Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

.

XIII. évfolyam.

IT. szám.

ÉS VÍDÉKÍ ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS

SZÉPIRODALMI HETILAP.

DLÖFI/iKTKN! Alti: negyed évre I frl íiO kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossűth-tér (Gyürky ház.)

SXKKKKSXTÖNÜG TCS EimiÓHIV lTUi:

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

in «äiM/ri.si;u:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

jV y i I 1-1, ér: sora

...........................................................30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Városunk sétányai.

Ki városunk helyi és társadalmi viszonyaival ismerős, tudni fogja azt, hogy mennyi és mily küzdelemnek kellett itt lejátszódnia; hány, városunk jólétét szivén viselő férfiúnak kellett nem egyszer sisiphusi munkát végeznie, mily sok tintának és nyomdafestéknek elfolynia, inig odáig jutottunk, hogy városunk félve remélt emelkedésének főrúgójárói: a csinosa dúsról zenghettünk éneket.

A jelen századnak, a haladás e századának, már majd a végére jutottunk, még az ósdiság iszapjába merült ősrégi városunkra is alkalmazhattuk a nagy Galilei ama mondását: „És mégis mozog a föld.“

Bizony el kell ismernünk, hogy a legutóbbi időig alig dicsekedhetett városunk mással, mint természetadta ritka szép fekvésével, melyet minden nálunk járt idegen nem győzött eléggé magasztalni. És éppen ezért a ki soha sem látta vidékünket és csak betekintett városunkba, jobban felismerte e város hivatását, mint azok, kiknek hivatalos kötelességük lett volna azt ismerni.

De hála a Gondviselésnek, az utóbbi néhány év alatt városunk a haladás útjára lépett, s lázas sietség- ■ gél iparkodik helyrehozni az évtizedek mulasztásait. S e változás oka abban rejlik, hogy oly férfiak kezébe került a város igazgatása, kik nem kiméivé időt és fáradságot minden igyekezetüket arra fordították, hogy a város az adott körülményekhez mérten fejlődjék.

Tervüket azzal kezdették meg, hogy dicséretes buzgalommal hozzá fogtak legelőször is a város kikövez - tetéséhez. Messze földön ismert mintakövezetünk tengelytörő kátyúi helyébe uj kövezetét óhajtottak létesiteni s ezért megalkották azon szabályrendeletet, melynek értelmében kötelességévé tétetett minden háztulajdonosnak a háza előtti járdát saját költségén koczkakövekkel kirakatni, a város pedig példaadásból szintén hozzáfogott az utczák köveztetéséhez. Igaz ugyan, hogy e szabályrendelettel eleinte sokan nem voltak megelégedve, (de hisz’ minden ujitás ellent- állásra talál! később azonban belátva annak hasznos és szükséges voltát, a kiadott rendelet értelmében jóformán mind

A „Yáczi Közlöny“ tárczája.

A sorsjegy.

— Elbeszélés. —

jEIE. EH. után irta “^a-rgfa. IMIili.ád.37-.

Csípős hideg van ; november egész téliesen köszöntött be. — Kádár Péter, vasúti géplakatos lakó szobájában barátságos meleg árad szét. A vaskályha jól teljesiti feladatát. Az asszony jókora adag szenet dobott bele, hogy, mint férjének mondotta, az öregapa ne fázzék.

A nagyapa ott ül közel a kályhánál öreg karos székben. Már a nyolezvanat is meghaladta; szerencséje az a derék fia, mert anélkül a szegények házára szorulna, hogy éhen ne veszszen.

Este lévén, megtérítették az asztalt és a szerény vacsorát, barátságos beszélgetések között költötték el. Vacsora után az ifjabb Kádár Péter, ki úgy 56 évesnek látszott, újságolvasáshoz fogott.

— Láttad ma Károlyt, — kérdé az asszony, harisnya javításhoz fogva.

Úgy gondolom, hogy ma haza jön, — felelte a géplakatos a szemüveget föltéve és az újságot maga elé terítve.

Kibékült-e már az Ilkával? — Ezt a nagyapa kérdezte.

Nem gondolnám; — vélte az asszony, — nagyon szeszélyes féltékeny lett az a lány. Jobban is szeretném, ha vége szakadna ennek a viszonynak. Iia okos volna Károly, asszonyát venné el; Kovácsné müveit nő, most van a legjava idejében.

— Károlynál tiz évvel idősebb, — vágott közbe a nagyapa.

— Baj is a, — ellenveté az asszony ; — de gazdag, lakatos-műhelye első a városban ; van szép háza, nagy udvarral és kerttel, no meg, úgy gondolom, hogy lesz ott apró pénz is. Jól meg kell azt gondolni, hogy

eleget tettek a rendeletnek. A város is azóta minden évben jelentékeny összeget áldoz c czélra s mihamarább el lesz érve az eredmény, hogy mindenütt csinos koczkakövekkel lesznek bevonva utczáink.

A kövezés munkája volt tehát az első, és — mondjuk ki jelentékeny — tényezője a város haladásának.

Az utczai világítás ügyében is kedvezőbb állapotok jöttek létre, habár ez még igen sok kívánni valót hagy hátra. E részben azonban a közel jövőben azon üdvös mozgalomtól remélünk orvoslást, mely városunknak villamos világítással eszközlendő ellátását helyezé kilátásba, s az eszmét hihetőleg diadalra is vezetendi.

Városunk haladásában az utóbbi évek folyamán jelentékeny tényezőként szerepel a fásítás ügye is.

A városi képviselőtestület létesítvén a faiskolát, a szükséges famennyiséget könnyen megszerezte s azzal a város legtöbb részét ellátva. A beültetett csemeték növekedvén, nemcsak utczáinknak kölcsönöznek díszes kinézést, de egyúttal a közegészségügyre is jótékony hatással vannak. Csak az volt a hiba, hogy a megkezdett fásítás majd mindenütt akáczafával eszközöltetett, szebb lombosabb és koronásabb faneműek azonban ültetve nem voltak. Azt hiszszük, éppen e körülmény szolgálhatott okul arra, hogy az idén polgármesterünk sok helyütt kiirtatván az akáczokat, más, nemesebb fákat ültettetett helyűkbe, melyek idővel sokkal díszesebb külsőt kölcsönözendnek környéküknek.

S a mi legörvendesebb Váczra, nem más, mint hogy a czélszerüen létesített, fásítás által oly helyek birtokába jutunk, melyeket városunk eddig úgyszólván egészen nélkülözött. Mit eddig csak pium desiderium- ként emlegettünk, lassan-lassan valóvá válik. Rég érzett hiányok fognak pótolni sétányaink, melyeket mostan megteremtünk.

A püspöki díszes kerten kívül — melyet kegyelmes ura sétálásra a közönségnek mindenkor átengedett s mely kegyességéért a legnagyobb hálával tartozunk a nemesszivű főpásztornak — nem volt olyan helyünk, hol a nyári hőség és por elől menedéket keresve, üde levegőt élvezhettünk volna. A kisváczi Rákóczi-sétatér,

ha Majoros Ilkát veszi el Kovácsné kiád rajtok és vége az üzletvezető szép állásnak.

— Majd kap másikat, — szólt a férj kissé ingerülten. — Asszony, ne ártsd niagad fiad dolgába, benőtt már annak a feje lágya, járjon a maga eszén.

— Csendesen, búgom, — hangzott az öreg szava, amint észrevette, hogy menye tovább akarja folytatni az ellentmondást, — férjednek teljesen igaza van.

A férj az újságba tekintett.

— Merő kihúzott sorsjegy-számok; engem ugyan nem érdekel.

— Pedig már nyerhettünk is volna, — mondá az asszony kötését félbehagyva, — puszta munka után vajmi kevésre megy manap az ember.

— Nem baj ; a mi kévésünk van, az mind igaz keresmény. Sorsjegyekért apám sem adott soha egy garast sem, de magam sem sem teszek máskép. Károly, meg, úgy látom velünk tart.

Ezzel vége szakadt a beszédnek. Az apa fölolvasott a többi figyelemmel halgatta. — Úgy félóra múlva csakugyan megjött Károly, az egyetlen fiú, ki özvegy Kovácsné munkavezetője volt. Illedelmesen köszöntött, a nagyapának és szüleinek kezet csókolt, aztán a kályha mellett egy széken helyet foglalt. Arczán szomorúság látszott.

— Bajod van fiam ?

— Miért kérdi apám?

— Kedvetlen vagy.

Harakszik az Ilka, — mormogta a nagyapa.

Károly semmit sem szólt. Az anya figyelmesen szemlélte fiát.

— Elmegyek még egyszer Majorosékhoz, — szólalt meg az asszony, — már rég nem voltam a házuknál. A minap mellfájásról panaszkodott az asszony, nekem meg egy nagyon hasznos reezéptem van arról, hát utba- ejtem a gyógyszertárt és megviszem neki.

Károly még mindig szótlanul ült a széken, csak mikor már indulóban volt az anyja, akkor szólalt meg.

— Rólam, anyám, ne beszéljen, szóba se hozzon.

— Amint akarod, — szólt az anya kurtán és elsietett. Az anya távozása után az apa fölhagyott az olvasással, letette a szemüveget, fiára nézett.

mely ugyan egy időben kedvencz sétánya volt a közönségnek, nem bírt elég vonzó erővel arra, hogy az állandóan megkedvelje ; egyrészt azért, mert távol esik, másrészt pedig, mivel létesítője (Varga fegyházi igazgató) halála után kellő gondozásban nem részesült.

Jelenleg azonban a város kellő közepén, a Duna partján létesül igen szép sétányunk. A dunai korzó kétségtelenül a legkedvesebb szórakozó helyévé váland közönségünknek s közelségénél fogva leglátogatottabb is leend. Közönségünk örömmel fogja felkeresni, kivált ha majd a most beültetett fák lombjai enyhítő árnyékot nyújtanak a nap heve ellen.

Nem kevésbbé kellemes sétahelyül kínálkozik az ujonan rendezett székesegyháztér is, mely úgy látszik a jövőben nem lesz oly mostoha gyermeke városunknak, mint eddig volt, s az előjelekből Ítélve ezentúl nagyobb gondozásban fog részesülni.

Van még egy sétahelyünk, melyről nem szabad elfeledkeznünk. A „Füzes“ liget a derecskéi parkkal együtt természetadta szép fekvésénél fogva egyike városunk legkiválóbb, legfigyelemreméltóbb részeinek. Kár, hogy csak egy-két éve láttak hozzá e gyönyörű sétányul kínálkozó hely rendezéséhez, és még nagyobb kár lenne, ha a megkezdett munka abban hagyatnék. Azért csak rajta legyenek az intéző körök, hogy ezen hely is évről-évre kellő gondozást nyerve, mielőbb kellemes üdülő helyévé váljék városunknak.

Most pedig, mielőtt e sorokat befejeznők, örömünknek adunk kifejezést, hogy valahára már Vács sétányairól is irhattunk néhány sort. A főváros nyaraló közönsége eddig leginkább azért idegenkedett városunktól, csak azért nem akart ide jönni lakni, mert nem tölthette szabad óráit a zöldben nem volt hová menekülnie a nyári hőség elől. De a ime a jövőben ezen akadályok el lesznek hárítva, s a város folytonos csino- sodása, mint hiszszük, sokakat fog ide vonzani a fővárosból, mi városunkra nézve csak előnyös leend.

D—r— Károly, aztán van-e oka annak a lánynak fél- tékenykedni ?

— Nincs, apám, annyit mondhatok; mert nem adtam rá okot.

—- Hát azt tudod-e, hogy asszonyod nagyon szeretne a feleséged lenni? — kérdé a nagyapa.

— Lehet, — volt a rövid válasz, — ha Ilka kiad rajtam, mitbánom én.

— Szép üzlet, nagy ház, az asszony is szemre való, ilyen szerencse után akárki is kétkézzel kapna, — tapo- gatódzott a nagyapa.

—. De szavát adta Ilkának.

— Vissza adta már a gyűrűt, — szólt Károly szomorúan, s a gyűrűt zsebéből kivéve az asztalra dobta. — Szószegésről vádolt, - - folytatta nehezteléssel, — szemembe mondta, hogy az özvegyhez szegődtem és hogy nőül akarom venni.

— No ezt már nem tettem volna föl Ilkáról, — szólt az apa haraggal, öklével az asztalra ütve. Még ő ád ki rajtad? Valami más lesz itt a dologban.

— Az anyja oka mindennek, — vélte az öreg, — most csak azért is elvenném az özvegyet.

— Ne bántsa őt, apám, — szólt a lakatos, — majd tudja ő, hogy mit kell tenni.

— Igen, öregapa, ne hozza elő többet Kovácsnét, már úgy is ki vagyok cserélve.

*

* * *

Kádárné ezalatt Majorosnéhoz ért. Feltűnően hideg fogadtatásra fel ált. Az asszony épen fehérneműk elrendezésével volt elfoglalva. Leánya, Ilka, keresett mosónő volt, mely foglalkozása nem megvetendő jövedelmet hozott a házhoz. A beszéd a napi események körül folt. Károly szóba sem jött. Kádárné nem maradt sokáig. Majorosné a kapuig kisérte.

— Tulajdonképen azért jöttem, lelkem, galambom, súgta a kapuban Kádárné, — hogy a sorsjegyről szóljak. Maholnap itt lesz a húzás és én még mindig tartozom három részlettel. Most is pénz nélkül vagyok, de hát tudja, lelkem, férjemnek nem szólhatok, mert sorsjegyről hallani sem akar.

— Tudom én azt; ne is aggódjék semmit; kifizetem én az egészet; — nyugodt lehet.