Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

Tanulmányi versenyek.

Közoktatásügyünkbe gr. CsdJcy Albin miniszter egymásután hozza be a kisebb-nagyobb reformokat, a melyek nemcsak a tanférfiak, hanem a szülőknek is nagy örömet okoznak.

A miniszter legújabb törekvése az oktatás intenzivebbé tétele czéljából a versenyeket, mint a tanulók buzgalmának és ambicziójának növelésére szolgáló eszközt bevinni a közoktatásba.

Erre szolgálnak a testi nevelés érdekében már ez évben tartandó országos tornaversenyek s erre fognak a szellemi nevelés érdekében azok a tanulmányi versenyek szolgálni, amelyeket gr. Gsáky Albin legújabban létesitcni akar. A miniszter terve nem utánzata a fran- czia concourseoknak, amelyek csak külső kitüntetésből állanak és csak Írásbeliek; hanem a mi specziális viszonyainknak megfelelő alkotás lesz, amelynél a szellemi verseny győztese s — később az országban több verseny tartatván — több győztes kitűnő tanuló jelentékeny évi ösztöndíjban fog részesülni mindaddig, mig egyetemi tanulmányait be nem fejezte.

E versenyek előre láthatólag az ország minden intézetében nagyban növelni, fogják a diákok buzgalmát és ambiczióját s ez által a tanítás eredményét is. A versenyre csakis azok a tanulók bocsátatnának, akik érettségi vizsgálatukat kitüntetéssel tették le. A verseny tárgyai volnának a magyar nyelv és irodalom, latin nyelv (vagy reáliskolai tanulóknál a franczia nyelv), történelem és mennyiségtan. A verseny első része Írásbeli volna. Csakis azok, akik az Írásbeli versenyen mint legkiválóbbak győztek, bocsátatnak a szóbeli Versenyre is. A szóbeli versenyen is győztesek nemcsak külső kitüntetésben részesülnének, hanem évi 3—400 forintos ösztöndíjakban is, egyetemi tanulmányuk idejére, úgy, hogy az ily tanulók felsőbb tanulmányaikhoz az eszközöket, amelyek napjainkban jelentékenyek, bőven megszerezhetnék ; a versenyek e következménye tehát igen nagy fontosságú, s minthogy a versenyeken tehetős szülők gyermekei is résztvehetnek, várható, hogy a győztesekből a tudományok független mivelői is fognak kikerülni.

E verseny egyelőre csak a fővárosban tartatnék, később Kolozsvárit s aztan az ország más nagyobb helyein is. A verseny examináló bírálói különböző középiskolákból vétetnének, a többi bírálók pedig nemzeti kultúránk független állású kitűnőségei közüli választatnának ki.

Városi és vidéki hírek.

= Buzaszentelés. A sz. Márknapi körmenet tegnap a Kálvária mögötti búza földhöz vezettetett, s ott ment végbe a buzaszentelési szertartás, melyet Gsettler Antal prépost-plébános végzett a ft. káptalan tagjai, a papság, s szépszámú közönség részvéte mellett.

— Requiem. Nessveda István félsz, püspök- s kápt. nagyprépostért f. hó 20-án, mint elhunyténak évfurduló napján, a székesegyházban ünnepélyes gyászmisét mondott Tanács János prépost-kanonok, a mellék-oltároknál ugyanekkor olvasott sz. misék mondattak.

= Lakásváltozás. Balás Imre ügyvéd lakását és ügyvédi irodáját f. évi május 1-én a Báthori (Paradicsom) utcza 4-ik sz. alatti saját házába tette át.

= Temetések. Szent-eörzsébeti Forster Emilné szül. mencshelyi Ghirke Ilona temetése f. h. 18-án délután ment végbe, nagyszámú díszes közönség részvéte mellett. A ravatalnál Vörös Károly ref. lelkész

— De ha nyerni találunk, akkor én majd nem kapok semmit.

— Ejnye, édes Kádárné asszonyom — szólt méltatlankodva, — még ilyen igazságtalanságot is föltételez rólam? no, hallja, ezt nem vártam volna!

— No, no, csak ne sértődjék meg olyan hamar, inkább visszavonom a szavamat. Jó éjt!

Majorosné a csípős szél daczára -is egyideig még ott maradt a kapuban, utána nézett a távozónak s gúnyosan nézett a távozó után.

— Már három részlettel tartozik a hires Kádárné, még azt sem tudja kifizetni! ha neszét veszi a férje, pompás zivatar kerekedik belőle, — mondá magában a mosóné az ajtót becsapva.

— Különös, Károlyról egyetlen szót sem szólt, mondá Ilka nagyon is észrevehető lehangoltsággal — De tulajdonképen minek is jött, ide bent. legalább semmit sem mondott.

— Puhatolódzni jött biz az, lányom, Kádárné alattomos asszony volt teljes életében, soha sem lehet tudni, mit akar, mijáratban van. Mennyire örül az istenadta, hogy fia olyan nagy szerencsét fogott, mintha bizony törődnénk vele. Ilka jól viselted magad, de neis törődj te azzal a szószegővel. Tréfáld meg őt, fogadd el a törvényszéki írnok kezét; épen az is özvegy, mint Kovácsné. Van tisztességes állása, no meg kevés vagyona is akad, és legalább úrnő lesz és nem egy szutykos lakatos felesége.- Nem megyek férjhez, anyám, — szólt Ilon nagyol. sóhajtva, - az írnok öreg ember, öregapám lehetne, meg olyan esúf, kopasz is, meg himlőhelyes is, orra pedid olyan veres, mintha rézből volna . . .- Kovácsné is tiz évvel idősebb Károlynál.- Az más; Kovácsné mégis derék asszony, de az írnoknak alig van emberi formája. Ha vissza is adtam a gyűrűt, azért én bízom Károlyiján, mert ő még mindig szeret, a mit onnan tudok, mert a gyűrű átadáskor nagyon el szomorodott és elhalaványodott.

— Ne képzelődj Ilon, Károlyra többé ne számíts, hiszen az anyjától tudom, hogy a Kovácsnéval való házassága már bizonyos; és te erről még semmit sem tudsz?

mondott szép beszédet, s imát. — Paver Imre temetése szintén f. h. 18-án délután történt. Az egyházi szertartást dr. Gsettler Antal prépost-plébános végezte fényes segédlettel sub infula beláthatlan számú közönség jelenlétében. Az elhunyt lelke üdvéért f. h. 20-án a felsővárosi plébánia-templomban ünnepélyes gyászmise volt..

— A nagy-lágyasi ssőlotelep fegyházi erővel gyéritve és elegyengetve csakis a beültetést várja. Váljon a hozzáfűzött reményeknek meg fog-e felelni, azt a jövő fogja megmutatni. Nekünk e dér fészekhez semmi reményünk sincs. Adja Isten, hogy csalódjunk! Nézetünk szerint jobb lett volna az általunk hangoztatott akasztófai dűlő déli részét erre a czélra felhasználni. Séd videant consules!

= Nyilvános nyugtázás és köszönet. Az építendő tűzőrtorony költségeire következő aláírások és befizetések történtek: Weiner Ignácz 5 frt, Dömötör Sándor 20 kr., Molnár József t frt, Irgalmasrcnd 5 frt, Tóth Sándor k. r. tanár 2 frt, Kátay Ferenez 2 frt 50 kr., Hajdú József 2 frt 50 kr., Rácsok Endre 2 frt 50 kr., gróf Crouy Vilmos 2 frt 50 kr., Havas Adolf ny. alezredes 2 frt 50 kr., üzv. Prohászka Já- nosné 2 frt 50 kr., özv. Szalay Jánosné 1 frt, Krizsek Ferdinand 2 frt 50 kr., Roller Ármin 5 frt, özv. Pauer Jánosné 2 frt 50 kr., Weiszbarth János 5 frt, Stefan Ferenez 2 frt 50 kr., Forster Emil őrnagy 2 frt 50 kr., Tóth József 2 frt 50 kr., Rosenfeld Lajos 50 kr., báró Marschall Gyula h. sz. 2 frt 50 kr., Bodendorfer Béla

2 frt 50 kr., Blázsovics János 2 frt 50 kr., Ottó József

3 frt 50 kr., Marossy Ferenez 5 frt, Scheffer András 5 frt, Fölsinger Józsefné 5 frt, Nánási Dezső h. sz. 2 50 kr., Hollmann József 2 frt 50 kr., dr. Freysinger Lajos 5 frt, Burján Benő 2 frt 50 kr., Siráky Lajos 2 frt 50 kr., Gsávolszky József 2 frt 50 kr., Mi Ilmáim Géza 5 frt, Hoffhauser József 1 frt 25 kr., Gsincsara György 5 frt. Összesen: 106 frt 05 kr., melyért köszönetét mond az egylet nevében Mülmann Géza egyleti pénztárnok.

= Nekrolog, Morvay János nőtincsi plébános élte 67-ik, papsága 40-ik évében elhunyt Nőtincsen. Temetése a környékbeli papság részvéte mellett ment végbe. — Motesicshy Gyula főgymn. S-ik oszt. tanuló, f. h. 21-én hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése alkalmával az egyházi szertartást dr. Mütényi Gyula kanonok, papnöveldéi igazgató, végezte segédlettel, a főgymn. ifjúság pedig Randweg Mihály k. r. tanár vezetése mellett gyászéneket zengett, az egyházmegyei növendékpapság s nagyszámú közönség jelenlétében. A szépreményű ifjút, szülői örömét általános részvét kisérte a temetőbe. Ny. b.

= Magyar gazdatiszt! coiigressus, A gróf Bethlen András m. k. földmivelésügyj miniszter védnöksége alatt folyó évi május hó 6., 7. és 8-án Budapesten a Vigadó termében tartandó magyar gazdatiszti congressus napirendje a következő: Május hó 5-én este 8 órakor ösmerkedési estély a Vigadó éttermében. Május 6-án délelőtt 10 órakor gyűlés. Tárgyak: Elnöki megnyitó. A gazdatisztek erkölcsi és anyagi érdekeinek biztosítása. Délben 1 órakor társas ebéd a Vigadó éttermében. Délután 3 órakor kirándulás a lókiállitás megtekintésére a városligetbe. Május 7-én délelőtt 9 órakor gyűlés. Tárgyak: A gazdatisztek nyugdíjintézetének felállítása. A tiszti száztóli-rendszer előnyei a birtok jövedelmezne szempontjából. Ebéd tetszés szerint bárhol. Délután 3 órakor kirándulás a lóversenyre. Május 8-án délelőtt 9 órakor gyűlés. Tárgyak: Az elhelyezés szabályozása. Beadott indítványok és határozati javaslatok tárgyalása. Ebéd tetszés szerint bárhol.

— Nem ; Károly nekem azt nem mondta. Én szerettem volna neki sokat mondani, de egy szót sem tudtam ejteni. Ó nagyon elszomorodott s azt mondotta, hogy a gyanúsítás neki nagyon fáj; olyasmit is mondott, hogy világnak bujdosik, azután szomorúan, lehajtott fejjel ment a gyűrűvel.

Hát a tiedet visszaadta?

— Nem ; — szólt a leány könybe lábadt szemekkel. Istenem, milyen méltatlanul bántam vele . . .- No ugyan szépen vagyunk, — kiáltott az anya indulatosan, — nem szégyenled magad? — hát érdemli ezt az a könnyelmű csapodár? Itt hágy a faképnél, s te még siratod ? !

Az okos anya látván, hogy itt a szidás és a gúny nem használ semmit, szelidebb bánásmódhoz folyamodott.

— No, ne sírj, kedves leányom, nem érdemli azt az a rósz ember. Az én koromban ilyen legények hűtlensége miatt nem mentünk a falnak. Gombház! vegye el az özvegyet, legyen boldog vele ; te menj az Írnokhoz és meglesz.

Az ajtón kopogás hallatszott. Ilka gyorsan felszántotta könyeit. Az ajtó megnyílt és egy kistermetű sovány kopasz ember lépett a szobába. Ilka leírása után rögtön a házasulási szándékban levő Írnokot ismerjük fel benne. Neve Gsodási Vendel.

Ilka összerezzent és távozni akart, de anyjának maradást parancsoló tekintete visszatartotta őt.

— Alászolgája, szerencsés jó estét kívánok, — hajlongott a belépő. Milyen kellemes van idebent; künn nagyon egészségtelen idő van.

Mért nem maradt otthon, ha egészségtelennek találja az időt, — mondá Ilka hirtelen.

Helén kisasszony, — mosolygott Gsodási, kalapját, felöltőjét otthoniasan letéve, — könnyű azt kegyednek mondani, de nehéz nekem megtenni; nem tudtam el lentál 1 n i a bűvös erőnek, a mely ide vonz.

— Az Írnok úr, mindig olyan tréfás kedvében van, — szólt Majorosné vendégét székkel kínálva. — Ilka, — mondá a leányhoz fordul, Gsodási úrnak egy pohár grogot! vagy talán . . .

Inkább egy csésze teáit kérek, ha szabad ins- tálnom, igen tesztelt Majorosné asszonyság.

Délután 3 órakor a gyűlés esetleges folytatása és befejezése. Este 8 órakor búcsú-estély a Vigadó éttermében.

— Kéménytüz. F. h. 19-én esteli ’|210 óra tájban az éjjeli őr tüzet jelzett, mit kevés vártatva harangok kongatása követett. Leitnec Sándorné házának kéménye gyuladt ki, nagyobb veszedelem azonban nem történt, mert a városi önkéntes s a Saxlehner-féle tűzoltók csakhamar a helyszínén teremve, a tűzet pár perez alatt elfojtották.

= Baromfi lopás. Hetek óta foglalkoztatta városi rendőrségünket a nála naponta bejelentett lúd, kacsa és tyúk lopások egész halmaza. A rendőrség kényszerülve volt közegeit hadi lábra állítani, s végre valahára e hó 17. éjjelén TIrhacsiJc Anna Zemplén megyei származású, csavargó nő 4 kacsa lopáson utól- éretett. Kihallgatása alkalmával kiderült, hogy a lopott jószágokat Steiner Izraelhez szállította s a házkutatás alkalmával egy egész taligára való idegen jószág került meg. A lopott jószágok ára megközelíti a 130 frt értéket. A tolvajnő átadatott a kir. járásbíróságnak.

— Gyászhir. Orssátshy Mariska a műkedvelők csalogánya, f. hó 22-ikén élte tavaszán hosszas szenvedés után 22 éves korában jobblétre szenderült. Temetése f. hó 23-án délután ]/26 órakor ezerekre menő közönség jelenlétében ment végbe. A temetést megelőzőleg a műkedvelők nevében Balogh Ferenez szépen kidolgozott beszéd kíséretében az egylet díszes koszorúját. helyezte a koporsóra; a zöld koszorú kék széles szalagján Pórubszky József legényegyleti alelnök következő alkalmi verse volt felírva:

»Isten veled, ie drága szép halott!

Lelkünk remegve csókol homlokon,

Nyugodjék hékén tiszta szellemed,

Legyen az ég lakóival rokon.

És most szerettünk vedd e szent füzért Melyet kezünk tenéked áldva fon. — Vácz, 1891. á.pril 22. Barátnő', és műkedvelő társai.«

A többi koszorúk feliratai: „Szeretett jótevőjének — A kath. legényegylet“, „Kedves keresztleányunknak — A Vörös-család“, „Kedves barátnémnak — Banyák Mari", koszorút küldöttek még a kötöszövő-gyár alkalmazottjai és mások. A legutolsó föllépése alkalmával kapott koszorúját végső kívánsága szerint szintén koporsójára helyezték. Balogh Ferenez a következő szavakkal búcsúztató el az elhunytat:

„Szomorú halotti gyülekezet!

Midőn a »váczi műkedvelők« koszorúját e bánatkönyekkel ázott koporsóra helyezem, — lehetetlen : hogy mély fájealornrnal ne gondoljak az oly közel múlt napjaira, melyekben számodra még — drótja halottunk - annyi örömvirág — annyi boldogság fakadt. - Az életnek tavaszkorát éltük mindnyájan ifjan, kik hozzád tartozánk s kik veled együtt oly sokszor boldogok va- lánk. - A mezők virágai számunkra nyiták föl illatos helyeiket; a zöld lombok az erdők fáiról — mintegy a boldogságra hiva bennünket: felénk integettek ; s lelkűnknek virányain, a madár dal zengő éneke: a te bűvös hangod — a csalogány csattogó hangja — édes érzelemmel tölté el sziveinket. — De váratlan, soha nem gondolva a dúló viharra: fájdalmas nyugalom szállott alá — mély csend lett. Sötét fellegek borongtak át a tiszta égi bolton, — Nincs többé madár dal! nem halljuk már többé a csicsergő hangok édes zendülését! — mert ime, láthatjátok : a csalogány halva fekszik. — Mélyen meghatva, s a legnagyobb fájdalommal szivemben állok itt ravatalod előtt, melyben -- drága halott ifjú életednek elhervadt virágai nyugszanak — .várva egy uj tavaszt. - Mély fájdalommal szivemben állok itt, hogy tőled sajtit és társaim nevében elbúcsúzzam-, s a végtisztesség kifejezését tolmácsoljam utoljára előtted; valamint bánatos részvétünket elmondjam azok előtt, kik téged ez életben legjobban szerettek : szeretett jó szülőid - de különösen édes jó anyád előtt, kinek szemefénye voltál az életben, s elvesztett boldogsága lészsz : a sírban. — Hogy nekünk mi voltál ? Oh ! azt ki tudná megmondani ? — de hiszen azt mindenki jól is tudja ; hiszen ezren hallgattak egyszerre, hiszen csak a puszta megjelenésed is örömre kelté sziveiket. — Most is itt vannak ! s annyian várják csengő szavad, — bájos éneked : — ... Pedig te nem szólhatsz többé. —

— Azonnal; Ilka, egy-kettő, az írnok úrnak szolgálj teával.

— Nem vagyok én pinezérnő, — szólt a leány daczosan.

— Valóban, édes Majorosné asszonyság, hogy is tud ilyen szót mondani a kisasszonynak. Bájos nassád folytatta Ilka felé fordulva, felette megtisztelve érezném magamat, ha egy csésze teával megtisztelne ... Ne méltoztassék haragudni, mert hisz kegyed nevéhez, mely görögül: Eiréné, békét jelent, sehogysem illik a harag.

A leány be sem várva a hízelgő beszéd végét, sarkon fordult és a konyhába ment, a honnan nemsokára behozta a kívánt teát. A párolgó italt szó nélkül helyezte a vendég elé.

Anyja épen pirongatni kezdte durczás viseletért, a mikor ismét kopogtak és a küszöbön Károly sugár alakja lett látható. A fiatal ember röviden üdvözölte a házbeiieket, egy átható tekintetet vetett Gsodássira, azután egy kis tokot helyezett az ajtó mellett álló asztalra.

— Bocsánat, ezt elfelejtettem visszaadni, — mün- dá, aztán gyorsan távozott.

Majorosné felnyitotta a tokot; Ilka jegygyűrűje volt benne. — Most már igy Gsodássi számára nyitva volt az út.

— Nem az özvegy Kovácsné leendő férje volt ez a fiatal ember? - kérdé az Írnok ajkát biggyesztve.

Igen, az volt, — válaszolt az anya, leányára tekintve, a ki fehér volt mint a fal. — Mondhatom, jó szerencséje akadt.- És igy van ez rendén. — mondá az Írnok, — ha a szülék okosak volnának, akkor mindig úgy intéznék a dolgot, hogy a szegény gazdaggal kerüljön össze, és akkor csakhamar más képe lenne a világnak : megszűnne a szegénység. Ezt a dolgot én magam fedeztem föl, de mondhatom nagyszerű. Egy építő társadalmi kérdés meg volna vele fejtve.- Ha nem volna többé szegény ember, ugyan ki tisztitana az uraknak csizmát? — szólt oda Ilka.

Az anya, hogy elejét vegye a leány éles megjegyzéseinek, más tárgyra vitte a beszédet.

Ezalatt besötétedett. Gsodássi hazafelé vette útját.

(Folytatása következik.)

Bsflttl