Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

XIII. évfolyam.

HELYI

9. szám

Vácz, 1891. máfozius 1:--------------------------i i

ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRA : negyed évre 1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

SZERKESZTŐSÉG KS 141 41M»II1 V AT A L :

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vistza.

Bér ment etlen leveleket nem fogadunk el.

1IIK11ETÉSEI4 :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

Ni y i 1 1-1 é r : sora

...........................................................SO kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál SO kr.

Komoly szó a mezőgazdákhoz.

A mezőgazdaság a jövő hónap elején ismét talpra szólítja a magyar gazdaközönséget, mely egész télen át pihenve gyűjtötte erejét a nehéz munkához, mely a tavasz rügyfakadásaival kezdődik.

A mezei munka sokféle és tetemes pénz- áldozatot igényel, ha teljesen meg akar felelni a feladatnak, mely a mai viszonyok közt a földművelőre vár. Tetemes beruházások nélkül kielégítő eredmény alig várható és ha valódi sikert akarunk elérni, akkor igénybe kell vennünk mindazon találmányokat, miket a modern gazdasági élet a föld termékenységének emelésére kijelölt.

A magyar gazda nem fukarkodik e tekintetben, és ha csak szerét teheti, gazdaságában nem hiányzik semmi, a mi a gazdasági munkát megkönnyíti vagy gyümölcsözőbbé teheti. Beszerzi a kellő gépeket, gondoskodik a talaj javításról, igyekszik a föld termőképességét emelni, stb. Szóval mindent megtesz, a mi földbirtokának értéket és jelentőséget biztosítani képes.

De — fájdalom — e dicséretes munkája közben csak egyről szokott megteledkezni. Arról t. i., hogy a gazdasági gépek és a talajjavítás eszközei itthon, Magyarországon is beszerezhetők, és hogy nem szükséges külföldre barangolni és osztrák gyárosokat gazdagítani, mikor bent az országban honi gyártmányokkal ugyanazt az eredményt el lehet érni.

Ezt a tényt nem lehet eléggé kiemelni, mily fontos szerepe van a magyar gazdaságnak a magyar ipar emelése körül.

Egyik a másikkal úgy össze van nőve, hogy elváltán alig képesek megállani. Magyarország már nem földművelő állam többé, hanem kell,

Ä „Váczi Közlöny“ tárczája.

Egy nő sorsa.- Rajz. —

IbTém.ecl;y Imrétől.

Az ős Tátra lábainál fekvő egyik szép és vadregényes mezővárosban Cserháton lakott kora ifjúságától fogva nemes és nemzetes dánfalvi Dánfalvy Dániel.

Nem hiába, hogy szerette Cserhát kis, de szép fekvésű városát, hanem volt is ám miért; mert gyönyörű helyen feküdt. Magas hó borította bérezek vették körül a kies virágos völgyben elterülő Cserhátot. Mig a bérczen nyáron által hó fehérlett: addig a kies völgy ölében kellemes illatú virágok nyíltak. A kis csermely vígan, játszva folydogált tiszta kövicses medrében. Magasan nyúló örökzöld fenyőfák alatt a bá- ránykák és kecskék szelíden, csendesen legeltek a harmatos fűvön. A bérezek között elfáradt vándor-fuva- lorn is a virágos völgybe járt pihenni.

Minden oly szép, vadregényes e tájon. Azért szeretett itt élni, lakni Dánfalvy családja.

Dánfalvy daczára annak, hogy tót ajkúak között lakott, magyar volt testben és lélekben. A kis városnak tót ajkú lakói sokat nyertek általa, mert többen magyarokká lettek. Csak neje Zsófia .volt német. Azért együtt mindig német nyelven beszéltek.

Más külömben Zsófia is igen jól beszélt magyarul, és magyar szellemű nő volt. Leányukat, a kedves szőke Irént, is magyar leánynak nevelték.

Egyetlen örömük a szép és jó Irénben volt. Jól nevelt leány lett belőle.

. . . Valamint az ébredő tavasz, a mosolygó kikelet meghozza az ezer meg ezer különféle kellemet, báját ujraébredésével: úgy az embernek is van egy kora az arany kor, a tündér ifjúság: mely szerelemmel, vidám

hogy ipart űző állam is legyen, különben alig fogja teljesíthetni történelmi misszióját, melytől pedig egész Európa politikai és gazdasági kon- stellácziója függ.

‘Hogy Magyarország gazdag, népe boldog s erős legyen, nemcsak egyedül Magyarország érdeke, de sok tekintetben egész Európára nézve is fontos, mert csak a hatalmas Magyarország képes ellenlállást kifejteni a pánszlávizmus ellen, mely megfojtással fenyegeti a nyugat-európai kultúrát.

Iskolaszéki ülés.

A váczi római kath. iskolaszék múlt vasárnapi ülésében Siposs Istvánnak, a felső- és középvárosi temetők felügyelőjének teendőivel és a bárczakönyv vezetésével ideiglenesen Lencsó Sándor bízatott meg. A felsővárosi temető elhalálozott sírásója helyébe fia: Boros Gulyás János választatott, ki apja által viselt szolgálatba behelyeztetik.

Minthogy a menhelyben a dajka állása megüresedett, daczára annak, hogy a menhely anyagi tekintetben normális állapotban van, az iskolaszék a személyi kiadásokat 500 frtnál többre még sem kívánja emelni, igy az óvónőnek, ha az uj törvény szerint okleveles óvónő alkalmaztatik, fizetését BOO frt, a szolgálattevő nőét 100 frt és a dajka fizetését szintén 100 frt összegben és élelmezésben állapítja meg. A menhely ügye körül érdeklődőkből egy bizottság választatott, melynek tagjai: Meiszner János, Nikitits Sándor, Marossy Ferencz és Alberty Ferencz; iskolaszéki tagok, ezen bizottság férfiakból és nőkből fogja magát kiegészíteni, különösen azon testületek tagjaiból, kik a menhely fentartásához anyagilag hozzájárultak; feladata lesz a menhely vezetésébe befolyni és a választásokat eszközölni.

Újabban a menhely javára egy magát megnevezni nem akaró jólelkü iskolabarát 100 frt, a váczi takarékpénztár 20 frt, az ipar- és kereskedelmi hitelintézet 10 frt, a vácz- és vidéki népbank 5 forintot volt kegyes ajándékozni.

A leányiskola nagytermében előfordult hiányok kijavításával 4 vállalkozó közöl Fiiser Imre építő bizatott meg, ki a legjutányosabb 514 frt 00 krról szóló költségvetést magára nézve kötelezőnek fogadta el.

Végül a gondnok jelentése a tankönyvek elárusitá- sáról — mely szerint a múlt évben a csekély tiszta jövedelmen fölül 282 drb tankönyv 95 frt 23 kr. értékben osztatott ki szegény tanulóknak — tudomásul vétetett.

Iparhatósági megbízottak választása.

Vácz város tanácsa és a váczi felsőjárási főszolgabírói hivatal, mint I. fokú iparhatóságok mellé az ipariskolák látogatása, iparlajstromok ellenőrzése, műhelyek és gyárak feletti felügyelet gyakorlása czéljá- ból a helybeli iparosok és kereskedők kebeléből választandó iparhatósági megbízottak választása múlt vasárnap (február 22-én) ejtetett meg a városháza kis tanácstermében.

A város részéről Dr. Zechmeister János, mint választási elnök és Dr. Falcsik Dezső, mint választási jegyző voltak kiküldve, a főszolgabiróság képviseletében Kováts Antal járási Írnok volt jelen.

A választás, mely délelőtt 9 órától délután 3 óráig tartott, a szokottnál nagyobb érdeklődés mellett folyt le. Leszavazott összesen 85 iparos és kereskedő s a beadott szavazatokhoz képest megválasztattak iparhatósági megbízottakul :

I. A városi tanács mellé: Adamcsek Béla, Rémes József, Rada Elek, Schaffer András, Bónis János, Schmidt Ferencz, Tóth Alajos, Heinisch Riehárd, Illa- i vacsek János, Tápay János, Blázsovits János, Chlapati János, Obermajer Lőrincz, Klapka József, Fédor Sándor. Lencsó Sándor, Holmann József, Marossy Ferencz, Tragor Károly, Ernyey János.

örömmel van tele. Irén is azon korban volt már, a melyben gyorsan lángra lobban a szerelem heve.

Szerelmes lett egy csinos és jó modorú ifjúba. Az ügyes Dárvay szép barna fiatal és művelt ember volt.

Egy nyári csöndes alkonyon Irén és Dárvay véletlenül egyedül voltak a virágos kertben. Beszélgettek a virágokról, az ébredő tavasz ezernyi pompájáról, a madarak dalairól, végre a szerelemről. Dárvay szerelmet vallott Irénnek, mondván: mennyire imádja őt lelke minden jóságával, szive minden érzetével, mely csak érte dobog, érte él . . . Irén némán hallgatta. — Nem hiába mondja Kisfaludy, hogy „Az igaz szerelem hallgat“. De van is ám ebben valami igaz.

Ha éreztél igaz szerelmet; bizony akkor ajkad néma volt, de annál többet érezél és gondolái. A ki már egykor igazán szeretett, csak az tudja; mi az a szerelem! Irén is hallgatott, és viszont szeretett. S e szerelmét tudomására adta Dárvaynak. Megértették egymást.

Boldog szerelem ringatta mind kettőnek ifjú lelkét.

... Ámde a boldog szerelemnek is meg vannak árnyoldalai. Ezen árnyoldalak kiterjedtek mindkettőnek boldog szerelmére. Daczára annak, hogy Dánfalvy és neje Zsófia jól tudták Irénnek szerelmi viszonyát Dár- vayval; mégis az lett a vége, hogy a szerelem rózsa- lánczának el kellett szakadnia, amennyiben. Dánfalvyné ellenezte Irénnek Dárvayval való szerelmét. Nemkü- lömben az öreg Dánfalvy is, azt mondván leányának : „Hadd édes Irénkém azt az érzelgéseket, korai az még neked, megjő a szerencséd e nélkül is.“

Nem sokára válni kellett a két szerető szívnek.

A szerelem megszakadt, abba maradt, mert Irénnek megtiltották szülői Dárvayval való ismeretségét.

Dárvay szomorú és lehangolt maradt.

írén lelkére gyászfátyol borult.

Képzelhetni lehet, milyen fájdalmakat szenvedett az ifjú, szerelmes lélek, midőn elfojtják, elfiljának szivének öröm dobogását, boldogságát.

Kompataky Jenő tekintélyes nagykereskedő kérte meg Irén kezét. Szülői örömmel bele egyeztek, mert '

biztosítva látták leányok anyagi helyzetét a jövőre, — mig Dárvaynál az bizonytalan volt. Különösen Irén anyja örült a fényes partinak. De Irénke szive nem dobogott örömében. Belső mély, titkos bánat fájdalma vette körül lelkét. De mint jó leánynak szülői bölcs tanácsára hallgatnia kellett: férjhez ment Kompataky- hoz Irén. Azonban kijelentette szülőinek mégis nyíltan, hogy Kompatakyt soha sem fogja tudni szeretni.

Nem is szerette soha Kompatakyt Irén, bár jó dolga, kényelmes élete volt mellette. Szive lelke nem volt kielégítve. Boldognak nem érezte magát soha, csak szerencsésnek, s utoljára nz volt a vége, hogy elváltak egymástól . . .

Özvegy lett Irén. Szülőihez ment vissza. Képzelhető, hogy mennyi szemrehányást kellett Irénnek e lépésért hallgatnia szülőitől. De tűrt és némán szenvedett.

Kompataky pedig nejét forrón szerette, imádta, s addig könyörgött, addig járt-kelt utánna, mig Irént rávette, hogy visszatért hozzá.

A vissza menetel után nehány hóra Kompataky meghalt. Minden vagyonát Irénre hagyományozta.

Irén gazdag lett, de boldogtalan.

Ismét visszament a szülői házhoz. Szegény Irén! Most már igazán özvegygyé lett.

Dárvay újból kezdett udvarolni Irénnek. A régi szerelem nem avul el, Írja egyik költőnk. De e szerelemről szülői ismét nem akartak tudni, és hallani, arra nézve, hogy Dárvay Irént talán nőül vegye.

Ezen újbóli szerelmi viszonynak az lett ismét a vége; hogy Irén utazni merit, szerelmét felejteni . . . Csakhogy a szívnek parancsolni igen nehéz. Beutazta rövid idő alatt Londont, Párist, Berlint, Velenczét. De Dárvayt még sem feledte el . . .

„Felejteni, felejteni, könnyű nektek azt mondani“ dalolta Tóth Kálmán. És ezt dalolta, ezt mondotta számtalanszor magában Dárvay is. Nem tudta Irént ő sem felejteni.