ugyanis sehogysem tér fejembe, hogy hol tett ön szert olyan aranyos, enni való kis feleségre, aki eltűri, hogy ön más nassámmal nyilvánosan óhajt levelezni? ez a non plus ultra gyémántja az asszonyi fajnak annyira meg- igézett, hogy azóta minden este elszívok egy pipa dohányt, sárga koppfűvcl elegyest vágva, csakhogy megláthatnám, a többit aztán neki mondanám el, ha meghallgatna . . . Csakugyan okos hely az a corsó, az ember mindjárt fmomántos társadalmi alakká idomul, mihelyt oda teszi a lábát, no, elmegyek máskor is — de el ám! Ha Monsieur nekem felel, Ígérem, hogy szerzek egy franczia szótárt, meg egy németet is no, üsse kő, majd csak kinyögjük aztán valahogyan városunk igazságait. A’ revoir ! Midőn e sorokat Írjuk már városunkban is összeült a közegészségügyi bizottság, hogy véleményes előterjesztést tegyen a városi hatóságnak azon belügyminiszteri körrendelet végrehajtására vonatkozólag, melyben a kolera behurczolása ellen intézkedik a kormány. Sok közigazgatási hatóság be sem várta a miniszter ezen intézkedését, hanem az előző években kiadott hasontárgyú rendeletek végrehajtásával sietett megnyugtatni magát. Hiszszük, hogy ezentúl városunk hatósága is magáénak fogja tenni ezen ügyet s a köz^ egészségügyi bizottsággal karöltve mindent el fog követni, hogy a félelmetes ázsiai vendég betolakodása ellen elrendelt törvényszabta óvintézkedések városunkban is megvalósuljanak. A c z i m k ó r. Egyik jelensége és igen elszomorító betegsége is egyszersmind a fin de siéclenek is a czimkórság, egyik leghamisabb csillogású eszköze korunknak a nagyzással hajh aszott. tekintély. Még nem is olyan régen megelégedett az egyszerű polgáraszony a »teinsasszony« czimmel, ma azonban neheztelve utasítja azt vissza és megköveteli — ha mástól nem, hát cselédeitől — a »nagyságos asszony« vagy »nagysága« titulust. Hanem azért mi is örök időkre nyakunkra zúdítottuk haragját, ha a kívánt czimmel nem illettük. A minek pedig helye és jogosultsága nincsen a czimezésben: az sallang s mint ilyen nevetséges. A franczia, a világnak ma is első nemzete Az én Náczi barátom. Nem ismerik az én Náczi barátomat ? Nem. No ez igazán kár, mert tessék elhinni, amellett hogy a világon a legjobb fiú még az is előnyére van, hogy csinos szöszke gyerek, gondosan kipödört bajuszszal, égszínkék szemekkel, melyek mindig ábrándoznak. Én határozottan feltettem magamban, hogy ennek a gyereknek keresek feleséget. Természetesen neki sejtelme sincsen mily sötét tervvel foglalkozom és ezért felkérem a bájos hölgyeket és a tisztelt urakat, ne szóljanak neki semmit, mert külömben meghiúsul minden tervem. Sok utánjárás és válogatás után végre közeledem a czélhoz. Azaz hát jól tessék engem érteni, még nem lesz dinom-dánom már csak azért sem, mert még sem kölcsönös bemutatás, sem kézfogó még nem volt, hanem csak annyiban vagyok a czélnál, hogy végre találtam azt a leányt, kit a jó Náczi barátomnak szántam. Most már csak egy van hátra: egyengetem a terepet. az egyik és a másik oldalon is. De azt hiszem nem fog az oly igen nagy fáradságba kerülni, habár tessék elhinni nincs háladatlanabb vállalkozás ennél . . . Nem tudom még egész határozottsággal mi nehezebb ; egy jó férjet vagy egy jó feleséget találni; ami a Náczi barátomat illeti, hát az okvetlen jó férj lesz, mert a kompániában ő volt a legszolidabb, arról nem is szólva, hogy legkevesebb ő iszik. Igaz ugyan, hogy egyszer meglesték, amikor hazavitetett egy czilinder jó vörös bort és igaz az is, hogy reggelre az üres üveget ismét visszavitték — de hát a szolid Náczi barátom mindezt rágalmazásnak deklarálta már most melyik az igazán igaz? Mindez azonban egy cseppet sem változtat azon, hogy a Náczi barátom jó férj lesz. Már ami a jövendőbelijét illeti, ott minden körülmény arra enged következtetni, hogy szintén jó feleség lesz. Igaz ugyan, hogy a legutolsó divat szerint öltözködik, tud zongorázni, beszél francziául, angolul, volt
