Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-14 / 24. szám
XIII. évfolyam. 24:. szám. JHM>FIZJHTKNI A 81. A : negyed évre 8 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: SO kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossutli-lér (Gvürky ház.) NXHItBtUNXTÓNÚ«.! ídS U I A fl>ÓIS 3 VAT AI, : Vácz, Gaeparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk viszza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. imsi>i:Ti:Ki;ii: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i 9 t-t, í“ r : sora ...........................................................ItO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 160 kr. Nyár elején. Csak néhány nap választ el a naptári nyártól, midőn rendszerint tűző napsugarak ömlenek az égről, a levegő tikkasztó és az emberek bágyadtan mozognak az elviselhetlen hőségben. A ki teheti, hűvösebb égalj alá, magas bérezek, szellős erdők közé menekül, vagy fürdőhelyet keres fel, hogy testének visszaszerezze azt a rugékonyságot, melyet a nyári nap heve ellankasztott. Magyarországról pazarul gondoskodott a természet és ellátta mindennel, a mi kellemessé teheti az emberi életet. Vannak égbe nyúló bérezel, sűrű erdőségei, üdülést nyújtó virányai, pompás tavai és egészséget biztositó vizei, csodatevő gyógyforrásai. De a lakosság legnagyobb része mégis nélkülözni kénytelen ez isteni adományokat, melyeket az emberi önzés majdnem hozzáférhetetlenné tett a szegényebb emberek számára. Igenis, az önzés, a nyereségvágy, vagyis az emberek kapzsisága, mely miután nem tud mértéket tartani, kíméletlen spekuláczióval kiakarja aknázni az embertársak kényszerhelyzetét, és olyan feltételekhez köti a fürdőhelyek és egyéb üdülőhelyeken való tartózkodást, hogy azoknak csak a vagyonosabb osztályok lehetnek eleget és ekként az az osztály, mely legjobban rászorulna a nyári hőség elleni védelemre, leginkább ki van téve a nyár kellemetlenségeinek. Innen van az is, hogy Magyarország, mely éghajlata és egészségügyi viszonyai miatt a legegészségesebb országok közé tartozik Európában, egyszersmind az emberek halandósága tekintetében olykor nem sokkal áll előnyösebben, mint oly vidékek, a hol a halandóság tudvalevőleg gyakran elszomorító mérveket ölt. A magyar fürdőhelyek, melyek gyógyvíz és kiima tekintetében csaknem páratlanul állanak, a legkevésbbé látogatottak. Szliács, Koritnicza, Harkány, Mehádia, Füred stb. együttvéve nem mutatnak fel akkora venÄ „Yáczi Közlöny“ íárczája. Egy játszma. — Én is ember vagyok, asszonyom! — Sohase vontam kétségbe, uram. — Mégis szigorúan itél, mondhatnám kegyetlenül. — Ellenkezőleg, önt oly nagyra becsülöm, miszerint feltételezem, hogy képes uralkodni szenvedélyén, és éppen az önuralom, ez az, mi az embert emberré emeli. — Hangzatos mondás ez asszonyom, de távol van a valótól. — Hogyan, ön nyilatkozik igy, de mit mível, nem látja, hogy királya fedezetlenül sakkban van? Tehát elpártolt az idealismustól ? — Idealismus? az nem ér semmit! — Ön meglep, de türelmetlenül várom a következő húzást. — Húsból és vérből vagyunk, asszonyom. — Az utolsó féreg is bir létjoggal, az önuralom bizonyos tekintetben e természetadta jogról lemondás, azaz öngyilkösság. — Hallatlan, ön a kitűnő sakk játszó, ma teljesen szórakozott. S ön asszonyom ma kitünően ért a kínzáshoz. Igaztalan irántam, a midőn őszintén beszélek a lehető legjobb vagyok az ön irányában, már nem egyszer komolyan nyilvánitám, hogy szivem teljesen megboldogult férjem emlékével van telve s abban nincs senki számára hely. — És ön azt hiszi, hogy visszalépek, midőn már a játszmát elkezdtük? Azt hiszem végig játszuk, s jobb is ez igy. — A sors, asszonyom hasonlít ezen s,akk játszmához, ime, lássa én most ezen futót kiütöm, ezután csak a még szereplőkkel foglalkozunk. Az élet teréről letűnt alakok nem szerepelhetnek az élőkkel versenyt. dégsereget, mint a csehországi Karlsbad vagy a stcyer- országi Gleichenberg egymagában. Miért van ez igy ? Sok oka van ennek, melyek közül csak egyet-kettőt említünk. A magyar fürdő-helyeken, — dicséret a kivételeknek — többnyire az a megrovandó szokás dívik, hogy a fürdővendéget olybá tekintik a fürdők bérlői, mint kinek rengeteg sok pénze van, s kit attól megszabadítani, rajta valamiképen, s minden lehető czi- men könnyíteni szükséges és kell. Ebből aztán az látszik következni, hogy aki nem rendelkezik ennyivel s ily összeget nem bir elkölteni, az legjobban cselekszik, ha tájékuk felé sem megy, mert aki polgáriasán akar magyar fürdőhelyen élni, azt kíméletlenül lenézik és jóformán be sem veszik az úgynevezett „finomabb társaságba“, mely szánakozással tekint a szerencsétlenre. Hogy ezt nem igen szívesen tűrik el az üdülést keresők, az kétségtelen, innen van aztán, hogy legtöbben inkább lemondanak az üdülés kellemeiről, semhogy magukat ilyen mellőzés veszélyének tegyék ki. Ez és ehhez hasonló okok teszik hozzáférhetetlenné a magyar fürdőhelyeket, melyek különben valóságos érdemekké válhatnának a magyar emberre nézve, ha egyszer valahára a fürdők és üdülőhelyek bérlői kissé több emberszeretettől és kevesebb önzéstől vezéreltetnék magukat. A vetések állása. Nehány hét múlva kalásztengerré változik át a magyar termőföld rónasága, és a gabonanemek sárga kalászainak rengő morajába vidám aratók danája vegyül. Ez életteljes képben ott látjuk a gazdát, amint homlokán mély barázdát vésnek a gondok, mert neki számolni kell az eredménynyel, és amint megcsinálja a kiadások és bevételek mérlegét, fájdalmasan tapasztalja, hogy izzasztó munkája nem áll egyenes arányban Ah, igen, ön hevesen tesz húzást, de én kiütöm e tornyot is, legyen meggyőződve, lerombolok minden akadályt, mert ha a férfi valóban akar, úgy ki is viszi azt. — Nos, az ön kezecskéje remeg, asszonyom, talán sejti, hogy csak még pár húzás és . . . — Ki tudja, uram, minél több van koczkáztatva, a nő annál inkább ellenszegül, sokszor hihetetlen a küzdelemben kifejtett szellemi ereje. — Nagyszerű, ön majdnem mattot mondott volna nekem, ha nem késett volna el, mert lássa, én egy lépéssel előnyben vagyok, ime . . . — Kérem, csak maradjon nyugodtan, mert ha nem, úgy rögtön felborítom a sakktáblát. — Tehát, asszonyom, én teljes tudatában vagyok annak, hogy ön ért engem ; sajátságos delej, vagy villanyszikra az, mely közvetíti a gondolatokat, melynek fényénél tisztán látunk. Hiában tagadja, én nem csalódom. A nőnek nem az erőben, nem a harezban, de gyengeségében és megadásában rejlik bűbájos hatalma. — De uram . . . — Igen, asszonyom, lássa még egy húzás, tekintsen ide: matt! E pillanatban az asszonyka apró kezecskéi gyorsan felborítják a sakkbabákat, mindezt azért teszi, hogy remegését és felindulását elrejtse. A másik is iparkodik azt az átfutó, pillanatig tartó megrendülést elpalástolni, mely az öröm nyilvánulása s csakis ez okból talán, gyorsan felugrik és karjait a másiknak karcsú dereka köré fonja s ő az, ki izgultan mintegy alig hive nehezen kiküzdött boldogságának, kérdi a nőt: — Matt? S az mosolyogva hajtja fejecskéjét a férfi keblére és halkan feleli : — Matt. Kóbor. az elért jövedelemmel. Szive elszorul és szemébe a bánat könnye megvillan. Hej, mert máskép volt ez hajdan ! A földmivelő úr volt Magyarországon és a földbirtok biztosítékot nyújtott a munkás életnek. Most megváltoztak a viszonyok: dolgozni kell és nélkülözni. A munka magábanvéve még nem biztosítja az életfenntartást és bőség helyett nélkülözések között fejezzük be életpályánkat. Hogy miért van ez igy, miért hanyatlott a föld jövedelmezősége: mind fontos kérdések, melyekkel érdemes foglalkozni; bár alig van kilátás reá, hogy egyhamar a viszonyokban változás álljon be a földesgazdák előnyére. E kérdések megvizsgálásánál első sorban az állam befolyását kell vizsgálnunk, hogy t. i. mit tett a földbirtok jövedelmezőségének emelésére az utóbbi években. És e tekintetben meg kell vallanunk, hogy jó akaratban nem volt hiány. A földmivelési minisztérium minden alkalmat megragadott arra nézve, hogy a magyar gazda helyzetét javítsa, ámde a dicséretes törekvés nem vezetett czélhoz, mert nem állottak rendelkezésére azok a pénzforrások, melyek a különböző szabályozási munkálatok keresztülvitelére szükségesek lettek volna. A gazda maga kénytelen volt zsebébe nyúlni a költségek fedezésére és ekkép elvonta a tőkét ama szükséges beruházásoktól, melyek nélkül modern gazdaság alig képzelhető. A hitelviszonyok tekintetében is körülbelül ezek a visszásságok merültek fel. A pénz megdrágult, az intézetek igen óvatosak a személyi hitel nyújtása körül és olyan pénzintézetek létesítésére, ahol a magyar gazda könnyen juthatna hitelhez, hogy a föld mivelésénél az idő és a haladás parancsolta költséges újításokat ke- resztülvihesse, vajmi kevés történt. Innen van, hogy ma, a század végén is oly rendszer mellett gazdálkodnak Magyarországon, — annak Törvényesen.*) — Rajz. — Irta: *Va.refa, IbvdlilxáűL^’-Csak igaz a magyar példaszó, hogy a szegény ember dolga csupa komédia. Bizonyság rá szegény Pusztaiék esete. Nem lehet csodálni, ha arra fakadt Pusztai Pál, hogy a szegény embernek talán törvénye sincs. Onnan kezdem, mikor egy délután Böldi Jóska, a kisbiró egy nagy Írást hozott házukhoz. Pusztai otthon sem volt akkor, azért az asszony vette át az Írást. Szegény Márta egész testében remegett a miatt az irás miatt. Nem tudja elolvasni, de bizonyosra veszi, hogy nem jó van benne. De veheti is, mert nem az elsőt kapják, de meg nem is az utolsót. Még eddig egyik sem hozott örömet. Napnyugta után haza került Pusztai. Be sem ment a házba, hanem a fal mellé támasztva az ásót, kapát, a székasztal mellé telepedett a nagy körtefa alá, hogy ott bevárja a vacsorát. Nagyon fáradt, látszik rajta, de mihelyt előjön a felesége, s melléje gyűlnek gyermekei, elfelejti fáradtságát, s az életgond vastag betűivel teleirt verejtékes arczát az öröm derűje önti el. Bizony, ha ezek nem volnának, egy haji tó fát sem érne az élete. Mi is volna az éj szelíd hold és fénylő csillagok nélkül ? A jó Márta asszonynak majdnem könye csordul, mikor igy eltörődve látja szegény férjét. Kenyere javát már megette és mégis többet kell dolgoznia, mint némely fiatalnak. Sokat dolgozik a szegény apjuk, mert mostanában jól meg kell a dolog végét fogni, ha a szegény ember meg akar élni. Hej, rossz idők járnak. Nagy ideje, hogy sem a gabonán, sem a szőlőn nincs áldás. De aztán az a törvény, az a törvény! — menynyi álmatlan éjszakát okoz nekik azokkal az írásokkal. Már megint egy . . . Hát megint búsitsa azt a fáradt *) Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt lévő kötetéből.
