Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-24 / 30. szám
HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 1/ ICIjÖJFIKlíTlíSI Á ÍS 4 : negyed évre 1 frt í>0 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyiirky ház.) SZKKKKSZTÖSKO ÉS E£SAHÓIIIVITAL : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. IKKDETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl 1-1. é r : sora ...........................................................SO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Pletyka-gyártás. Társadalmi életünk nyilvánulásának van egy fókusza, hol a forrongásban levő elemek mintegy megtestesülnek, alakot öltenek magukra, hol i szív legbensőbb redőiben titkon érő gondola- ok nézetté jegeczülnek, hol e nézetek fellornyo- üulva egy oly köztekintélyt alkotnak, mely előtt meghajolni — legalább is illemszabta — köte- ességünk. Ezen nagy hatalmat »közvéleménynek« szokás nevezni. Olyan ez, mint az éhes farkas, mindig oréda után leselkedik, olyan mint a Danaidák aordaja, hiába töltik meg az események, mégis fires mindig. Leselkedik-ólálkodik, csak áldozatra i (ehessen szert. Megjelenik a közhelyeken, az utczákon, sőt különböző alakot öltve magára befurakodik a magánosok hajlékába, hogy anyagot gyűjtsön 11irt-gyárfó műhelye számára. Bámulatos berendezése van e műhelynek, Te még bámulatosabb az abban véghez vitt munkaeredmény! Mindenkinek pontosan ki van mérve a szerepköre; a túllépés kihágást képez, mit közte- íinlélylyel torolnak meg. Az egyik vékony fonálszálból megindítja a vállalatot a hir szövőszékén, t másik kivastagítja, megnagyobbítja, hogy ke- endőbb legyen, a harmadik kiszínezi érdekes epizódokkal, szemkápráztató tüneményekkel, a legvedik aztán formába önti s bevégzi a műtétet, logy lehető csínnal a publikum elé tálalja. E folytonosan alakitó processusnál aztán megtörténik az is, hogy az első munkás nem ismer saját csecsemőjére. Ha bekerül e gyárba egy homokszem, 24 3ra alatt képesek belőle akár fövenytengert teremteni, mely elnyeléssel fenyegeti a puszták Karavánját. A bagoly-huhogást fülemüle trillává, íz éjszakát fényes nappallá változtatja bűvészi Tton, szóval tekintettel van a nagy közönség szellemi szórakoztatására is. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Temetőben. Válnak a fák levelüktől, Csendesen hintik felülről; Minden őszi falevélen Fel van írva, titkos jellel: »Imádkozzál értem.« Olyan néma, csendes a táj, őszi hervadása ügy fáj : Minden fűszál összerezzen, Sóhaj lebben ott a mélyben : »Imádkozzál értem « Az van írva sötétséggel, Múlandóság éjjelében, S az van írva csillag fénynyel Fennt magasan ott az égen : »Imádkozzál értem.« V. J. A kérő. Mily gyakran halljuk most e felkiáltást: Oh mi jó szalmaözvegynek lenni ! Természetes, miden az asszonykák nagy része für- lőre vagy falura utazik : s a férjek visszanyerik szabadiágukat. Mit is mondhatnának egyebet? Pedig bizony igazságtalanok irányunkban, mert i;ít szabadok ők mindig. Azzá teszik magukat. Az igaz, hogy kissé megszenvednek érte; mert nzoriy nem lehet kellemes, midőn vig társaságból jó cedélyben haza mennek, s akkor a kis feleség sírva- Tva igérteti meg: hogy ez többé nem fog történni. Kedvencz foglalatossága e munkás szövetségnek a privát egyének életviszonyainak tanulmányozása s világgá kürtölése. Persze az észleletek nem közvetlen tapasztalatokon alapulnak, hanem a hir-kacsa száján jutnak a laboratóriumba, melynek közepén van egy nagy retorta, melyben az összekeverési, alakváltozási műfolyam megy végbe. Ezalatt ég az öröktűz, bosszú, harag, gyűlölet, ellen- és rokonszenv, vonzalom, szeretet s a többi színek képében, melyek hatalmas lángnyelvekkel csapkodják körül a kis lombikot. A kisvárosi életnek oly annyira sajátos vonása a »közvéleménynek« ily módon való alakítása, hogy e nélkül a kisvárosi életet elképzelni se tudnók. És ime, Vácz ment maradt tőle! Mi hírét sem hallottuk soha a pletykának! *) N. Pivár és a siketnéma-intézet. A közvélemény ritkán kapott nálunk valakit oly gyorsan szárnyra, mint Pivár Ignáczot, a siketnéma- intézet újonnan kinevezett igazgatóját. Először suttogva járt a neve szájról-szájra és heteken keresztül képezte általános érdeklődés tárgyát; a mikor pedig a hivatalos lap tényleg meghozta Pivár kinevezését, az érdeklődés elérte tetőpontját. Mindenki figyelme az uj igazgató és a siketnéma-intézet felé volt irányozva. A kegyesrendiek háza megélénkült a sok üdvözlőtől, kiknek elfogadása csaknem egy teljes heti idejébe került az ünnepednek. Alig győzte a sok levél és távirati üdvözlet átvételét, melyek a messze vidéken rezgésbe hozott kedélyek érzelmeit tolmácsolták a távolból. Ma már ismét nyugodtak a kedélyek és talán nyugodtak azon kevesek is, a kiket a közoktatási kormány szerencsés választása nem elégített, ki. Az uj igazgató elfoglalta hivatalát s az ország legelső főpapjának „pax“ jelszavával nyújtott a békétlenkedőknek baráti jobbot. Egyedül az intézet uj iránya és az igazgató jövő magatartása képezheti most a netáni szóbeszéd tárgyát. *) Ezt már szeretnők mi is elhinni! Ekkora pletykát még nem mondott senki városunkról. Szerk. Avagy perpatvarral fogadja a szegény férjet, aki azután bosszúságában más alkalommal még tovább marad. Mily boldog lehet az a férj, aki nyugodtan élvezheti szabadságát neje oldala mellett is. De térjünk a szalmaözvegységre. Ne higyjék ám tisztelt szalmaözvegy uraimék, hogy csak önök boldogok : ha maguk maradhatnak. Nem kevésbbé örül ám a feleség, is ha egy kissé kirepülhet a fészekből, legyen az bárminő kedves otthon, —-------hátha még nem is kedves! Pár éve mi is jónak láttuk egy barátnőm és én, férjeinket azzal boldogítani: hogy szalmaözvegygyé tettük őket. Érzékeny búcsúzás után, útnak indultunk Budapestről Erdélybe. Előre elhatározván azt, hogy nem jövünk hamar haza. Legyenek sokáig boldogok. Megérkeztünk egy faluba, fáradtan a hosszú utazás után, de jó kedélyben. Mi tagadás benne, bizony férjeinken mulattunk ; a kik bizonyára már akkor unták magukat. No de ehhez nekünk már semmi közünk sem volt. Nem azért mentünk, hogy miattok búsuljunk; ezt meg teszszük otthon eleget. Higyjük azt, mikép ők most boldogok magányukban. Alig pár nap alatt egy oly kedves és szeretetreméltó társasággal ismerkedtünk meg. A társaság lelke volt az állami uradalom egyik intézőjének nagyon kedves művelt lelkű neje. Megszerettük egymást, s a bizalom hamar kifejlődött közöttünk. Barátnőm az egész társaság kedvencze lett. De különösen meghódított egy derék öreg urat, ki mint nyugalmazott törvényszéki elnök Brassóban lakott. Fülig szerelmes lelt ami öreg barátunk. Nem ő volt egyedül, de esete azért volt mulatságos, mert ő barátnőmet leánynak tartotta. Ezt pedig megvilágítja az uj igazgatónak lapunk egyik munkatársa előtt tett érdekes nyilatkozata, melyet tájékozásul egész terjedelmében ide igtatunk : — Nem vagyok — úgymond az igazgató — az ígéretek, hanem inkább a tettek embere. — Első sorban óhajtom a békét, s béke jobbot nyújtok tanártársaimnak, hogy egyesült erővel hozzáláthassunk nehéz munkánkhoz. Az oktatást illetőleg főczélom, hogy a siketnémát helyes gondolkodásra megtanítsuk, hogy gondolatait helyesen tudja visszaadni és más által is megértetni; ha beszélő szervének némi tökéletlenségei akadályul szolgálnának, akkor arra törekszem, hogy gondolatainak Írásbeli kifejezése legyen okvetlenül korrekt, ezt pedig alaktanom és olvasókönyvem segélyével, valamint egyéb műveimben többszörösen kifejtett elveim alapján, — másrészről a tárgymagyarázatoknál okvetlenül szükséges kellő számú, de minél kevesebb költségbe kerülő szertárak felállításával, kitartó munka és folytonos ellenőrzés által vélem elérhetőnek. Hozzájárul ezekhez természetesen a szigorú, de humánus bánással párosult házi fegyelem és vallás erkölcsi nevelés, melyre kiváló súlyt óhajtok fektetni. — Figyelemmel leszek a praktikus életre is és arra törekszem, hogy mindazon tényezők, melyek eddig az intézeti iparműhelyekben tényleg meg vannak, vagy a melyeket a lelkiismeretes utánjárás és kutatás még netán ajánlatosakká fog tenni, felhasználtassanak. Különösen szeretném, ha a növendékek, az amily egészséges ép oly praktikus és ennélfogva főleg a siketnémák jövő élethivatásában is nagy haszonnal járható kertészeti és házi foglalkozásban gyakoroltatnának, minek elérhetése végett szívesen lemondok az engem megillető kertrészről és azt e czélra a növendékeknek engedem át. — Biztató és a siketnéma tantestületet épúgy, mint a növendékeket hálára kötelező intézkedések gyanánt említhetem, a humanitárus czélok elérésében költséget nem kímélő minisztériumnak, különösen Szalag Imre miniszteri tanácsos úr ő méltóságának ama nagylelkű ígéretét, hogy a szükségesek és czélszerűeknek Ígérkező átalakítások és beruházások kérdésében az intézet a magas minisztérium kegyes támogatására bizton számíthat. — Ilyenekül már most is felemlíthetem, hogy a leánynövendékek számára szövészeti helyiség lesz berendezve, továbbá hogy az udvarban az intézeti épülettől elkülönülten kóroda- és fürdőhelyiség állittatik fel. — Egyebekben pedig elvein, hogy kötelességemnek minden irányban, úgy amint ezt eddig tettem, továbbra is lelkiismeretesen megfeleljek, mihez képest megköveteEgyszerre összebeszéltünk; megtréfáljuk az öreg urat! Senkinek sem szabad elárulni: hogy barátnőm asszony. Heteken át mulattunk ezen a bohóságon. Az öreg úr már nagyon elemében volt, s bámultuk kitartását, mert barátnőm csak tréfát űzött belőle. De már benne volt az egész társaság a csínybe, senki sem merte felvilágosítani, mindenki félt; hogy megharagitja őt. Lestük, vártuk a csíny megoldását. Végre hat hét múlva megoldotta az öreg úr maga. Fellépett mint kérő ! Szerencsére az intézőt kérte fel a közbenjárásra barátnőmnél. ígért mindent, még azt is, hogy boldoggá teszi ! ? Erre előállt az intézőné az a nagyon aranyos asszony s bevallotta neki: hogy minő csalódásban élt, mert asszonynyal, még pedig egy hamis kis asszonynyal volt dolga, a kinek egy boldog szalmaözvegy férje van és két kis leánya ! Leverten hallgatta meg Ítéletét, s csalódottan távozott, kedves emléket hagyva maga után, annál is inkább, mert nem neheztelt meg reánk. Egy tapasztalattal mégis gazdagabb lett t. i. mindennek megvan a maga ideje! Érdekes volt a dolog folytatása is. Ugyanis barátnőm megkérdezte férjétől: beleegyezik-e a házasságba ? A válasz ez volt reá: „Kedves kisasszony feleségem! Holnapután utazom hozzátok, légy készen az apróságokkal együtt, hogy mielőbb haza utazhassunk.“ Úgyis történt. Azóta nem óhajtja férje a szalmaözvegységet. Irma.
