Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

XIII. évfolyam.

23. szám.

HELYI

I

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

r Vácz, 1891. juni

KI.ÖFIXKTFSI Asii: negyed évre 1 ÍV! 50 kr.

házlioz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: ÍO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.)

S3KKISKHKXTONK< j 3>S Bil illÓim ITAL :

in üm/nsiK:

Vácz, Gasparilc-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bórmentetlcn leveleket nem fogadunk el.

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

]V y I 1 1-t é r : sora

...........................................................&0 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál IÍO kr.

Szentkirályi Albert

szül. 1838. meghalt 1891.

Borús emlékek bánatos érzete támadt szivünkben, midőn időelőtti halála hírét meghozta a távíró. Eszünkbe jutott a hét év előtti választás izgalmas mámora, melyben aratott diadala ide hozta közénk, hogy a miénk maradjon örökre. És eszünkbe jutott négy év előtti bukása, melynek fullánkja haláláig sebzette amúgy is beteg szivét.

De az a beteg szív, melynek billentyűjét megbénilá a halál, hogy idő előtti sirjába döntse az életerős férfiút, egyike vala a legnemesebbeknek. Kevés örömet, annál több csalódást nyújtott neki az élet, hanem ő azért törhetetlenül hű maradt eszményeihez, s a tudományokban és folytonos tanulmányban keresett vigaszt fölfelé törő szellemének. Táljáig derék maradt mindvégig. Ő maga volt a liszta becsület. Intaeger vitae scelerisque purus! Fenkölt szive és lovagias jelleme tiszteletre késztette még politikai ellenfeleit is!

Midőn halál hire elterjedt városunkban, igaz részvét szállta meg mindenki szivét. Mintha még most is a miénk lett volna, s városunk halottját gyászolnék benne. Pedig évek előtt vált meg tőlünk. De az idegenbe is követte barátainak és híveinek meleg ragaszkodása. És az a koszorú, melyet ravatalára tettek »utolsó üdvözletül« a váczi hívek, ünnepélyes tanúbizonyság volt arról, hogy az igaz szereteten sem a távolnak, sem a halálnak nincsen diadalma. Mi szerettük őt a mig élt, büszkén váltottuk a magunkénak, mikor közöltünk volt, s könnyeink áztatják emlékét, hogy elhalt. Ha a ravatalára tett koszorúnk gyorsan hervadó virág volt is, nem leszen soha hervadása az ő emlékezetének a mi szivünkben. Hívek maradunk hozzá ezután is. Fidés ad extremum.

Kiszenvedettt nemes lélek, ez hozzád utolsó üdvözletünk, s annyi csalódásod után híveid lelkes seregének igaz szeretete és igaz bánata legyen sírod felett a vigasztalás! Isten veled!

»A békítő sir enyhe takarja porod!«

* *

*

Bugaczi és szentkirályi Szentkirályi Albert született Budapesten 1838-ban. Itt végezte tanulmányait s 18G0-ban orvosi oklevelet nyert, de gyakorlatilag sohasem folytatott működést. A politikai meg jogi tanulmányok elsajátítása végett Heidelbergbe ment, de a porosz-osztrák háború miatt hazajött s nemsokára Pestmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé lett.

Szentkirályi ettől kezdve tevékeny részt vett a politikai életben. Mint a Deák-pártnak hive Nyári Pál ellen küzdött.

A hetvenes évek elején nőül vette a nemzeti színház operájának akkori bájos és igen szép tehetségű lyrai énekesnőjét Helvey Ilkát és visszavonult a magánéletbe rnácsai birtokára. Családi élete igen boldog volt; nála jobb, gyöngédebb férjet és apát, szeretőbb rokont képzelni sem lehet.

Ez időtájban sokat és szorgalmasan foglalkozott az irodalommal. Csaknem valamennyi európai nyelvet beszélte s majdnem minden nyelvből fordított. Az ő fordításában adták a nemzeti színházban Gogol „Revisor“-át, és a Kisfaludy-társaság kiadta Tolsztoj „Családi boldogságát.“, melyet szintén ő fordított oroszból. 1883-ban „Mii. tegyünk“ czirn alatt névtelen röpiratot adott ki. Nemzel.gazdászattal is foglalkozott s számtalan czikket irt a lapokba.

1884-ben ismét visszatért a politikai élet küzdte- rérc a váczi kerület mérsékelt ellenzéki országgyűlési képviselőjévé választatott meg 1032 szavazattal a függetlenségi párti Hajnik Béla 186 szavazata ellenében. Megválasztatása után mindjárt városunkba jött lakni, s ezzel is, mint városunk érdekében minden alkalommal tanúsított tettei által megmutta, hogy valóságos atyja volt városunknak. Általánosan ismert alapos tanulmányai, tapasztalatai, jelleme, jószívűsége, kétségbe vonhatatlan hazaszeretete, s kedvessé vált népszerűsége folytán városunk lakói rajongó szeretettel vették őt körül.

Az 1887-diki választáskor kisebbségben maradt, mert a vidéken levő párthívei közül sokan nem tudták azt neki megbocsátani, hogy váczi polgárrá vált, s a vidék kimondá a jelszót, hogy Vácz nem választ. Szentkirályi elbukott a tisztes, de egyenetlen küzdelemben. Választói és tisztelői ekkor egy díszes albumot nyújtottak át neki, melybe az ő személye iránt érzett nemes rokon- szenv és ragaszkodó szeretet zálogául mintegy 400 választó jegyezte be nevét. Az emlék-albumot nagyszámú küldöttség élén dr. Freysinger Lajos, pártelnök nyujtá át neki.

Szentkirályit még azon évben a mezőtúri kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Ekkor nyilvánult legeklatánsabbul a vácziaknak Szentkirályi személye iránti ragaszkodása, kik a mezőtúri választáson egy hét tagú küldöttség által képviseltették magokat, a s a városunkba visszaérkező képviselőt a vasútnál nagy óvácziókkal fogadták s tiszteletére este fáklyásmenetet rendeztek.

Szentkirályi nemsokára áttette lakását Budapestre.

Szentkirályi utolsó nagyobb szereplése a múlt év nyarára esik. Röpiratot adott ki, melyben a pártviszonyokkal foglalkozván, a függetlenségi és 48-as pártról olyan Ítéletet koczkáztatott, melyet a párt egyik értekezlete határozottan eltitélt. Ekkor megvált a párttól és teljesen pártonkivüli lett.

Régi szívbaja ez év márcziusában igen komoly jelleget öltött úgy, hogy kénytelen volt orvosai tanácsára Abbáziába, de ott az idén oly rossz idő járt, hogy néhány hét múlva kénytelen volt visszatérni. Orvosai nem engedtek meg, hogy a fővárosban maradjon, azért kiköltözött Leányfalvára, a lionnét két hét múlva Gödöllőre ment családjával. Egészsége folyton hanyatlott, mig végre gyógyíthatatlan baja ágyhoz szegzé őt, s pár napi súlyos szenvedés után f. hó 1-én reggel 6 órakor kioltá tevékeny életét.

A boldogult tetemei a fővárosba vitettek s a ke- repesi-uti temető halottas házában e hó 3-án történt ünnepélyes beszentelés után Tápió-Szent-Mártonba szá- litt attak, hol 4-én délelőtt a koporsót a megboldogult fivére, Szentkirályi Kálmán szép, árnyas udvarán újra beszentelte Seregély János esperes-plebános a minek végeztével a park végén levő sírboltba indult a menet. Az esperes-plebános itt megható gyászbeszédet mondott, még egyszer elbucsuztatva övéitől, rokonaitól a jó barátoktól a példás férjet, szerető apát, hű rokont és barátot, a kit immáron örökre eltakar vágyó tekintetük elől a kérlelhetetlen koporsó némán lezárult födele. A gyászbeszéd alatt egy szem sem maradt szárazon és szivettépő volt a szegény özvegy, a kedves serdülő gyermekek, a jó rokonok zokogása, de meg- könyezték Szentkirályi Albertet a barátok, ismerősök kivétel nélkül, megkönyezte maga az ég is, mert a temetés vége felé sebes zápor kerekedett. A búcsúbeszéd után levitték a koporsót a Szentkirályiak családi sírboltjába, és atyja, a szintén jeles hazafi, Szentkirályi Mór mellé helyezték örök nyugalomra, hogy átadják a poriadásnak azt, ami benne por volt, mig fényes lelke visszaszáll alkotójához s emléke megmaradt családja és az őt szerető és tisztelő barátok szivében.

Városunkból többen megjelentek temetésén, s ravatalára díszes koszorút helyeztek.

A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki:

Özv. Szentkirályi Albertné szül. Helvey Ilona úgy saját, mint kiskorú gyermekei: Pál és Márta, Szentkirályi Kálmán és neje szül. Kubinyi Jolán és gyermekei, továbbá Szentkirályi László és családja, Blasko- vits Antal, özv. Lackinger Karolina, (Helvey Zsigmond és neje szül. Schwób Laura, Helvey Béla, özv. Urváry Lajosné, szül. Helvey Laura, Hofhauser Antalné szül. Helvey Irén, végre az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti a forrón szeretett férj, szerető gyengéd apa, hű testvér, rokon, vő és sógornak, bugaczi és szentkirályi Szentkirályi Albert, ország- gyűlési képviselőnek, Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye törvényhatósági bizottsági tagjának, folyó évi junius hó 1. napján reggel 6 órakor, életének 53-ik, legboldogabb házasságának 20-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után Gödöllőn történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei e hó 3-án délután 5 órakor a kerepesi-uti temető halottas házában a róm. kath. hitvallás szerint beszenteltetvén, Tápió-Szent-Mártonba szállíttatnak és ott e hó 4-én délelőtt 11 órakor a családi sírboltba örök nyugalomra tétetnek. Az engesztelő szent miseáldozatok Táyió-Szent-Mártonban a temetéssel egyidejűleg, továbbá a cz.-hosszumezői kegyúri templomban és Budapesten a belvárosi plebánia-templomban e hó 10-én délelőtt 10 órakor fognak az Úrnak bemutattatni. Budapest, 1891. junius 1-én. Áldás és béke hamvaira!

A vármegyék hivatalos közlönyei.*)

Mindenekelőtt tartozunk azon kijelentéssel, hogy egyáltalában nincs szándékunk politikai czikket Írni, habár a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslat egyik szakaszához füzünk is egy-két megjegyzést.

Elvitázhatlan tény, hogy a vidéki hirlapirodalom mostani föllendülését és elterjedtségét nagyban elősegítette az, hogy a hivatalos hirdetések részben a vidéki sajtónak adattak által, s igy az ezen hirdetésekből befolyó, s helylyel-közzel jelentékenyebb jövedelem is a lap szellemi értékének emelésére fordítható.

Az ez idő szerint általánosságban tárgyalt s fentebb megnevezett törvényjavaslatnak a közigazgatási bizottságban módosítás és észrevétel nélkül hagyott 25-ik szakasza intézkedik arról, hogy minden vármegyében „ Vármegyei Hivatalos Közlöny“ szervezendő, melyben a járási és községi hatóságokkal közlendő rendeletek foglaltatnának.

Ily hivatalos közlöny az összes vármegyékre nézve a minisztérium által megállapítandó ügyviteli szabályzat alapján volna szervezendő.

A megállapítandó ügyviteli szabályzatot még elveiben sem ismerjük, s igy nem is sejthetjük, mily intézkedéseket fog az tartalmazni a vármegyei hivatalos közlönyt illetőleg, s ki által és mily módon fog az szerkesztetni s előállittatni.

A törvényjavaslat szövegének egy másik szakasza azt mondja ugyan, hogy ezen közlönyben csak a több, vagy összes községeket érdeklő, vagy pedig elvi fontossággal biró rendeletek közöltetnének; egyebekben azonban a törvényjavaslatból mit sem következtethetünk.

És éppen azért, mert a törvényjavaslat ilyen szűkszavú, bizonyára annál tüzetesebben fog a közlönynyel foglalkozni az ügyviteli szabályzat.

Nincs kizárva tehát annak lehetősége, hogy az ügyviteli szabályzat majd azt is ki fogja mondani, hogy az árverési s egyéb hivatalos hirdetmények, a helyi lapok mellőzésével, a Vármegyei Hivatalos Közlönybe utasitlassanak, mely esetben a vidéki sajtó nemcsak anyagi károsodást szenvedne, de egyszersmind föllendülésében is erősen korlátoz!atnék.

A vidéki sajtónak nem lehet kifogása a szervezendő vármegyei hivatalos közlönyök ellen, sőt inkább csak előnyére szolgálhatna, mert a tiszviselőség hivatalos működésébe és a községek beléletébe szabadabb pillantást engedne; de érdekeiben és föllendülésében volna megtámadva, ha az összes hivatalok oda volnának utasítva, hogy a magán felek pénzén közzéteendő hivatalos hirdetmények azokban jelennének meg.

Meglehet, hogy e tekintetbeni aggodalmaink alaptalanok, de ismételjük, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy e közlönyök idővel ezen hirdetményeket is felölelnék.

Még most segíthetünk az ügyön azzal, ha a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával a megfelelő szakasz akként szövegeztetik, amiként a vidéki sajtó érdekei követelik.

Érdekeink első sorban is azt követelik, hogy azon szellemi nívót, melyre az utolsó évtizedek alatt vidéki hírlapirodalmunkat juttattuk, továbbra is ne csak fen- tartsuk, de sőt amennyire módunkban és tehetségünkben van, fokozzuk is.

*) Laptársainkat kérjük e közlemény szives átvételére.

Szerk.